Tisztelt Gyurcsány Ferenc!
Eredeti szerző: maroz
Tegnap rendezgettem a sufniban, kihúztam egy javarészt lomtárolásra szolgáló szekrényke legalsó fiókját, és nem fogja elhinni, de még ott is önbe botlottam. Egyik kedvenc hetilapom, a Magyar Narancs hosszú interjúban ad önnek teret a mire is, de ön az elektronikus médiából is a talajvíz konokságával tör fel, Békesivel és Bokrossal súlyosbítva. Félre ne értsen, ez nem kritika, hiszen most megint az van, ami országromlások környékén lenni szokott: a politikai helyzet képlékeny. Mostani hangulatom alapján érzelemvezérelte üzemmódban erre a képlékenységre azt mondanám, hogy nagyszerű, így majd jobban fogja vinni a szippantóskocsi szivattyúja, de sajnos racionálisan be kell látnom, hogy ilyesféle lusztrációra nekünk komoly esélyünk nincs, így a jövőben azzal a matériával kell megelégednünk, ami van, a remény maximuma: hátha legalább egy része legalább egy picit megszilárdulna. Ha az elfedné a többit, talán egy ideig megint nem lenne akkora a bűz, talán lenne pár illatosabb kevésbé bűzlő évünk, amíg valami hülyének megint eszébe nem jut fölkavarni újból az egészet.
No, de nem kell ám komolyabban megorrolni a pikírtnek tűnő, de valójában csupa eufémia, csurom jóindulat bevezető soraimtól, nem csak önnek szól ez, úgy komolyabban leplezni sem próbálom mostanság, hogy hová kívánnám en gros a magyar politikai elitet. Ami miatt önhöz személyesen fordultam, az a miheztartás.
Gyurcsány úr, vennék öntől egy kis miheztartást, hogyér’ adja?
Olvasom a Magyar Narancsban (Aki képes hozni öt embert, 2012. január 12.) az alábbiakat:
Ami meg a múltamat illeti – akiknek van múltjuk, azok számára két út van: vagy lelépnek, vagy tanulnak. Akik maradnak, tehát nekem is, ez egy tanulási verseny. Aki többet megért abból, hogy mit rontottunk el, és hajlandó tanulni, annak lehet jövője. Én megtanultam, hogy kegyetlenül őszintének kell lenni a választókkal, aztán ők eldöntik, hogy amit kínálni tudunk, azt vagy akarják, vagy nem.
Nos, valahogyan úgy alakulódott, hogy nekünk kettőnknek van egy egészen icipici közös múltunk is. Én ugyanis 2006-ban, nem annyira meggyőződésből (lásd még: „három felessel a bőröm alatt”) önre szavaztam, mondhatni öntől vásároltam reményt, és ne kerteljünk, ön engem rútul átalbaszott. Mivel pillanatnyilag még maradni szeretnék (bár ez egyik pillanatról a másikra változhat is, akár), ezért önre hallgatva a magam számára is meghirdetném azt a bizonyos tanulási versenyt. Ennek során meg szeretnék érteni egy csomó dolgot, leginkább azt, hogy ön, önök mit rontottak el, de mindenképpen választ kell találnom arra a kérdésre is, hogy konkrétan én mit rontottam el, amikor önre, önökre szavaztam. Tisztelt Gyurcsány Ferenc, ehhez ön kétféleképpen viszonyulhat: vagy rám hagyja az egészet, vagy segít nekem ebben a tanulási folyamatban. Ha rám hagyja, akkor annak a kockázatait is viselnie kell – nem tudom, jeleztem-e már, hogy mennyire tele a tököm a politikai elittel – ezzel szemben ha segíteni akar, akkor egyet kérnék öntől.
Gyurcsány úr, legyen velem iszonyatosan kegyetlen!
Az van, hogy kellene egy újabb őszödi beszéd. El vagyok bizonytalanodva. A minap bementem kedvenc könyvesboltomba, jó napot, tessék mondani, van-e önöknek valami frissebb kiadású kibaszott jó könyv a modern magyar baloldalról? Ööö, talán ha mondanék egy szerzőt… Ó, pardon, mondom máris: Gyurcsány Ferenc. Hát, sajnáljuk, nincs találat. Püff. De hát akkor miből fogok én tanulni? Ki mondja el, hogy mi rontódott el, ha maga a legfőbb érintett erre nem különösebben látszik hajlandónak, holott ideje lett volna rá bőven? Ráadásul kegyetlenül őszintén, mert engem már csak úgy érdekel.
Például mi lenne, ha kendőzetlenül mesélne nekem a pártfinanszírozásról?
