Labdarúgó EB-k története
Eredeti szerző: Medvegyev
<
p style=”text-align: justify”>Létszámemelés után
A tizedik EB-kiírásban először rendeztek 16 ország részvételével négycsoportos döntőt.
A csoportok első és második helyezettjei jutottak tovább, a legjobb 8-tól egyenes kiesés, tehát negyeddöntők, elődöntők és a döntő következett.
A bronzérem sorsa változatlan maradt: nem hozták vissza a 3. helyről döntő mérkőzést, az elődöntők mindkét vesztese megkapta az érmeket.
Ez a forma van érvényben mindmáig, viszont 2016-ban már 24 csapat versenyez majd.
(E sorok írója úgy véli, a 16 csapat is sok egy EB-hez, ahogyan a VB-k 32-es létszámát is túlzásnak tartja. A túlduzzasztott létszám szinte értelmetlenné teszi a selejtezőket, az erős csapatok automatikusan mindig kijutnak, meg bizony sok nem odavaló gárda is.
A csoportmérkőzések jelentős része unalomba fullad a taktikázás miatt. A színvonal csökken. Természetesen ez magánvélemény, nem kell egyetérteni vele.)
A létszámemelés sem segített rajtunk.
A magyar csapatot ismét Mészöly Kálmán irányította, a svájciak és a törökök elleni 4 meccsből összesen 2 pontot szereztünk.
Vesztettünk Reykjavíkban és Stockholmban, ezekért legalább sikerült visszavágni itthon.
A kijutó svájciak 17 ponttal zárták a csoportot, mi nyolccal, öt csapatból negyedikként…
A rendezés
1996-ban a választás Angliára esett, ahogy a jelmondat is hirdette: „A futball hazajön.” Az angolok nyolc stadiont újítottak fel az EB-re, Liverpool, Manchester, Birmingham, Leeds, Newcastle, Nottingham, Sheffield és London pályáit varázsolták újjá.
A hazaiak reménysége: „Gazza”, vagyis Paul Gascoigne
Nagy ünnepre készültek, de maga az Európa-bajnokság – néhány meglepetést nem számítva – jó közepesre sikeredett csak