Szakértők, avagy kit kérdezzünk meg a PISA-tesztről… (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
A Wargo Közgazdasági Elemző- és Piackutatóintézet 2008-ban közölt egy tanulmányt a magyar neveléstudomány helyzetéről. Igen, ők voltak azok, akik kimutatták, hogy a magyar közgazdaságtudomány nemzetközi jelenléte aránylag szerény (ez azért korábban volt, azóta a helyzet valamelyest javult).
A Wargo 425 (négyszázhuszonöt) magyar egyetemi illetve főiskolai neveléstudományi oktató/kutató tudományos munkásságát próbálta feltérképezni.
Pár érdekesebb megállapítás:
1. A 425 neveléstudománnyal foglalkozó felsőoktatásban dolgozó személyből 27-nek (lehet, hogy ez 21, nem tudták eldönteni) van valamiféle nyilvántartott, létező, látható folyóiratban szereplő publikációja az SSCI és AHCI adatbázisokban. A Google Scholar sokkal több cikket lát, ott a 83 százaléknak nem volt egyáltalán publikációja (egész életében), tíz százaléknak egy vagy kettő, és összesen 8 személynek tíznél több publikációja ( lásd még a 11.oldalt).
2. A Google Scholarban a 425 oktató 90 százalékánál nem találtak egyetlen idézetet sem, legfeljebb öt idézetet nyolc százalékuk kapott, ennél többet pedig 3 százalék.
Összeadva a számokat a 11.oldalon az jött ki nekem, hogy a magyar neveléstudomány összes kutatójának, azaz 425 embernek az együttes idézettsége is (jóval) alacsonyabb, mint egy jobb brit neveléstudományi tanszék egyetlen (1) vezető oktatójának idézettsége.
……………………………………
Én ebből a világon semmiféle következtetést nem szeretnék levonni, lehet, hogy az elmúlt nyolc évben voltak pozitív változások, de mintha nem lenne olyan egyszerű az élet, mint azt hinni szeretnénk.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518825-682dae789a89b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518825&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518825-682dae789a89b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518825-682dae789a89b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Azt nézted, hogy az Új Emberben, a Vigiliában vagy éppen a Magyar Református Nevelésben publikáltak-e? Lehet, hogy azt a Scholar nem hozza, de azért az is A kategóriás lapnak számit mindegik.
A magyar neveléstudomány romos állapotai közismertek a társadalomtudományi és bölcsész körökben, nem is elsősorban a külföldi publikációk alacsony száma miatt (nahát, egy angol neveléstudós anyanyelvi munkáját vélhetően alapvetően az angol nevelésügyről többen idézik az angol nyelvű folyóiratokban, mint egy magyar szerző írását az észak-kelet-magyarországi romák oktatási kilátástalanságáról az Educatio-ból? sose hittem volna). Kiérlelt, valóban releváns hazai publikációja is alig néhányuknak van, na, ők nem is nyilatkozgatnak.
Sajnos, a nyilatkozó magyar „szakértők” döntő többségükben politikai aktivisták, akik a minimális szakmai munkát sem végezték el annak érdekében, hogy valódi értékeléseket adjanak, pl. a hazai kompetencia-mérések idősoros elemzését (kb. háromórás munka volna).
Mondjuk rákerestem: pl. Halász Gábornak a Google Scholar szerint 2011 óta 567 idézettsége van, összesen 930. A tanulmányai tucatszám a neveléstudomány nemzetközi folyóirataiban jelennek meg, igaz, ő nemzetközi oösszehasonlytó oktatáspolitikával foglalkozik.
Kozma Tamás írt 330 publikációt, ebből 2008-ig kb 270-t, amiből tucatnyi nemzetközi folyóiratban jelent meg. Idézettséget nem találtam hirtelen, de ő inkább magyar témákkal foglalkozik, amúgy iskolateremtő, elképesztően művelt alak.
Csapó Benő nyakig benne van a PISA.ban, másfélezres idézettsége van, ebből 2011 óta 867, többet publikál a nemzetközi folyóiratokban, mint otthon. A témája leginkább a kompetenciamérés stb.
Nem folytatom. Az idézett elemzés elég silánynak tűnik, a publikációval mért teljesítmény messze nem olyan rossz, mint a poszt sugallja, A tartalmak, az egy más kérdés, de nem erről volt szó.
Egypár szakértő…
hvg.hu/itthon/20161208_pisa_teszt_tanarok_elemzo
444.hu/2016/12/08/a-penznel-is-fontosabb-lenne-a-szabadsag-az-iskolakban
Hát némi szerecsenmosdatás.