Jó, némi engedményre hajlandó vagyok, ne írjon neveket, elég lesz csak úgy, kékfényesen is: B. László pártpénztárnok, és így adtunk az ártatlanság vélelmének is. De az összefüggések viszont jöhetnek, az utolsó betűig. Érdekelne, hogy valójában mennyire rákfenéje ez a pártfinanszírozás a hazai közpolitikának, mert én úgy sejtem, hogy nagyon az. Úgy gondolnám, hogy még egy elhivatott, a jó tevésére késztetést érző vezető sem tud mit kezdeni az apparátusa azon erős embereivel, akikkel együtt voltak lopni. Úgy vélném, hogy egy állami vezető kezét erősen megköti ez a fajta cinkosság, hiszen ha azt a bizonyos erős embert ma, amikor a pénzzel tömött aktatáskát hozza fogadni szükséges, akkor ugyanőt másnap sem lehet elutasítani, amikor viszont lobbizni jött. Kérni valamit, ami valakinek jó, és az a valaki nem a köz. Ez patthelyzet, mert az aktatáskahozót el nem utasíthatja, a közvéleményhez nem fordulhat, hiszen cinkos, tettestárs ő is, valamint az őszintét sem mondhatja meg, hogy azt a bizonyos döntést a legjobb szándékai ellenére hozta meg, pusztán a pénzszállító emberek nyomására. Ilyesmiből jól kijönni a liberális demokrácia keretei között nem igazán lehet, talán ezért is bontotta le a rendszert az ön kollégája, és alakította ki ezt az újat, amelyiknek most a vezetője. Ő capo di tutti capi, bár én ebben se vagyok egészen biztos, és ez lenne a másik fontos kérdés, amire szeretnék valamiféle választ kapni, illetve lófaszt, mama, dehogy valamifélét: kegyetlenül őszintét!
Tisztelt Gyurcsány Ferenc, ha ejtene pár keresetlent az önök nemoligarcháiról. Újfent nem kell név, mondja azt, hogy L. Tamás, vagy K. László, és mi majd engedelmesen nézünk ki a fejünkből értetlenül, hogy vajon kire gondolhatott… De az összefüggések, azok nagyon kellenének. Hogy működik ez? Mennyire bír független maradni egy magát a csúcsra kínkeservesen…, na jó, ne gusztustalankodjunk, szóval ott a politikus a csúcson, feljutott, ahogyan feljutott, és jönnek a nembaráti nemoligarchák. Mit lehet velük kezdeni? Van-e a mai magyar politikai elitnek, de legyünk közvetlenebbek, van-e, volt-e önnek elégséges morális tőkéje ahhoz, hogy vissza merje utasítani a gazdasági elit khm… közvetlen érdekérvényesítő próbálkozásait? Voltak ilyen próbálkozások? Mennyiben járult hozzá az ön bukásához az, hogy esetleg éppen pont az ilyen megkeresésekre nem mondhatott ön nemet? Van-e önnek, mint mégiscsak bennfenntesnek és a rendszer működését jól ismerőnek tippje arra, hogy most ki lehet valójában a capo di tutti capi, ha mégsem az, aki annak látszik?
Ne higgye azt, hogy ezeket a kérdéseket csak kötözködésből teszem fel, szó nincs ilyesmiről. Nekem eléggé meggyőződésem, hogy a hazai borzalmas közállapotok egyik okozója éppen pont ez a súlyos képlékenység, amikoris ember nem tudja megkülönböztetni a politikai elitet a gazdasági elittől, annyira egy vérből valóknak látszanak ők. Azt is gyanítom, hogy a pártfinanszírozás át nem gondolt (másik verzió: nagyon is átgondolt) szabályozása úgyszintén mutat némi korrelációt ezzel a megkülönböztethetetlenséggel, bár azt nem tudom, hogy oka-e vagy inkább okozója, de érdekelne a válasz.
Valamint azt is megkérdezném, hogy önnek, mint a problémára komoly rálátással bíró és komoly tapasztalatokkal rendelkező politikusnak van-e valamiféle megoldási javaslata. Egy kegyetlenül őszinte javaslata. Érdekelne. Leginkább a miheztartás végett.
tisztelettel:
maroz, időnként választó
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521468-67b3a769a2c6e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521468&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521468-67b3a769a2c6e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521468-67b3a769a2c6e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
a fecóékat itt lehet felnyomni:
elszamoltatas.kormany.hu/
„Az általam irányított szervezeti egység feladata a 2002-2010-ig tartó kormányzati időszak azon gazdasági ügyeinek jogi és szakmai jellegű átvilágítása, amelyek kapcsán súlyos visszaélések gyanúja merült fel”
kedves nagyokosok! tisztelt buday úr!
az én kérdésem az lenne, hogy tolhatjuk-e az infot 2010 április- 2010 decemberi ‘kormányzati időszakkal’ kapcsolatban is?
@maroz:
Ezt is:
yikes.tolna.net/dhmo/
több ezren írták alá.
(Te is?)
@Kis ember: Ez a „ki vagy rúgva!” egy nagyon jó módszer akkor, ha neked viszonylag semmibe se kerül pótolni azt az erőforrást. Ez mikor így van, mikor nem.
A posztindusztriális kor (erre mondta Orbán, hogy a posztmodern blabla) ebből a szempontból is bonyolultabb picit, mint az előde. Manapság sokkal kevesebben végeznek „generikus” munkát, azaz kevesebb a szalagmunkás, a kubikos, szóval az olyan munkás, aki tíz perc alatt betanítható és a tizenegyedik percben már munkára is fogható.
Ma már más történetek is keringenek a világban. Például az, amelyikben a szőnyeg szélére berendelt az alkalmazott a kezét tördelve megy be a főnökhöz, mintegy saját maga mondva ki a verdiktet: -Tudom, hogy ki fognak rúgni, mert hibáztam. Mire a főnök megnyugtatja, hogy esze ágában sincs kirúgni, nem azért feccölt annyi időt és pénzt a kiképzésébe, hogy csak úgy, ukkra-mukkra kirúgja.
