Véleményem, tömören
Eredeti szerző: jotunder
Kigamitsu nagyúr az Oda klánbéli Nobuhide mellé állt a yobashui csatában, ahol kétezer lovas csapott össze kétezer lovassal. Oda Nobuhide később szövetségese lett Hakanori Taikonak, aki megölte Kigamitsu nagyurat.
Tovább.
Belloncourt lovagnak két szeretője volt, Monbeuilly márkiné és Florence vicomtesse. A lovag szerelmi kalandjait rendszeresen elmesélte két barátjának Dreuilleurd ezredesnek és de Loissy hercegnek. Dreullieurd és de Loissy 1837-ben Párizs mellett az első vérig párbajozott, mára már elfeledett okból. De Loissy a vállán sérült meg.
Tovább.
Xiong mester, a Medve alakította ki a Shi-yang stílust. Két tanítványa volt: Long, a Sárkány és Niu, a Bivaly. Long Xiong mester nagyobbik lányát, Xiuxiut vette el, Niu a kisebbiket, Meit.
Tovább.
Csehov leghíresebb kritikusai Szjomcev és Artomonov voltak. Szjomcev és Artomonov régóta gyűlölték egymást. Szjomcev fia, Vaszilij bolsevik lett. Artomonov fia, Igor pedig alkoholista. Csehov tuberkulózisban halt meg, Szjomcev és Artomonov szintén. Mintha Isten egy halálos rovást vésett volna a fejük felé, ferdén felfelé.
Tovább.
Fent Heimdallr istené volt a kürt és Bjalldaré a hárfa. Lent Hjellsinga és Freysinga lakozott. Hjellsinga fiút szült Heimdallrnak és Bjalldarnak. Freysinga csak Bjalldarnak szült fiút.
Tovább.
És most várjunk egy kicsit.
Tovább.
Manny Guttmann és Herb Kahn egymás mellett lakott a Tizenhetedik utcában. Manny felső szomszédja egy Mrs. Winkler nevű öregasszony volt. Az alsó szomszédja pedig egy Concini nevű festő. Ezzel szemben Herb felső szomszédja egy kiöregedett baseballjátékos volt, bizonyos Nate Mantle, az alsó szomszédja pedig egy Jack Kovacs nevű magyar.
Tovább.
A háromezerkétszázhét méter magas Jürgermatt alatt fekszik Seppendorff, az ugyancsak háromezerkétszázhét méter magas Bleigen alatt pedig Hürgli. Hürgli és Seppendorff minden évben kötélhúzással dönti el, melyikük csúcsa magasabb. Azon az éjjel, amikor a két csúcs felett egy magasságban van a Vénusz és a Mars.
Tovább.
A Kék Postakocsi vendéglőben ittuk meg mindig az első sört. Onnan lementünk a Pivnice u Kosinecbe. Rögtön jobbra tőle volt az Aranysárkány, ott fejeztük be a napot a Hlidkával és a Jiřivel, általában tökrészegen.
Tovább.
Tony Pippo két capónak is dolgozott, Bernardo Provanzanónak és Gino Bossinak. Pippo szakácsa a süket Baducca volt. Ő főzte a legjobb rizottót a városban.
Tovább.
Ha vasúttal le akarsz jutni San Fernandezből San Juanba, akkor közben át kell szállni Boqueronban. San Fernandeztől keletre van Marciaga. San Juantól keletre pedig Concepción. Valamiért odajárnak a népek karácsonykor a templomba.
Ennyi. A véleményem. Tömören.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521103-6ae49c1ac5fcd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521103&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521103-6ae49c1ac5fcd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521103-6ae49c1ac5fcd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@maroz: Up to you, tedd attól függővé hogy érdekes-e velem beszélgetni (nekem érdekes veled).
Elmondom, mit olvastam ki: (1) megoldásorientált megközelítés alap (ebben természetesen egyetértünk), (2) társadalmi szerep & másik gondolkodásának megértése hasznos lehet pusztán praktikus, megoldásorientált szempontból is (ebben is egyetértünk), (3) amiben valszeg nem értünk egyet az az hogy ezt mikor érdemes megpróbálni. Szerintem nagyon erőforrásigényes dologról van szó, sokszor nem éri meg. De lehet hogy ebben te ügyesebb vagy, vagy kevésbé fáraszt mint engem, lehet neked ez sokkal több helyzetben jó stratégia.
@tollaszerge: Az erőforrásigényt kábé úgy próbáld meg elképzelni, mint annak az autószerelőnek az esetében, aki a vicc szerint a következő számlát állította ki, miután egyetlen kalapácsütéssel megreparálta a verdát:
– javítás: 5050 forint
Kérdi a megrendelő, hogy de hát miért ilyen rengeteg? Ötezer forintba kerül egyetlen apró kalapácsütés? Nem, az ütés az ötven forint. És akkor mi az az ötezer forint??? Azt azért számoltam fel, mert tudom, hogy hová kell ütni.
