Régiek kontra maiak
Eredeti szerző: jotunder
Jámbor András és Vajda Zoltán azon vitatkozik , hogy kiket lehet, szabad, kell felengedni a legközelebbi tüntetés színpadára. Engem más színpadok szereplői sokkal jobban érdekelnek.
Két tüntetésen voltam Budapesten. A József nádor téren és az Opera előtt. És kilencszer színházban. Ónodi Esztert és Nagy Ervint három darabban láttam együtt játszani az otthon töltött három hét alatt. Bevallom jobban érdekel az Ónodi Eszter meg a Nagy Ervin, a László Zsolt meg a Fekete Ernő, mint a tüntetések szónokai. Tudom, hogy nem színházakból fogják megdönteni Orbán Viktor rendszerét, de fontosabbnak tartom a Pintér Bélát, mint az X.Y-t. Általában is igaz, hogy nem tudnak felkavarni az X.Y-ok.
Amikor a Demokratikus Kerekasztal – tisztelet a csekély kivételnek – marginalizálódott, szomorú teljesítményhiánytól szenvedő, sértődött értelmiségijei játsszák az elit krémjét, és amikor Orbán korántsem marginalizálódott ámde annál butább főideológusa magyarázza el André Goodfriendnek azt, hogy mi a konzervativizmus helyes értelmezése Gödöllő-Máriabesnyőn, én nagyjából ugyanazt gondolom.
Nem tartom fontosnak, hogy egy középszerű figura huszonöt vagy hetven éves, Sziriza-drukker vagy nemzetikeresztény. Nem hiszem, hogy a régi és az új középszerűségek, a bal- és jobboldali alibizések, a különböző korú és irányultságú pofázások között nekem különbséget kellene tennem.
Mentegetőzés jön. Tulajdonképpen az egész poszt írása alatt mentegetőzöm magamban. Nem várom el senkitől, hogy úgy gondolkozzon, mint én. Még azt sem gondolom, hogy az lenne a jó Magyarországnak, ha a vezetői ugyanúgy gondolkoznának, mint én. Nekem még rendes világnézetem sincs. Nem hiszem azt sem, hogy hirtelen minden sokkal jobb lenne, ha az ún. elit krémje, habja, csokiöntete ne lenne ennyire szánalmas. Valamivel talán jobb lenne.
Nemcsak a politikusaink elmúlt huszonöt éve lett elmúlthuszonötév, hanem azoknak az értelmiségieknek az elmúlt huszonöt éve is, akik teljesítménye három perces szónoklatokból, ezen szónoklatokra írt éles hangú kritikákból és a szónoklatokról illetve az éles hangú kritikákról szóló elemző jellegű fészbuk bejegyzésekből áll. Egy huszonnégy éves fiatalember látszólag nem tud elbaszarintani huszonöt évet az életéből, de nálunk még ez is sikerülhet. Egészen fiatalon is szinte a tökéletességig fejleszthető a jelentéktelenség.
Nincs jövőképalkotási-teljesítmény, nincs iránymutatás-teljesítmény, nincs útkijelölési-teljesítmény. Szabadidőnkben mutathatunk egy kicsi irányt, alkothatunk egy szolidabb jövőképet, de amikor elhisszük, hogy ezzel letudtunk mindent, ha már ebbe is bele tudunk fáradni, ha büszkék vagyunk arra, hogy kitaláltunk egy jó hasonlatot az Orbán-rendszerre, amit negyvenhárman lájkoltak, akkor végünk van.
És most éppen végünk van.
@profilo:
Annyire durván, hogy magad se gondolod.
B.M. egy saját nevén ősnetező – B.G. meg egy olyan noname fing jobbról, mint topotyázsóti balról.
