Tragikus körülmények között

Apát mindenki szerette, engem mindenki utál – mondta T. Mindig ezt mondta, Dzsúnak is ezt mondta, aki erre mindig azt válaszolta, hogy ő nem utálja T.-t. Még nem- mondta erre T. Igen, T. én voltam és leszartam, hogy ki utál. Nem, nem szartam le, de jól esett azt mondani, hogy leszarom. Most mindenki boldog?

Apát mindenki szerette, és amikor „a 45 éves író tragikus körülmények között elhunyt, temetéséről később intézkednek” még engem is szerettek, szegény kicsi T.-t. Igen, Ő volt Apa, akire gondolni tetszik. Hogy ivott előtte? Mindenki kérdi, mármint Anyától, szegény kicsi T.-től ilyet nem lehet kérdezni. Másfél évvel később Anya hozzáment a Sali bácsihoz. Sali bácsit nem bocsátották meg Anyának, azok nem bocsátották meg, akik mindig megkérdezték, hogy ivott-e Apa mielőtt a kocsi lesodródott a főútról. Valamiért T.-nek se bocsátották meg a Sali bácsit, T.-től azt várták, hogy elköltözik a nagyapjához, Anya apjához a filozófushoz, igen Ő az, aki 1973-ban azt csinálta. A Terézvárosban laktunk, ronda házban, de szép lakásban, aztán Anya Sali bácsihoz költözött, szép házba, az egész ház az övék. Anya is Ő persze, a Színésznő, akit hívott az Alföldi, de ő maradt az „Attilánál”, és T. úgy érezte, hogy már ezért is őt utálják.

Itt mindenki Ő, még nagyi is Ő, aki elvált az nagyaputól, bár állítólag nem is váltak el, csak a nagyapu együtt él egy másik nővel. A másik nő is Ő, még ő is Ő, csak T. nem Ő, ő csak a Nagy Író és a Nagy Színésznő fia, és a nagyapjának a Habermas a spanja, T.-nek meg csak a Dzsú.

Apáról mindenki azt gondolta, hogy zsidó, ezzel a névvel, hogy W, egyszer még rajta is volt valami listán, de csak a Dzsú volt zsidó, meg az anyukája, az ő apukája is meghalt, de nem tragikus körülmények között, hanem fiatalon tüdőrákban. Bár szerintem a tüdőrák is elég tragikus, főleg fiatalon. Szóval apa nem volt zsidó, de bezzeg a Sali bácsi az igen.

Apát mindenki szerette, engem mindenki utált. Nem hívtak el a bulikra, és így a Dzsú sem ment el. Az a helyzet T., hogy te belezúgtál a Fideszbe – kiabálta S. a szünetben, én csak megvontam a vállam és ellógtam a következő órát. Anya tényleg belezúgott kicsit a Fideszbe, „Attilába” meg Sali bácsiba, főleg Sali bácsiba, és játszott abban a filmben, na akkor kezdtek el nagyon utálni.

A tüntetésre nem mentem el, mert Anya könyörgött, hogy ne menjek el, mert a Sali bácsinak kellemetlen lenne, ha észrevennének. Igazából neki lett volna kellemetlen, ha észrevettek volna. Azt nem tudta, hogy nem mehetek el, mert ha S.-ék meglátnak elkezdenek faszongani. A tévében láttam, hogy betörik az ablakokat a Lendvai utcában. Sali bácsi is nézte a tévét és Anya is, és a Sali bácsit többször felhívták, de én nem tudom, hogy kicsodák, mert mindig átment a másik szobába. Hat szobájuk van, az Izabellában csak három volt, három a normális, nem?

A kislányt is elhozhatnád végre – nézett rám Anya a színésznő nézésével, a jajdrágám nézésével, amibe az Apa úgy bele volt szerelmesedve, de azért nem volt véletlen, hogy amikor tragikus körülmények között, akkor ivott, Apa persze nem volt alkoholista… de igen, azt hiszem az volt. Akkor hagyom abba, amikor akarom – mondta Anyának, de aztán kisodródott.

Eljött Dzsú a Ménesire, a Móriczon találkoztunk, Anyádnénivel, aki Nana néni volt, Anya legjobb barátnője, de mindig azt mondta, hogy „az anyád néni, nem én”. Anyádnéni utálja az „Attilát”, a bemutatóra sem jött el, „én a Nemzetibe a lábam nem teszem be többet”, Sali bácsit is utálta, de nem annyira, mint az „Attilát”. Persze azonnal letegezte a Dzsú, nekem nem megy az ilyesmi, Sali bácsit sem tegeztem, pedig nagyon akarta.