Itt is az van, hogy az erőforrás leginkább az általános összefüggések megértésére megy el, amíg rájön az ember, vagy még pontosabban amíg megtanulja, hogy hogyan működnek ezek a dolgok. Utána a kalapálás az már csak fillérek.
És én úgy látom, hogy megéri. Te abban tévedsz, amikor arra jutsz, hogy a „tanítónéni hülye”. Pont erről beszéltem, hogy sok esetben egy, alkalomadtán gyümölcsöző kooperálásnak az ilyen téves attribúció az akadálya. Ha alaposabban megnézzük, akkor pont az ellenkezőjére jutunk, tehát arra, hogy nem „hülye”, hanem kényszeresen igyekszik megfelelni egy szerepmodellnek. Ha ez az akadály nem lenne, nem állna a kooperáció útjában, akkor ott lenne egy olyan ember, akinek elég jelentős tárgyi tudása van a biológiáról, tehát érdemes vele kooperálni, mert lehet tőle tanulni. És ez csak egyetlen példa, gondolj bele, hogy a legtöbb ember úgyszintén ilyen társas szerepeket játszik, az egyetemen a projektcsapatom vezetője, a munkahelyemen a főnököm, és így tovább.
De ismétlem, ez még ennél is sokkal általánosabb. És nincs igazad abban, hogy ilyen esetekben a félrevonulás lenne a jobb stratégia, mert nagyon sokszor ezt vagy meg se lehet tenni, vagy olyan lehetőségektől esünk el, amit utólag megbánnánk. És nem utolsó sorban ennek az egésznek van egy olyan reflexiója, ami magára a társadalmi szerepre is visszahat, azt is alakítja: ha sikerül áttörni párszor a gátat, akkor az új jelenség (például az, hogy egy tanár akár egy adott részterületen nálánál kompetensebb diákkal is kooperálhat és nem dől össze a világ) mintegy beépül a szerepmodellbe.
Számomra nagyon ellenszenves ez a „felnőttnevelés”-szerű megközelítés, mert ez implicit azt is tartalmazza, hogy egyik fél a neveletlen a másik pedig a nevelő, tehát valamiféle értékkategóriának tűnne, holott szerintem semmi ilyesmiről nincs szó. Inkább az van, hogy mint társas lények mindannyian egyúttal társadalmi aktorok is vagyunk, akik az interakcióink során hatunk a másikra és egyúttal saját magunkra is, és ezek a hatások esetenként változásokhoz is vezetnek. Például pont azon a szörnyű attitűdünkön tudna egy picit változtatni, mely szerint a kooperáció az az ördögtől való, csak az az igazi, ha legyőzünk mindenkit.
@maroz: Úgy érzem olyan állításokat tulajdonítasz nekem amiket nem tettem. Nem gondolom hogy a tanítónéni „hülye”, max azt hogy ha képtelen volt elsajátítani alapvető pedagógiai kompetenciákat (pl ha a diák lelkes, azt becsatornázom vmi hasznosba), akkor nagy valószínűséggel azon emberek csoportjába tartozik akiket nem izgat hogy hivatásukat magas fogon műveljék, ezen pedig csak nagy munkával tudnék változtatni, ha egyáltalán. Ez nekem nem feltétlenül éri meg, főleg ha van alternatíva.
Azt sem gondolom hogy „a kooperáció az az ördögtől való, csak az az igazi, ha legyőzünk mindenkit” (és azt sem értem hogy ez egyáltalán hogy jött ide), de ha már szóbajött: nyilván szükséges kooperáció a szülők és a közoktatási intézmények között, de nálam ez nem terjed odáig hogy furfangos módon elkezdjem a pedagógust rávezetni arra hogy hogyan végezze a munkáját, mert egyrészt nem érzem hogy ebben kompetens lennék, másrészt meg nem is az én feladatom.
Szerintem a félrevonulás fantasztikusan jó stratégia tud lenni, csak jó messzire kell vonulni. Én abszolút nem akarom az életem arra áldozni hogy kalapálok, mert nincs ehhez akkora türelmem mint neked, sok ország megoldotta normálisan a közoktatást, nekem szimpatikusabb inkább odamenni. Jó, te talán tudod hogy hova kell ütni a kalapáccsal, de ezt neked is meg kellett tanulni, én az erre fordított időt inkább más dolgokra szánnám, mert annyi érdekes dolog van a világon.
@tollaszerge:
Az emberek többsége kalapál. Ok: megtanulta, mert amint a fenti példából látjuk (közhely, még nem hallottad?) az egy szakma. Cél: megélni belőle.
Azt persze, mindenki maga dönti el, hogy hol kalapál, itthon-e avagy máshol.
