Politológusok vs. Pintér Béla feat. DJ Gálvölgyi

“Ha meghallom a politológus szót, valakit mindig pofán akarok vágni. (Kovács Vilmos színművész)“

A politológia, halálkomoly, politikatudományt jelent, művelői tudósemberek. Az egyetemen megtanulják a politológia alapjait, a nárcisztikus faszságbeszélést, a narratívamenténmondást, a szemüveggel való okosnézést, az idegesítő gesztikulálást, elsőévben az egyfelőlt, másodévben a másfelőlt, doktori iskolában a nemördögtőlvalóságot, de leginkább a számlatömb helyes kezelését. A politológusnak jókat kell mondania, sőt olyan jókat, tűpontosan jókat, ATV-ben, HírTV-ben, Facebookon, szóval a megfelelő tudományos közegben. Most éppen azt magyarázzák el, hogy ha rájuk hallgattaak volna, akkor bezzeg, de így persze. Kibírtam, hogy egyikük nevét se írjam le.

Tegnap a festői Újpesten, úgy is mint, Noskó, Dunai II, Zámbó, Bene, Fazekas, megnéztük Pintér Béla Marshal Fifty-Six-ét, amely darab szólhatna arról, hogy Dózsa László dugja Schmidt Máriát, de egyáltalán nem szól arról, még annyira sem szól arról, mint amennyire a Bajnok nem szólt arról, szóval amiről nem szólt. Ahogy a Kertész utcai Shaxpeare mosó megmutatja, hogy milyen lenne Júlia cemendeként, úgy játssza el Pintér a Szentivánéji Álmot egy buta, gonosz és hazug országban, ahol Oberon meg akarja dugni Zubolyt, Titánia meg akar dugni minden nőt, de csakis az ő érdekükben (Titánia egy woke istennő a darabban, nagyon nem CEU-konform módon, ha ezt megengedhetem magamnak és nyilván nem).

Dehát ez egy baromság! -kiáltunk fel. Jó reggelt! – válaszolja szelíden Pintér Béla. Egy buta, gonosz és hazug világban csak a baromság lehet érvényes. Pintér nem azt mondja, hogy menekülj innen a picsába, amíg teheted, csak azt, hogy egy pillanatra ne gondold, ne kommenteld, ne lájkold, hogy ez az ország nem buta, nem gonosz és nem hazug. A baromság az egyetlen nyelv, amelyen az ország buta, gonosz és hazug voltáról beszélhetünk, és okos baromságainkkal tehetjük egy részét valamelyest élhetővé, néha a Szkénében, néha Újpesten, a Katonában, az Örkényben, vagy tábláknál krétával.

Azt kellett volna mondania a Márki-Zaynak, hogy hipp, nem azt, hogy hopp, keletbalról és nem nyugatjobbról, világosan kihangsúlyozva, hogy a sercegők nem percegők, mert a vidékiek, a passzományosok, a cseppegetők és a lábrázók érzékenyek a percegésre, ők egyenes, világos sercegést akarnak – mondja a politológus.

Buta, gonosz és hazug. Minden percben, minden órában, a tanyasi jézusmáriákban és a kézműves tejbegrízszalonokban, pont úgy buta, gonosz és hazug ez az ország, az ő országuk, mert nekünk már országunk sincsen – mondom én.

Konkrétan. -mondja Gálvölgyi, aki talán nem lenne jó Lear királynak, de Dózsa Lászlónak perfekt. Amit tud, azt tudja. Ebben különbözik élesen a politológustól, aki még azt sem tudja, amit nem tud.