Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LXXXII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Remélem, mind egyetértetek velem abban, hogy gondolkodó ember számára kevés fontosabb dolog van az önreflexiónál. Tán nem sértlek meg Titeket, e rovat olvasóit, ha ismeretlenül is effajta gondolkodó lényeknek tekintelek: olyanoknak, akixeretnek tudni dolgokat.
Álljunk meg! Vizsgáljuk felül tudásunkat! Helyesen gondoljuk-e? Mit gondolunk például arról a szép szóról, hogy „magyarságtudat”?
Kérjük hozzá a költő segítségét!
Kapu József: Ébresztő MAGYAROK!
Magyarok! Vegyük már észre,
Sok erényünk el van veszve.
Először is magyarságtudat,
Pedig ez nekünk sokat adhat.
Régen nagy csaták dúltak,
De akkor élt a nemzeti tudat.
Hiába tört reánk hódító nép,
Nem hajolt a magyar derék.
A nagy politikus Széchenyi
És a forradalmár Petőfi,
Tudták mitől lesz jobb az élet,
S mi boldogítja e földi létet.
Deák a haza bölcse,
A nép tanulhatna tőle.
A gondolkozási mód,
Mellyel nyerhetünk sok jót.
Egytől egyik hősök mind,
Mert kibírták a temérdek kínt,
Mely dűlt rájuk az évek alatt.
A haza meg nem torpant, sőt haladt.
Barbár tört sokszor ránk hiába,
Nem hajtottak ők sokáig igába.
Hiszen felkel a magyar,
Ha elnyomást nem akar.
Ha most nézek szét,
A helyzet nem éppen szép.
A nép csak kesereg,
Nem tudja, mit tehet.
Hiányzik a küzdő morál,
Melynek folytán
A nép naggyá válhat,
S elszáll rólunk a bánat.
Egységes lehet e nemzet,
Csak vigyük véghez a tettet.
Eme tett Trianon eltiprása,
Hisz ez sok ember vágya.
A másik nagy vágy,
Egy olyan párt,
Melynek első a nép,
A balból sokunk nem kér!
Szakírók kedvenc játéka: melyik volt a legjobban sikerült olimpia, a legemlékezetesebb foci VB.