Pintér Béla a Katonában (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Ma megnéztük a Bajnokot a Katonában. Én nem írok kritikát, egyrészt mert nem tudok kritikát írni, másrészre pedig nincs is szükség, ha egyszer nem tudok kritikát írni. Ez egy opera, ami leginkább Puccini Köpenyére épül, de nem egy hajóskapitányt csal meg a felesége egy rakodómunkással, hanem egy polgármestert, egy thai-box olimpiai bajnoknővel.
Igen. Jól tetszik emlékezni, ő róla mondták, hogy a neje, meg izé, igen ott volt a Blikkben, meg a cink.hu-n, meg mindenütt, a fényképek a két nőről, és az egyik tényleg polgármesterné volt, a másik pedig tényleg olimpiai bajnoknő, és elég férfiasnak tűnt, és Jordán Adél kicsit hasonló módon viselte a nadrágját a darabban, mint az olimpiai bajnoknő azokon a képeken. Jézusom, hogy esetleg X.Y leszbikus, és esetleg Z.W meg összejött vele, szuttyogjunk még egy kicsit rajta, egyáltalán, hogy leszbikus, ilyen szavakat rendes magyar ember nem is ír le, az már majdnem olyan, mint a gender meg a progresszió.
A darab nem arról a bizonyos polgármesterről szól, nem X.Y-ről és nem Z.W-ről, Pintér Béla leginkább Pintér Béláról szokott színdarabokat írni, és ezt a jó szokását most is megtartotta. Ő egy nagyon tehetséges ember, amit egyre nehezebb elmutogatni ebben az országban.
Mindenesetre jó volt ott lenni, még egy kicsit benne lenni a sűrűjében, kicsit jelen lenni, amikor történik valami. Van még valamennyi az országomból, az ember vigyáz rá, hogy sokáig tartson, mert kell, hogy maradjon, mert van olyan baj, amire csak ez jó.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518913-6ae2c2a4e8cd6' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518913&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518913-6ae2c2a4e8cd6&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518913-6ae2c2a4e8cd6' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@ámbátor:
Bocs, de pont a lényeget nem érted ebből. Ha nem írták volna bele, hogy igaz történet, akkor is ormótlan baromság lenne: odamennek a hódítók, majd rövidesen a hódítók és a meghódítottak kart karba, éneket énekbe öltve együtt eljátsszák a passiót, háttér információként meg pálos felfedezőket, pálos rovásírást, Hadnagy-passiót hazudnak. És mi, magyar pálosok terjesztettük az európai kultúrát Amerikában.
Itt az igazságnak leírt történelmi hazugság párosul a művészi dilettantizmussal, idiotizmussal. Erre van tömegigény, főpapi áldással. És mindezt a magyar színházi világ egyik államilag legelismertebb vezetője teszi, írja, rendezi, pénzeli. (Az igazi passiót tényleg fel lehet fogni történelmi alapokon nyugvó, finomra csiszolt páratlan műalkotásnak, ez meg államilag, egyházilag támogatott színházi kóklerség.)
Az általad hivatkozott linkre meg el lehet jutni az általam hivatkozottból. Én is akkor háborodtam fel először, amikor olvastam. Másodszor akkor, amikor egy barátom hívására megnéztük a darabot, és minden évben, amikor kiderül, hogy ezt támogatják. A legszörnyűbb az, hogy pontosan beleillik a kurzus történelemhamisítást támogató politikájába, művészetnek álcázva. És – sikeres. És, ha ezt te művészi alkotásnak fogod fel – hát az sajnálatos.
(Azt meg külön sajnálom, hogy idekeverted a Psychét, a világirodalom egy szintén páratlan, tökéletes remekét, a leghuncutabb magyar költő szenzációs csínytevését. Weöres teremtett egy világot, ezek meg…)
@barsled: Érted te amit akarok mondani. Ha jó a mű, akármit „hazudhat” köré a szerző. Mondhatja, hogy igaz történet arra, ami mese, mondhatja, hogy mese, arra, ami igaz történet. Mondhatja, hogy a szereplő személyek egyezése a valósággal a véletlen műve.
Ha jó lenne az a darab, téged se zavarna, hogy miről szól a pálos mese, adhatna ez további tartalmat, hozzáadhatna a műhöz. Ha meg szar a darab, hát attól nem lesz jobb, hogy rákamuzzák, hogy Xenu diktálta a rovásírásos pálosnak.
Ott van példának okáért a Züfec ( http://www.szkene.hu/hu/eloadasok/bemutatok.html?eloadas_id=7836 ) ami egy egészen kiváló előadás. A színlap szerint az öngyilkos Makszudov írta a darabot (de szerintem ez lehet, hogy nem igaz) Ugyanakkor azt írják, hogy „..olyan személyek, amilyenek a megboldogult írásában szerepelnek, nincsenek és soha nem is voltak.” (De szerintem ez sem igaz) Szóval nem az a baj, hogy valaki rovásírós pálosokat álmodik a darabjába, hanem hogy nem tud jó színházat csinálni.
