State of the Union speech
Eredeti szerző: maroz
A dió elfagyott. Láttam már dolgokat elfagyva, de hogy valami ennyire elfagyjon, ilyent még nem. Exportképes árucikk lett a kis bibékből és levélkezdeményekből, olyan a kinézete, hogy talán megérné mintát küldeni belőle Ridley Scottnak, kicsit oldalról fényképezve tiszta Alien. Dió tehát idén nem lesz, de emiatt nem romlik jelentősen az egyenlegünk, hatalmas a fa, évről évre többet termett, mint amennyit fel tudtunk használni, szükség esetén még barterre is futja, ha kedvünk szottyanna kesudiót importálni.
Furcsa volt ez az elfagyás, sávosan érte a kertet, a meggy, a szilva és az alma még csak náthás se lett, ellenben a cserszömörce a dióhoz hasonlóan merő egy takony. És az orgonák zöme is. Esztétikailag ruinálódott a kert leginkább. A gyöngyvirág is megúszta, ma már kaszálható. A rohadék. Szaporodik, mindent elborít, ezzel szemben a medvehagyma! Mondják, hogy nem a gyöngyvirág miatt nem szaporodott el, hanem a talaj nem kedvező a számára, de nekem gyanús, nagyon gyanús.
A békáknak sajnos nyomát sem látom. Pedig az tűnik fel legelőbb, a nyomuk. Buci kis békaszar a teraszon, szolidan kifigyel belőle egy negyed kitinpáncél. Ha az első olyant észreveszem onnantól már érdemes esténként, locsolás után figyelni a varangyot is, előbb-utóbb szem elé kerül őkelme is. Ja, locsolás pillanatnyilag nincs, beleejtődött a szivattyú szívócsöve a kútba. A felelősök felkutatására a megfelelő lépéseket megtettük, a vizsgálóbizottság megalakult, a KPE-idom gyártójától a szükséges dokumentumokat bekértük. A békákat türelemre intjük, lesz víz, bízzanak bennünk!
Az ideiglenesen a kertünkben állomásozó madarak elfoglalták szokásos helyeiket. Már a futószalag is beindult, láttam az egyik körülbelül ekkora (lópofozó férfikéz bő arasznyit mutat), zömmel fekete színű madarat, amint egy annyira méretes kukacot fuvarozott a csőrében, hogy önkéntelenül is ráköszöntem: – Szevasz Ká, ezt most jól megszívtad! Időnként lepottyan a futószalagról néhány példány, a minap például valami nagyon piros, nagyon szőrös, nagyon nagy, mutatnám is, de hozzácsomagoltuk az elfagyott dióhoz, hátha Ridley Scott erre is vevő lesz.
Hatalmas sikerekről számolhatok be a levél- és egyéb tetvekkel folytatott háborúból. Lassan itt a május elseje és egy darab tetű nem sok, annyit nem látni a kertben! Holott ilyenkorra már hemzsegni szokott a bodza friss hajtásain, a labdarózsán, a szilva fiatal levélkéin, de még a kanadai juhar zsengéjét is két pofára szokta zabálni valami pajzsnak nevezett tetűféle. Idén ráadásul teljesen unortodox módon értük el ezt a remek eredményt, fogtuk magunkat és nem csináltunk semmit. Az égvilágon semmit. Az elmúlt években mindenfélékkel próbálkoztunk, leginkább permetezéssel, de ismétlem, idén semmit nem tettünk, és ez vezetett eredményre! A módszerünk szabadalmaztatása folyamatban, ha sikerül a know-howt levédetnünk az kifejezetten pozitív hatással lehet a büdzsénkre, hiszen a licenc birtokában mindenkitől jogdíjat fogunk követelni, aki a mi módszerünket alkalmazza.
A reprodukciós mutatók sajnos túl jók. Lényegesen több minden jön, mint amennyi megy. Ősszel egy gusztustalanra terebélyesedett bokrot halálra ítéltünk, pár agresszív terjeszkedőt brutális represszióval igyekeztünk rábírni a toleránsabb életvitelre, de még így is túlontúl pozitív az egyenleg. És még el se kezdődtek a szokásos tavaszi kitelepítések, amikoris a pihepuha polgári milliőből az egész telet a szobában áttespedő negyvenhétezerötszáztizenkilenc cserepest könyörtelenül száműzzük a rideg őstermészetbe.