Hanem inkább nézzék át szépen együtt, hogy hol is hibázott az alkalmazott, milyen okra, okokra vezethető vissza a hiba, van-e esetleg valamiféle strukturális, rendszerszintű oka, és ha igen, hogyan lehetne azt kijavítani. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a jövőben ugyanez a hiba ne ismétlődjék meg.
Gondolj bele: ha kirúgja, és mégiscsak inkább az van, hogy a hiba nem (vagy nem csak) a személyben, hanem a rendszerben van, akkor mi várható? Hogy a következő alkalmazott is előbb-utóbb el fogja követni ugyanazt a hibát. És ha azt kirúgja, akkor a következő is. És így tovább.
Nézd meg a megközelítések közötti különbséget: én azt nézem, illetve nézném, hogy a gyurcsányi hibák mennyiben tudhatóak be a rendszernek és mennyiben a személynek, míg a kritikusaim kikérik maguknak, Gyurcsány jó, és ha Gyurcsány jó, akkor a többi már nem is érdekes, mert az ő jóságából csak jó eredezhet. Na, ez az, amit én amúgy orbánista hozzáállásnak hívok. 🙂
@evezős: maroznak ez a véleménye. ez van. most legyen más a véleménye, mert egy másik vélemény taktikailag hasznosabb lenne ???
@Pásztörperc: Nem, nem a rendszert szervezi: a lebonyolítást. Egyebek között pont erre tetszettetek választani (ellenemben).
@jotunder: Itt mindenkinek van véleménye, és nem tesz mást, mint hogy azt hangoztatja. Van olyan is, akinek már igencsak herótja van a jelenlegi, nyugodtan súlyosnak mondható helyzetben, hogy még mindig a Gyurcsányt kell rugdalni, mert már miért is ne. De attól még nem tilos, sőt, az ún. függetlenség és hitelesség alátámasztásának ez az egyik legegyszerűbb módja. Nincs is semmi akadálya, legfeljebb a jóízlés talán.
@maroz:
Az általad felvázolt metódus eredményesebb, mint a kirúgás, tapasztalat. Amíg a rendszer marad, esélyünk nincs a kilábalásra. Ha kézzel-lábbal tiltakozik a jó szándékú politikus, akkor is bele kell simulnia, vagy repül, lemond, tök mindegy. Nem tudom elképzelni, katasztrófa helyzet nélkül bárki is boríthatná a status quot. A szavazók megtehetnék, de ahhoz legalább egy államcsőd kell.
Ha Gyurcsány megfogadná a tanácsod és kitálalna, az is krízishelyzetet okozna.
@aronsatie: ha ez egy politikai párt lenne, akkor nagyon is megfontolandó lenne, amit mondasz. de ez csak egy blog. nincsenek szempontjaink. szempontpuskánk van maximum :)) mi nemhogy politikusok, de újságírók sem vagyunk. írunk egy blogot, ennyi az egész. azt gondolom, hogy páran közülünk jobb véleménnyel vannak gyurcsányról, és vannak akik rosszabbról. pásztörpercnek pedig kifejezetten nagyon rossz véleménye van gyurcsányról. és ??
@jotunder: Semmi és. Ez valóban egy blog. Én jobbára csak olvasótok vagyok, olykor legfeljebb hangot adok a kifogásomnak, ami abszolúte nem taktikai, legfeljebb ízlésbeli. Ha taktikai lenne, nagyon is biztatnám marozt is, Pásztörpercet is, hogy szidják csak Gyurcsányt, lehetőleg minél gyakrabban. Hadd érvényesüljön a fordított Piszkos Fred effektus.
De hát ez a poszt még csak nem is arról szólt, hogy milyennek tartom én Gyurcsányt úgy általában! Milyen érdekes amúgy, hogy a Gyurcsányféltők mindennel foglalkoznak, kivéve azzal, amit a posztban megfogalmaztam. 🙂
Hogy inkább Orbánnal foglalkozzak. Meg aki nincs velünk, az ellenünk van. nemecsek ernő áruló, mert le merte írni, hogy a császár új ruhája is némileg hát hogy is mondjam csak. Ja, és hogy hűje vagyok, még asse tudom, hogy miaza dihidrogén-monoxid. Biztos a feleségemet is verem.
De hogy abban, amiket felvetettem azért talán mégiscsak lehet valami, na, azt hallani sem akarják egyesek.
És akkor mi van?
[megvonja a vállát]
@maroz: Nocsak, még mindig vered a feleséged? 🙂
@maroz:
A kvalifikált munkaerő megtartásának problémáját értem én is, most is egy olyan munkahelyen dolgozom, amelyik aktívan képzi a munkatársait, erről bizonyítványt ad, melyet a világon mindenhol a szakmában elfogadnak.
Viszont nem hiszem, hogy a magyar állam olyan rettentő sok pénzt fektetett volna Gy. F.-be. Pontosabban sokba került nekünk, de nem azért, mert olyan fantasztikus célirányos képzést kapott. Mi az, amit ő annyira tud, hogy pótolhatatlan lenne? Ugyanis a politikai állások nem igényelnek szaktudást (mint azt most Heim Péter be is vetette O.V-t mentendő, igaz kissé rákosista módon 🙂 ).
Ha ma Magyarországon eldobsz egy követ, miniszterelnök-jelöltet találsz.