@ámbátor: ezzel egyetértek, de:
nem a darabba álmodják a rovásírást, hanem az ISMERTETŐBEN hazudták-hazudják igaznak a pálos rovásírást, a 126 magyar pálost, aki Kolumbusszal érkezett Amerikába, és, hogy Amerikában ők (is) terjesztették az európai kultúrát, a történelmi igazságok alapján írták a darabot. – és ezt terjesztik évente, állami támogatással, főpapi áldással, sikerrel.
Mondjuk képzelj el egy passiót, amely végén a keresztre feszítés helyett Jézus, a hívei, Júdás, Barabás, Pilátus, a zsidó főpapok, római katonák együtt elénekelnék Lennon: Give Peace A Chance-ét művészi igazságként, és az ismertetőben mindezt történelmi igazságként írnák le. Évente, sikerrel. És ettől a kurzustól nem kapnál hányingert.
Isten bizony nem írok többet erről…
@tyto: Márpedig sajnos nem érted. Puffernek hívsz mindent, amit egyszerűen csak nem értesz, vagy nem akarsz érteni.
Elmagyarázom még egyszer, mert tetszik, hogy mindig visszajössz. Valami azért láthatóan pozitívan irritál téged abban, amit írok.
> ha olvasol, a kíváncsiságodat elégíted ki…és hadd ne folytassam……tehát ilyen
> mondatot bármire leírni felesleges
Tényleg ne folytasd. Nem, ha komoly dolgot olvasok, akkor NEM a kíváncsiságomat elégítem ki elsősorban. Ez bizony a tőrölmetszett pógári szemlélet, hogy nincs más, csak fogyasztás, vágykielégítés és minden piac. Neked lehet, de nekem kösz, nem.
Ha ennyire alulról ugatod a Holdat, akkor biztosan nem fogod megérteni, hogy miért tartom Pintért pógárinak. Honnan a fenéből értenéd, ha neked tényleg minden az?
Természetesen egy csomó minden tényleg csak kíváncsiság kielégítése, vagy (alkalmasint kifejezetten rafinált és részletgazdag) vágyak teljesítése. Az általad írt hugyozás, a pornó, és Pintér is, persze az magasabb szinten.
Közösség az, ami mindenképpen van? Hol élsz te? Milyen közösség van mindenképpen?
Ibsenben sincs igazad, ha nem innen nézed, hanem hogy annak idején mennyire volt provokatív meg új meg szembesítő, hát bizony lehet, hogy kenterbe veri a Béláinkat. Persze, ezek a harcok már meg lettek harcolva. Az a baj, hogy Pintér harcainak a jó része is, sokszor konzervvel eteti a jó népet.
> a rendezés lényege a kontroll alatt tartás….:)
Mivel ide smiley-t írtál, úgy veszem, hogy viccelsz. Esetleg a cirkuszban van így, a porondmesterrel. Meg az élsport jellegű tevékenységekben, talán.
@ámbátor: Szerintem meg te írsz zöldségeket, igaz, a te rakásod legalább pici és tömör.
> Aki Pintérre egy jól körülhatárolt igénnyel megy amit aztán kielégit a Gyévuska
> éppúgy mint az őrült, az orvos.. nomeg Szutyok és a Titkaink, hát akkor az a
> körülhatárolás akkora körülhatár, hogy abba a fél világ belefér.
Nem, nem, itt kishitű vagy: abba ugyanis az egész világ belefér. Mármint az egész polgári világ. És persze több-kevesebb erőszakkal.
> Ami meg a színészeit illet, nem egytől hallottam már, hogy soha-senkivel nem
> volt még olyan jó színházat csinálni, mint Pintérrel.
OK, legyen úgy. Abszolúte nem fontos ebből a szempontból. Én nem szeretném, ha engem rendezne.
> Nincs olyan fogalomrendszer, amelyikben a bárkibármikor polgári színház lenne,
> tetszőleges írásmóddal.
Tévedsz. Simán. Szerintem félreérted, mit nevezek pógári színháznak. Pedig már leírtam, olvasd el: mindent, ami elsősorban termék és fogyasztásra szánják. A drog is ilyen, meg a darab is.
Na, ez nagyon volt, de minden jónak vége szakad egyszer. Ha még egyszer ugyanazt idehegedülitek nekem, arra már inkább nem válaszolnék.
@OoOoOo: @Koviubi(elfelejtettjelszo): @barsled: A város tele van a Heti Válasz óriásplakátjaival, amelyeken Pintér Béla rettenetes lelkifurdalást érez.
Minden minősítés nélkül. És nem fogom elolvasni a cikket.
@barsled: Jaaah vágom. Megsúgom neked, hogy a Disney azon művében ahol a kislány beszélget a nyuszikkal meg meghal az almától, de a herceg csókja feléleszti…nos az sem kimondottan forráskritikán átesett korabeli dokumentumokon es szemtanúk hiteles beszámolóin alapszik. Most ugye kibaszottul megleptelek?
