Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: Pásztörperc

Az elszemélytelenítés (lásd egy későbbi részben) egyik jellemző eszköze az áttét. A nyelvi áttét majdnem olyan, mint a rákos. Kell hozzá egy probléma, ami csak dagad, csak dagad, és amiről beszélni szeretnénk. Csak azt nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá a kezeléséhez. Ezért aztán elkezdünk beszélni valami másról, és nyelvtani szerkezetekkel valamiféle távoli kapcsolatot teremtünk a kettő között. Az áttét különösen gyakori olyankor, amikor konkrétan valakiről kellene beszélni, és különösen jellemző az MSZP-re (bár lehet, hogy ez csak nekem tűnik így).

Varga László, a Societas elnöke például így fogalmazott: „Mesterházy Attila személye üzenet a jövőnek„. Mivel ebben a sorozatban nem tartalmi, hanem formai kérdéseket taglalgatok, kihagyom az olcsó poénkodást erról, mennyire halvány tükörképe ez a „maga a jel” krisztusi felmagasztosításának, mindössze azt kérdezném meg Varga Lászlótól, hogy ugyan, ki a büdös fene Mesterházi Attila személye? Ezt az Attila gyereket köszönöm, ismerem (bár nem kimondottan örülök ennek), de a személyével még sosem találkoztam. Jelzem, hallani sokat lehet róla: a „mesterházy attila személye” keresés 264 találatot hoz.

(tovább…)