Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXI.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Ideg-elme kategória; egy igazán érdemes költő.
barna t. attila: Tüntetés után
A Szabadság tér kordonnal lezárva.
A Szabadság tér csupa gumibot.
Itt lángolt éjjel a Hazugság Háza.
Halk eső ébred, tétován kopog.
Pajzsok mögül éber szemek figyelnek,
lehúzva mind az elszánt sisakok.
Bűzlő tetemét őrzik ők a Rendnek.
Ó, béke van most, csönd, dermedt, halott.
Repült a kő, talált. Üveg csörömpölt.
Égett az ajtó, deszka recsegett,
roppant a páncél; bentről kusza füst dőlt,
vízsugár terelt és gáz sziszegett,
s terült fölénk gyilkos fehér mosollyal.
Arcunk takarva rémült parkon át
vakon botoltunk. Megtorpantunk. Vissza!
Most bevesszük a pokol kapuját!
És így ment ez, a tér előre-hátra
hullámzott, s fent, a lépcső tetején
kongtak a pajzsok, nőtt a tűz ropogva,
sikoly, szitok kavargott feketén,
„Ávéhá!” – szakadt száz rekedt torokból,
csattant az ütleg izzadt testeken.
Fákról csüngött az éj. Zihált az ostrom.
Egy padon álltam. Ifjú lány velem,
ki előbb ugrott fel. Tüzet kért, adtam.
Rám mosolygott. Bátor kis barna lány.
Találgattunk, de egyszer: „Jönnek!” – harsant,
s már futni kellett, néhány szó után,
és elsodorták, szem elől vesztettem,
az utca végén rendőrsorfal állt,
kevés híja volt, hogy neki nem mentem.
Rúgás nem ért, se tonfa nem talált,
szinte szégyellem. Mert rajtam egyetlen
kis folt, egy karcolás még nem maradt.
A tömeg oszlott, néztem tehetetlen,
mint megbomlott, gyönyörű gondolat.
A csapzott zászlók össze-összesúgtak,
így bújnak össze a szerelmesek,
ha együtt vágnak csüggedt hazaútnak.
A víz tükrén lámpafény reszketett…
A Szabadság tér kordonnal lezárva.
A Szabadság tér csupa gumibot.
Ezer rendőr a Nagy Hullát vigyázza.
Eső indul. Hallod, hogy zúg? Zuhog!
Budapest, 2006. szeptember
(Magyar Hírlap; Hétvége)
Az esztétikája 19. századi, az eszmei mondanivalójával nem értek egyet, de ez egy jól megírt vers.
hivatasos koltorol van szo, nem fuzfapoetarol. tud verset irni.
Látszik rajta a profizmus, tényleg teljesen jól összerakott költemény. Élményszerű, lendületes, miegyéb.
Mondjuk a XIX. században még a vízaknai csata után írtak efféle verset, ma már max. tévéostrom van.
Ez a vers nekem a 2006-os őszi eseményeket juttatja eszembe. Jó lenne megtudni, mi is történt akkor valójában.
„Ez a vers nekem a 2006-os őszi eseményeket juttatja eszembe.”
Ez meglepő. A vers a narancslekvárról szól, amit Péterfy Bori eszik egy buenos aires-i kávézóban. Hogy jön ide 2006 ősze ???
@jotunder: gondolom, vicc volt, csak elfelejtette az olvtárs kirakni a szmájlit.
Node a kordon nem a Kossuth téren volt?
@jotunder:
Értem a vers mondani valóját. De mint magyarnak nem juthat eszembe a fenti gondolat?
@armanda: Hát ritka nagy hülyének tetszik lenni, ha erről a versezetről 2006 októbere jut a kedves eszébe. Hogy jönnek ide a magyarok ?? Ön tudtommal szingaléz. A szingalézeknek selyemcukor jut eszébe a versről. Nem értek én már semmit.
@mikénehavóna:
Honnan tudod ki vagyok? A vers sem vicc, és ami történt azon a bizonyos napon az sem vicc.
@jotunder:
Köszi. Még jó hogy ebben az országban sok normális ember van rajtam kivül.
@armanda: Sri Lanka déli részén ?? És ez mennyiben releváns ??? A sok selyemcukor erősíti a hasnyálmirigyet ???
@armanda: valóban nem vicc, röhej.
@Gabe Walker:
Rendben.
@mikénehavóna: Amint rovatunk bevezetőjében olvasható, itt alapvetően kétféle verset gyűjtök. Ez itt NEM a debilitás-dementia, hanem az ideg-elme kategória.
El kell ismerjem, hogy vannak halmozottan hátrányos (mindkét csoportba beférő) versek, de ez egy tiszta eset.