@Strawdog: ááááá…….engem nem irritálsz se pozitívan, se negatívan…..láttam már kamukirályfit előtted is, nem egyet.
puffernek azokat a mondatokat hívom, amiknek nincs különösebb jelentésük, nincs pontos közlés mögöttük, csak elég jól hangzanak…..
ezeket írtad az általad polgárina nevezett színházról…
1.Színház polgároknak, mégpedig szoros értelemben, csak polgároknak, és annak a beépített korlátaival, vagyis azt nem meghaladva.
2.a lényege az, hogy végső soron azt kapd, amit rendeltél, és a kis világod _végső soron_ ne boruljon fel.
3……termék és fogyasztásra szánják. A drog is ilyen, meg a darab is.
nekem nincs azzal bajom, ha te ezt gondolod….csak szóltam, hogy egy foglalt kategória nevét másra használod, plusz Pintér Béla színházára vonatkoztatva nem értek ezzel egyet. ……ha jól meggondolom, semmilyen színházzal kapcsolatban nem értek ezzel egyet, ez nem célja, és nem is meghatározása semmilyen színháznak. de persze bármibe bemagyarázható…csak fogékony közeg kell hozzá.
ezt is írod: Pógár az, akinek nincs közösség, csak társadalom…….. aha….. a polgári társadalom közösségnélkülisége…. …csak szerintem itt totál másról van szó….és egyébként hogy a mákba jön ez ide???? mi a frász köze lenne a magára hagyott individuumnak Pintér Bélához? vagy Kant az új csajozós duma a kamukirályságban?
Ibsen realista. és ítélkezik…de a néző simán ki tud bújni az ibseni ítélet alól…..mert nem szükséges az azonosulás bármely szereplővel……Pintérnél ez nem megy…és a módszer is más….nem a szereplővel azonosulunk….hanem észrevétlenül belekerülünk a nagyon is ismerős hangulatokba.
a rendező olyan kontroll alatt tartja a darabot és a szereplőit, hogy a cirkusz ahhoz képest szinte semmi….mert nem csak meg kell valósulnia az elképzelésének, hanem úgy kell megvalósulnia, hogy átlényegüljön minden gondolata a színészekbe…..a darab idejére át kell változtatnia a művészeit azokká az alakokká akiket elképzelt….ez csak maximális kontroll alatt megy…….nézz végig egyszer egy teljes próbafolyamatot valami jó rendezővel, és nem lesz ez kérdés.
és nyugi…Pintér Béla sose rendezne téged……ha valamit nem bír, az kamu….erről több darabjában is beszél.
@tyto: De, simán ki lehet bújni alóla. Két mozdulat. De közben még élvezetet is okoz, a kibújás is. Ezért jársz te is rá. Amúgy valószínűleg Ibsen alól nem volt olyan könnyű anno, most már persze tök rutin.
Akkor először arra, amire érdemes:
> a rendező olyan kontroll alatt tartja a darabot és a szereplőit, hogy a cirkusz
> ahhoz képest szinte semmi….mert nem csak meg kell valósulnia az
> elképzelésének, hanem úgy kell megvalósulnia, hogy átlényegüljön minden
> gondolata a színészekbe…..a darab idejére át kell változtatnia a művészeit
> azokká az alakokká akiket elképzelt….ez csak maximális kontroll alatt
> megy…….nézz végig egyszer egy teljes próbafolyamatot valami jó rendezővel, és
> nem lesz ez kérdés.
Persze hogy erős kontroll nélkül nem megy. De te azt írtad, hogy a rendezés _lényege_ a kontroll alatt tartás. Ez pedig messze nem igaz, pontosabban, a rossz rendezőkre meg a romlottakra esetleg. Azt hittem, ezt viccnek írod, ezek szerint mégse. Persze, hogy a kesztyűbábozás, mint erős kísértés, nem választható le a színházról.
Akkor arra, ami, … hát, … … kamu benned. Itt az alaptechnikád röviden:
> ezt is írod: Pógár az, akinek nincs közösség, csak társadalom…….. aha….. a
> polgári társadalom közösségnélkülisége…. …csak szerintem itt totál másról van
> szó….és egyébként hogy a mákba jön ez ide???? mi a frász köze lenne a magára
> hagyott individuumnak Pintér Bélához? vagy Kant az új csajozós duma a
> kamukirályságban?
Rácsodálkozol, nem érted, aztán valamivel önkényesen azonosítod, aztán azt negligálod, és azt gondolod, hogy akkor igazából reagáltál valamit. Ezt csinálod az eleje óta. Ez persze alap álérvelési technika, és sokkal profibban is lehet csinálni.
