Valami történt a matematikában
Az Olvasó talán ismeri a következő feladványt.
Miért van az, hogy ha egy szobában van hat ember, akkor mindig van közöttük három, aki (páronként) ismeri egymást vagy esetleg három, aki nem ismeri egymást?
Azt tudják, hogy ha tizennyolc ember van a szobában, akkor van köztük négy, aki ismeri egymást vagy négy, aki nem. De ha csak tizenheten vannak, ez nem feltétlenül igaz. A legkisebb olyan szám, amire igaz, hogy ha annyian vannak egy szobában, akkor van köztük n, aki ismeri egymást vagy n, aki nem ismeri egymást Ramsey-szám R(n). Tehát R(3) az hat, R(4) az 18. Erdős viccelődött azon, hogy ha jönne egy ellenséges űrhajó és kiirtással fenyegetné meg az emberiséget, ha nem számolja ki az R(5)-t, akkor az egész világ összes számítógépét össze kellene kapcsolni. Ha az R(6)-ot kérné, akkor a világ összes fegyverét kellene összekapcsolni és meg kellene próbálni felrobbantani az idegen űrhajót.
Az, hogy az R(n) egyáltalán egy véges érték (tehát ha elég sokan vannak egy teremben, akkor van n közülük, aki ismeri egymást vagy n, aki nem) a kedvenc tételem volt ifjonc koromban, mármint ennek egy különös bizonyítása végtelen gráfok segítségével.
Erdős és Szekeres még a harmincas években bizonyította, hogy R(n) kisebb, mint négy az n-ediken. Életem egyetlen kombinatorika kurzusán ez volt az egyik tétel, amit leadtam. Azóta ezt a felső becslést sokan javítgatták, de azt nem tudták bizonyítani, hogy R(n) kisebb, mint 3.999999 az n-ediken. Minap hallottam, hogy egy cambridge-i előadáson valami furcsát mondtak ezzel kapcsolatban, és most kijött egy preprint, miszerint R(n) kisebb, mint X az n-ediken, ahol X egy négynél kisebb szám.
Van ennek jelentősége? Ez volt az egyik nagy probléma a kombinatorikában, amihez hozzá sem tudtak nyúlni, Erdős sem, senki sem. Ez a jelentősége. Ott volt egy hegy, és talán megmászták. Hogy valóban megmászták a hegyet? Elég sokan fognak nekiesni, és pár hét múlva kiderül.
Ennek őszintén örülök!
Az gáz, hogyha a problémát sem értem? Mi az, hogy páronként ismeri vagy nem ismeri. Ha valaki megszánna, és elmagyarázná, akkor a hálám üldözné egy jó darabig.
@fuhur: https://en.wikipedia.org/wiki/Theorem_on_friends_and_strangers
Azért az megnyugtat, hogy nem a ChatGPT bizonyította a tételt, sőt, még a bizonyítás ellenőrzését sem lehet rája bízni 🙂
De a tréfát félretéve, engem, aki nem vagyok matematikus, csomó dolog lenyűgöz. Az egyik, hogy ilyen van, hogy azt tudjuk, hogy R(3)=6, R(4)=18, de hogy R(5)=?, arról gőzünk sincs, annyit bírunk nagy nehezen kiokoskodni, hogy valahol 18 és 256 között van… Vagy hogy ilyen van, hogy valamiről be tudjuk látni, hogy vanni van (létezik ilyen véges szám), de hogy melyik szám az, az viszont elérhetetlen messzeségben van. Meg hogy ez egy laikusok számára is érthetően, 2 mondatban megfogalmazható feladat, amiről a hozzám hasonló laikus azt gondolja, hogy biztos van valami olyan megoldása, ami engem persze meghalad, de a matematikusok számára pofonegyszerű. De hát nem…
@fuhur: a páronként csak azért van odaírva, hogy ne legyen félreértés (eszerint lett). három ember nem ismeri egymást, az azt jelenti, hogy nincs közöttük kettő, aki ismeri egymást, három ember aki ismeri egymást, az azt jelenti, hogy bármely kettő ismeri egymást. ezt gondold a páronként helyére.