Előszöris, ha már felmerül a felelősség kérdése, akkor meg kéne nevezni, hogy pontosan kik voltak azok a szakértők, akik az Orbán koncepcióját kidolgozták.
Mert, hogy nem Hoffmann Rózsa, az ….mint a fényes napvilág…
Valami titkos egyházi brancsot emlegettek akkoriban. Talán nevesíthető. Védjék meg a reformjukat. Énszerintem.
A másik, hogy ezek a 15 évesek mikor tanultak olvasni… 2010 előtt, ugye.
De olvasni tudnak….
Csak az olvasottakat nem tudják jól értelmezni.
Ez bizony nem matektanár kérdés, hanem kemény nyelvtanóra – felső tagozat.
Összetett mondatok, mondatelemzés orrvérzésig. Mindent elemezni, a natgeótól a Jókaiig. Ezt nem végezték el.
Fizika oktatás.
Hát, az siralmas. Jelszószinten jegyzik meg a szabályokat, mintha verset tanulnának.
Sok gyerek amúgyse kerül döntési helyzetekbe, nem végez értelmes munkát. Úgyhogy a természetismerete addig terjed, hogy ha bejön a kutya, ki kell zavarni.
És hát a logika.
Nem is tudom, de amikor én tanultam, csak érettségi fölött találkoztam vele, úgyhogy vagy otthonról hozta az ember, vagy csak nézett ki a bárgyu fejéből.
@jotekony koc: Csak az utolsó mondathoz: ha ez így van, az azért gáz, mert én kisérleti matekos osztályba jártam általánosba a hetvenes években és ott alsó tagozatban volt halmazelmélet és boole algebra, szóval az ehhez szükséges tananyag már akkor elkészült.
na. itt kopogtat az ajtón barátom, az objektív kényszer…
csak nem tud bejönni.
végül is kinek lesz kevesebb a fizetése attól, hogy szar lett pisa eredmény?
lázáré? baloghé? orbáné? a tanároké?
bullshit az egész.
majd mérgesen lehet itt kommentelgetni pár napig, aztán úgyis jön a következő poszt.
ennyike…
@ámbátor: Az igaz. Valamikor én is állítólag kísérleti matekot tanultam, és abban az alsó tagozatban volt tényleg. Hát bocs, hogy nem gondoltam át, de valami olyan hiányt éreztem, hogy a gyerekek csak elszenvedik a tanulást, mint egy bemeneti nyílás.
De ha vitatkozni kéne egy állítással, vagy megvédeni, kizárni, nem kizárni, szóval dönteni valamiről, – tudom, vannak a matekban igaz-hamis állítás példák is – , szóval inkább fölveszik a követő üzemmódot, mint hogy saját erőből végigkecmeregjenek egy döntésig a problémán. Én ezt logika tantárgynak gondolom, de lehet, hogy vita, vagy retorika, vagy valami más lenne. Szóljál, ha még mindig matek.
Hámer a büdös angolok nem beszélnek magyarul. Nem is értenék mit idéznek.
@fortin2: megnéztem az egyik vezető nyugati neveléstudományi folyóiratot. és nem úgy tűnt, hogy egy magyar empirikus kutatásra épülő tudományos eredményt nem publikálnának. érdemes kicsit jobban megnézni a wargo cikket. nagyon finoman, de az is észrevételezik, hogy a kevés tudományos cikk sem igazán tudományos.
@jotekony koc: Az új matekoktatás már a 90-es években elindult. Anélkül, hogy nemzetközileg jegyzett publikációm lennének a témában, két dolgot látok:
– a szülők nagy része szerint a szorzótáblát kell megtanulni, ezek haszontalan játékok (ennek is vanak okai) – ez befolyásolja a gyerekek motivációját, hogy mennyire vegyék komolyan ezeket a dolgokat
– ezt is egyre inkább frontálisan, megtanulandóként adják elő (erről többen itt is írtak a hsz-ekben, és sajnos ezeket a feladatokat is le lehet „követő módban”, algoritmikusan tudni.
@jotunder: Régi vitatémánk a „mindenki, aki beleszól, rendelkezzen, legalább x impaktfaktorral”.
Szvsz viszont a magyar oktatáspolitikusoknak (és bármelyiknek) nem tudományos publikációkat kell írniuk, hanem a tudomány eredményeit figyelembevéve csinálniuk az oktatáspolitikát. Ehhez pedig nem feltételnül kellenek magyar eredmények, lehetne tanulni mástól is (oh wait, azok hanyatlanak).