Ha odafigyelnél arra, amit írok, akkor fel tudnál tenni esetleg egy igazi kérdést is, amire nem kész a válasz a fejedben, hanem gondolkodni kell hozzá, hogy odajuss. Persze az tényleg kellemetlen lehetne, nem olyan simogatósan, mint egy Pintér darab, ahol végső soron megúszod, és milyen jó emlékezni a poénokra, mert megforgatta a lelkedet, mint centrifuga a mosott ruhát, és bármilyen száraz és elidegenedett kemény csávó vagy, kifacsarta a könnyet mégis.
De ha onnan indulsz el, hogy minden fogyasztás, meg kíváncsiság kielégítése, meg vélemény, akkor biztos, hogy nem fogod megérteni, miért hívtam Pintért (jó) polgári színháznak. Onnan ugyanis egyszerűen nem látszik, ha ötször ennyit nagyképűsködsz, meg ötször ennyi ….-ot írsz, akkor se.
Kis mellékes. Én ismerem ezt a netes olvasási technikát, van nagyon profi netbe ágyazott ismerősöm. Nem bír lassan olvasni, rohannia kell, kapkodja a szemét, mintha parázsra rakták volna, eszi az információt, mint a rotációs kapa. Néhányszor megpróbáltam lelassítani és kifejezett dührohamot kapott, tök vicces volt. Nem is utána van az emésztés, hanem már közben.
Összefoglalva: megint ugyanaz a cincogás. Én meguntalak és most arrébb megyek.
@Strawdog: végülis ……akárhogy is, de Pintér Béla kapcsán vitatkoztunk kicsit…ez önmagában szuper…..szóval tudjuk, hogy nem értünk egyet, tudjuk hogy te hülyének tartasz engem, én meg egy típusnak téged, olyannak amilyennel sokszor találkoztam már…….lehetséges, hogy ez egyik sem igaz, de ebből a beszélgetésből ide jutottunk.
a többit az hiszem inkább azoknak írom, akik rajtunk kívül olvassák, mert veled nyilvánvalóan nem fogunk közös nevezőre jutni. ami nem baj. próbáltuk, nem ment. (a válaszolós hangvétel ne tévesszen meg…..csak így a legegyszerűbb)
a rendezés lényege a kontroll alatt tartás…..amikor az ember végignéz több próbafolyamatot, talán ez az egyik legérdekesebb dolog amit megfigyelhet…..hogy hogyan jön létre a maximális kontroll…….vannak rendezők, akik csendben, az intellektusra hatnak …..kevesen vannak, és ahogy láttam, ez a legnehezebb, mert ha leegyszerűsítem, a színész nem érteni akarja a koncepciót, hanem valahogy azonosulni vele, látni a rendező szemével…belelényegülni, mert így tud dolgozni…..a legkönnyebben talán akkor jön létre a maximális kontroll, ha a rendező valami nagy hatású személyiség, erős varázsa van, nagy érzelmekkel viszonyul hozzá az összes szereplő……ha az érzelmek felkavarodnak, előáll egy olyan nyitottabb állapot, amiben sokkal könnyebb egy koncepciót átvinni…….a rendező, ha mélyebbre látunk, mindenképpen érzelmekkel operál…maga mellé, vagy szembe állít, barátkozik vagy ordít….muszáj érzelmeket előhúznia, mert ez az az állapot, amiben komoly dolgokat lehet létrehozni……azaz létre kell hoznia a teljes kontrollt, barátkozva vagy veszekedve, kiabálva, együtt berúgva, vagy simogatva, mert különben lesznek kontrollmentes pillanatok, és minden kontrollmentes pillanat ki fog lógni, észrevehető, és zavaró lesz….ezért van az is például, hogy a komoly rendezők szinte minden előadást megnéznek….mert képes egy darab, vagy egy szereplő kicsúszni az idők folyamán a kontroll alól, és attól tönkremegy az előadás…..ilyenkor felújító próbákat tartanak, ha szükséges.
polgár az, akinek nincs közösség csak társdalom ……ezt te írtad,……. ha visszaolvasol, látod, hogy én végig rákérdeztem, mert nekem valóban ez csak Kantnál rémlik utoljára, de totál más értelemben, és kíváncsi voltam, hogy mit értesz alatta, és hogy hozod ide, de hiába kérdeztem, nem mondtad el, hanem lehülyézel….ok………ez az a technika amiről beszélek….bedobni egy jól hangzó mondatot, és odébbállni…aki fennakad rajta, netán még rá is kérdez, azt lehülyézni….. nem önkényesen azonosítok semmit, (megint olvass vissza) először mindenre rákérdeztem, nem mondtál értékelhetőt vagy semmit sem mondtál, ezért valóban próbáltam összefüggést találni. ha képes lettél volna elmondani koncepciódat ez nem lett volna…..nem én indultam el onnan, hogy minden fogyasztás…ezt te mondtad Pintérre, én csak végiggondolva úgy értelmezem, hogy ez olyan tágan megfogalmazott dolog, hogy ebben a formában bármire érthető hogy fogyasztás….