@steinerzsiga:: Az R(3)=6 matekosabb fejű általános iskolásoknak is elérhető feladat. Okos hatodikosoknak odaadod egy iskolai szakkörön, és ki fogják találni. Az R(4)=18 egy súlyosabb dolog, de még mindig teljesen elemi, igazából ugyanúgy jön, mint az R(3)=6, csak jobban kell technikázni. Ez még mindig a tehetséggondozás szintje, mondjuk gimnázium. Az R(5)-ről nemcsak azt tudjuk, hogy valami 18 és 256 között, mert ez az R-sorozat kielégít egy rekurziót, nemcsak az van, hogy R(n) legfeljebb négy az n-ediken, hanem az is van, hogy R(n) legfeljebb 4*R(n-1) (ha az ember megnézi-végiggondolja az Erdős-Szekeres-tétel bizonyítását, akkor ez leolvasható belőle). Tehát amint az okos gimnazistád kitalálta, hogy R(4)=18, már az is ad egy olyan becslést, hogy R(5) legfeljebb 72. Sőt, az R(3)=6-ból is következik R(5)-re egy 96-os felső becslés, már ez is lényegesen jobb a 256-nál. De annál is többet tudunk, hogy valami 18 és 72 között, a wikipedia azt írja, hogy már ott tartunk, hogy R(5) 43 és 48 között van.
@steinerzsiga: az, hogy R(5) kisebb, mint 49 már 1997-ben be volt bizonyítva és húsz évvel később 2000 milliárd eset szétválasztásával csinálták meg a 48-at. a hit az az , hogy az igazság 43. hát ez egy technológiai dolognak tűnik.
az, hogy az exponenciális felsőbecslést megjavították szinte hihetetlen, és szerintem elég sokan nem is hiszik el, de ha valakit ez nagyon érdekel (és sokan vannak ilyenek) akkor szakítanak rá annyi időt, hogy átnézzék a bizonyítást.
Köpjetek le, de én már ott elakadtam, hogy ha R(n) re a felső becslés 4^n akkor az R(5)-re nálam 1024 jön ki és nem 256.
@nyulambator: “R(n) legfeljebb 4*R(n-1) “, ugye R(2) az nyilván 2, két ember vagy ismeri egymást vagy. tehát R(3) az legfeljebb 8, R(4) az legfeljebb 32 és R(5) az legfeljebb 128, de az R(3)=6 miatt, R(5) az legfeljebb 96. ez valamivel intelligensebb az exponenciális becslés közvetlen használatánál.
Én nem vagyok jó matekból (jogi képviselőm szerint elég, ha ennyit írok) ezért ez nekem olyan szakmai okoskodás, minthogy az amúgy faji szinten se meggyőzően elváló Homo változatok hogyan alapozták meg a mai genomunkat (pedig ebben otthon vagyok nagyjából). Gyakorlatilag azt képzelem, hogy simán össze tudok válogatni egy szobába akárhány embert, akik közül senki se ismeri egymást. De ez nem hír a matematikában.
Számomra, átlagemberi jelleggel az a hír a matematikában, hogy a családom végre elhitte, hogy kevés vagyok az abszolút antitálentum lányomnak a másodikas gimis matekot korrepetálni és kerestünk egy rendes tanárt, úgyhogy most fejlődik. Ez konkrét eredmény és jó hír is egyben
@mecsekijeti:
Az nem baj. Az állítás az, hogy nem tudsz akárhány embert összegyűjteni egy szobába úgy, hogy ne legyen köztük adott méretű, n főből álló klikk, és anti-klikk se, ahol a klikk az olyan, hogy n ember közül bárhogyan kiválasztva kettőt, ők ismerik egymást (azaz páronként mind ismerik egymást), az antiklikk pedig olyan, hogy közülük semelyik kettő sem ismeri egymást.
