Az 1939-es választásról meg úgy általában
A horthysta állampárt, a Magyar Élet Pártja 50.76 százaléknyi szavazattal szerezte meg a mandátumok több mint kétharmadát. Ez akkor 1.8 millió szavazatot jelentett.
A Nyilaskeresztes Párt több mint félmillió szavazatot kapott. Az Egyesült Nemzeti Szocialista Párt hetvennyolcezret, a Keresztény Nemzeti Szocialista Front nyolcvanhétezret, a Rajniss-féle Nemzeti Front hatvanötezret, a Magyar Nemzeti Szocialista Földmunkás és Munkáspárt harminchatezret, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt csak tízezret és ők kiestek.
Utána öt évvel rabolta ki a derék vidéki magyar lakosság a házainkat. És most nekem el kellene mondanom a mantrát, hogy, meg kellene tanulnom az ő nyelvükön beszélni. Hát egy faszt akarok az ő nyelvükön beszélni. Élek kisebbségben, ahogy a szerencsétlen fajtám élt, amíg élni hagyták őket, és tudom, hogy itt olyasmi nem lesz, mint 44-ben volt.
Nem, nem gondolom, hogy a magyar vidék egységesen putyinista és azt sem gondolom, hogy amíg világ a világ ez így lesz, ha a Nyugat megüti az orbánista állampártot, a dolgok változhatnak.
Nem, azt sem gondolom, hogy a budapesti baloldali-liberális réteget a Jóisten arra teremtette, hogy ezt az országot vezesse, hát kurvára nem így van.
Nem, nem gondolom, hogy az a Karácsony Gergely és az a Pulai András, akik benéztek 800000 szavazót bármihez is értenének, hogy a fenti baloldali-liberális réteg elitje, nem lenne ijesztően nagy részben olyan féltudású, mint ők. Persze a konzervatív elit eggyel még alul tudja múlni őket.
Nem, nem vagyok elkeseredve, mert beépített pesszimizmusom miatt nem vártam ennél sokkal jobbat (de azért valamivel) és a Kicsi-Magyarországban még tudok hinni, a Minipannóniában, amelyik még él és nem lesz azt olyan könnyű elpusztítani.
De látom a Horthy-lightot és Szálasi-lightot, és nem tollas a hátam.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529156-6ae18330b105e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529156&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529156-6ae18330b105e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529156-6ae18330b105e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw,
én nem hibáztatásnak, mindössze meglehetősen pontos látleletnek éreztem.
Abban teljesen egyetértek veled, hogy akarata ellenére senkit nem lehet megváltani.
De nem hibáztathatom az orvost, aki megmondja nekem, mitől vagyok beteg.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Sajnos már betették paywall mögé, de tegnap még olvasható volt a cikk. A legsúlyosabb mondata az volt, hogy ezt nem lehet ám direkt módon csinálni pupákok – tehát pl. elmagyarázni a mélysötét agyaknak, hogy a támogatás egy részét, amiből mondjuk a gyereke az ösztöndíjat és ezzel egy normális élet reményét kapja, azt bizony részben a mocskosszemétállat ovisoperáló körúton belüli lippsik, részben maga a kiplakátozott Sátán adják össze – hanem ez egy hosszú távú edukációs folyamat, és majd annak a végén jöhetnek esetleg ilyen járulékos eredmények is.
Csakhogy arra határozottan emlékszem, hogy nyolc meg négy éve ugyanezt mondta LRN – összességében pedig legalább 20 éve látjuk azt a bizonyos hosszú távú folyamatot kifejlődni – és bizony egyre több és egyre mélysötétebb agyakat látunk, tehát egy pontosan ellenkező irányú folyamatot, mint amiről beszél. (Pár éve olyat is mondott egyszer egy őszinteségi rohamban, hogy valójában még maguk a támogatottak is – tehát nem csak a családjuk – büszkén szokták visszajelezni, hogy amint elérik a korhatárt, mennek/mentek szavazni a fideszre). Úgyhogy én ezt a projektet – elismerve LRN jó szándékait és hatalmas befektetett munkáját – a társadalmi szintű hatások felől nézve már egy ideje erősen megkérdőjelezem, és pár éve le is álltam a támogatásával.
@velotanya:: Nem egyszerű ez. Ugyanakkor azok az emberek, akik nem ismerik föl a fideszes karikát a szavazólapon, vagy szétbombázott városok és legyilkolt emberek láttán is kételyekkel küzdenek, hogy ki a jó és ki a rossz (igen, van amikor ez fekete és fehér), ugyanazok bizonyos esetekben képesek bonyolultabb összefüggéseket is felfejteni, azaz összerakják, hogy az ukrán gazdasági visszaesés, a termőterületeket ért támadások, Ukrajnának a világ mezőgazdasági termelésében elfoglalt helyzete és súlya összességében áremelkedéseket fognak okozni, és ezért – logikusan – felvásárolják az étolajat a boltokban. Szóval van remény. (Irónia – az ország, ahol az irónok élnek.) Irónia nélkül pedig: menjenek el ezek a pics@ba.
Hiv.: @equinsu ocha: Szerintem nem ugyanazok vásárolják fel. A RN támogatottjai valószínűleg semennyi tartalékkal nem rendelkeznek, nemhogy felvásárolni tudnának. Lehet mutogatni a mélyszegénységben élőkre (is), de szerintem érdemes mutogatni a nem-mély-de-mégis szegénységben élőkre is (akik esetleg a szokásos egy helyett meg tudnak venni a spórolt pénzükből egy hármas karton étolajat), aztán a „polgárságra”, amely napelemet építtet a házára, csokból építkezik, visszakapja az adóját, aztán az ún. értelmiségre, amely kis morgás után tudomásul vette a földrajzinév-bizottság szétzavarásától a CEU elüldözésén át az MTA kutatóhálózat szétverését (és benyelte Mocsai Lajost rektornak meg Putyint egyetemi díszpolgárnak), végül az egész ún. nemzetre, amely rezzenéstelen arccal tűrte a magánnyugdíjpénzek és az európai fejlesztési alapok ellopása után egy hódmezővásárhelynyi honfitársa értelmetlen halálát és közben elégedettségét fejezte ki a járványkezelés miatt.
Igazad van, és elnézést, ha csúsztattam volna – általánosítottam a nagyobb körre, és szerintem folytonos amúgy az átmenet. Nem kizárólag és elsősorban az LRN által támogatottaknak szól a szemrehányásom, és sokkal szélesebb körnek, mint akik pl. a napelemprogram kedvezményezettjei.
@gearforbooks: Ó, hát a diagnosztával nincs nekem gondom, sőt, kifejezetten tanulságosnak találom a különféle elemzéseket és elismerem a beléjük fektetett munkát. A bajom azzal van (illetve valójában nincs, nem tudok érzelmileg viszonyulni hozzá), ha a diagnózis mellé a gyógyíthatóság illúzióját keltő kezelési javaslat is társul.