Arról nem is szólva, hogy ha egy alkalmazott – márpedig Gy. F. a mi alkalmazottunk ugye – nem véletlenül vagy tudatlanságból hibázik, hanem taktikai, önző, alattomos okokból okoz kárt a munkáltatójának(ne adj’ isten hazudik), akkor nincs az a munkaadó a világon, amelyik megtartja.
@maroz: amugy jogosan, marmint az orbanistazasid.
Hihetelen egyebkent hogy ma magyarorszagon a masik nyilt utalata minden masnal erosebb politikai toket kovacsol.
A tizperces munkasokkal sajna mar nem tudok igy egyet erteni, ahogy ismeroseimnel tapasztalom es komoly fejvadasz ( nem munkaero-kozvetito ) ismerosom es korei jelzik, ma a ssc-k, bsc-k modern slavery-kent mukodnek, mar nem tema egy ket nyelven fluent egy harmadikon meg kozepszinten beszelo, 3 eves szakmau tapasztalattal rendelkezo kozgazdaszt talalni, egy piziciora kb 50 megfelelot, es realertekben feleannyi penzert mint mondjuk 5 eve ugyanezert fizettek volna.
Azert is nem keresnel 10 + szakmai multtal, valoban hozzaertoket. Nem azert mert nem ajarjak kepezni oket, hanem mert szarerhugyer mar nem mennek el.
Ja de allitolag mar el is kerulik az orszagot, szabalyosan szlovakiaban ukrajnaban, es romaniaban nyitnak uj kozpontokat, telepitenek cegeket… Ami szomoru es nem csoda.
@jamesdean: Hát arra én is kíváncsi kacsa lennék!
@karnak: Az biztos, hogy nem nyitott új foglalkoztatást a magyar munkavállalóknak Mo-on. Tuti.
@maroz: Ne játsszuk azért a bazári majmot.
A Gyurcsány féle történet lehet érdekes, de csak mint kuriózum.
Köze nincs a rendszerbe kódolt hibákhoz.
A mostani helyzetünkhöz sem.
Ha még mindig fennáll a helyzet, hogy egy jólszervezett MSZP, meg egy lendületes SZDSZ áll szemben egy gátlástalan Fidesszel,
akkor talán érdekes.
De szerintem nem így állunk.
Egy jólszervezett és gátlástalan Fidesz áll szemben a rajta kívül eső világgal.
És például Gyurcsány önkritikája nem tanulságot hordozhatna nekünk, hanem egy újabb ügyészi elfogatóparancs alapja lehetne.
Itt tartunk.
Ideje van a tanulságoknak. És ez most nem az az idő.
Jólszervezett, lendületes és gátlástalan Fidesz.
Hogy pontosítsak.
Bármikor újabb és újabb hibákat fog elkövetni, mert bármit megtehet.
Nincsenek tanulságok.
Csak helyzet van.
Ja, egyébként lenne olyasmi, aminek ideje lenne.
Ideje lenne a jobboldali-fidesznyik értelmiségnek szembenézni a saját hibáival.
Hogyan építették föl ezt a hatalmat és hogyan szabadították rá az országra ezt az őrült társulatot.
Hogyan jutottak idáig…
Amúgy el tudom képzelni, hogy a Vincentnek is van sara a dologban, de nem állítom, mert nem ismerem annyira.
Ha önkritikáról van szó, akkor egy vincentes önkritika után elmondom, hogy nekem mennyi téglám van a gólemben.
@Dr. simonmondja.: Túlcsordult a lózunggyűjteményed? 🙂
Csak szólnék, hogy ez a részemről nem drukkerkocsma. Én nem vagyok sem Gyurcsányank, sem Bajnainak, sem az mszp-nek a béközepe. Azt, hogy Gyurcsánynak mihez közenincs próbáld egy olyannak eladni, aki mondjuk nem ismerte őt a ’90-es évek elején.
No meg most külön is érdekes ez a „köze nincs semmihez” dolog. Ugye azt akarod mondani, hogy ő nem tehet semmiről, mert ő nem közgazdász, ő csak egy jó társadalompolitikát akart megvalósítani, és hát ugye csak a rossz tanácsadók.
Miért nem veszitek észre, hogy ugyanazt csináljátok Gyurcsány esetében, amit az orbanisták Orbánnál? Egyesek már pusztán attól hisztériás rohamot kapnak, ha nem kellő áhítattal írom le a nevét.
És a legfontosabb: mondod, hogy ügyészi elfogatóparancs. Nos, én is valami ilyesmire gondoltam. Kegyetlenül őszintén elmondaná, kiborítaná a bilit, de az utolsó cseppig ám, a DEMISZ-től napjainkig, nevekkel, összegekkel, metódusokkal, majd szépen leülné a saját részét belőle. Mi ezzel a probléma?
Nelson Mandela is kegyetlenül őszintén szerette volna, hogy a népét sújtó elnyomás, az apartheid megszűnjön. 27 évet ült érte börtönben. Szerintem Gyurcsány a negyedét se kapná, aminek a felét se ülné le, hol itt a probléma? Kegyetlenül őszintén! 🙂
@maroz: köze nincs… a rendszerbe kódolt hibákhoz.
Az MSZP szervezetét nem Gyurcsány csinálta olyanra, amilyen.
A pártfinanszírozást sem Gyurcsání csinálta olyanra, amilyen.
Az oligarchákat sem Gyurcsány kreálta olyanra, amilyenek.