netes olvasás…..mindenkinek van netbe ágyazott ismerőse…nekem is…de ez megint hogy jön ide….én annyira hagyományosan olvasom a netet, amennyire csak lehet…..még a totál zizi beírásaidat is többször elolvasom, hogy valóban legyen értelme annak amit írok…..és egyáltalán nem vitázom a vita kedvéért……én egészen őszintén próbáltam megérteni amit gondolsz, de te valamiért azt hiszed hogy jól elmagyaráztad……aztán ha visszanézel, láthatod, hogy nemhogy jól, de sehogyse……nem látok a fejedbe….nézd meg, polgár/pógár ügyben végül simán értem amit mondasz, nem értek vele egyet…ez egy jó eredménye egy beszélgetésnek. közösség/társadalom témában nem avattál be…..
ha azt írod, ismerem „ezt” a netes olvasástechnikát, azzal azonosítod mondjuk az én, vagy valamely jelenlevő olvasástechnikájával…..én nem így olvasok….régimódi olvasó vagyok…….és minden kapkodást cikinek tartok. polgári értelemben 🙂
nekem az ilyen beszélgetések azért érdekesek, mert látható, hogy nem csak arra reagálunk amit a másik ír, hanem olyasmikre is, amit belefantáziálunk a mondataiba….és ezekből aztán valami totál más kommunikáció alakul ki…..kicsikét mindenképp öndefiniatív……sajnos……pedig a neten definiálni a valós önmagunkat gyakorlatilag lehetetlen, mégis folyton próbálkozunk….
részemről örültem
szia
hvg.hu/velemeny/20160412_Egy_lejaratokampany_anatomiaja
@jotunder: Akárhogyis, én holnap elmegyek, oszt megnézem azt a darabot. Az elmúlt két hétben kb 10-szer meghallgattam a Köpenyt, hogy ne legyek készületlen.
@jotunder: Boguslawski esete A két Klinsberggel ( Az Ikszek ). Úgy látszik tényleg minden többször történik, csak egyre csapnivalóbb minőségben # 🙁
@jotunder: Csodás cikk. A „szakértelem, mint bolsevik trükk” tükörpárjának mintapéldánya. Formalinba is kéne rakni az írót, úgy mindenkinek jobb lenne…
@jotunder: ok lehet, hogy így van, én nem érzeztem trollnak.
@Koviubi(elfelejtettjelszo): ez a legszörnyűbb, idejön valaki, aki a feketegyörgyöt kisbetűvel írja, mutatván, hogy mi a véleménye róla, miközben éppen a feketegyögyizmust propagálja, amelynek lényege, hogy nincsen más csak szekértábor, az egyik a másik helyére akar ülni
nyilván Adyt is szekértáborba sorolná, ahogy sorolták is őt, hiába írta a duk-duk affért
az az uborka egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy valaki igazi művészként mond valamit, és abból az „egyik” tábor rosszul jön ki
(különben csak szerinte, mert egyrészt, miért jönne ki rosszul? másrészt már az első napokban egy csomó példát sorolt föl a „másik oldalról” nyilván „semleges” sajtó, harmadrészt ez a történet általában szól a hatalomgyakorlásról, és nagyon is igaz bármely rendszer helyi és nem helyi diktatúrájáról, és most éppen főleg azokéról, akik gyakorolják: nagyon helyes!)
Pintér pedig nem jó pontokat gyűjt, hanem fél, ahogy félt Boccaccio is, Moliere is, Shakespeare is, Balzac is, Gogol is, Bulgakov is, megírták, amit meg kellett írniuk, mert művész nem tehet mást, aztán meg be voltak szarva, mosakodtak, alakoskodtak, hízelegtek, sőt megpróbálták visszavonni (állítólag a Dekameront Petrarca mentette meg, mert a szerző el akarta égetni)
úgyhogy azzal miért kellene törődni, mit nyilatkozik egy szerző? csak a mű számít, l
hány olyan íróról, akitől a szerelmet tanultuk, derülne ki, hogy még „kefélni sem szeretett”, ha megkérdeznénk a nőit…
„nyilván Adyt is szekértáborba sorolná, ahogy sorolták is őt, hiába írta a duk-duk affért”
Egy kis adalék ehhez, csak érdekességnek:
„”Mint szerkesztő, sohasem törődtem avval, miféle „irány” szolgálatában áll az író, az Új Idők munkatársától csak egyet kívántam meg, hogy tehetséges legyen. Midőn Ady Endre verseket küldött be, örömmel közöltük… Farkas Pál, aki összeköttetést tartott fenn Adyval, egyízben polemikus cikk kéziratát hozta a szerkesztőségbe (A Duk-duk afférről), amelyben Ady kikészítette egyik fölfedezőjének és kisajátítójának a bőrét. – Az ilyen kivételes tehetségtől a polémiát is ki kell adni, – mondtam, – de azért arról ne álmodjatok, hogy Adyt el tudjátok csábítani a körétől. Ezt a cikket csak azért adja az Új Időknek, hogy csúffá tegye a familiát.”