@vakapad:
tedd a szíved a kezedre (vagy talán a kezed a szívedre – most teljesen elbizonytalanodtam):
mi valamennyien többé-kevésbé féltudásúak vagyunk és mi valamennyien szeretnénk fontosnak látszani
ha nem képmutatunk és nem áltatjuk magunkat, akkor ezeket elismerjük
és akkor marad a zongoa
furcsa is lenne a zongoraszállítókat lenézni, bár biztos vannak, akiknek ez is sikerül
@profilo:
ó, ha annyira hiányzik az öröm neked, látogass el a mandira
ott találsz néhány örömteli figurát
hát eljött az idő
jotunder, ne vedd trollkodásnak: geo.nolblog.hu/archives/2015/01/30/Gyors_impressziok_-_szubjektiv_kiragadott_reszletek/
@HaKohen: Hagyjuk a személyeskedést, jó? Azért mert én most zongoraszállításból élek, még nem kell célozgatni az ikúmra! Megvan ennek a szakmának is a szépsége. Amikor például abbahagyja az ember… Hülyéknek nem való, mert ön- és közveszélyes munka, nagy tapasztalat és topológiai érzék kell hozzá. Minden a nüanszokon múlik. És nincs két egyforma zongora. Szétszedni is máshogy kell, és máshol vannak a tömegközéppontok.
@jotunder: Nyugodtan taníthat egyetemen, de a docensi kinevezéshez kellene megfelelő tudományos munkásság (idegen nyelven is), amivel ő nem rendelkezik.
Ezt csak azért hoztam fel, mert te azt mondtad, hogy neki nem kell “tudóskodnia”, pedig valójában kellene. Az már csak a sajátos magyar viszonyoknak köszönhető, hogy így is nyugodtan lehet docens, és doktoranduszok témavezetője.
@capacete:
ha phd megvan és az adott intézmény feltételeit teljesíti, lehet docens, utána meg ha akar, olvas és tanít, nem publikál, ez elég szoft terület nem matek vagy természettudomány ahol ez nem igazán így megy. szerintem nem ez a baj vele, de mindegy. csak arra reagáltam, hogy a “docensi kinevezéshez”, itt meg kellene mondani hogy konkrétan melyik intézményi feltételnek nem tett eleget.
@WiteNoir: A docensi kinevezésnek elméletileg előfeltétele a releváns nemzetközi teljesítmény. Ez Török Gábornál nem igazán teljesül. Nekem csak az a furcsa, hogy amíg főnökét, Prof. Dr. Lánczit jótündér rendszeresen és jogosan ekézi emiatt, addig Töröknél ugyanez elnézhető.
@panelburzsuj:
2) Pl. úgy, hogy sokat szerepelt a TV-ben és pofázott a szakmáról, miközben nem ért el eredményeket. Vagy magyar nyelvű zsebfolyóiratokba írt olyan dolgokat, ami angolul már 20 éve elavult volt.
@balmoral:
Sajnálom, hogy @vakapad:-nak ajánlott magasztos szavaimat voltál kedves magadra vehetni, ámde így is csak azt tudom mondani, hogy semmi gúnyolódás a zongorán.
Régi szép emlékem, hogy amikor anyám (áldassék az emléke) ragaszkodott hozzá, hogy érettségi után egy hónapot fizikai munkával töltsek még az egyetem megkezdése előtt, akkor nagyon jót tett velem.
Ugyanis az akkori Nyugati pályaudvar boldogult XXI. raktárában emelgettem néha egyedül, néha másodmagammal 20-120 kg súlyú festékes fémhordókat. Na akkor tanultam meg anyagmozgatni, emelgetni, kézitargoncát használni stb. És akkor tanultam meg, hogy mindehhez nem nagy fizikai erő kell (amelynek már akkor is híján voltam), hanem ész.
Tudom, hogy a festékeshordón nem lehet Chopint játszani (bár ha van egy szájharmonikád, akkor igen), de évtizedek múltán is tudom néha használni akkor szerzett tudásomat.
És ha már itt csevegünk, akkor hadd fejezzem ki mélységes egyetértésemet alábbi mondatoddal: “Az élet túl rövid ahhoz, hogy törökgáborokkal törődjek.” Nagy igazság!
@HaKohen:
[Szerintem @balmoral: viccelt. :)]
@jotunder: Azért az, hogy lejárt szavatosságúvá válik-e valaki, szerintem függ attól, hogy mekkora dolgot tett le az asztalra. Nyilván, ha valaki egyszer Nobel-díjas, akkor az már valami. De azt is beleértettem a letett valamit az asztalra fogalmába, ha pl. a szocializmusban mert aktív ellenzéki lenni (pl. amikor Deutsch bevitette magát, vagy Demszky szamizdatozott). És ezen utóbbi lejárhat, ha az illető szembemegy az egykori elvekkel. Pl. hiába volt wittnermária nagy 56-os, ha most megszavazza a médiatörvényt, akkor elveszti a hitelét.