@mecsekijeti: , @szazharminchet: :
Gond egy szál se. Végül is olyan mondatot, hogy ” három ember nem ismeri egymást, az azt jelenti, hogy nincs közöttük kettő, aki ismeri egymást” csak egy matematikus ír le ;-). Olyan, aki csak tanult/használ valamennyi matematikát (a családi költségvetésen túl), nem igazán (ti. az első vesszőnél tesz pontot). De gyanítom ettől a látásmódtól (is) lesz a matematikus az, aki. És ez így van jól.
Kultúremberek először is bemutatkoznak egymásnak, ezáltal az egész probléma irrelevánssá válik. És nem igényel bizonyítást. Hol a söröm? (Írom mindezt az U Flekuból.)
Eltartott egy darab ideig, míg egyáltalán felfogtam, hogy miről is van szó (nagyba). De ezen nincs is mit csodálkoznom, nemrég olvastam valahol, hogy Magyarhonban a népesség csaknem 20 %-a funkcionális “alfabéta” és majdnem a fele nem képes (összetett) szöveg értésére. Vajh, engem hova soroltak volna a felmérők?
Azért az érdekes, hogy a cikk négy szerzőjéből kettő a Rio de Janeiro-i botanikus kertben dolgozik.
@Vidor Ferike: Lehet, hogy fákat is használnak a bizonyításhoz.
@Basstölpel: : Egy bizonyítást nem árt alaposan aládúcolni… :-).
@Vidor Ferike: Nem a botanikus kertben, hanem az IMPA-ban, ami a helyi matematikai kutatóintézet, az van a botanikus kert mellett. Egyszer volt ott egy kombinatorika konferencia, akkor vittek el minket a Maracana-ba. A brazil matematika nagyon jó.
akkor vittek el minket a Maracana-ba.
Hiv.: [@jotunder:](#comment-325381
Sajna csak kívülről láttam, 2013-ban. Készültek a következő évi VB-re és éppen felújították.
Elhunyt Sós Vera. 🙁
Ma láttam a hvg.hu-n is a hírt, hogy akkor 3.99995 lett a négyből – ha bebizonyosodik. De az alapproblémát nem sikerült megértenem sem a posztból, sem a későbbi jószándékú magyarázatokból. Ha van még olyan retardált a kommentelők közt, mint én, akinek nem világos, nekik szól a magyarázatom: rajzoljunk fel hat pontot (kb. hatszög alakban az átláthatóság kedvéért), mindegyiket kössük össze a másikkal. Mondhatjuk, h a hat pont hat ember egy szobában, a vonalak a köztük lévő viszonyok. Egy ember vagy ismeri a másikat, vagy nem, vagy pirossal húzzuk a köztük (két pont) közti vonalat, vagy kékkel. (Olyan nincs, h az egyik celeb, tehát én ismerem, ő meg engem nem – kölcsönös ismerettségről vagy nem-ismertségről van szó.) Elkezdem kiszínezni az ábrát: A pontból – ahonnan értelemszerűen 5 vonal indul – húzok a B-hez egy pirosat (lehet kék is, ez még mindegy), A-ból ezután a C-hez menő vonalat színezem, ha szintén pirosat húzok, akkor B és C közé már csak kéket húzhatok, ui. éppen azt akarom bizonyítani, h az “öreg” Ramsay tévedett, igenis ki tudom úgy színezni az egész hálózatot, h sehol nem lesz benne egyszínű háromszög, sem piros, sem kék (azaz hogy nem lesz LEGALÁBB egy olyan hármas, akik ismerik egymást, VAGY éppen nem ismerik egymást): azaz próbálom elkerülni a háromszögeket: két perc színezgetés után kiderül, h nem megy, előbb-utóbb mindenképpen lesz vagy kék, vagy piros háromszög. Az könnyen belátható, hogy ha növelem a pontok számát (hétre vagy többre), még gyorsabban jön az elkerülni vágyott muszáj-háromszög; viszont ha csökkentem, azaz öt pontos hálózatot rajzolok fel (pláne ha csak négyet), akkor simán tudom úgy színezni, hogy nem lesz benne egyszínű háromszög. Gondolom, minimum 18 pontnál van az, hogy mindenképp lesz egyszínű négyszög, már ha továbbra is csak két színnel színezek, s valahol 43-48 pont közti hálózatnál jön elkerülhetetlenül az egyszínű ötszög. Nekem így ment, remélem, jól értettem meg; ha valakinek segítettem, warmly welcome.