A progresszív értelmiséget sem Gyurcsány hozta létre enkezével.
Gyurcsány egy megtalált rendszerben egy epizód.
Viszont a Fidesz szervezetét Orbán hozta létre.
A pártfinanszírozást,
az oligarcháit,
a progresszív értelmiségét …
Szerintem a jobboldalnak volna min elgondolkodni manapság.
Sokat munkálkodtak és sikerült is.
Most nézzék meg, mit csináltak.
@maroz: Ja. Leültethetnéd Gyurcsányt, de minek ?
Zuschlag hány évet kapott ? Nyolcat ?
Most jobb a pártfinanszírozás ?
Fidesz nem lopik ?
Hagyó mennyit fog ülni ?
Huszat ?
Akkor jobb lesz Budapest szervezeti munkája ?
Fidesz nem lopik ?
Fidesz azt csinál, amit csak akar.
Tanulság, tisztulás – nulla.
@maroz: Fejlesszük tovább ezt az egészet: ha felveted, hogy Kádár János mennyi disznóságot csinált, és páran mentegetni kezdik, közlöd, hogy ez pont ugyanaz, mint amit a neonácik csinálnak Hitlerrel, tehát a kádármentegetők nem jobbak a neonáciknál.
De vegyük finomabbra:
1. Kuncze Gábor azonnal süsse le a szemét, valljon be mindent őszintén, és ülje le. Akinek meg ez a javaslatod nem tetszik, az pont akkora szar, mint egy orbánista.
2. Dávid Ibolya azonnal süsse le a szemét, valljon be mindent őszintén, és ülje le. Akinek meg ez a javaslatod nem tetszik, az pont akkora szar, mint egy orbánista.
3. Bajnai Gordon azonnal süsse le a szemét, valljon be mindent őszintén, és ülje le. Akinek meg ez a javaslatod nem tetszik, az pont akkora szar, mint egy orbánista.
A sor folytatható, kb. a végtelenségig, de nincs kedvem több nevet előrángatni.
Mi az egészből a tanulság? A te morális érzékeddel valami kurvára nem stimmel. Mióta kifejtetted, hogy nem látsz különbséget Bayer és Gréczy publicisztikai tevékenysége között, ez már nem okoz semmi meglepetést. De hogy még itt gorombáskodsz, hogy nem nagyon akar senki se vitatkozni veled erről a hülyeségről, az azért egy kissé erős.
A gyurcsányféle esetnek azért lehetnek tanulságai.
Például az, hogy ha valaki egy beállt pártot akar egy maga által üdvösnek tartott irányba kormányozni,
az megüti a bokáját.
Ezt a tanulságot vonta le Gyurcsány,
és ezt a tanulságot nem ártana a mostani helyzetben sem elfelejteni.
Orbán leváltásával és a fidesz elkormányzásával ne próbálkozzon senki,
mert vesztett ügy.
Ha ennyit tanulunk a Gyurcsány Saga után, az már valami lenne….
@aronsatie: A posztot ugye nem olvastad el? Minek is azt, hitvitához olvasni, ehh. :))))
Na, erről beszélek:
index.hu/belfold/2012/01/18/lang_zsolt_pont_belecsuszott_az_egymillioba/
Most kéne kiálljon Gyurcsány, és kegyetlenül el kéne mondja, hogy igaza van az elempésnek, tényleg nem lehet egymillióból kihozni, hanem a tízszereséből, és arra a pénzt így-és-így kell összeszedni. És hogy igen, ez a magyar képviseleti demokrácia rákfenéje, hiszen mire az képviselő egyáltalán meg lesz választva, mire elérkezne az esküvő ideje a menyasszony már réges-rég cafrangosra lett kúrva. Hogy várjunk el tőle így, ebben a formában szűzies ártatlanságot a t. Házban?
@maroz: Nyilván tudja Gyurcsány, mivel ő abban a sportminisztériumban kezdett,
ahol évekkel előbb Dajcstomi volt az alapítója annak a pártfinanszírozási rendszernek, amibe például Zuschlag belebukott.
Na, közben kicsit elrágódtam rajta, hogy az is lehet, hogy Orbánnak azért akkora szálka a szemében Gyurcsány,
mert rendszeridegen.
Nem szeretné Viktorunk, ha ilyen – másokra nem szoruló –
gazdag palik elkezdenék kézbevenni a dolgokat,
mikor ő annyit dolgozott azon, hogy kiépítse a vazallusok és bűntársak emeszpésekkel komfortosan berendezett rendszerét.
Szerintem 178%-kal növelné a dolog élvezeti értékét, ha a Gyurcsány-apologéták minden hónapban helyet cserélnének az Orbán-apologétákkal.
Mibe, hogy fel se tűnne senkinek? :)))))))))))
@maroz: csalódtál gyurcsányban. Rendben: többet ne menj hozzá feleségül. Véleményed is van: az is rendben, ki is törölheted vele, jobb esetben szórakoztató blogposztokra használhatod. De megsértődni rajt’, hogy valaki szerint nincs igaza a posztodnak, és rásütni, hogy akkor nyilván nem is olvasta, no, az nem elegáns. Én például olvastam, ráadául kurva nagy papírom is van róla, hogy tudok olvasni, sőt, szegről-végről ez a szakmám is: ha bennem is kialakult egy olyan érzés, hogy nem mérsz egyenlő mércével, akkor az én szakmai értelemben vett kurva anyámat is? Azt, hogyne, nálamnál nem ismeri senki jobban a nacsasszonyt, úgyhogy nem is tudnám hitelesen megvédeni a vádak alól, de te meg miért nem iszol inkább egyet az ijedtségre? Nálam bevált: hidd el, jobb, mnt a Xanax, vagy mások sértegetése. Bizony.
