1975 vs. 2020
Eredeti szerző: jotunder
Pattognak itt a kedves kommentelők, hogy miért fogadta el a Szemerédi a díjat Orbán Viktortól, hiszen azzal csak fényezi a rezsimet. Bayer keménykedik, hogy 1975-ben Székely Gábor mondott valami beszédet az MSZMP XI. kongresszusán. Az a Székely Gábor, aki egy teljesen random nyolcvanas évekbeli délutánon többet tett a magyar kultúráért, mint Bayer az egész életében, ez amúgy mellékszál, a poszt nem erről szól.
1975-ben publikálta Szemerédi Endre a híres tételét. Akkor szabadalmaztatta a Rubik-kockát Rubik Ernő, aki korábban szintén megkapta a Szent István-rendet. És pont akkor jelent meg a szintén Szent István-renddel kitüntetett Kertész Imre Sorstalanság című regénye.
1975-ben a Benfica ellen a nyolcaddöntőben esett ki az Újpesti Dózsa, Benével, Fazekassal a két Dunaival.
1975-ben mutatta be a Vígszínház a Harmincéves vagyok című musical-t (Presser-Adamis), bizony Balázs Péter és Szombathy Gyula is ott volt a színpadon, de akkor tűnt fel két színművészetis, bizonyos Kútvölgyi Erzsébet és Hegedűs D. Géza.
1975-ben került a mozikba az 1956 után elítélt Déry Tibor könyvéből írt 141 perc a befejezetlen mondatból című film, amit Fábri Zoltán rendezett, Illés György volt az operatőr, és olyan színészek játszottak benne, mint a Latinovits, a Dajka Margit, az 1956 után szintén elítélt Mensáros László, de Cserhalmi György és Kern András is játszott benne.
1975-ben az Ikarusz a világ második legnagyobb autóbusz exportőre volt, majdnem 10000 buszt adtak el.
1975-ben rakják ki az MSZMP PB-ből a reformer Nyers Rezsőt és Fehér Lajost, akkor lesz miniszterelnök és PB-tag Lázár György, Biszku Béla még öt évig a politikai bizottság tagja, a másik klasszikus elvtárs Nemes Dezső is maradt, és két év múlva ő lett a Népszabadság főszerkesztője.
1975-ben a Váci utcai általános iskolába jártam, Teca néninek hívták az orosztanárnénit, még „Stuka” volt a 47-es. A Matematikai Kutatóintézet pár saroknyira volt, közvetlenül későbbi gimnáziumom mellett, az ELTE TTK-g még kellett sétálni vagy száz métert, eléggé lokalizáltam a kicsi életemet, lehet, hogy néha szembejött velem az utcán a Szemerédi, akivel, valamivel később, együtt néztük meg a Maracanában a Fluminense-Figueirense meccset.
Nem hiszem, hogy ma sokkal erősebb ez az ország, mint az Apró-Biszku-Kádár trió alatt, amikor a Népszabadságban még hosszú cikkekben méltatták a tejtermelést és azt, hogy baráti látogatást tett hazánkban a Nepáli Kommunista Párt első titkára. Ott volt az a harminc, sőt lassan harmincegy posztkádári év, amikor meg lehetett volna írni azt az életművet, be lehetett volna rúgni azt a gólt, be lehetett volna kerülni a legjobb hétbe, hatvankilencbe, ezerháromszázba, ki lehetett volna ragyogni a kelet-európai karból, sajnos nem sikerült.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518019-6ae39f4a4c5a2' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518019&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518019-6ae39f4a4c5a2&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518019-6ae39f4a4c5a2' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@poszt:
Abban itt mindenki egyetérteni látszik, hogy ha van ilyen díj, akkor Szemerédi megérdemelte.
Abban már megoszlanak a vélemények, hogy jó-e (nekünk?), hogy elfogadta.
Arról viszont még nem sok szó esett, hogy van-e egyáltalán értelme az ilyen jellegű „általános” díjaknak és kitüntetéseknek, ill. hogy lehet ezeket „jól” (igazságosan, értelmesen) odaítélni ill. elfogadni.
Szemerédi a szakmai munkájával tett szert hírnévre és megbecsülésre. Ezt a szakma tudja megítélni. Meg is kapta az Abel-díjat, minden bizonnyal nagyon megérdemelten. Én nem tudom megítélni, de olyanoktól kapta, akik meg tudják. Ennek így van értelme.
Ugyancsak van értelme annak, ha egy sportoló megkapja az olimpiai aranyérmét, miután győzött az olimpián. Annak is, ha valaki világhírű lesz a találmányával, mint pl. Rubik Ernő. Annak is látom értelmét, hogyha valakinek életmentő érmet adnak, mert pl. életet mentett.