@Toledói Szent Leocadia: Majdnem. De 18-nál nem csak hogy négyszög van, de benne a két átlója is. Aztán meg ötszög, de benne a pentagrammal. Mindenki ismer mindenkit, vagy senki senkit abban a négy-öt-n fős csoportban.
@nyulambator: igen, köszönöm, valóban, hiszen négynél vagy ötnél “köbe is ismerhetnék” egymást, holott az kell, h mindannyian ismerjék egymást, tehát a négyszög két átlójának, ill. az ötszögben lévő csillagnak is monokrómnak kell lennie.
https://www.researchgate.net/scientific-contributions/Ferenc-Szigeti-8463852
https://magyarnarancs.hu/egotripp/mero-laszlo-maga-itt-a-tanctanar-90803
“Az ELTE-n például két analízis tanszék volt, minden második évfolyamot az egyik, illetve a másik vezetett be az analízis rejtelmeibe. A matematikai tételek persze mindkét tanszék esetében ugyanazok voltak, de amit csak lehetett, másképpen építettek fel. Mindkét felépítés teljesen korrekt és egzakt volt, de ami az egyik tanszéknél nagy, fontos tétel volt, azt a másik oldal egy másik tétel egyszerű következményeként mutatta be, és viszont. Ez magának az oktatásnak egyáltalán nem ártott, mert mindkét tanszék ki tudott állítani nagy formátumú, színvonalas előadókat, akik a hallgatók számára érdekfeszítővé és fontossá tudták tenni a tantárgyukat – ki-ki a maga módján.
Én sokáig nem is vettem észre a háttérben feszülő óriási ellentéteket – már akkor sem voltam fogékony erre a fajta törzsi háborúra. Személyesen harmadéves koromban szembesültem vele először, amikor variációszámításból vizsgáztam – ez a “másik” tábor specialitása volt. Utolsó éjjel készültem fel, és reggelre sikerült is annyira megtanulnom, megértenem az anyagot, hogy négyesre minden bizonnyal le tudtam volna vizsgázni. De jött egy terhes lány, akit természetesen előreengedtem. Utána jött néhány nagyon izguló elsőéves, előreengedtem őket is. Végül délután jutottam be, és mihelyt leültem, azonnal mély álomba merültem. A professzor megpróbált néhányszor felébreszteni, hogy kiadja a tételt, de nem járt sikerrel. Természetesen kirúgott.
Ahogy álmatagon kóvályogtam az egyetem folyosóján, találkoztam az “egyik” tábor egyik képviselőjével, aki szupertehetséges matematikus lévén már egyetemistaként is tanított minket. Kérdezgetni kezdett a vizsgáról, hogy sikerült. Mondtam, kirúgtak. Mély felháborodás ült ki az arcára: Miiiii? A Kósa kirúgta a Mérőt? Ebből óriási botrány lesz! Alig tudtam megnyugtatni, hogy teljesen jogosan rúgott ki. Egy percig sem hitte el, amit mondtam, számára, az örök eminens számára elképzelhetetlen volt egy viszonylag jó hallgatótól ilyen linkség. Végül, ha meggyőzni nem is tudtam, arról sikerült lebeszélnem, hogy botrányt csináljon. Amúgy az utóvizsgán, amire rendesen felkészültem, és ki is aludtam magam, simán jelest kaptam.
