Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: szempontpuska

Van ez a távoli kis ország Dél-Amerikában: Uruguay. Az ember nem is gondolná mennyi hasonlóság, mennyi párhuzam van Magyarország és Uruguay között. Pedig rengeteg!

Kezdjük azzal, hogy Uruguay is két nagyhatalom közé beékelődött ütközőállam, afféle „kompország” volt. Ennek megfelelően történelme a spanyol és a portugál hódítók között megvívott függetlenségi harcaival terhes. Egy kis nép a nagyhatalmak árnyékában. Ismerős ez valahonnan, ugye?

Folytatva a párhuzamokat, a Festett madarak folyója (= Uruguay), bármilyen piciny is szomszédaihoz viszonyítva, büszke és szebb napokat látott múltra tekint vissza. Egykori a régió mezőgazdasági nagyhatalma volt.

A dél-afrikai VB óta jóval közismertebb, hogy Uruguay himnuszát is egy magyar szerző, Debály Ferenc zenésítette meg (terveink szerint az ő élettörténetének később egy egész posztot szentelünk).

De a párhuzamok sora itt még korántsem ér véget! Kevesen tudják, hogy Uruguay teljes vasúthálózatát magyar mérnökök és szakemberek építették ki a múlt század első évtizedeiben. Olyannyira, hogy néhány évtizede még a vasutat is gyakran csak „ganznak” hívták. Merthogy a Ganz építette ki a vágányhálózatot és szállította a motorvonatokat, szerelvényeket. A hetvenes évek elején — a katonai puccsig — élénken kereskedtünk: szállítottuk az alkatrészeket, szerelvényeket. Ezek jó hírnevéhez sikeresen csatlakozott a MEDICOR és az Ikarusz is. Mert a magyar gyártmányok híre jó volt; megbízhatónak számítottak még a multikkal versengve is. Régen volt ez, talán igaz sem volt…

Ebben az időben Uruguayt még Dél-Amerika Svájcának is nevezték. De már nem sokáig.

Ha Uruguay és Magyarország, akkor: uruguayi magyarság. Nem lehet szó nélkül elmenni a mindössze 3,5 millió lakosú kis ország magyarsága mellett. A gazdasági válság és a nyomor elől menekülők találtak új hazát először ebben a távoli — de nagyon is európai — országban. Majd csatlakoztak hozzájuk a vasút építői, akik a harmincas évek sötétlő árnyékában érthetően nem tértek vissza Magyarországra. Maradtak, letelepedtek és családot alapítottak.

És Montevideóban* megalakították saját kezük munkájával az Uruguayi Magyar Otthont, aminek bejáratánál egy kőlap hirdeti: alatta az anyaföldről hozott rögök őrzik az óhaza emlékét. Az uruguayi magyarságról is írunk még posztot.

*Montevideo. Uruguay fővárosa ma 1,8 milliós nagyváros. Az ország lakosságának több mint a fele itt él. Nevéhez legendák kötődnek, ebből kettőt most itt elmesélek. Az egyik egy portugál hajós kissé erőltetettnek tűnő kiáltása az árbóckosárból: Monte video (hegyet látok!). Nem világos miért éppen latinul kiáltana egy közönséges matróz. A másik mítosz egy (valós) térképészeti jelölésből származtatja a főváros nevét: Monte VI de Oeste, vagyis a nyugati VI. hegy. Ebből lett aztán Montevideo. Kis hiba, hogy spanyolul ez „Monte VI. del Oeste” volna helyesen, ami alapján szerintem Montevidelonak kéne lennie…

Node ez a poszt nem véletlenül viseli magán a focitörténelem címkét. A fentiek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy évtizedek óta makacsul tartja magát egy olyan legenda is, hogy az uruguayi futball történetében illusztris szerepet tölt be egy magyar gyökerekre visszatekintő csapat, a Danubio FC, vagyis a Duna FC.

Történetünkben ennek a legendának jártam utána.

(tovább…)