Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LXXII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Március 15. van, miről is verselhetnénk egyebekről? No persze, nem maradunk meg a forradalom amúgy meglehetősen egyvágányú hevületénél; próbáljuk némileg távlatosabban értelmezni ezt a kérdést. Mai vezérfonalunkat leginkább úgy foglalhatnám össze, miszerint a „népek tavasza” az annyit tesz, hogy kinek-kinek a magáé.
Gavallér János: Március…
Dogmák bakancsa csattog az agyamban…
serceg félelemsejt… valami készül…
nem szülhet az asszony… élő adásban
bomlik az elme… Sátánház épül.
Magány bizserget… táncol velem a halál,
mulattat szenny-blamázs… sírok-üvöltök,
egyszerre több szálon futó valóság
álmában ringatózok… már könyörgök:
Hátatok mögött az Isten, s fél térden
botorkál előttetek, a remegés…
kimondatott, árnyékvilágban szleng
ugat leghangosabban, s megáll az ész!
Dogmák bakancsa csattog az agyamban…
árok nyílik, szakadék… rezeg a léc…
csecsemők csörgőbölcsője csatazaj,
villám cikázik: Agybaj! Nívótlan cél.
Halál kopogtat a válladon: Öcsém!
Még egy kör a tiéd! Vár a szél az ég!
Barlangok mélyén tüzet nyújt a remény…
valami készül… Ne jöjj elő, te lény!