Akkoriban a legtöbben Lovász Lászlót tartottuk a legtehetségesebb fiatal magyar matematikusnak, pedig igen erős volt a mezőny, tucatnyi matekolimpiai aranyérmes közül emelkedett ki. Lovász azóta messzemenően igazolta ezt a vélekedést: a világ legkiválóbb egyetemein tanított, a Microsoft kiemelt kutatója volt, a legjelentősebb matematikai díjakat nyerte el, és néhány hete a Magyar Tudományos Akadémia elnökének választották.
Lovász nem tartozott egyik táborba sem. Néhány évvel ezelőtt így nyilatkozott erről az időről: “Úgy éreztem, hogy nem tudok itt maradni, mert a légkört nem tudom elviselni. És azt kell mondanom, hogy akkor is szerencsém volt: rendelkeztem ugyanis egy meghívással, amire akkor, abban a helyzetben igent mondtam. És elmentem bő két évre. Későbbi ‘elmeneteleimnek’ is volt önvédelem-jellege. A 90-es évek elején nem bírtam a felfokozott politikai vitákat, a túlfűtött politikai hangulatot, úgy éreztem, hogy ebben az országban nem lehet tudománnyal foglalkozni.”
Mérő a fentieket a Magyar Narancsban 2014 július tizenhatodikán megjelent cikkében írta. Írása utolsó bekezdésében belátható időn belüliként, meglehetősen optimistán látja a magyarországi “törzsi háborúk” végének eljövetelét.
Az írása óta majdnem kilenc év telt el.
Közelebb jutottunk ama értelmetlen címkézések, megbélyegzések végéhez?
Létezhet olyan abszurd dolog mint népi-és urbánus, nemzeti és kozmopolita
matematika?
“Mélységes mély a múltnak kútja” – írja Thomas Mann
“Sebedet mindig elvakartad” – kiáltja József Attila
“Erről nem szoktunk beszélni, okkal. ” – mondja Jotunder.
Miért nem?
“Akar róla beszélni?” – kérdezi annak a nem matematikai analízisnek a képviselője
együttérzően a pácienstől…
Szigeti Feri nem az én unokatestvérem volt, hanem az unokabátyám SZGY unokatestvére, de ő vezetett be – no nem a kombinatorika, hanem – Rejtő világába.
Kár, hogy hozzászólásommal megbolygattam az emlékét.
Aztán ez előhozta az öcsém és Szabó Zoltánék kb. a matematikusokkal egy időben zajló háborúját az ELTE-n.
Igen Szabó Zoltán az a matematikus Szabó Zoltán, aki egy évvel fiatalabb az öcsémnél és aki országgyűlési képviselő és államtitkár is volt Hornék alatt.
Szigeti Feri állt az öcsém mellé a TTK-n belüli párt belháborúban, aki JT emlékei szerint a párttitkár tanszékvezető embere volt – és ez már mindjárt úgy rögzült a “múltnak kútjában”, – hogy “Jézusmária” volt a Bevezetés az analízisbe jegyzetük, amelynek elkészítésében feltehetőleg közreműködött.
Mérő visszaemlékezéséből az is sejthető, hogy Lovász menekülései a hazai közegből
és Feri Venezuelába kerülése hasonló okokra vezethető vissza. Nem volt szüksége a párttitkár “támogatására”., hogy Venezuelába kerülhessen, ebben valószínűleg Feri egy éves nápoli ösztöndíja alatt megismert barátai, vagy a Giuseppe Tallinitól kapott impulzusok játszottak döntő szerepet.
in
@ATCG: https://www.bolyai.hu/files/Schweitzer_eredmenyei_osszes_2021-1.pdf
érdemes végignézi az elejétől. sok mindent megért belőle az ember.
Köszönöm szépen, hogy elküldted. Sajnos ebből – kívülállóként – nem sok mindent tudok megérteni. Azt viszont láttam Szigeti Feri publikációs listájában, hogy többször is szerzőtársa volt Szabó Zoltán, vagy ő Szabó Zoltánnak. Szabó ezen a listán – több évben is – a díjazottak között szerepel, mint ahogy ugyanakkor Te is. A maga korában Feri is a díjazottak között volt – két egymást követő évben is -, és még régebben Sós Vera is. Lovász már gimnazista korában is díjazott volt.