Hát tényleg sok érdekes dolog van a világon. De ha mindenki a saját kalapácsával kalapálna valamit és kurvára különbözőképpen, akkor meg is élne belőle, no meg valami érdekes dolgot csinálna egyúttal – ami még másnak is érdekes.
Szóval ha megérted maroz kalapácshasonlatán túl a szerepmodelljét, amelybe egy kissé beleragadt, akkor… Illetve ha nem, akkor csak úgy kilépsz ebből a világból „mert annyi érdekes dolog van a világon”.
Ehhez persze megvan a jogod, és én lennék a legutolsó, aki lebeszélnélek róla. De engedd meg, hogy maroz attitűdjét minden beleragadásával együtt szimpatikusabbnak tekintsem.
@maroz: @tollaszerge:
Igaz, az is – leegyszerűsítem -, hogy sok pénz kellene. Igaz az is – leegyszerűsítem -, hogy módosítani kellene (együttműködési technikákkal) a pedagógusok szerepviselkedését. De sajnos mindkettő csak részproblémákat oldhat meg. És még, hogy harcos pesszimizmusomat villogtassam, reménytelen is kissé mindkettő.
Hol van pénz, amikor a közoktatást, a közművelődést, a művészeteket, a felsőoktatást stb. éppen kivéreztetik. A bárminek nevezhető „felnőttnevelés” szporadikusan műxik, és az ilyesmire sincs se pénz, se akarat, se semmi.
Sokan elmondták már, hogy az egész rendszer szorul változtatásra (pl. az oktatáspolitika, amely mostanában visszatérni látszik a porosz iskolához, a pedagógusképzés, ahol … nem folytatom). De még nagyobb baj, hogy ennek a mi kis hazánknak (nemzetünknek) a kultúrája az elmúlt kb. 100 évben nagyon rossz irányban ment – és sok minden (pl. porosz nevelés igénye, pedagógiai feudalizmus igénye, kooperáció elutasítása stb.) éppen az ellen dolgozik, ami valamit javítana a helyzeten.
Na ezt is abbahagyom, mert mindjárt elsírom magamat. Gondolom, értitek…
Tudom, persze, hogy azzal fogtok megcáfolni, hogy igenis van igény kooperációra (kooperáció = magyar fordításban együttműködés), hiszen már két éve bevezette a fülkekormány a NER-t, ami mégiscsak az együttműködésről szól.
Szóval akkor nincs más megoldás: felszólítlak benneteket, hogy kooperálva álljunk egy emberként a kormány mögé!
hvg.hu/itthon/20120608_lanczi_interju_seres
hvg.hu: És a függetlenség?
L. A.: Senki sem független. Mitől lenne bárki is független, az élettől? Miért gondolja bárki, hogy ez lehetséges? És ha független, akkor pontosan minek a nevében beszél? Az ész nevében, nyilván. De az ész nem lebeg valahol szabadon. Én egy percen belül mindenkiről megmondom, hogy szerintem miért nem független.
@tollaszerge: És nincs igaza? Szerintem igaza van, és jól válaszol arra a kérdésre is, hogy miért szarják le a cigányokat. :))
@tollaszerge: Zseniális definíció. Független az, akinek az esze valahol szabadon lebeg. Ez az ember sokkal többet ér annál a néhány szaros milliárdnál, mint amit adófizetőként ráköltünk.
Esetleg indíthatnánk egy sorozatot „Mi a Lánczi” címmel, amelyben neves nemkurzusértelmiségek fejtik ki a véleményüket Lánczi András intellektuális és morális mélységeiről. :))
Lánczi-t akartok vagy Szabadi-t,
itt az idő, válasszatok.
asszem ez lehet Orbán fejében:))
amúgy felhívnám a figyelmet erre a titkos uránbányára:
szabadibela.hu/
„Sulykolt téveszmékből hibás gondolkodási panelek”
„A tranzakciós illeték mint a XXI. század „taktikai atomfegyvere””
stbstb.
@Kettes: Szinte minden bekezdésben vagy egy hasonló szánalmas fordulat. Próbál magának önfelmentő narratívát csinálni, de annyira még eszénél van hogy amikor kimondja akkor már a mondat végén érzi hogy gáz. Ez az egész interjúból átjött. Az interjút végigolvasva már szinte sajnáltam szegényt, de hát ő (is) főzte amit most eszik.
@tollaszerge: bekezdésben _van_ egy
@tollaszerge: Azt hiszem, tökéletes megfogalmazás a „kurzusértelmiségi”.
Kötődik az adott kurzushoz, de elég esze van hozzá, hogy tompítsa az ellentmondásokat. Van, aki csak kötődik az adott kurzushoz…
Valaki látta tegnap este/éjjel a TV2-ön Hegedűs „szakértelmét”?
Ez egy főtanácsadó???
@poszt: Úgy sejtem, regnáló miniszterelnököt ennyire cizelláltan még nem hülyéztek le 🙂