(Herczeg Ferenc)
@csársz: Az előző neked.
na tessék, Kulka betegsége miatt változik a Katona műsora, betették még néhány helyre A bajnokot
ha Pintér valóban bánná, amit tett, nem lehetne
a nyilatkozatai nagyon is érdekesek, de nem a művészete részei, a darabot pedig játsszák, és valszeg akkor is játszani fogják, amikor koviubi már nem él, és amikor már csak a mindentudó okoskák emlékeznek arra a valódi polgármesterre, akinek ti biztosan tudjátok a nevét (bár nem érdemli meg valszeg, hogy bárki megjegyezze)
@csársz: Fél! FÉL! Na, ez a baj! Hát ne féljen! Ne féljen elhagyni a szekértáborlogikát. Mert addig ő is csak egy feketegyörgy. Max más színű—-
@Koviubi(elfelejtettjelszo): hogyne félne, te is félsz, amikor tudod, hogy ezek rád támadnak
amúgy, ha értenél valamit a művészetből, tudnád, hogy nincs művész, aki nem fél
akit ünnepelnek és elismernek, az is fél attól, hogy nem eléggé jó, amit csinál
aki teljesen biztos magában, már el is tévedt
a szekértábort pedig a hozzád hasonló faékek találják ki
gondold meg: Magyarországon az őskommunista Kerényi Imre jobboldalinak számít, az Esterházy gróf pedig baloldalinak!
normális a világ?! te normális vagy?!
@csársz: Èn SE Kerényit, se Eszterhasyt nem sajnálom. Félelem, szekértáborok, támadás. Papír tigrisek, de számukra valódiak, mint kő szobor a don Jánosnak, vagy mi a faszom, ez kurva művészi volt, remelem. Namindegy. A lényeg: privát, saját tenyészetű démonok. Hadakoznak csak velük kedvükre, ha nekik úgy tetszik!
@Koviubi(elfelejtettjelszo): sajnálom, hogy szekértábort látsz, ahol nincs
de mit tegyünk?
azt hiszem, te hadakozol leginkább, de miért?
@csársz: ők hadakoznak. Övék a vár, maguknak rombolják…
Elég pikáns Esterházyt egy napon emliateni Kerényivel. Szerintem.
@Koviubi(elfelejtettjelszo): nem, nem, te hadakozol
a Pintér-darab egy dráma a hatalom természetéről, aminek semmi köze az alaptörténethez azon kívül, hogy egy megtörténthez hasonló esetből indul ki, mint a világon eddig megírt drámák 90 százaléka
egyedül te gondolod, hogy ezzel bármelyik szekértáborhoz akarna csatlakozni
egy művésznek erre egyáltalán nincs szüksége, sőt
@csársz: Mégis minden művész valakinek a seggében van. A művészet 1963 körül meghalt. Már az igazi.
@Koviubi(elfelejtettjelszo): de az nem számít, ezt nem érted?
Shakespeare is a királyné seggében volt (meghamisította Machbeth történetét, mert a legyőzői voltak a királyné rokonai stb.), na és? ma is azt nézed, ahogy A bajnokot is nézni fogják (amikor már nem is tudják ki volt a… ki is?, jelentéktelen senki, tehát mindegy is, hogy pont rajta röhögsz vagy máson)
a művésznek, ha igazi művész, teljesen mindegy,
nálad viszont számít, a nem alkotó ember seggnyaló
a művész, ha a műve jó, nem az
ezt olyan nehéz neked fölfogni?!!
@csársz: Ha művész, akkor legyen független. Ha nem tud az lenni, akkor menjen kapálni…
@Koviubi(elfelejtettjelszo): ez kb olyan hülyeség, mint hogy 53-ban véget ért a művészet
ennyire tudod megítélni a művészetet és még rosszabbul a függetlenséget
de nem baj
csak annyit. Petőfi például független volt?
szerintem nagyon is, szerinted azonban bizonyíthatóan a Habsburg-ellenes szekértáborhoz tartozott
@csársz: 63, de ne zavarjon. petőfi nem volt művész, több volt és egy kicsit kevesebb is, de ezt te nem értheted…
@Koviubi(elfelejtettjelszo): hogy is érthetném,
de akkor mondj egy független művészt, és én megmondom a szekértáborát (mármint a te logikád szerintit)
@csársz: 63-ban!!! klasszikust csak pontosan :)))
@jotunder: nagyon sajnálom, hogy melléütöttem! de nem jöttem rá, miért pont akkor, talán a Beatles betörése miatt
mindenesetre 63 előtt nem nagyon volt magyar drámairodalom (hacsak a XIX. századiakat nem erőltetjük), azóta meg csak-csak született néhány jó darab: például Örkény és Spiró meg persze Pintér Béla.