Mérőt nem látom a díjazottak között, de őt azt hiszem külön kategóriába lehet sorolni.
Ez a Szabó Zoltán nem a politikussá lett Szabó Zoltán, azt is láttam a publikációk böngészése közben, hogy Szabó jóval többet publikált Ferinél, de kettejük esetében sokkal inkább az a fontos, hogy egy-egy témában együtt dolgoztak, “egy nyelven beszéltek”.
@ATCG: Névrokon. Mármint SzZ-nek semmi köze a szocialista ex-politikushoz. Világhírű matematikus lett Princetonban.
Szerencsére. És jóval fiatalabb is annál az SzZ-nál.
És a Yale-en is van egy harmadik Szabó Zoltán. Bár ő inkább filozófus.
Vastagon nem igaz, hogy az ugynevezett “matematikus haboru”-ban L. L. egyik taborhoz sem tartozott. Kar volt beidezni Mero Laci cikket, o ezekrol a dolgokrol semmit sem tud.
Igen, ez a rész nekem, abszolút outsidernek is gyanús volt. Ezek a tudományos szekértáborok úgy működnek általában, hogy akkor is besorolják az embert, ha nem akarja. Kb. ott eldől a dolog, hogy ki a témavezetőt, mit kutatsz, melyik tanszéken vagy tanársegéd, melyik intézet melyik osztályán tud. smts. Persze az már nagyon változó, hogy ki mennyire áll bele a torzsalkodásba, az energiája hány százalékát fordítja kutatásra és hányat a másik tábor ekézésére. És persze akadnak olyan emberek, akik bár az egyik táborban vannak, de valahogy szert tudnak tenni egy táborokon átívelő legitimitásra, elfogadottságra: ehhez általában kell megkérdőjelezhetetlen teljesítmény, integratív személyiség, és az se árt, ha az illetőnek valahogy vannak a másik táborral közös gyökerei.
Amúgy én nem tudom, mit gondoljak ezekről a táborokról. Egyfelől persze rettenetes és romboló, másfelől valahogy ez az emberi természet része lehet, hogy a közösségek táborokra bomlanak: szunniták és síiták; katolikusok, ortodoxok és protestánsok; neológok, ortodoxok és status quo antésok; fradisták és újpestiek; wagneristák és verdisták stb. Talán a mértékét kellene ennek eltalálni és tartani.
Hiv.: @dvhr:
Kár volt beidézni Mérő cikkét, meg hogy Lovász László nem emelkedett volna fölül a törzsi háborún?
Mérő cikke kordokumentum és mondanivalója, vágyott jövőképe önmagunkkal való
szembesítésre kellene ösztönöznie “jómindnyájunkat”.
…
Hozzászólásod bizonyítja, hogy 40 év elteltével is él még az “ősi gyűlölség”.
Népiek és urbánusok.
Cimkézések.
El nem követett bűnök felhánytorgatása.
Sanda utalások.
Tényleg megette a fene ennek az országnak a jelenét, és – lassan már én is azt mondom – beláthatlan ideig a jövőjét is. De nem, azért se száz és ezer ilyen Mérő cikket és talán akkor mégis lassan- lassan, tégláról-téglára kikövezhetnénk magunk előtt
– magunk teremtette mocsarunkból – a kivezető utat.
@ATCG:
Én nagyon örülnék, ha valaki egyszer ténylegesen elmondaná a matematikus-háború történetét. Csak pletykák vannak (amit én hallottam, az bizony vastagon negatív KA-ra nézve, és arra a “népi” eléggé eufemizmus), meg az, hogy a vesztest (KA) áldozatnak tartja egy csomó ember, aki azon a tanszéken tanult, és nem volt ott még az eredeti események idején.
Lassan elfogynak a szemtanúk, és sosem derül ki, hogy mi volt.