Azt nem igazán látom, hogy a fentiek bármelyikéhez mit tesz hozzá az, ha az illetőt kitüntetik a Magyar Szent István-renddel is (vagy Kossuth-díjjal, Állami-díjjal, ilyesmivel). Mi ennek az értelme? Mit kellene ennek kifejeznie? Hogy jó állampolgár? Vagy jó magyar? Vagy hogy sokat tett az ország vagy a nép vagy az állam hírnevének öregbítéséért?
Mit jelent az, hogy Magyarország köztársasági elnöke a Szent-István-rend kitüntetettje? Most akkor Szemerédi egy szinten van Áder Jánossal? Dicsőség ez, vagy szégyen?
A köztársasági elnök(ök?)ön kívül eddig 13-an vannak kitüntetettek. Milyen alapon lehet 10 millió emberből egy maroknyit egy ilyen „legmagasabb” kitüntetésre kiválasztani? Mi lesz, amikor Orbán kapja meg a „nemzetközi téren szerzett jelentős értékek” (sic!) elismeréseként? Ennek a kitüntetésnek még a neve is necces. Nemcsak a történelmi előzményekre gondolok, hanem a helyesírásra („rosszul” van a törvényben).
Nem lenne jobb és egyszerűbb az élet ha nem lenne ilyen kitüntetés?
@AdvocatusDiaboli: Sztem a díjakkal nincs baj, közös értékeket lehet vele kifejezni. Nyilván egész máshogy csinálnám, de az én államomban lennének.
@AdvocatusDiaboli: „Nekem az a benyomásom, hogy a határozott névelő (túl)használata a színházi szubkultúrára különösen jellemző. Színészek szinte kivétel nélkül így említik egymást. Nem tartom kizártnak, hogy JT is onnan vette át.”
Köszönöm szépen az érdemi magyarázatot. Rögtön itt is egy mai példa:
24.hu/kultura/2020/08/23/szekely-gabor-szfe-lazar-kati/
Továbbra is fáj, de láthatóan ez egy kisebbség problémája.
Mint minden más ezen a blogon.
.
@jotunder:
Pályázok a legminuciózusabb komment címre, ezért:
Fábry Zoltán (y-nal) felvidéki (szlovákiai) közíró, a „stószi remete”.
Fábri Zoltán (i-vel) díszlettervező, majd filmrendező (nagyon jó!), akiről te is beszélsz.
Azért ez a lényegtelen javítás tán nem ér kevesebbet, mint a névelőn való rugózás.
.
@HaKohen: Köszönjük az elegáns pontosítást. Több szem, többet lát.
Tudom, hogy undorító dolog részemről, de visszatérnék a poszt eredeti témájához. Amiben sok tudós kommentelő társunkkal nem értek egyet, viszont kevés tudós kommentelő társunkkal, így pl. @Érvsebész:szel és @AdvocatusDiaboli:val igen.
Ezért föltennék néhány kérdést úgy általában:
Vajon egy bizonyos parlamenti újságíró és népszerű lektűrök szerzőjeként túlsúlyos író és kujon, nevezett Mikszáth Kálmán kapott-e Szent István-rendet? Na és Kossuth-díjat? Esetleg Sztálin-díjat, Ábel-díjat, Wass Albert-díjat? Ha igen, mire ment vele?
Több, mint száz év után már letisztulnak a dolgok. Mondjon valaki kis hazánk huszonegyedik századi jelenéből olyan nemzeti (nem nemzethy!) problémát, amelyről vagy amelynek gyökereiről nem írt volna nevezett úriember (mellesleg kedvencem, de ez magánügy). (Olyan nemzetárulókat és zsidóbérenceket, mint bizonyos Ady Endre, most hagyjunk is.)
Lehet, hogy nagyon fontos: ki, kitől, mikor, miért, mi helyett, ki helyett, miafaszomért stb. kapott vagy nem kapott valamilyen rendet, díjat, plecsnit, akármit, és kiérdemelte-e avagy nem, ő-e a legnagyobb magyar avagy csak egy levanszarvafutottakmég… Nyugodtan rágódjatok rajta/rajtuk.
Nekem marad Mikszáth Kálmán. Minden jelző és toldalék nélkül.
.