Persze magyar empirikus adatok kellenének, de nyers adatok talán vannak is. Meg lehetne szerezni ezeket viszonylag egyszerűen – most jön a reklám: az EU jogalkotási folyamatának a szekértői konzultációk, az utóértékelés, előzetes hatásvizsgálat – független szakmai kontrollal megfejelve – és a nyilvános konzultáció rutinszerűen része (ami nem jelenti azt, hogy tökéletesen működik, néha csak egy szűken vett szakmával konzultálnak, és egymásik szakma a döntési folyamat későbbi fázisában kerül bele, amitől az egész kezdeményezést vissza kellett vonni pl. az éttermi olivaolaj-ügyben, de itt is működött a kontroll a jogszabályelfogadása előtt, csak reputációs kár keletkezett, hogy az optimálisnál későbben).
@fortin2: ezt a részt értem. a wargo neveléstudományinak klasszifikált cikkeket vetett össze magyar szerzőkkel. ha valaki szociológiai lapban publikált és azt idézték (journal of social issues pl.), akkor kevesebb idézetet kapott.
@Kuviklacz: én semmi hasonlóról nem írtam. a wargo jelentése csak azt mutatja, hogy a magyar neveléstudomány nincs igazán jó állapotban.
@jotunder: Az egy nagy kérdés, hogy ma a neveléstudományban mi a tudományos – ugyanis ide is elért egyfelől a kognitív hullám, ami lényegében zárójelbe tette a hagyományos pedagógiai közelítéseket és a nemzetközi színtéren egyre inkább ilyenek dominálnak, viszont a magyar szakma lényegében érintetlen maradt ettől (…). Másfelől ez a túlhajtott mérés-mánia lepi el mindenütt a neveléstudományt,a miben egyébként nem vagyunk rosszak, csak egésznek nincs sok értelme már. Ma a kurrens téma mindenütt a multikulturalitás, a gender és a vmiylen értelemben hátrányosak (fogyatékkal élők stb.),. ezekben alig vannak hazai anyagok, csak a cigányügy, de azt meg inkább áldozatos aktivisták és nem kutatók csinálják.
Kedves Jótündér, nekem ezzel csak az a bajom, hogy a magyar oktatásnak egyelőre rohadtul nem az a baja, hogy nem talál ki mindenki másénál jobb, új módszereket, hanem az, hogy a mások által mát kidolgozott, jól bevált módszerekt nem használjuk.
Ipari hasonlattal: nem kutatási feladat lenne rendbetenni, hanem mérnöki. Alkalmazni kellene a tankönyvi tudást, és kész.
Ettől még lehet, hogy a magyar neveléstudomány állapota is tragikus, az is, hogy kitűnő, de teljesen mindegy, mert őket itt senki sem kérdezi. (Amúgy azért valami lehet, a Fazekas matektagozat bevált módszereit is valaki kidolgozta. Vagy csak karizmatikus, ösztönösen jó tanárok vannak ott. Ezt azzal együtt sem tudom eldönteni, hogy oda jártam.)
@jotekony koc:
nincs vitatkozás, érvelés, megkérdőjelezés. Semelyik iskolában, ahova a kölkeim valaha jártak (szimpla körzeti általános iskola, hatosztályos vidéki versenyistálló, kéttannyelvű szakközépiskola)
És jó, ha azért nincs, mert nincs rá idő (mint az utóbbiban), és nem azért, mert eleve személyessértés-számba megy (mint az előbbiekben).
Arról az egyetlen tanárról, aki érdekesen tanít (kísérletek, otthoni – nem papíron elvégzendő – feladatok, gyűjtőmunka), a gyerekek azt állítják, nem tanít, a szülők pedig összefogtak a kicsinálásáért.
Megette a fene az egészet.
@szazharminchet: az is gond, hogy a Fazekas matektagozatának mégoly bevált módszerei valószínűleg nem annyira válnának be a bivalybasznádi szakgimnáziumban. És amikor a nővér nem tudja elolvasni a kórlapon a nekem rendelt orvosságot, akár szövegértési hiányosságból, akár mert a villanyszerelő nem tudta elolvasni a kórterem világításának dokumentációját és sötét van (akár persze azért, mert már mindketten a Lajtán túl tanulnak egy másik nyelven olvasni), akkor rohadtul nem fog érdekelni, hogy a Fazekasból kitenyészett tudósok mekkora impakt faktort halmoztak fel.
