Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: jotunder

    Orbán Viktor egy buta embert jelölt a Magyar Nemzeti Bank élére. Nem idiótát, nem fasisztát, nem pszichopatát, hanem csak egy butát.

    Matolcsy György egy fantaszta, aki időnként teljesen elképesztő hülyeségeket hord össze, de leginkább csak buta. Egész életében zavarta az, hogy többé-kevésbé egy tudomány veszi körül — valami, amire soha nem készítették fel, és soha a legcsekélyebb mértékben sem mélyedt el benne. Nem volt szüksége arra, hogy megtanuljon gondolkozni, hogy akárcsak ezer órát eltöltsön a közgazdaságtudományban elmélyülve. 

     Elmélyülés. Különös szó, nincs benne O, nincs benne V, sem Gy. sem F, és most veszem észre, B és G sincs benne, nem időszerű ez a szó. Lassú szó, egy gyors világban.  Ha van valami, amelynek a hiányával próbálnám leírni azt, ami édes hazánkra ma oly jellemző, az az elmélyülés. Az elmélyülés lényege, hogy az ember megszabadul mindattól, ami közte és a Dolog között van, megszabadul a hübrisztől, megszabadul a kényszerektől, megszabadul a „gyorsan legyünk rajta túl” érzéstől. Ez az alázat tökéletes állapota, ahol annyi marad fontos belőled, amit a Dolog eltűr. Az elmélyülés nehezen egyeztethető össze a hatalmi lojalitással, a könnyedén odavethető félmondatokkal, a jól kommunikálható ürességgel. Tehát haszontalan. Ez nem a kétely kora.  Magabiztosnak kell mutatkozni. És senki sem mutatkozhat olyan hihetetlenül magabiztosnak, mint egy buta ember. 

(tovább…)