Hiv.: @szazharminchet:
Tegnap volt az öcsém 69 éves. telefonon köszöntöttem, és mivel még mindig hatása alatt voltam ennek a kis beszélgetésnek: rákérdeztem hogyan is volt az a “matematikus” háború?” Igen – mondta – két analízis tanszék volt. A “népiesek” és az “urbánusok”.
Így mondta: “népiesek” és “urbánusok”. Lehet, hogy a “népies” eufenizmus, de ebben
én hiszek Mérőnek, aki akkor semmiféle nyílt antiszemitizmust nem észlelt.
Mérő cikkéből – azt az elalvós vizsgás részt idéztem is az öcsémnek. Nevetett rajta, tetszett neki. Kérdeztem, hogy Szigeti Ferivel többször is találkozott-e akkoriban? Ritkán – mondta – Feri akkor már sokszor volt külföldön.
Örültem, hogy Mérő esete megnevettette az öcsémet. Mérő matematikussága mellett biológus is (az öcsém “csak” biológus; kevés dologról tudok ma már vele úgy
beszélgetni, hogy ne kelljen attól tartanom, hogy veszekedés lesz a vége, ő párttag volt, most meg nagyon nemzetthy, de ha belegondolok őt akkor is a táncház (nagyon tudott és még most is nagyon tud táncolni, a kertészeti egyetem táncegyüttesében táncolt) és Erdély érdekelte elsősorban, mint mondta – onnan belülről – könnyebben hozzá tud férni az Erdéllyel kapcsolatos “C” anyagokhoz, igen mondták akkor is, meg mondják most is erre sokan gúnyosan: “belülről akarta bomlasztani a rendszert”).
És annak is örülök, hogy a születésnapja után egy nappal a válogatott győzelmének is örülhetett.
Tulajdonképpen mára már csak ez az egy dolog maradt, amiről minden szorongás nélkül tudok vele beszélgetni, mert – óvatosan – kerülöm olyankor a focinkkal kapcsolatos politikai körítést. És nem, nem szégyellem az óvatosságot, ami nyilvánvalóan megalkuvás, mert ő az öcsém.
@ATCG: @szazharminchet:
https://mek.oszk.hu/24100/24196/24196.pdf ötvenötödik oldal aljától
@ATCG: “én hiszek Mérőnek, aki akkor semmiféle nyílt antiszemitizmust nem észlelt.” naaaa…. és megint naaaa. kit érdekel, hogy mit észlelt Mérő. én egy kicsit érzékeny vagyok erre a dologra, nyilvánvaló okokból.
Hiv.: @jotunder:
Köszönöm szépen- egyelőre csakaz ötvenötödik oldaltól olvastam végig.
…
Az is megérne egy misét,
vagy legalábbis egy sziszifuszi munkával végzett alapos összehasonlítást, hogy
milyen irányt vett 00V országlása alatt az egyetemi autonómia létének, korlátozásának, vagy korlátmentességének grafikonja.
És mit tesz az, ha van önálló művelődési minisztérium, vagy három gazfickó (00V, Pintér és az elhalványult csillagú Palkovics) határozza meg a követndő irányt.
@jotunder: Ilyesmi szekértáborok más tudományterületeken is voltak, hasonló törésvonalak mentén. De úgy látszik, a matematikusok között valahogy jobban elfajult a helyzet. Ami azért fura és ijesztő nekem, mert míg mondjuk a nyelvészet esetén valahol érthető, hogy külön tábort alkossanak a nyelvészetet nemzeti tudománynak gondolók vs. a nyelvészetet nemzetközi tudománynak gondolók; addig a matematikában én nehezen tudok elképzelni ilyen szintű tudományelméleti törésvonalat. Pláne hogy az én naiv felfogásomban a matematika a legmeritokratikusabb tudományterület, ott ugyanis egyértelmű a teljesítmény: vagy be van bizonyítva az a tétel, vagy nincsen. (Persze lehet, hogy naív kívülállóként idealizálok.)