Az egyetemen minimum fél évembe telik, de gyakran egy teljes tanévbe, amíg a hallgatók elhiszik nekem, hogy nem csak szabad, hanem kell kérdezni. Addig, ha egyáltalán fel mernek tenni egy kérdést, minden alkalommal úgy kezdik: Kérdezhetek/Meg szabad kérdeznem… amitől megőrülök és erős kísértést érzek arra, hogy rávágjam, á, dehogy, csak dísznek vagyok itt, nem azért, hogy megválaszoljam legjobb tudásom szerint a kérdéseket (és bevalljam, ha esetleg nem tudom kapásból a választ, de a következő órára vigyem, az utánajárás módszerével és talált forrásokkal). Egyszóval mire ideérnek a közoktatásból, nem tudják, mire való a tanár.
@szazharminchet: itt még nem arról van szó, hogyan lehet rendbe tenni a magyar oktatást, egyelőre csak arról, hogyan lehet interpretálni a PISA-teszt eredményt. ehhez komoly szakembernek kell lenni. én nem nagyon bízom a magyar „szakemberekben”. nyilván vannak ilyenek, csak nagyon kevesen vannak és kicsi esély van rá, hogy pont ilyeneket fognak erre ráállítani. (a britek is panaszkodnak, reformokról agyalnak, stb stb, a finnek elkezdtek komolyabban lecsúszni, senki sem érti miért).
@jotunder: A finnek mindig is PISA-konformok voltak, ez elég nagy tehertétel az egyébként valóban figyelemreméltó oktatási sikereikben. De gondolkodnak ők is: http://www.talouselama.fi/uutiset/ministeri-huolestui-pisa-tuloksista-kaikkialla-on-oltava-riittavat-taloudelliset-edellytykset-laadukkaan-koulutuksen-jarjestamiseen-6605131
@fortin2: megnéztem google-translate-tel. lázár jánosnak valószínűleg nem lenne állása finnországban.
@Érvsebész:
Most, hogy mondod, az idősebb gyerekem még makett épületet épített, növényt határozott, gyüjteményt készített, maga szerkesztette a jelmezeit, egyedül felvételizett a hatosztályosba.
A kisebbnek meg már nem volt soha semmi házifeladata, se gyűjtőmunkája, és igazi gamer lett, aki az iskolai feladatra is gépen készített prezentációkat meg animációs filmet már kiskorában.
Mondjuk a nagyobbik is már 5 évesen saját gépen ügyködött.
A vidéki rokongyerekeknek meg mindig a szerepléseiket néztük meg. Akusztikus gitár, ütős hangszer, Betlehem, versmondás, bérmálkozás, szereplés a szinpadon 3 órában.
Az jut erről eszembe, hogy a vidéki fiatalok sokkal jobbak is a megjelenésben, előadásban, mint az itteniek, akiket sosem láttam színpadon.
@jotekony koc: „meg kéne nevezni, hogy pontosan kik voltak azok a szakértők, akik az Orbán koncepcióját kidolgozták”
Már régen volt (még az első Orbán-kormány alatt), de azt hiszem, Farkas István vezette a bizottságot.
http://www.google.hu/search?q=farkas+istv%C3%A1n+piarista
@jotunder:
Ehhez miért kellett gt?
Amúgy meg ott nem dolgoznak a rabok?
@stefan75:
Itt pont a PISA – sokkról beszél Farkas István piarista, a 2002-es eredményhirdetés után.
epa.oszk.hu/00000/00035/00069/2003-03-ko-Schuttler-PISA.html
@ámbátor: én is olya matekot tanultam. Aki azokból az osztályokból matek irányba ment tovább…..azok általában külföldön vezető fejlesztők vagy professzorok.
de még én, a kiskoromban humánbeállítottságúnak elkönyvelt is végigvertem a főiskola teljes évfolyamát Assembly vagy bármilyen algoritmus felállításában.
@Unseen Academical: asszem ennél frappánsabban mostanában nem fogalmazta ezt meg senki. (kevésbé udvariasan talán a mostohafiam, a klasszik Iacocca-szöveget idézve, frissen felvett vagy már évek óta a melóhelyén tengő-lengőkről, ami ugye a felsőoktatás után jönne: „basszus, oké, nem tudják a válaszokat. nincs ezzel baj. De amikor kiderül,hogy mennyire nem képesek megfogalmazni a kérdéseket….”)