@jotunder: Fuck the pope and the IRA!
@csársz: „mindenesetre 63 előtt nem nagyon volt magyar drámairodalom (hacsak a XIX. századiakat nem erőltetjük), azóta meg csak-csak született néhány jó darab: például Örkény és Spiró meg persze Pintér Béla. ” Ezek után bújj el:D:D:D Nem volt, hát, na ez kész:D
@csársz: 63-ban megszunt a muveszet, mint olyan. konkretan 1963. aprilis kilencediken szunt meg Parizsban reggel kilenc ora tiz perckor, mas forrasok szerint valamivel tizenegy utan. azota egyebkent egy rendes rantottat sem lehet csinalni. ezert nagyon jo a vincent, hogy ezek a fontos dolgok fenyre jutnak, hala ezeknek az eleselmeju embereknek, akik az univerzum utoeren tartjak a kezuket.
@jotunder: A művészetnek voltak bizonyos maradványai egyébként 63 után is, de azokat már az indonéz és maláj szigetvilág japán IIVH-s holdoutjaihoz hasonlíthatnánk. Egyébként a művészet megszűnését inkább kötném Birobidzsán Cityhez, annak is a kis aranymenórás, szökőkutas főteréhez, mint Párizshoz. Ott volt ugyanis fellelhető az utolsó, létrontástól még mentes szakrális safe space. Azon kívül már akkor is teljes gőzzel üzemelt a white privilege patriarchy répkálcsör és a non-perennalista liberális véleményterror halálos, kettős harapófogója. (Namegigye akkor még alapítottak public schoolokat a brittek és a velsziek kentben szászexben eszexben, nem úgy, mint ma, ma csak ímmelámmal.) Ma viszont csak akkor láthatunk ilyet, ha tótágast állunk a valóságnak (vagy avval!), Örkény tanácsa után szabadon, ugye. Én mondjuk kurvára nem akarok ilyet látni. Mondjuk – gondolom – az nem is számít, mer’ én már 63-ban sem akartam olyat látni.
Amúgy meg ezt is nekem kell ide belinkelnem:
http://www.youtube.com/watch?v=K2P86C-1x3o
NA! Így már sokkal, sokkal jobb. Tényleg sokkal.
@jotunder: Nem akarlak izélgetni, de van esetleg valamilyen publikus megjegyzésed a bukott angyalok tudósának hadjáratához? Ha most a kezedbe temeted a fejed, egy szavam nincs, de gondoltam hátha, mert amúgy érdekelne, hogy ez hogyan működiki.
@csársz: Tökre igazad van a lényegben, csak a pontosság (és a fontoskodhatnék 🙂 kedvéért: egész pontosan arról van szó, hogy a Macbethet Shakespeare már I. (Stuart) Jakab alatt írta, és Banquo a Stuart-ház legendás ősapja benne. A seggnyalás (vagy biztonsági játék, ahogy tetszik) lényege az volt, hogy Shakespeare Banquoból, ellentétben a forrásai által elbeszéltekkel, (ott egyenesen Macbeth tettestársa volt) egy ártatlan figurát formált, nehogy az uralkodó megsértődhessen.
@velőtanya: nem gondolom, hogy bármi ilyesmi rám tartozna.
Egyébiránt a pislákoló megnyilvánulása volt 1943-ben, amikor Churchill közösült egy komodói varánusszal. Ebből született egy valami. Annak le lett vágva a töke, ki lett lúgozva a személyisége és a biztonság kedvéért pofán lett baszva egy péklapáttal, hogy a szája neki álljon jól félre. Na, ezt elnevezték János Őrnagynak. Később brit miniszterelnök lett a Maggi Csöcsör után. A tanulság, hogy bárkiből lehet bármi, csak vakarni kell…
Na, a másik: Indonéziában van egy párt. Sukartho, vagy Sukarno alapította. Esetleg Sziddhártha. Faszom tudja, ezek így váltogatják, puccsolgatják egymást, és a poén, hogy mind ugyanúgy néz ki, a vicces kis pofijával, ami nem tudja eldönteni, hogy most kokszos, vagy rizsevő, valahol megakadt a kettő közt a sárga és barna ízléses kis bézs árnyalatában. Na meg a vicces fehér kalpagok! Namindegy. Szóval az egyik kis Szuki csinált egy pártot (Indonéz Nemzeti Párt?), aminek a marhaenizmus volt az ideológiája. A szimbóluma pedig….egy marha! Na ez művészet, muksókáim, nem a pintérkatona!
@jotunder: a végén még kiderül, hogy ez a @Koviubi(elfelejtettjelszo): egészen egy elviselhető troll (tudjukkikhez képest)
@Tehéntőgy: köszi, erre már egyáltalán nem emlékeztem, csak tudtam, hogy valami ilyes
@velőtanya: Tóth Jani odaát is aktiválta magát a röhejes feljelentésével, de valahogy nem aratott elismerést. 🙂 jhnnsclvn.wordpress.com/2016/01/04/whispering-with-satan-satannal-suttogo/ Ld. az utolsó kommentek.