@capacete:
én adott intézmény konkrét követelményeire gondolok. ha nincs konkrét probléma, akkor ott abban az intézményben akkor megfelelt. más kérdés, hogy azok a követelmények eléggé magasak voltak-e, de most nem erre gondolok.
@vakapad: Szó sincs arról, hogy ne lenne mindenkinek joga azt pofázni, amit akar. Csak azt mondom, hogy amikor politikáról van szó, akkor az, hogy valaki profdoktor, csak akkor teszi hitelesebbé, ha most is aktívan gyártja az eredményeket, és az is csak annyival, hogy tudom, hogy nem szenilis, és nem hülye.
A másik, hogy ha valaki valamiben egy jól bejáratot brand, akkor nagy felelősség, hogy mihez adja a nevét, több okból is. Egyrészt, mert sokakat befolyásol. Másrészt, mert visszaüthet a szakmára: ha nagy hülyeségeket beszél, akkor az egész szakma fog komolytalannak látszani (ha még egy ilyen hülye is tudja csinálni).
Egyébként pl. Fergét egyáltalán nem tartom lejárt szavatosságúnak. De az ellenzékben sok más embert igen, a kormányoldalon meg majdnem mindenkit, aki nem volt eleve záp.
@jotunder:
Tudom, hogy te tetted e tettetett tettet, tettetett tettek tettese te. Vagyis hogy törölted – nyilván pillanatnyi elmezavarodban – az alábbi örökbecsű szavakat, amelyeket érdemes lenne megőrizni az utókor számára örök tanulságul (és tanúságul):
@HaKohen: @mavo: @panelburzsuj: @profilo: @WiteNoir:
további jó szórakozást. olvassátok a szarverseket. a fogyasszátok a napiszart kávéhoz. szépelegjetek egymásnak és kifelé gyűlölködjetek. és hogy ne legyen végtelen unalmas, menjetek tüntetni. és az utcán is csináljátok ugyanazt. építsetek mindent a tagadásra. építsetek mindenre, ami kontra. és gondoljátok, hogy az lesz a progresszió. esetleg emeljétek fel a mobiltelefont. kétezren negyvenkét világmegváltó csoportban. képzeljétek azt, hogy történelmet csináltok. csak azt is, hogy nevetségesek vagytok. én legalább tudom, hogy hol a helyem. nem gondolom, hogy ez a trollkodásnál sokkal többet ér. de ti higgyetek: jótündér a barátotok. viszlát.
Ha valaki nem ismerné föl, ez @unionista: kolléga tollából van, és kollektíve szólaltattunk meg mi öten. Nem tehetem meg, hogy közzé ne adjam e gyöngyszemet.
Veled ellentétben én nem rágtam be tőle, sőt: ily vasárnap déli órán rendkívül jól elszórakoztatott. Már megérte reggel fölkelni, és reményteli várakozással tekinteni az előttem álló ünnepi órák elé.
Hát nem mulatságos? Csak egy icipici sajnálat keveredett bele @unionista iránt. Igazából nagyon rossz lehet neki. De hát ez már legyen az ő ügye. Ugye?
Ha kérhetnélek légyolybátyám, ne töröld ki innen eztet.
@Zero Dark Thirty:
Én nem.
@szazharminchet:
A technológiát nagyjából egyformán látjuk – úgyhogy már csak azt kell tisztáznunk, hogy mennyiben a “hitelesség” erősödése/erősítése az a folyamat, amikor valaki “kitör” egy-egy diszciplína fogságából, és egyre szélesebb és szélesebb (és laikusabb és tudatlanabb) közönségnek kezd játszani.