Hiv.: @jotunder:
És törvényszerű, hogy ezt az “érzékenységet” soha ne lehessen kibeszélni?
kölcsönös, hosszú és végül a katarzist meghozó – csoportterápiához hasonló – nagy beszélgetéseken átesve ezen túllépni?
Az általad linkelt tanulmány sem az “érzékenység”-sértésről szól: csoportérdekekről,
azok sérelméről, kontraszelekcióról, és az “ügy” megoldására tett kísérleteiről igen.
Szerencsémre az építész karon én nem találkoztam Szabó Zoltánhoz (az MSZP-s politikussá vált matematikus Szabó Zoltánhoz;
és nyilván több ilyen is volt a TTK párt- és KISZ szervezetében, hiszen ha kevés lett volna, nem fajult volna az egyetemen túlnövő dologgá a belháború; gondolom én – Vanek úrhoz hasonló -örök, naív civil) hasonló kellemetlen alakokkal.
Ismétlem: ebbe a matematikusok közötti háborús történetbe véletlenül kerültem bele azzal, hogy elmeséltem: egy fiatal matematikus ismertetett meg engem – kiskamaszt Rejtő Jenővel. A nekem címzett válaszod aztán rádöbbentett, hogy ebben az egészben – ha közvetve is -,az öcsém is érintett.
…
Népi és urbánus…
Régebben Babarczy Eszter is írogatott ide. Azt hiszem egyszer- úgy rémlik a Romsics-Gerő vita kapcsán – felvetettem neki, hogy nekünk: átlag olvasóknak, hozzászólóknak
a szakmabeliek közötti “bennfentes” viták kicsit távoliak, idegenek …és megkérdeztem tőle:
nem lehetne egy a történészek között, de előttünk zajló nyilvános – a hajdani népiesek-urbánusok vitájához hasonló – nagy vitában a köz előtt megvitatni, mindannyiunk okulására: saját történelmünket? Azt válaszolta. rajta nem múlik, örömmel állna egy ilyen vita elébe.
@ATCG: KA-t (kilencvenkét éves) senki sem vállalja már. ő az Alkalmazott Analízis Tanszékről távozott Gödöllőre és ez röviddel a rendszerváltás előtt (ez lényeges) történt. az archívumok nyilvánosak, a jegyzőkönyvek elérhetőek. sokféle olvasata volt ennek, nem egy, volt aránylag normális olvasata is (mégis mit jelent az analízis), és volt borzalmas olvasata is (“urbánusok” kontra “népiek”), de a kontextus sajnos a kommunista rezsim volt. én nyilván teljes mértékben elköteleződtem akkor, de gyerek voltam még.
És közben másvalami is történt a matematikában, egy kis aperiodikus csempézés.
https://gizmodo.com/new-13-sided-shape-the-hat-tiles-aperiodic-monotile-1850268575
@jotunder:
Engem ebből a mit jelent az analízis rész érdekelne, a háborútól függetlenül. Arról van szó, hogy absztraktul csinálod és konkretizálod, ha kell (pl. Dieudonné mintájára, némiképpen Bourbaki hatása alatt), vagy pedig a klasszikus eredményeket (differenciálszámítás, Riemann-integrál) elemien felépíted (Szász Pál, Whittaker-Watson), és az absztrakt dolgokat meghagyod külön témának (valós függvénytan, top. vektorterek, stb.)?
@szazharminchet: nem az analízis oktatására gondoltam, hanem arra, hogy amikor azt mondom, hogy “analízis” mire gondoljak. ez ma már nem érdekel annyira, mint ifjonc koromban.
@steinerzsiga: Nagy egók és egymást gyűlölő professzorok mindenhol akadnak, de az inkább ELTE-s jelenség volt szvsz, nem “matematikus” jelenség (noha az ELTE nyilván meghatározó). Az anekdoták szerint LL kifejezetten szerette Szegedet, de az ELTE-s légkört valóban nem.