@AdvocatusDiaboli: @resolution: Ne éljétek magatokat nagyon bele a színházas magyarázatba, nekem semmi közöm hozzá, előadásokra is alig járok, de szóban szénné használom a név előtti határozott névelőt. Nagyjából a környezetemmel egy mértékben. „- Kié ez a munka? A Döméé? – Nem tudom, a Julit kérdezted? ” Semmi nincs benne külön jelentésárnyalatként, így kell mondani. Leírni viszont tényleg nem így kell (többnyire), még laza stílusban sem. Ott már hozzáadna valami, pl. hogy mééég lazább akarok lenni vagy extra hangsúlyt a személyre, nemtom.
@HaKohen: Meggyőződésem, hogy a ma divatos díjak több kárt okoznak, mint hasznot vagy örömet. Ha a díjazó személyétől el is lehetne tekinteni, akkor is sokszor annyi díjra érdemes van, mint ahány díjazott, így az emberi sértettség integrált negatív hatása sokszorosa a megérdemelt öröm pozitív hatásásának. Száz év persze már elég lenne ahhoz, hogy az értékeket mindenféle díjazás nélkül is tisztán lássuk, egy emberöltő viszont biztosan túl rövid. Ha a jövőben az emberi életkort 150 évre sikerülne növelni, a ma szokásos díjak automatikusan elveszítenék minden jelentőségüket.
Másképp volt szar minden, mint most. Kényelmes sivár dögunalom, így tudnám összefoglalni.
@jotunder: Lehet, hogy úgy vannak vele, hogy Bán úgyse venné át..:)
@jan: És ha azt írta volna, hogy egy Szombathy Gyula Kossuth díjas..?
Az Ikarus csupán egy blöff volt, egy jelentéktelen logisztikai eredménye a szocialista iparszervezésnek. Soha nem számított önálló, teljes értékű vállalatnak, nem csoda, hogy automatikusan elsüllyedt az átkossal együtt. Az is jellemző, hogy rosszul írtad le a „világmárka” nevét. A nyolcvanas évek végén diákként végigunatkoztam két hetet az egyik összeszerelő üzemben, ahol végtelen sorban hegesztették a munkások az alumínium kereteket. A legszarabb festékszórási fázist beszélő szerszámként kezelt elítéltek végezték, itt kacsintott össze a fejlett szocializmus az ókori patríciusokkal.
@poszt: meg egy kicsit oregszel, es te is eljutsz a ‘bezzeg Kadar alatt megiscsak jobb volt’ pozicioba 🙂
@labrys: „szabad-e személyes hitelükkel legitimálniuk például az Orbán-rezsimet”
Hat szerintem a dijat el kell fogadni, mert az en CV-mben csak az lesz benne, hogy van egy ilyen dijam, az nem, hogy kitol kaptam, illetve Magyarorsag Koztarsasagi elnoketol kaptam, annak neve ugyse erdekes.
Tovabba a dij de jure nem politikai dij, nem politikai munkaert adjak. Az indoklasaban sincs egy szo politika sem. Akkor nem kell ide politikat keverni.
Viszont a dij koruli tetszoleges megnyilatkozasban elmondhatom, hogy nem tetszik a rendszer. Ha nem vagyok kozszereplo, akkor azeert a felelossegem a kialakult rendszerert csak korlatos. Es azt mar hadd donthessem el en, hogy mennyire akarok kozszereplo lenni. Pont a visszautasitassal lennek jobban kozszereplo, mint az elfogadassal.
@is: Szerintem ez a szemléletbeli különbség, hogy úgy tartod, hogy van még magánéleted ebben a rezsimben, vagy úgy, hogy már benyomult annyira minden szegletbe, hogy ez csak illúzióként érzékelhető.
Az utóbbi esetben a CV-det nem a privát életed minden mástól elhatárolt részének látod, hanem egy alku részének – hasonlóan ahhoz, mintha kinevezést vagy anyagi juttatást fogadnál el előnyként a rezsimtől.
Ehhez az állásponthoz nem muszáj okvetlenül megtapasztalni személyesen a rezsim elnyomó jellegét, elég, ha az ember a saját körébe tartozónak érzi azokat, akik már megtapasztalták.
Ez esetben minden politika, mert a közösségben gondolkodsz.
Szóval szerintem a leírásod nem objektív, hanem már értékválasztásokat tartalmaz.
Nagyon szeretném, ha sikerülne ezt úgy előadnom, hogy ne személyes támadásként jöjjön át. tehát a fentiek a jelenlegi elképzelésem egy nézetkülönbségről, amelyben az enyémet természetszerűleg helyesebbnek, pontosabbnak látom, mivel ezért az az enyém, de nincs erkölcsi ítéletem arról, akiben más kép él, pusztán emiatt.
@mafi mushkila: Ebben igazad van.
