Vers mindenkinek
Eredeti szerző: Medvegyev
Látnok, vagy csak a történelem éppen ismétli önmagát?
Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom,
nincs felelősség: menhelyen könnyű az aggnak élete.
Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt
deszkájáról ahonnan égbe röppent naponta – bolond ! –
és okosabb papokat válogattak; később a királyt, a védő
védtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset,
hiszen van tudósunk elegendő; végül a költőt,
minek számlálja ujjait gagyogva? tódulnak helyébe
a kivánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint.
Igy állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerüség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja – bánjam-e? – már nem hivatásom,
agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant
szaporulatból, a kapart anyaméhbol, falánk
bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból,
a kapuba rakott robbanásból –
Mint ha sínén a vonat
rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs –
bánjam-e? – lehet, megállítják a végső percben;
vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül:
ők tudják, nem én. Bajuk, ha ők se tudják.
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyű szalmán heverni, évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom.
Tudjátok-e kinek a verse és mikor írta….?
Jaj, minden szava mennyire a mánkról szó.
Weöres Sándor írta, azt hiszem, hogy kötetcím is.
És Merülő Saturnus a cím
Weöres Sándor: Merülő Saturnus
Hominis ingenium oratione agnoscitur.
Bizony, és Mensáros mondta is a XX. század egyik későbbi verziójában.
http://www.youtube.com/watch?v=vXtBCgvJyFU
Verskedvelők kedvéért, magától a költőtől.
Kevés számú kedvenc versem egyike, köszönöm!
Ez még nem olvastam és nem is gondoltam volna.
’68-as a vers.
Ezek után még Boldrick sem mondhatja, hogy Irónia az az ország ahol az Irónok laknak.
(na ja, Irónia az az ország ahol a Magyarok laknak)
@poszt: WS látnok és a történelem ismétli önmagát.
http://www.youtube.com/watch?v=AagQes8Q6zY
„vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül: „
Az Elrugaszkodás Éve.
@sajtohuba: ó hát már annyi mindenkire mondták, hogy látnok…
Szerintem csak arról van szó, hogy az események ismétlődő mintát használnak.
Mintha csak a mátrixban lennénk: takarékoskodik a „nagy programozó”, újra felhasznál dolgokat.
Ezért van az, hogy hibásan azt mondjuk: A történelem ismétli magát.
Nem ismétli, csak az események mintáját megtaláljuk korábbi események mintáiban is.
Már ha érted mit akarok mondani.
Ezért lehet már megtörtént eseményekből generálni olyanokat amik még nem történtek meg, de megtörténhetnének.
És ha megtörténnek akkor csak arról van szó, hogy néhány dologban egyezés van: „hasonló minta”
Nem?
@aranyhorcsog: Hát ha belemászunk, akkor nem az események használnak mintát, hanem az eseményeket alakító szereplők reagálnak hasonlóképp. Ezért aztán a hasonló reakciók feltételezéséből lehet generálni még meg nem történt reakciósorozatokat.
@aranyhorcsog:
ecce homo driven sapiens
farmotor, farkormány*
elől csak a gáz
nem lát, álomból navigál
nem tudja mi hajtja
nem látja hová
nincs temet nosce
a matrix csak kitalált
gondolja, s hajt tovább
és a sors falán
ha odáig ért
keres a véres freskón
egy üres helyet
– ennyi az ő szabadsága-
csattan, majd lecsorog
mint egy epershake
*pun intended;)
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Én még emléxem arra, amikor az SZKP XXV. kongresszusa elhatározta, hogy az ötéves terv minden évét külön-külön el kell nevezni. áj a hasonlóság, mert fáj a csőd felé menetel.
” Ime, a sebzett föld éneke……”
„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!.”
Ady Endre
Nagyváradi Napló – 1902. január 31.
🙂