@jotunder: „én semmi hasonlóról nem írtam. a wargo jelentése csak azt mutatja, hogy a magyar neveléstudomány nincs igazán jó állapotban. „
igény, lenne rá? (kétlem) erőforrás, lenne rá? (nem is kétlem, hogy nincs…)
@Vakmacska: Az utánpótlás-nevelés stratégiai feladat, a legjobb eröforrásainkat és szemérmetlen összegre rúgó TAO pénzeket biztosítunk erre.
@jotekony koc: Lupus az egyik legliberálisabb és legkevésbé korrupt piarista. Jó tanár, megbízható ember. De ettől még az ideológia és az egyház érdekei nem maradtak ki az ő vezetésével fejlesztett tantervből, és kezdettől fogva próbálták azt előírni az állami iskoláknak is. És hát akik ezt most végrehajtják, azok valószínűleg már csak az ideológiát értik belőle.
@jotunder: sztem nem is pályázik.
It’s Not Lupus
leapforlupus.org/wp-content/uploads/2014/06/Its-not-lupus-Its-never-lupus.jpg
Évtizedekkel ezelőtt a tanárt a tudása és a kiállása alapján értékelték, ma a tekintélyelv felé haladunk. Tehát nem az számít, hogy valaki mit mond és mivel tudja alátámasztani (a tudományos szemlélet pedig pont erről szólna, amely publikációk formájában jelenne meg), hanem hogy KI mondja. Ezzel mérgezi a közfelfogást évek óta az orbánista rendszer és lassan kezdi már teljesen átitatni a társadalmat: a „nyugat” bármit mond, csak ámítás: az ún. liberálisok, „bukott baloldal” , zsidók (célzatosan jelenik meg, ezért lett emblematikus figura Kohn-Bendit, a neve miatt csupán, hogy a célzás érthető legyen).
Tartsunk össze, zárjuk ki azt, aki „nem ide való”: ezután beindul egy olyan folyamat, amely már eljutott odáig, hogy egyes helyeken kis zárt erődök jöhetnek létre, ahol a politikailag megbízható várkapitányok szava szentírás.
Szó nincs vitáról vagy nyitott beszélgetésről. A mai fiatalság jó része ebben szocializálódik alighanem, a tanulmányok csak a szükséges rossz, amin át kell esni , a szociális kapcsolatok százszor fontosabbak. Nagyon hierarchizált rendszerben nincs visszacsatolás, amely jobb teljesítményre vagy másfajta munkára ösztönözne.
Nem tudom, hogy mennyire általános ez, de a tendencia egyértelmű, hogy sok ilyen közösség jött létre.
Ahol ilyen rendszer van ilyen légkör egy osztályteremben, az persze alattvalóképző, bürokrataképző, célja nem az önálló gondolkodás. Egy komoly szakértőnktől Vekerdy Tamástól hallottam hasonlókat, ő mer nyíltan fogalmazni, mert nem függ tőle az egzisztenciája.
Egyébként Szlovákiában is szinte teljesen hasonló eredmények vannak mint nálunk.
„…A magyar oktatási rendszer sosem lesz olyan, de nem is kell, hogy olyan legyen, mint, mondjuk, néhány tengerentúli országé, amely ebben a versenyben látványos eredményt ért el. Ha ezen országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően…” by Hoffmann Rózsa
Ilyenkor már tényleg nem tud az ember mit mondani…
@Muad’Dib:
Nekem azért eszembe jut egy-s-más. 🙂
b1.blog.hu/2016/12/14/palkovics_a_pedagogusok_tul_sokat_keresnek_es_tul_szabadok
@esernyősEvezős:
Sőt, ha a pedagógus fa lenne, akkor például tök jól ki lehetne vágni.
@fortin2:
Üdv!
„Mondjuk rákerestem: pl. Halász Gábornak a Google Scholar szerint 2011 óta 567 idézettsége van, összesen 930. A tanulmányai tucatszám a neveléstudomány nemzetközi folyóirataiban jelennek meg, igaz, ő nemzetközi összehasonlytó oktatáspolitikával foglalkozik.”
Halász Gábor teljesítménye elég kiemelkedő, de az átlag sokkal rosszabb. HG-hez: az MTMT szerint 8 db nemzetközi folyóiratban megjelent cikke van (nem tucatszám), és 6 idegen nyelvű könyve, meg egy halom idegen nyelvű könyvfejezete. A Google Scholar egy csomó olyan idézetet is hozzárendel, amihez semmi köze… (pl. The diagnosis of hypovolemia using advanced statistical methods Szerzők: Gergely Bárdossy, Gábor Halász, Tibor Gondos, de van több is.)