Mert az “elcelebesédés” – (politikában: “populizmus”) – végálomása mindig az egymillió légy igazsága. (Vagy legalább – kétharmadmillióé…)
(Ízes példa az Ungváry körüli paláver: bestseller “írói munkásság” tudományos fokozatra benyújtva – de mindeközben minden fél részéről ide-oda fickándozva a “terepek” között… )
@HaKohen: Szegény Déri János utolsó publicisztikája a Hócipőben ezzel a címmel jelent meg: No es importante! Sajnos nekem már nincs meg ez az írás, de nagyon jól emlékszem rá, és igyekszem aszerint élni. Az ikúmmal persze vicceltem, nekem már régen elveszett, vagy talán sose volt olyanom. Ha egyszer újra taníthatok valamelyik egyetemen (tiszteletbeli docens vagyok a Debreceni Egyetemen), majd beszerzek egyet, bár láttam már professzort is anélkül. Addig a zongorák. Azokkal aztán tényleg nem lehet viccelni! (Legnehezebb a Grotrian&Steinweg, a Bösendorfernek a súlypontjára kell vigyázni, mert a hajlított oldala vékonyabb, ezért ott könnyebb, Stuartot még nem szállítottam, az se lehet könnyű. Bogányi zongorát nem vállalok, azt vigye, aki kitalálta.)
@panelburzsuj: Hitelesség erősödése/erősítése alatt én egyáltalán nem azt értettem, amikor valaki elkezd a “szélesebb közönségnek játszani”. Ha valaki ért egy szakmához, és arról beszél a szélesebb közönségnek, az tudományos ismeretterjesztés.
Én sokkal inkább azt tartom veszélyes terepnek, amikor másról beszél, mint ami az eredeti szakmája, mert
a) sokan elhiszik, mert valamiben menő(nek számít)
b) ha meg hülyeséget beszél, az visszaüt a szakmára.
Súlyosbító körülmény, hogyha amúgy a szakmabeliek még nem is tartják az illetőt sokra. Politikától távoli példa: amikor az Aigner akarja megmondani, hogy mi a jó kávé.
@panelburzsuj:
felszínelemzésből következő megoldás? zéró.
@panelburzsuj:
elcelebesedés = elcigányosodás
populalizálódás = populációk küzdelme
(igazi celeb = igazi cigány. nem igazi celeb = nem igazi celeb = zsidó)
probléma: etnikai, szexuális kiválasztódás, familiaritás
megoldás: közvetlen kiválasztás => kulturális evolúció
@unionista:
Na, soha jobbkor…
(Bár egy ilyen elbocsátó szép üzenet után azért ízlésesebb lenne legalább egy-két napot bujdosni. Vagy nicket váltani – mondjuk “biologista” … )
Szóval:
itt-lehet-nezni-a-kossuth-teri-tuntetes
444.hu/2015/02/01/itt-lehet-nezni-a-kossuth-teri-tuntetes/
(éppen az Örömódát fújják…)
itt_elolvashatja_vona_gabor_teljes_beszedet
alfahir.hu/itt_elolvashatja_vona_gabor_teljes_beszedet?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201502
Hol vagyok én ezekhez profi felszínességben???
@unionista: tisztelettel: ezek észvesztő vulgárdarwinista/rasszista/newages hülyeségek. De igazán teljessé csak pár kristálykoponyával meg talán még egy (zsidókeresztény mintázatú) Thule Társasággal válhatnának. (Ez utóbbi neve lehetne mongyuk Betlehem Brúderhúd.)
Vajda Zoltán remek sznónok.
@balmoral: http://www.hocipo.hu/content/view/no_es_importante
nem tudom, de en mar kezdem unni jotunder folyamatos rinyalasat, jajjvegunkvan posztjait…
@Old Shatterhand is Dead: akkor már feltámadtunk?
@incze: Kösz! Annyira jó, hogy ide is másolom: (1992, Déri halála előtt egy hónappal)
Déri János: No es importante
Március 27., péntek
Nem tudom, honnan vettük azt a baromságot, hogy Szabolcs-Szatmár megye elmaradott, én itt Mexikóban szeméten és roncsautókon, esetleg félig kész (vagy már félig ledőlt) házakon kívül semmit sem láttam. Eleinte (mint mániákus építkező) zavart, hogy nem tudom, hogy a ház még nem épült fel, vagy már dől össze. Aztán rájöttem, hogy mindegy. A kórházban – ahol japánokkal és amerikaiakkal várom a feltámadást – éppen emeletráépítés folyik. A munkások (hárman, ami már bonyolult technológia, mert jobbára itt egy ember építkezik), szóval a munkások olyan 9 – 1/2 10 körül érkeznek és rögtön alszanak egyet délig, aztán ebéd, utána szabadfoglalkozás, egyikük hegeszt valamit, a többiek nézik, ez eltart olyan 6-7 percig, aztán végre kifogy a palack. Mutatom nekik, hogy hat méterre a teraszon van egy másik.