@maroz: Nem, nem is tudok olvasni.
@maroz: Orbán útjai kifürkészhetetlenek.
Mindenkinek van egy brandje. A gyurcsányé az, hogy ő „kegyetlenül őszinte”. Hazudik, nyilván, akár az összes többi, de legalább igyekszik, és ez az irány sokaknak (nekem is) szimpatikusabb annál, mint amikor a szíjgyártó még csak nem is igyekszik. Ennyi, továbbá tényleg ideje volna már azt megfigyelni, mi a közös bennünk a gyurcsánnyal, mert az 50% nemtudjanemválaszol nem fogja leváltani a szíjgyártót. Vagy ha igen, abban nem lesz köszönet: „a megbasz minket a zeu” hozhat a fasisztáknak ötvenszázalékot, de a „ökokonyhakertet a lipótvárosba” nem.
Egyébként igaza van a posztírónak, hogy van véleménye, okosan meg is írta, meg másoknak is van, amit ideírtak kommentbe, ők is okosan. Legalább volt egy újabb alkalmunk megbeszélni, mi a teendő – már amennyiben mégis inkább gondolkodni szeretnénk, nem vidám feltételezésekbe bocsátkozni arról, hogy ki mit olvasott. Én például utoljára az Anna Kareninát, de nem segített a megoldásban. 🙂
@Humperdickk:
Akkor egyből nyomd le utána a Kukorelly Ezer és 3-át,
ő bent ül a tiszteltházban és az ‘Anna Kareninára van írva’ az
a könyv.:))
és jó.
@maroz: De a legjobb az lenne, ha még miniszterelnök korában megpróbálta volna megváltoztatni ezt az egész kampányfinanszírozást. Hé, várjunk csak…!
@jotunder: OK, ez a véleménye, tiszta volt eddig is.
Nekem lehet más?
Jó.
Mind a ketten elmondtuk.
Ütköztünk.
Ettől még olvaslak benneteket továbbra is.
(Gyurcsány obligát fikázása amúgy is megszokott, anélkül nem élet az élet, és nem ragad billentyűzetet napi szinten még a törökgábor sem.)
@Humperdickk: Oké. Menjünk végig az egészen, hátha akkor tisztul egy kicsit a kép.
Ezt a posztot a mai napig megkattintotta x ember, 4286-szor. 87 ember megnyomott egy olyan gombot, amivel elvileg azt fejezi ki, hogy tetszett neki a poszt. A fészbúkon 16 embernek tetszett, kérdés, hogy van-e átfedés, de annyira nem is érdekes, a lényeg, hogy elolvasta olyan kábé négyezer és közel száz embernek jó eséllyel tetszett is.
Ennyit a posztról. És akkor jöjjön ami alatta van.
85 komment, ötöde az enyém. A poszttal, a posztban foglaltakkal a következő érvelési hibákat elkövetve próbálkoztak meg vitatkozni:
1. Ignoratio elenchi
– olvassak Geo-manifesztumot
– olvassak Gyurcsánypárt-manifesztumot
– olvassam Debreczeni alelnök úr könyveit
Érvénytelenek ezek az érvek. Én nem azt írtam, hogy nem találok elég propagandát, hanem hogy nem találom azt a könyvet, amit Gyurcsány kvázi megígért, és még azt is megígérte, hogy kibaszottul jó lesz.
– kérdezzem az oligarchákat
Amint azt jeleztem, én azért kérdeztem, mert megszólíttattam. Gyurcsány által. Ő mondta ezt a „kegyetlenül őszinte” dolgot, és én ennek alapján kérdeztem vissza. Leisztinger Tamásról, de pláne tőle nem olvastam semmit, sehol az utóbbi időkben, miért kérdezném akkor őt, vagy bárki mást?
– nem lehet engem komolyan venni, mert egy másik vitában mondtam valamit Bayerről és Gréczyről
Nahát. És ha még azt is elárulnám, hogy szinte nyersen szeretem a marhasültet annyi lenne nekem. 🙂
2. Argumentum ad consequentiam
– hülyeség a felvetésem, mert ha beszélne, akkor elvinnék az orbánpribékek Recskre
– beszélgethetnénk róla, de minek, úgyse oldaná meg a problémát
Érvénytelen. Ha valaki azzal jön, hogy „kegyetlenül őszinte” szeretne lenni, az, amennyiben értelmes ember tisztában lehet ennek a következményeivel. Nelson Mandela 27 évet ült az elveiért, de akad itthon is jópár olyan ember, aki a börtönt is vállalta egy-egy szenvedélyes igazságbeszédéért. A másik is érvénytelen érv, én nem megoldani akarom a problémát, hanem beszélgetni róla. Aztán majd a jövő eldönti, hogy járult-e ez a beszélgetés hozzá bármekkora részben is a megoldáshoz, vagy sem.
