Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: maroz

Valamilyen cinikus bonmó szerint az embert, amióta létezik körülbelül két dolog izgatja komolyabban: a dugás és a megszerzett javak elosztása. Deutsch Tamásról most nem szeretnék beszélni, sokkal érdekesebb ez a második, a javak elosztása, azaz: a hatalom. Nem nehéz belátni, hogy akinek van hatalma, az erősebben bele tud szólni az elosztás mikéntjébe, mint akinek nincs. Évszázadokon keresztül alakulgatott, változgatott az a kép, amelyikről le tudtuk olvasni, hogy most éppen pont kiknek és mennyi hatalma van. Ebbe a képbe viszonylag nem is olyan régen bekúszott egy „állam” nevű szereplő, aki eleinte buzgón megpróbálta a lehető legtöbb hatalmat magához ragadni, de az emberek sem annyira hülyék, látták azt, hogy ez így nem annyira jó, és addig somfordáltak, amíg mára a világ boldogabbik felén ebből a szinte abszolút hatalomból bizony elég sokat kicsipegettek.

Pech, hogy mi mindeközben el voltunk foglalva valamiféle szocializmus nevű izé építésével, de annyira, hogy észre se bírtuk venni, miszerint a hatalmat, a hatalom megoszlását illetően a világ már megint szembe megy velünk, de hát úgy látszik nekünk valamiféle elrendelt sorstragédiánk ez a súlyos aszinkronitás. Bár, ha jobban belegondolok, hol van itt aszinkronitás? Amikor a világ értelmes dolgot csinál, akkor mi hülyeséget, ezzel szemben amikor a világ hülyeséget csinál, olyankor mi még nagyobb hülyeségekkel múlatjuk az időt; mondjuk azt, hogy ez egy hungarikum aszinkronitás.

(tovább…)