Hát, nagyjából ennyi. Szerény év elé nézünk, a külső körülmények, a meteorológiai helyzet, a KPE-idom gyártóinak a felelőtlen magatartása, és csomó egyéb, szükség esetén később kitalálandó ok miatt az idei még nem az elrugaszkodás éve lesz, hanem csak a guggolásé. A látszat megtévesztő, nem azért kucorodunk le, mert, hanem azért, hogy lendületet vegyünk. Felkészülünk az elrugaszkodásra. Majd jövőre, ha Ridley Scott is besegít. Vagy ha elkezd dőlni a suska a többi semmittevőtől. Talán még az is előfordulhat, hogy a következő ősz és tél csapadékosabb lesz. Vagy a következő tavasz. Bár, attól meg a tetvek szoktak erősebben elszaporodni. Sebaj, ha úgy lesz, akkor a tetűszaporításban elért sikereinkről fogok beszámolni, és annak a beszédemnek már lesz önálló címe is: A sikeres kertművelgetés szemantikai megalapozása.
Köszönöm a figyelmet, mindenkinek kívánom, hogy örömmel művelgesse a kertecskéjét és ha nehézséget okozna neki ebben sikereket elérni, forduljon hozzánk bizalommal, higgyék el, csak szemantika kérdése az egész.
Nagyon jó, nagyon szellemes írás! Remek volt olvasni. A levéltetvek ellen én sem csináltam semmit és nincsenek. Tavaly sem csináltam, de akkor sokan voltak. Nálunk nem volt fagy az idén, talán magasan vagyunk. (Pilis) Vidám kertészkedést és sok jó írást!
Nagyon jó volt így reggelre. A levéltetű kérdés nálunk is markáns problémaként jelentkezik. Mi is hasonló módon küzdünk, konkrétan semmit nem tettünk ezidáig, igaz rettenet mennyi tetű szállta meg a labdarózsát. Szóval momentán félsikerről számolhatok be, ugyanakkor a katica penetráció jónak mondható, mínusz az idegenszívű, külföldről származó harlekin katica populáció.
4-5 zöldvarangyot bármikor tudok adni. Akár örökbe. Ugyanott másfél millió ebihal elvihető…
A medvehagyma nálam se igazán szaporodik, ellenben a gyöngyvirág. És egyéb, még beazonosítatlan zöldségek, ebben az a meglepő számomra, hogy minden évben más: az egyiket nagy nehezen kiirtom, és azonnal megjelenik valami más. Ráadásul a fehérhere projekt se igazán jött be, csak félig, de ott nagyon jól mutat fű helyett.
Isteni írás, élvezet volt olvasni. 🙂
@kisa: Szerintem előkerülnek azok hamarosan, amint elkezdenek a cserebogarak és a nagy fináncbogár rajzani. Azt a hedonizmust amit olyankor művelnek őszintén lehet irigyelni. 🙂
Viszont ma este valószínűleg látványosan meg fogok enni vagy két gyíkot a teraszon. Ezek egy csöppet se tartanak az embertől, ma szerelgettem a sufnim előtt és szinte bemászott a kezem alá, úgy kellett elterelgetnem onnan, mint egy elszemtelenedett spánielt. Ha nem teszem nyilvánvalóvá, hogy ki áll errefelé a táplálkozási lánc csúcsán maholnap azon kapom magam, hogy lenyúlják a kedvenc, évtizedek alatt bejáratott, kézre álló csavarhúzómat. Azért van egy határ!
Ez jó volt a mai sivár időkben.
Végre egy jó szó ezekben a nehéz időkben.
Tetűt tudok kölcsönözni, ha kell. Pesten nekünk sincs, de a telken a rózsákon már zabálnak a kis rohadékok.
Szerencsére idén még nem láttam azt a gusztustalan, részben ugráló részben repülő fehér izét, ami tavaly dúlt. Ha sose kerül elő többé, nem fogok sírni utána.