Vízkereszt avagy amit Vidnyánszky ex-művész úr nem akar

Tarnóczi Jakab, Tarnóczi Jakab, Tarnóczi Jakab. Szégyen, hogy nem a ő neve van a poszt címében, csak őt nem ismeri senki. Ez egy olyan ország, ahol Vidnyánszky exművész úr őrjöngése a színház, róla szól minden, nem a színházról és ez az utolsó mondat, ahol egyáltalán célzok rá.

Tarnóczi Jakab rendezte a Winterreiset (Schubert dalciklus az Örkényben, színházelméleti terminológiával beszarás, Borsi-Balogh Máté énekli le a cuccot, írtam róla), a Melancholy Rooms-t a Katonában (gyönyörű egy darab, gyönyörű) és most a Vízkereszt.

Truman Capote lett volna az első a Radnótiban, egy öt órás előadásra ültünk be hétkor, ez volt a rossz hír, a jó hír az lett volna, hogy még a napot is eltévesztettük eggyel. Aztán másnap kétszer is ültem mentőautóban és kipróbáltam milyen hat óra egy budapesti traumatológián, nincs semmi gond, mindenki maradjon a helyén, Truman Capote majd máskor.

Ez most ilyen, gráflimesz, filozófia és színház, a hármasegység, kell néha ilyen, kell néha élni, traumatológiával együtt, érezni az életet a bőrön, ami az unalmas demokráciákban lehetetlen. Basszus, ott még egy Covid is rutin, majdnem kellemes, csak hát nem tudnak főzni, és langyos a sörük (langyos, de komoly, csak én nem szeretem).

Az első mindig ünnep. A többi is az, az első Katona, a Pintérbéla, mind ünnep, de az első darabot várni a Szkénében, az első sorban, nagykabátban, kinyalhatod Vlagyimir, az az igazi ünnep. Gitározgat egy fiatalember, akit Szilvay fajtestvér, aki még nem volt színházban, transznak nézne, pedig csak Feste a bolond, aki a helyén van.

Jó ez James, nagyon jó, mondaná William, aki pont így írta meg a darabot, mármint ez az ún. helyes olvasat, gimnazisták is voltak, remélem nem kerülnek bajba, végre látták, hogy milyen a hazájuk, hogy milyen cool tud lenni, milyen rohadt tehetséges, mint a William.

Mert az ember ilyen, Orsino kicsit azért belezúg az éppen male pronoun-os Violába, aki Ladányi Júlia és pont olyan, akivel olyan underground movie-kat lehetne csinálni, amit esetleg a Lajtán túl is megnéznek. Orsinot amúgy a David Bowie játszotta, Hoppál elvtárs rá is hívta volna a rendőrséget, ha azok már régen nem lettek volna ott a Hunyadi Máté kis fekete szettje miatt. Antonio szerelmes Sebastianba, és hát Kaszás Gergő a Malvolio. A kutyájával szoktam volt látni az Élesztőben, egy nagy színész, akit nagyon kevesen ismernek. Komolyan, ennyire hülye nem lehet ez az ország.

De ez az ország pont ennyire hülye, menthetetlenül hülye. Pedig látta már Sir Tobyt a sarki krimóban, talán ő maga volt Sir Toby a sarki krimóban, látott már sok mindent, amit nem vett észre, de ő nem észrevenni akarja a dolgokat, csak utálni. Hát itt, aki képtelen szeretni, az sok mindenkit utálhat.

Pedig van egy kismagyar, Nélküled nélküli, szerethető országocskánk, amelybe nagykabátban kell beülni, de megéri.