– NO ES IMPORTANTE – nem fontos, mondják halál nyugodtan, a háznak nem árt, ha nem épül.
– No es importante – mondta dr. Bravó, a csillogóan intelligens fiatal orvosnő, amikor kicsit ijedten, kicsit undorral és igen kicsit büszkén mutogatom a daganataimat.
– A rákos sejt a legbutább a világon. Gőgös és buta és kényszeresen el akar foglalni mindent, ahová nem ér el, oda áttétet csinál, és amikor már mindenütt ő van, egyszer csak nincs sehol, mert belepusztul az egész test, belepusztul a rák is. (Vajon a nemzet testével hogy van ez?)
– No es importante – mondja a doktornő, mert ha az ember életéről van szó, fontos tudni, hogy mi a fontos. A GERSON terápia szerint – márpedig én hiszek neki, bár csak az életem függ tőle – az a fontos, hogy a szervezet magához térjen a megrázkódtatásból és akkor legyőzi a hülye daganatokat. Ha ő választotta ki, ha nem. És akkor a térfoglaló progresszió (így is hívják előkelően a rákot) vissza kell, hogy vonuljon, hiába volt egy darabig többen, szaporodott jobban, az atavizmus, ez az ős sejt kipusztul az egészséges szervezetből, ha árt. Ez a természet demokráciája. Vagy a demokrácia immunrendszere.
– No es importante – a fontos, hogy egy ország immunrendszere kimutatható-e.
Egy elég ronda daganat állítólag azt mesélte a minap egy társaságban, hogy attól vagyok újabban ilyen bátor, hogy már nincs vesztenivalóm, hát van, igaz nem attól, amivel ő még megijeszthet. A betegségnek egy dolgot biztos köszönhetek. Megtanultam látni.
Úgy hogy ha találkozom még a térfoglaló kollégával – márpedig szeretnék nagyon – , simán le tudom majd olvasni ebben a közéleti számháborúban, mert tudom, hogy ott a homlokán a jel:
– No es importante.
Chula Vista, Mexikó
ja neked, vincent, az mszp-szdsz tengely igazi jövőkép :), amolyan igazán rendszerkritikus gesztusként
@mavo:
példának okául én is emlékszek, horribile dictu vót akkoriban egy háztartási gép szerelő ösmerősöm, akinek kettő helikoptere is vót egészen addig, amíg a sógora le nem esett az egyikkel. nu, akkor belekerült a médija szirénhangjába mintegy két nap erejéig.
@peterd127:
Rossz helyre tetszett gyönni felháborodni, mégpedig ténybeli tévedés okán. Tájékozódni, tájékozódni, tájékozódni, mondotta Iiljics, merkülömben eltévedni.
@poszt:
JT, Te most dühös vagy?
Énis.
Már réges-régen véget kellett volna vetni ennek az őrültségnek, amíg még volt esély rá, hogy komoly anyagi és erkölcsi veszteségek nélkül ússzuk meg.
Dühös vagyok. Remélem, Te is.
@hacsaturján:
én ehhez teljesen őszintén nem értek. hallgatom a band of horsestól a funeralt, és éppen telibe szarom az egészet. spoiler: szegény bácsi mattrészegen a kamion alá, így jártunk mindannyian.
@mavo:
én csak jelesztem, hogy amennyiben két helikopterbül egy lezuhan, akkor ottan is csak egy marad.
ettől még mi is van?
