Örülünk, Vincent?

Tamás István — Putnokon született, itt is él.

Nemzetközi-, ART-, és Cserhát-díjas író, költő, újságíró. 2003-ban az Év Költője volt. Pro Urbe díjas, a Putnok Városáért Plakett kitüntettje.
Tagja a Magyar írók Nemzetközi Szövetségének, a Tűzedzők Művészbarát Asztaltársaságának, a Budapesti Cserhát Művészkör vezetőségi tagja. A Tóth Ede Alkotó Kör vezetője.
Verseket, novellákat és elemzéseket ír. Közel 20 antológiában szerepel, 2001-ben jelent meg Összetartozás c. könyve (versek, prózák).
Alkotásait neves előadóművészek mutatták be. Szerepelt a Magyar Rádióban, valamint több TV-riportban. Különböző lapokban publikál.
A Miskolci Jedlik Ányos TIT munkatársa.

Egyedi történelemszemléletét szépen illusztrálja válogatott verseinek egyike:

Koppány  Ajánlás Vikidál Gyulának

Látod-e Koppány, hogy könnyezik néped?
Már sebzetten tollát hullajtja a Turul.
Hallod-e hogy reccsen a nagy tölgy?
S a fiatal nyír sírva, anyjához simul!

Bús keresztény papok húzzák a harangot,
Édes tömjénfüstje közt, szomorúak a dalok.
Látod-e Koppány a bérenc csürhe népet,
ahogyan alamizsnájáért, vezényszóra béget!

Hol vagy István király? Most kéne látnod,
hogy teszi pénzé Júdás a legszentebb álmod!
Jönnek, gyülekeznek, idegen rosszarcú emberek,
átgázolnak rajtam és rajtad, ha kell a nemzeten!

Lázadj hát Koppány! A szél a Sólyom neked dalol!
Vidd győzelemre néped, érted milliónyi szív dobol.
Halljátok most vén fák, hajlongó zsenge nyírek,
a nemzetért a szabadságért zengjen újra az ének!

Hallod-e Koppány?
Könnyezve kiált megalázott néped, érted!?
S ahogy a hatalom kettéoszt, úgy jön el a végzet!
Tort ülnek fölötted, fölöttem, rút farizeusok,
meddig tűritek a gyászt Attila fiai, magyarok!?

Hallgass meg Koppány, hallgass meg nemzetem,
ne engedjétek a keresztet egyedül cipelnem!
Reményben élnek még a hazánkban magyarok,
mennek, ha menni kell, ha szólnak a harangok.

(tovább…)