Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Eredeti szerző: szempontpuska Ha egy társaság milliárdos támogatást kap az államtól, majd rendszeresen milliárdos állami megrendelést szerez, akkor az a legkevesebb, hogy az állampolgárok megtudhassák, kitől vásárolnak. Simicskó István 2009 december 2
Eredeti szerző: maroz
Jön vendégségbe hozzánk az állampárt lokális ifjú üdvöskéje és ilyent szól:
vincent bloóg mai bejegyzése lerövidítve: „hát ha mondani nem is mondta, de biztos gondolta, vagy ha nem is gondolta, biztos gondolni fog rá, majd valamikor, tehát rasszista! meg antiszemita is. hogy rohadjon meg. „
ez egy szánalmas blog.
és amellett hogy szánalmas blog, még cenzúrázik is. pusztán a szólásszabadság jegyében.
mondom én hogy szánalmas egy blog ez
Ne keressék a fenti hozzászólásokat, moderáltuk, és ez már így is marad. Vagy nem. Ugyanis nekünk roppant következetes moderációs elveink és gyakorlatunk van. Vagy nincs. Azt hiszik viccelek? Hát nem! Miért kéne minden egyes delgombhoz szmsz? Mi egészen egyszerűen csak megnyomjuk néha, és ez jól van így. Vagy nincs. Szóval a lényeg: ez az érvelőkártya nem a moderációról szól, hanem annak a marhaságnak a cáfolatáról, mely szerint ide minden futóbolond városi tanácsos kedvére ideszarhat, de ha mi mégis másként gondolnánk, és törölnénk, akkor jön a maki és rázza a banánfát, hogy szólásszabadság, meg cenzúra. Persze az átlaghülye nagyon is jól tudja, hogy mi a különbség a moderáció és a cenzúra között, hiszen a saját oldalán az előzetes (nálunk ennél azért lazább, jegyezzük meg) moderáció jogát az alábbi fenyegetéssel jelzi fenntartani:
A képviselő előzetesen moderál(hat)ja a hozzászólásokat!
Mi tekintettel vagyunk a személyiségi jogokra, elutasítjuk a gyűlöletkeltést és az uszítást. Kérjük, tegyen így Ön is, hiszen a hozzászólást saját felelősségére írja! Ön a(z) xxx.xx.xxx.xxx IP címről szól hozzá.
Igen, képviselő úr, mi látjuk az ön mélcímét, de önnel ellentétben nem látunk IP-címet. Javasoljuk, hogy talán a továbbiakban ne a hivatali e-mailcímét használja egy jellemzően nickekre épülő, tehát anonim társalgási fórumon, vagy ha mégis, akkor ahogyan azt ön is megjegyzi vállalja a szavaiért a felelősséget.
No, tehát az átlaghülye valójában tudja, csak úgy tesz, mint aki mégsem, de van a síkhülye, aki tényleg el is hiszi ezt a cenzúrázós-szólásszabadságos marhaságot. Az ő számukra készült ez az érvelőkártya, eltesszük a linket és ha jön a következő eresztés cenzúrázó idióta csak egy laza mozdulat, elé vetjük, bár úgyse fogja elolvasni, de mi legalább megpróbáltuk.
Eredeti szerző: szempontpuska Honnan lesz több anyagi forrása az új főpolgármesternek: ha nem lopják el a pénzt, akkor több lesz. Eddig ellopták, ezért kevés volt. Orbán Viktor 2010 október 1.
Eredeti szerző: maroz
Új büntetőjogi kategóriát javaslok bevezetni, egy új bűncselekményt: visszaélés minőségi élelemmel.
Aki minőségi élelmet termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ez lenne az alapeset, természetesen a minősítő körülmények (például éttermeknél a Michelin-csillag, vagy a Gault&Millau szakácssapka) súlyosabb büntetési tételeket vonszolnak maguk után. Én, mostani felhorgadásomban akár a tényleges életfogytiglanig is elmennék, mondjuk az már halmazati lenne, és kellene hozzá legalább egy megnyert Bocuse d’Or. A védett jogi tárgy, amit ezzel az újfajta szankcióval óvni szeretnék: az állampolgárok vagyoni integritásához fűződő társadalmi érdek. A kriminalizációtól mintegy mellékhatásként elvárom, hogy a hatályba lépés után senki büntetlenül ne írhasson le olyan szóösszetételt, hogy „kiváló magyar, jó minőségű görögdinnye”, hiszen ha a termesztése, előállítása, stb. tilos, akkor ugye értelemszerűen reklámozni is az. Egyúttal kijelentem, hogy a törvényjavaslat megalkotásában semmi személyes érdek nem mozgatott, így az sem, hogy pillanatnyilag kevesebb a jövedelmem annál, mint amit még elfogadhatónak tartok ahhoz, hogy időnként minőségi élelemmel kábíthassam magam.
Részletes indoklás.
Eredeti szerző: jotunder ” Magyarországon a kommunizmus idején politikai cél volt, hogy megutáltassák az emberekkel a futballt. Ez nem összeesküvés-elmélet. A kommunista vezetés ’56 után általában veszélyesnek ítélt mindent, ami nemzeti összetartozást és – mint 56-ban – közös cselekvést eredményezett. Ezeket tudatosan szétbontották, sőt szétbombázták a szellemi élettől a csapatsportokon keresztül a politika világáig. (Orbán Viktor)” …
Eredeti szerző: maroz
<
p style=”text-align: justify”>
Nem, nem ma van. Még azt se gondolom, hogy holnap lesz, sőt, talán egyáltalán nem is lesz. Ismertek önök olyan embert, aki egy pénteki napon berúgott és onnantól kezdve soha többet, mert ki se józanodott soha többé, az életéből hátralévő huszonegy év azzal telt el, hogy folyamatosan rátöltött? Na, valami ilyes entitásnak látom én ezt az aprócska kis kockázatközösséget itt, ebben a káeurópának gúnyolt, mámorral teli ficakjában a világnak. Sompálinkával és magyarságtudattal gargarizálunk, majd ezektől megfickósodva nagymagyarország-matricát ragasztunk a Suzukink hátuljára és erősen gondolunk valamire. Hogy mire, fogalmam sincs, pedig érdekelne. Erről szólna a poszt. Miben bízunk, miben reménykedünk? Számomra pillanatnyilag egy válasz tűnik elfogadhatónak: abban, hogy soha ne jöjjön el a másnap. Rettegünk attól a kínos pillanattól, amit a kijózanodás első percei szoknak elhozni. Amikor kezd derengeni, hogy talán mégsem volt annyira vicces ötlet beleszarni a tubába (aranyvécé!), mint amennyire részeg fejjel annak tűnt. Állunk egy nehéz éjszaka másnapján és vakarjuk elkeseredetten a fejünket: sikáljunk, próbáljunk meg valamit kezdeni a dorbéz nyomainkkal, vagy inkább hagyjuk a fenébe és töltsünk rá?
Persze vannak, akiknek ez nem kérdés, töltsünk, jóhogy, mondta Kövér László, és neki is látott egy gyerektáborban(!!!), sajtónyilvánosan pálinkázni. Majd, ehcte hángérien trádísön, öblögetni is egyet, magyarságtudatról, miről másról.
(tovább…)