Dessewffy az értelmicséngről (szerintem fontos gondolatok vannak benne):
hvg.hu/velemeny/20160121_A_lift_vegleg_uzemen_kivul
@labrys: “Mára épp ez az Európa, mint ideál kezd a szemünk előtt szétmállani”
Ez nem annak a nézete (azokon kívül, akik csak a szavakat ismételgetik), aki egy olyan kövér Európa-pudingot képzelt el eleve? Hogy minden csuda édes, meg puhán klappol, és a dolgok fogják magukat, és milyen jól alakulnak. Amíg nekem éppen az “Európa”, hogy kellő számban nyüzsögnek emberek kellően széttartó ötletekkel, és addig akaratoskodnak, amíg nem így lesz valami, hanem inkább úgy. És ennek a vesztét pedig nem látom.
@mafi mushkila: azt hiszem, itt arra gondolt a t. szerző (lásd „gondolta a fene”), hogy az ún. európai alapértékek, amelyekben az egész szövetség (legalábbis többnyire, hivatalosan, eleddig) hinni & egyetérteni látszott, és amelyekre elvileg épült, mostanában foszladozni kezdtek az Orbánhoz hasonló önző rohadékok/Putyin-pincsik/etnicista hülyék (nem kívánt – végleg – törlendő), illetve az EU saját inherens impotenciája miatt.
Mert az persze rendben van, h. Európa sokféle; az nincs rendben, amikor az alapértékeit akarják tetszőlegessé relativizálni a különféle helyiérdekű politikai ügyeskedők.
[Amúgy engem nem is igazán ez ragadott meg a cikkben, hanem a (hazai) értelmiség szerepére és önépítésére vonatkozó gondolatok. Amiket persze egyetlen ködharapó sem fog meghallani 🙂 És így fog tranzitálni számukra a mundi glóriája, miközben ők szakállukat és svájfolt öltönyeiket /áthúzva/ magas nyakú garbóikat megszaggatva jajveszékelnek majd az írástudók alkonya miatt.]
@mafi mushkila: ez a tömegfogyasztásra szánt ideáloknak eléggé velejárója. vérrel, verítékkel és könnyekkel – hősiességet – csak extrém helyzetekben lehet motiválni a zembereket, de azzal bárhol levetkőzteted egy jó részüket, ha azt mondod, hogy az első ötszáz pucér vásárlót felöltözteted guccsiba.
beleurópa tartószlopa eleddig (szerintem) nem elsősorban az ún. értékek rendszere, hanem a kvázi sikeres konfliktus kezelés (béke) volt, bár a kettő nem választható el teljesen.
nem először ingott meg ez az imázs a szovjet birodalom megroggyanása keltette átalakulásban, de az elszenvedők eddig klubon kívüliek voltak (melyik derék beleurópai nem szarja le, hogy elsüllyedt jugoszlávia). most ez a beleurópai biztonságérzet kapott léket a migráncsozás kapcsán.
nem véltetlenül babrál állandóan a terrorizmus körül a szotyis kolbász. addig sulykolják, hogy választani kell a biztonság, meg az értékek között, míg azt egyre többen el is hiszik. nem akarom az agyoncsépelt bibó-idézetet idetenni, pedig éppen erre született (nem arra, amire gyakrabban használják, hogy bátran fejelj bele a falba). ez ügyben évezredes, kitaposott ösvényen jár (talán a legálalánosabb emberi hagyományok egyike), és félelmet kelteni mindig egyszerűbb, mint hihető és átélhető biztonságot nyújtan.
@incze: @labrys:
Szalmaszál Jeremy Siegeltől: “Nagy-Britannia – amerikai szemmel figyelve a dolgokat – benn marad az Európai Unióban, a migránsválságot pedig Európa ugyanúgy képes lesz szerintünk kezelni, mint ahogy a görög drámát is képesnek bizonyult. Annál is inkább, mert – hangsúlyozom még egyszer – egész Európában erősödő tendenciát mutatnak a nemzetgazdaságok. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy minden téren javult az európai pénzügyi-gazdasági helyzet a két-három-négy évvel ezelőttihez képest. Ez tehát az igazi trend.”
(Szerintem nem súlyozza jól a megzuhanás és az öngerjesztő folyamatok pusztítási potenciálját, de azért kellemes ilyesmit is olvasni.) 🙂
alapblog.hu/mar-csak-11-honap-es-itt-a-happy-end/