@jotunder: Van más is, az alábbi halálosan komoly, egy interjúból részlet:
„Fontos szereped van a Kritische Zeiten folyóiratban. Hogy indult ez a lap, és mit csinálsz benne?
A 2010-es évhez kell visszamenni. Emlékezetes nap volt számomra május 12-e — befejeztem a PhD-értekezésemet. Rögtön írtam az egyetemem programtitkárának, hogy készen vagyok, és szeretném elindítani a fokozatszerzési eljárást. Erre ő lehűtött a következő kérdéssel: megvan-e már a 4 szakcikkem? Nekem 2 volt, mert amikor jelentkeztem a doktori iskolába, akkor még csak annyi kellett a doktori szabályzat értelmében. Ám kérdésem idején már felemelték ezt a limitet, ami nekem nem kis problémát jelentett. Aztán július elején hirtelen megoldódott a gondom. Az egyik PhD-s évfolyamtársam felvetett egy ötletet, hogy mi lenne, ha saját lapot alapítanánk, amely főleg a PhD-hallgatók érdekeit tartaná szem előtt? Egy fokozattal nem rendelkező történészjelöltnek nem könnyű publikációs helyet találni. Sorolom az okokat: a kiadók és szerkesztőségek financiális problémákkal küszködnek; a klasszikus szaklapok tömve vannak, évekbe telik, amíg valaki sorra kerül; sok szerkesztőség szigorú kritériumokat szab meg, jobb esetben újraíratják, rosszabb esetben nem válaszolnak, még rosszabb esetben kategorikusan visszalökik, helyhiány címszóval. Előfordul, hogy a témavezetőtől kérnek nyilatkozatot, hogy közlésre elfogadják-e. Mindezek megbénítják a doktori képzésen részt vevők publikálását.
Mikor tehát ez az évfolyamtársam felvetette az ötletét, akkor én egyből elfogadtam a lehetőséget, és hajlandónak is mutatkoztam szerzőként közreműködni. Némi idő után szükséges volt a lap formai struktúrájának kialakítása, amelyet a tulajdonos rám bízott, amikor főszerkesztőnek kinevezett. Én alakítottam ki a Kritische Zeiten idézési és utalási metódusát, szakmailag én szerkesztem a számokat, és készítem elő a lap anyagát a nyomtatásra. Idén jubiláltunk, hiszen beléptünk az 5. évfolyamba. Sikerként könyvelhetjük el, hogy a PhD-hallgatók mellett professzorok és olykor az MTA-n dolgozó kutatók is megtisztelték kiadványunkat.”
@Wolff: Ez bizony gáz, és azt mutatja, hogy vannak helyek, ahol a publikációs követelmények nem igazi követelmények; hiszen vagy elnézik a hiányukat, behelyettesítik mással, pléhpofával átengednek akkor is, ha formálisan nincs ki az anyaga stb. Vagy mint itt, gyártanak egy lapot hogy aztán a doktoranduszoknak ne legyen olyan nagy problémájuk a teljesítéssel. Mondjuk megjegyezhető, hogy humán területen pár évvel ezelőtt biztosan voltak olyan echte nyugati képzések is, ahol szinte egyáltalán nem volt publikációs követelmény, vagy a magyarnál is gyengébb volt.
@tyto: Mindenesetre, nem tartalak hülyének. Ez a közeg ilyen, beleszorulnak az emberek szerepekbe, épp azért, mert nem igazán személyes tér. Egy csomó minden, amin itt rugóztunk, már egy kávéházban is két mondattal, vagy egy nevetéssel helyre lenne téve.
Épp azért hagytam abba a visszaírogatást, mert megnéztem, miket írtam, és nem tartottam azonosnak magammal. Egyszerűen nem fért bele, amit gondolok, vagy csak torzítva.
Amit a rendezés és kontroll viszonyáról írsz, biztosan stimmel, és az is, hogy ez az egyik alapkísértés vagy izgalom a rendezésben. De azt hiszem, mégsem a legerősebb benne. Persze ez is attól függ, valójában mire gondolsz, mikor kontrollt írsz és kontrollmentes pillanatot. Nekem Foucault ugrik be róla, a Felügyelet és büntetés – és az nem stimmel nekem – te meg lehet, hogy jelenlétet vagy autoritást értesz alatta inkább.
Pintér: elég sok darabját láttam, sokszor jó volt elmenni, meg is mozgatott. De végül átmentek rajtam, és nem nagyon hagytak nyomot. Fogyasztási cikknek tartom, abból magyar viszonylatban kifejezetten jó minőségűnek. Szerintem egyébként annak is csinálja Pintér, nincs ebben semmi nagy leleplezés vagy negativitás.
Köszönöm a vitát, most ennyi jött ki belőle, szia.