Bukott a blöfföd? Emeld a tétet!
Eredeti szerző: Kettes
A kormány 200 millió forint értékű szerződést kötött az IMF-megállapodás lakossági tájékoztatására. Business as usual, a közbeszerzési eljárás természetesen hirdetmény közzététele nélkül indult, és természetesen egy haveri körbe tartozó cég nyerte meg, az I.M.G. INTER MEDIA GROUP Kft. nyerte meg.
A szerződés mellékletében a következő háttérinformációt közlik:
Háttérinformációk
2011. novemberében a Magyar Állam az IMF-fel tárgyalásokat kezdett egy 12-15 milliárd eurós hitelkeret-szerződésről. Az érdemi hiteltárgyalások egy hosszas, 2011. decemberétől 2012. júliusáig tartó előkészítési szakasz után 2012. nyarán kezdődtek el, amikor az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank delegációi bő egy hétig tartózkodtak Budapesten.
A tárgyalások lezárását követően az IMF-EU tárgyalódelegáció levélben elküldte a Magyar kormánynak a hitelkeret megállapodás feltételeit, melyet Orbán Viktor Miniszterelnök 2012. szeptember 5-én a Fidesz Sárvári frakcióülésén nyilvánosságra hozott.
„Íme, az IMF követeléseinek listája: nyugdíjak csökkentése, nyugdíjkorhatár-emelés, családi pótlék csökkentése, személyi jövedelemadó-emelés, utazási kedvezmények csökkentése, bürokrácialeépítés, általános, értékalapú ingatlanadó, önkormányzatok kiadásainak csökkentése, bankadó eltörlése, pénzjuttatás a bankszférának”
A Magyar Kormány az IMF levelére reagálva 2012. szeptember közepén elküldte a válaszlevelet, melyben reagált a Valutaalap elvárásaira, valamint leírta saját elvárásait.
A Magyar Kormány a tárgyalási pozícióinak védelme érdekében a válaszlevél teljes tartalmát nem hozta nyilvánosságra, de a vállalásokról valamint az elutasított elvárásokról tájékoztatást adott.
Az IMF-EU elvárásait megfogalmazó levél nyilvánosságra kerülése óta a kormányt folyamatos támadások érik és nagy számban jelentek meg hamis információkat tartalmazó sajtóhírek.
A magyar kormány kötelessége a lakosság széleskörű tájékoztatása az IMF-EU tárgyalásokról és a valós tényekről.”
Mai epizódunk nem bővelkedik akciókban, rajtaütésekben. Talán egyetlen lövés dördült egész életútján, de az is lehet, hogy főhősünk életében nem tartott fegyvert a kezében. „Ace” Rothstein az alvilág zsenije volt. Inkább üzletember, mint gengszter, de mindig a legalitás és az illegalitás határán. Afféle klasszikus fehérgalléros bűnöző, aki — ellentétben számos kortársával — soha nem járta meg a börtönöket, nem a társadalom legalján kezdte, és nem az erőszak volt az egyetlen menekülő útja a nyomorból. Neve, személye mégis ikonná vált abban a korszakban, amelyben élt. Fogadások, bukmékerek, lóversenyek, kaszinók, kártyabarlangok, kenőpénzek és kereskedelem. Ez volt az ő világa.