Ehhez:
„a magyar neveléstudomány összes kutatójának, azaz 425 embernek az együttes idézettsége is (jóval) alacsonyabb, mint egy jobb brit neveléstudományi tanszék egyetlen (1) vezető oktatójának idézettsége.”
azért én például Csapó Benőt simán egy szintre helyezném az említett brit vezető oktatóval, és vannak még többen is Szegeden. (Adatok elérhetők.)
Egyetlen dolgot említenék még (nem mentegetőzés, inkább tényként): olyan, hogy kutatási pénz, ne adj isten konferenciatámogatás nem nagyon létezik az említett neveléstudománnyal foglalkozó hazai körökben. Az egyetlen forrás kb. a különböző TÁMOP, meg mindenféle …OP pályázatokból csurranó-cseppenő nagyjából, vagy a konyhapénz. Ez alól kevés kivétel van. Ez is hozzájárul a lehetőségek behatárolásához. A publikációkhoz empirikus kutatási eredmények szükségesek, ezek előállításához jelenleg kb. csak a szegedieknek van meg a szükséges hátterük.
Na, hát így:
http://www.doktori.hu/index.php?menuid=538&lang=HU&id=52
@szakértőbb: Ha öt egyetemi tanár van négy helyett, akkor megfeleltek volna?
@jotunder: Sőt, ha kettővel kevesebb megfelelt tag van, akkor is jó lett volna. Az volt a baj, hogy túl sok tag ment át a szürőn. :
„1 A megfelelt minősítésű törzstagok minimális száma 1 tudományágas iskola esetén 7, amelyben a 387/2012. sz. kormányrendelet szerint maximum 1 professor emeritust és 2 kutatóintézeti törzstagot lehet figyelembe venni.
2 A megfelelt minősítésű egyetemi tanár törzstagok minimális száma 1 tudományágas iskola esetén 4.
3 A doktori iskolákról szóló 387/2012.(XII.19) kormányrendelet 2.§(1) bekezdése, s ennek nyomán a 2015. szeptember 30-tól hatályos 2015/1/IV. sz. MAB határozat értelmében a doktori iskola törzstagjai között az egyetemi tanárok legyenek többségben, függetlenül a törzstagok tényleges számától.”
A harmadik feltételen bukott meg az ügy.
@ámbátor: ha 7 emberrel vagnak neki kilenc helyett, es abbol negy professzor, megkaptak volna? szemebe mondtak ketto darab embernek, hogy azert bukik az iskola, mert ok tul jok? :))
@jotunder: Hát jól olvasom a határozatott, abban az egyetlen nem felel meg itt szerepel: „az egyetemi tanárok többségi követelményének: nem felel meg”
Lábjegyzetben a magyarázat amit fent idézetem. Szóval igen. Hétnek a négy több mint fele, kilencnek viszont nem. Lehet, mégis kellett volna számtanórán figyelni, mielött beadták a papírokat.
Szerintem az is játszik, hogy „4 egyetemi tanár életkora 62 év felett” …
@szakértőbb: ugye arról van szó, hogy az egyetemi tanári címnek az ELTE esetében lényegében véve feltétele az MTA doktora cím. erősen szakmafüggő, hogy tipikusan hány évesen lesz az ember MTA doktor. Matematikában negyven év körül, vagy akár előtte is valamivel, simán lehet az ember MTA doktor, de bölcsészettudományokban tipikusan idősebbek az MTA doktorok. ha egy egyetem ragaszkodik ahhoz, hogy a professzorai MTA doktorai legyenek (ahogy ugye rengeteg egyetem nem ragaszkodik), akkor egy ilyen ügyben hátrányba fognak kerülni.
@jotunder: Nem egészen erre gondoltam, hanem arra, hogy nem nagyon foglalkoznak az utánpótlással… És azért láttam már olyan ELTE-s „professzort”, aki nem volt az MTA doktora.
Hátrányba nem ezért fognak kerülni, hanem inkább a doktori iskola színvonala miatt.
@jotunder: Valamit pedig kell kezdeniük a helyzettel, mert az elmúlt 5 évben nem nagyon keletkeztek új MTA doktorai a neveléstudományban, az eljárást sem sietik el az Akadémián. A legutóbbi kettő pedig nem ELTE-s volt.
Az érintettek között én nem látok olyat, aki esélyes lenne.