3. Ad hominem
– jó lesz ez a poszt nekem arra, hogy majd egyszer valahol igazoljam vele, hogy én valahol álltam, mondjuk középen, jelentsen ez bármit is
– hülye vagyok, és a hosszútávú memóriám is szar
– annyira hülye vagyok, hogy aláírnék egy petíciót a dihidrogén-monoxid betiltását követelendő
– függetlenségemet, hitelességemet akarom alátámasztani ezzel a poszttal, hogy kikhez képest és kik előtt, mindegy
– ha ilyen posztot írok, oda a jóízlésem, jelentsen ez bármit is
– olyan vagyok, mint Piszkos Fred
– baj van a morális érzékemmel
– gorombáskodom
– hülyeséget írtam
– megsértődtem
– állítottam, hogy nem is olvasta (mintha nem ezeréves netes szokás lenne ezzel a fordulattal utalni arra, hogy a vitapartnerem nem az általam előállított szöveggel foglalkozik, hanem valami mással, ugyi :)))
– inkább innom kéne, mert az jobb, mint antidepresszánsok
– sértegetek másokat
3. Ad Orbánum 😉
(Ez a kedvencem. Kábé mint a vizsgázó diák, aki húz egy tételt: „Beszéljen nekünk Nagy Lajos királyról”, majd megköszörüli a torkát és nekikezd: Nagy Lajos király nagy király volt, de Mátyás király még nagyobb. Mátyás 1443 február 23-án született Kolozsváron… :))
– miért nem inkább Orbánról írtam?
– miért nem inkább az orbánizmusról beszélek?
Érvénytelen. Rengeteget írtam róla is, és én most egy jelenségről írtam, és ha a jelenség súlyosan érinti Gyurcsányt is, akkor egyenesen megkerülhetetlen az, hogy róla is írjak. És ismétlem: Gyurcsány szólított meg!
– az argumentum ad orbánum aleseteként egészen konkrétan megjelent az argumentum ad hitlerum is 🙂
3. Szalmabábérvelés
– miért ne szólaltathatná meg Gyurcsányt bármelyik lap?
– ki kényszerít engem, hogy Gyurcsányra szavazzak?
Érvénytelen, hiszen egyetlen olyan állítás nincs a posztban, amelyhez ezek az ellenérvek passzolnának.
– Kunczét, Dávidot, Bajnait is csesztethetném, és ha valaki védené őket, akkor azokra rámondhatnám, hogy orbánista szar
Érvénytelen, én semmit nem írtam a nevezett hölgyekről és urakról, hanem én Gyurcsányról írtam. Amit róla írtam, az Kuncze, Dávid, Bajnai ideráncigálása nélkül is érthető, megvitatható. Azt meg hadd döntsem el én, hogy adott esetben kiket és miért nevezek orbanistának.
4. Hamis dilemma
– ne szólaljak meg Gyurcsánnyal kapcsolatban kritikusabban, mert most Orbánt kell leváltani
Érvénytelen. Ez egy marginális olvasottságú blog marginális olvasottságú írása, ismétlem, kb. négyezer kattintást kapott a poszt, míg az országban van nyolcmillió választópolgár. És a választásokig is van még minimum két év. Mintha az áradó Tisza azért mosná el Szegedet, mert én Szolnoknál belepisáltam.
– aki Gyurcsányról ír, az azért írja, mert Gyurcsányt kell rugdalni, jelentsen bármit is ez a „kell”
Érvénytelen. Aki Gyurcsányról ír, arról a konstruktív, kooperatív vitában illik azt feltételezni, hogy azért ír pont róla, mert róla szeretett volna írni.
5. Ellentmondásos érvek
– amit felvetek, az lehet érdekes, de nem érdekes
Nahát. 🙂
6. Érthetetlen érvek
– nem mérek egyenlő mércével
Kit? Mit? Hol? 😮
– valami szakmai értelemben vett prostituált női felmenő
Passz.
– itt kérem lenne nekünk valamiféle teendő
Azazhogy? Elmulasztani az én reumámat? Benne vagyok! 🙂
Na, hirtelen ennyi. És mindez alig négy-öt embertől a körülbelül négyezerből. Milyen következtetést vonjak le én ebből? Hogy ezért érdemes posztot írni és ezért nem érdemes kommentelni, pláne saját poszt alá? :)))
@maroz: A sorszámozást érte némi baleset, lófasz ebbe a semmi kis kommentablakba. 🙂
@maroz:
Ezt akarta volna a nyomorultja. Mikor is …? Ja, megvan! Mikor az mszp-s mutyibrigád – Puch testvérrel az élen – úgy rúgta seggbe egy kellemes délutánon, hogy arról kódult. És miközben sokan Zsemlye testérrel karöltve körtáncoltak a politikai hullája felett, nekem – már látom:eléggé el nem ítélhető módon – éppen az nyerte el a tetszésemet, hogy nem vonult vissza hónapokra csicskásokat castingolni, Michelin szakácsiskolát gründolni állami pénzből Kötcsére, Pápára, demég világkörüli útra sem ment Klárával, hanem törölgette magáról a sarat, a köpetet és az orbánizmus nyálkáját.
Jó, szerinted ez utóbbit nem sikeresen, mások (én) szerintem meg valahogy mégis úgy.
Ha ez az apologetizmus irányában, akkor nem tudom, hogyan kéne megnyilvánulni anélkül, hogy ezt az ódiumot a megszólaló ne vegye a nyakába?
De elolvasom, ha leírod.
