Petőfi Sándor közleménye
Eredeti szerző: jotunder
<
p style=”text-align: center”>
EGY OSTOBA HIVATALNOKHOZ
Megírtam versemet s ön ki oly parány, hogy egy kicsiny veréb sem méltatná kalpagját
arra, hogy lepökje, bátorságot veve s mit pennámmal égre fösték azt kitörlé. Akarszik-e ily
módján perelni vélem ? Vagy netán így óhajtá megszolgálni rozsdás garasát mit ura vetett
elé ? Én véremet ontottam a hazáért, és nem tűrhetem, hogy egy kurafi censurázza szóm,
s mit leírtam haramjaként lopja el. S ily módon veté csüggedelembe nemzetem, hisz
polgártársim japáni távolbagondolók előtt figyelék mit én Petőfi Sándor, s nem ön a
névtelen eb ira. Szent szabadságunk elvételében én cinkos nem leszék. És ha a mennyek
nagy firmámentuma szakad le, én akkor sem fogom a kutyák dalát énekleni. Ha én azt
írám, hogy tettre ifjak, tettre végre, akkor azt gondolám, és ön porrbadurrantó
senkiház’ uram, azt tisztelé vagy úgy orrba bökém, hogy fájni fog. Európa egykoron
büszkén nézett nemzetünkre, ma szomorún lesé nyamvadásink. Én ebben szerepet el nem
játszék, nevem tiszta maradszik, és szóm az önféle eb nem tagadhatja el soha.
Petőfi
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522193-680110ba1fc8f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522193&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522193-680110ba1fc8f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522193-680110ba1fc8f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
zsigavagyok.tumblr.com/post/3927864846/egy-ostoba-hivatalnokhoz-megirtam-versemet
Köszönöm. Ezzel az írással most visszaadtál valamit.
Amúgy Babits Mihály is nyilatkozatot tett közzé az eset kapcsán:
Petőfi Koszorúi
„Avagy virág vagy te hazám ifjúsága”
Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.
Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.
Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.
Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!…
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére – kőnek!
Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!”
Avagy virág vagy te?… légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!
Kétharmados kormányhoz kétharmadnyi Petőfi illik, nem?