Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: Pásztörperc

Új sorozat!

Időnként megjelenik az Indexen a Publius Hungaricus álnéven írogató társaság, és jóindulatú elemzéseket közölnek a „féltudású” magyar elitről, annak esedékes balfogásairól és pitiánerségeiről. Túlzottan jóindulatúakat, mivel kiinduló pontjuk téves: a magyar elit nem féltudású, hanem tökhülye. Többségük szorgos, évtizedes kontraszelekció eredményeként került mai helyére, azok pedig, akik valaha tehetséges, szép reményű ifjakként vágtak a politikába, apránként hozzájuxocializálódtak. Afféle indikátorként mutatja ezt számunkra az a rétegnyelv, amit beszélnek, amin írnak: ez a hülyék nyelve. Ne feledjük: a formai igénytelenség mindig a tartalmi igénytelenség felszíne! Aki hülyeségeket mond, hülyeségeket gondol.

Képtelenség egyszerre összefoglalni az elburjánzott nyelvi (szellemi) igénytelenségnek akárcsak a fő típusait is, legyen tehát sorozat: hetente kiválasztok egyet az aktuális megmondóemberek közül, és kimazsolázok egyet (egyetlenegyet) észbontó hülyeségeiből. Semmi tartalmi elemzés, maradok a nyelvhelyességnél. Úgy illik, hogy első megszólalónk Szőcs Géza (Marosvásárhely, 1953. augusztus 21.) erdélyi magyar költő legyen, a frissen kinevezett kulturális államtitkár, aki most éppen az Indexnek nyilatkozott elképesztő baromságokat.

Ebből az egy interjúból összehozhatnék egy negyven részes sorozatot, de kiegyensúlyozatlanná tenné az értékelést. Szőcs Géza nem egyedi eset, és nemcsak a fideszesek nem tudnak magyarul: politikai elitünk homogén. Igyexem minden héten mást és mást hozni: van bőven!

(tovább…)