Mielőtt Apa tragikus körülmények között, sokan jártak az Izabellába, sok Ő, vagy fél-Ő, de a gyerekeiket nem hozták, úgyhogy mindig bevonultam játszani a szobába, Anya hozott a vacsorából, „jajdrágám hidegtál, a kedvenced „. A Ménesibe is sokan jártak, a Dénes is, akit még Anya is utált. A Dénest minden jóérzésű ember utálja – mondta Dzsú. A Dénes egy baromállat – ezt is a Dzsú mondta. Azt nem mondtam el neki, hogy a Dénes is ott lesz, hogy mindig ott van, mert a Sali bácsi spanja. Sokan voltak, egy miniszter is ott volt, de nem emlékszem a nevére. Nyilván emlékszem a nevére, csak nem lényeges.

A miniszter vagy nyolc kaszinótojást tolt le, én ilyen minisztert még nem is láttam, egyszerűen eltűntek benne a kaszinótojások, szerencsére Anya ipari mennyiségben tud kaszinótojást gyártani. És sushit is. Igazi sushit, a Belvárosiban veszi a tunát, mert a tuna a lényeg, a jó tuna. Dzsú szerint ez gáz, mármint a tuna, és nem tudta eldönteni, hogy kit utál jobban a minisztert vagy a Dénest. Sali bácsit nem utálta, mondom, valamiért Sali bácsit még Anyádnéni sem utálta olyan nagyon.

A miniszter szépen tolta lefelé a tunás sushikat, meg a makikat, anyám makit is tudott csinálni, nem hozatta, hozatni mindenki tud, ő csak a tunát hozatta meg a „szalmont”. És akkor a Dénes azt mondta, hogy le kellett volna lőni az egész bandát, aki betörte az ablakokat a Lendvai utcában. A miniszter bólogatott, bár tulajdonképpen lehet, hogy csak egy makit nyelt le egészben. Anya úgy próbálta elterelni a beszélgetést, mintha egy nagyon rossz Molnár Ferenc darabban szerepelne. Én nem tudok ilyet, ezt Anyádnéni szokta mondani. Fejbe kellett volna lőni ezeket a rohadékokat, Putyin már rég fejbe lőtte volna őket – erősködött a Dénes.

„Ön egy fasiszta fasz, L úr”. Asztakurva- nevette el magát Anyádnéni. Anyának nemcsak jajdrágám nézése volt, hanem az ájulós nézése, amit még Apám is befejezte azt, amit éppen nem akart befejezni. „Ön egy fasiszta fasz, L úr”, milyen jó lett volna, ha ezt én mondom, de a Dzsú mondta. Dénes erre valami olyat mondott, hogy „büdös kis komcsi kurva”. Anyádnéni rám nézett, ő nem színésznő, rendező volt, és ez nem egy színésznő nézés volt, hanem egy rendezős nézés, ez a „most vagy te vágod pofán ezt a mocskos stricit, vagy én fogom pofán vágni”szerű nézés.

És pofán vágtad? – kérdezte Apa. Nem lehet, nem verekszünk, te mondtad -válaszolta T. Z., akit apám imádott, vízilabdázott, a „férfi egy perc alatt ússza a százmétert”, ezt a Z -írta a Nagyregényben, közel volt az uszoda, és 58.9 alatt úsztam le a százmétert, mint egy férfi, csak ne utáltam volna annyira a vizet. Egyáltalán nem vágtad pofán? – nézett rám Apa úgy, ahogy csak egy olyan Apa tud nézni, aki évekkel azelőtt tragikus körülmények között.

Felvettek a Humboldtra. És fél évvel később a Dzsút is felvették, Anyádnéniék kint voltak nálunk, Anya elköltözött Sali bácsitól. Aztán visszaköltözött. Jaj drága kicsi T. – én nem tudok nélküle élni. Visszaköltözött, de elvállalta azt a szerepet az Alföldinél, „Attila” nem volt boldog, de nem tehetett semmit. A ZDF híradóban mindig azt mondják, hogy Pesten Glasznoszty van, Orbán kirúgta a Dénest, a minisztert is, most Sali bácsi a miniszter, Szverdlovszkij mégis csak jobb, mint Putyin. Lakhatnátok az Izabellában -ajánlotta Anya, de mi maradunk a Kuglerstrassén a bérelt lakásban.

Hogy miért nem mondtam el Apának, hogy orrba vágtam a Dénest? Mert meghalt. Mert meghalt bazmeg, azért, mert ivott és kisodródott és meghalt és a temetéséről később intézkedtek.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529710-6ae24b09e6adb' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529710&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529710-6ae24b09e6adb&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529710-6ae24b09e6adb' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>