@maroz: Ebből csak az derül ki, hogy fosod a szót, és közben a saját válladat veregeted. Érvénytelen és érdektelen.
@maroz: A posztoláshoz önbizalom kell.
Remélem nem picsogsz.
Lehet, hogy Gyurcsány már készül a kamingautra és csomagolja a fogkeféjét, mert szivenütötte a posztod.
Reméljük a legjobbakat.
Mandela lesz belőle és akkor már csak 30 év és kinnvagyunk a lecsóból.
@evezős: Leírtam: mondja el kegyetlenül őszintén nekem, a megszólított választónak, hogy hogyan mennek ezek a dolgok. Ő. Nem „evezős” nick. Nem Debreczeni. Hanem Gyurcsány.
@maroz:
Süsd meg, ezt az „érvénytelenséggyűjteményt” a hasonló „nézettségű” magyar posztok kilenctizede alá automatikusan ki lehetne függeszteni.
Lassan már több blogger, mint aktív kommenter.
És ugyanúgy mind-mind automata sorozatlövő üzemmódban, bele a világba: no reflexivitás, no feedback – a poszt maga csak afféle homokszem, amit körülnő a rettentően unalmasan ugyanolyan rétegekből álló igazgyöngy 🙂
@aronsatie: Ne baszakodj velem, ez nem a polidili, ahol háromtucat függő feszült fel a szivárványra azért, mert a másik háromtucat függő nem pontosan ugyanazt gondolta a világról, amit ő. Emlékeim szerint azzal kezdted, hogy legyek asszertív, mert te ugyan vitatkozni nem óhajtanál velem, amihez tartod is magad töretlenül: nem vitatkozol, hanem hol finoman, hol kevésbé finoman geciskedsz velem. Hova sírjak? 🙂
@Dr. simonmondja.: És a komment-olvasáshoz, ahhoz mi kell? Időnként jó adag mazochizmus? 😉
@maroz:
Namostakkor írjon vagy neírjon?
Mikes Kelemen firkál itt a nénikéjének, vagy Maroz polgártárs Gyurcsány polgártársank?
Nosza: Facebook, kapcsolat. hu, gréczyblog
Fogod ezt a kis írást, oda bekopizod, és lesed, hogy kigyön-e rá valami válasz.
Vagy itt pajtási körömreszelünk, öten-tízen.
@maroz: A párnádba sírjál, állítólag oda a legkényelmesebb. Eddig sem vitatkoztam veled, mert nem volt miért. Legfeljebb reagáltam, ha neveletlen megjegyzéseidet felém küldted, de az nem vita.
@panelburzsuj: Próbáld már meg legalább megérteni az én szempontjaimat is.
Nem vagyok bozótharcos. Ez a „levelező tagozat”, ami a „Tisztelt …” posztjaim alatt címkeként előfordul igyekszik jelezni, hogy ez részemről egyféle kísérletezgetés egy mittomén mivel, stílussal, de ez nagyképűen hangzik. A levél valójában fiktív, az abban felvetett problémák viszont nagyon nem azok.
Én nem szopom Gyurcsányt, nekem egál, hogy hozzá eljutnak-e az észrevételeim, vagy sem. Nekem az a fontoska, hogy néhány emberhez eljusson az, hogy én milyen feltételek teljesülése esetén tudnám azt elfogadni egyáltalán, hogy ő masszívabban visszatér a politikába. Ezt a posztomat megkattintotta eddig körülbelül négyezer ember. Ez a nyilvánosság a hatást tekintve marginális, de még mindig több, mint ha csak a családomnak mondtam volna el az ebédlőasztalnál egyrészt, másrészt pedig nem győzöm ismételni: nekem nem célom, hogy úgy komolyabban foglalkozzak Gyurcsánnyal.
Nekem ez az ügy ennyit ért meg, ennyi munkát feccöltem bele. Aki nálam motiváltabb, az nyugodtan vigye tovább, de nem kell ahhoz az én posztom, megfogalmazhatja saját maga is azt a két-három kérdésecskét, ami esetleg a poszt hatására megképződött benne.
Akinek viszont Gyurcsány éppen pont úgy jó, ahogyan van, az legyen vele boldog, mit bánom én? 🙂
@maroz:
Csúnyát kell kérdeznem: mit gondolsz, a négyezerből
– mennyi a visszatérő, ismétlő
– mennyi, aki végigolvasta
– mennyi, aki még gondolkodott is rajta
– és ebbőla többszörösen szűkített „maradékból” kinek mondtál újat akár Gyurcsányról, akár magadról (aki ugye ‘vagyok, aki vagyok’ … )?
@panelburzsuj: Honnan tudhatnám én ezekre a kérdésekre a választ? Egyáltalán: miért is érdekes ez? Nem nekem csenget a kasszagép, hanem az index.hu-nak, végezzen ő vevőelégedettségi mérést, ha fontosnak tartja. 🙂
@panelburzsuj: A Mancs-beli Gyurcsány-interjút olvasva csak arra gondoltam, hogy mondhat, amit akar, én csak jobban hiszek annak, amit miniszterelnökként csinált. Maroz ebből kiemeli a pártfinanszírozás ügyét (amire nem is gondoltam), Pásztörperc az MSZP átalakításának tervét, én meg nem rovom fel nekik a teljesség hiányát. Gyurcsány meg igenis felelős mindezért, akkor is, ha nem ő akarta, csak az a csúnya frakció.