Ha meggyőződéssel vallod, hogy a magánéletedet egyáltalán nem tudod függeteleníteni a rezsimtől – aminek kijelentése már elég közel jár ahhoz, hogy totalitérius diktatúra van szerinted – akkor egy ilyen díj elfogadása valóban elfogadhatatlan.
Viszont Szemerédi nem is Mo-on él, neki egészen biztos hogy nem szivárog át a magyar politika a mindennapjaiba és a magánéletébe, és nem hinném hogy annyira alaposan tisztában lenne az itteni viszonyokkal, az ő esetében így mindenképp elfogadhatónak tartom, hogy átvette a díjat.
A 47-es soha nem volt Stuka
@is: a szóban forgó kitüntetést nem egy szakmai szervezet adta, nem hozzáértő kollégák mesterségbeli elismerése. Nem is a Sátoraljai Kaktuszvirággyűjtő Úrinők Egyletének (etc.) civil – noha tökéletesen laikus – csodálatát van hivatott kifejezni a csillogó plecsni.
Egy ÁLLAMI kitüntetés, amit az adott állam KORMÁNYA oszt ki, a lehető legpolitikaibb szerv lehető legpolitikaibb gesztusa.
Én értem, hogy sokan szeretnék ezt a minőséget eltüntetni a történetből, mert alaposan végiggondolva kényelmetlen feszengésekhez vezet.
A kényelmetlen feszengések elkerülésére nem ez a megfelelő mód. Hanem az, ha a cselekedeteink előtt átgondoljuk azok következményeit, hatásait & jelentőségét.
@resolution: és másoknak:
„A díj teljesen irreleváns számomra. Ha a bizonyítás jó, nincs szükség külön elismerésre.”
Korábban már visszautasította az Európai Matematikai Társaság díját, állítólag azzal az indokkal, hogy a bírálóbizottság nem alkalmas az eredményei megítélésére, így egy pozitív döntés sem fogadható el.
Grigorij Perelman: hu.wikipedia.org/wiki/Grigorij_Jakovlevics_Perelman
haha
@flort: Perelman egy nagyon különös ember, talán a legkülönösebb emberek egyike,
ő semmire sem lehet példa. Az, amit ő oldott meg… arra nincsenek szavak. Az övé az egyik legfélelmetesebb agy a világon. Einsteint az ember még csak-csak megérti, a Perelmant vagy a Grothendiecket nem.
@jotunder: Hogy a fenébe ne. Ezt a gesztusát tökéletesen értem.
@adamisg: Valójában Ganz UV volt, de én nem tudom megkülönböztetni az igazi Stukától. Aki ért hozzá, az látja a különbséget, én láttam igazi Stukát és nem látom a különbséget. Ott voltam azon a 47-esen, amit mitn valami konzervet nyitott ki egy sínszerelőgép, teljesen olyan volt, mint valami harmincas évekbeli bádogdoboz.
@libernyák: „hogy totalitérius diktatúra van szerinted”
Nem így határoztam meg a feltételemet abban a kommentben, amire válaszolsz, hanem úgy, hogy azonosulok és közösséget vállalok azokkal az emberekkel, akiket közvetlenül elért már. És ez nem igazán a darabszámon múlik, hanem azon, hogy felismered a rezsim jellegét. Ha elég éber vagy, az 1. tönkretett életnél elhatározhatod magad. Tévedhetsz, mert lehet, hogy eseti hiba vagy visszafordítható tendencia. De én szerintem most nem tévedek. Nem igazán az elnevezés az érdekes, meg abból aztán tényleg egy halom üres szájtépés lesz általában, de ha gondolod, nevezhetjük ténylegesen úgy is, mert csak a rezsimen múlik jelenleg idehaza, hogy meddig terjeszkedik a pusztítással.
@labrys: „Egy ÁLLAMI kitüntetés, amit az adott állam KORMÁNYA oszt ki,”
Addig rendben van, hogy allami a dij, de a Koztarsasagi elnok osztja ki, nem a Kormany. Rendes orszagokban az ALLAM nem resze a politikanak, a Koztarsasagi elnok pedig semleges. Kepzeld el, hogy utalod Boris Johnsont a Brexit miatt, de a Kiralyno adna neked valami tudomanyos idjat, netan Sir-re utne. Mit mondasz?
De nem akarok formlitasoskodni. A tartalmi helyzet az az, hogy fiatalabb koromban jobban osztottam a velemenyed, de ma meg mar a sajatomat osztom jobban. De nem vagy-vagy alapon, hanem inkabb-kent. Ez nalam mar mennyisegi kerdes is, nemcsak minosegi. Sztalintol vagy Hitlertol elfogadni valamit, TUDVAN, hogy mit tett, az mar nekem se ferne bele.
@is: „Sztalintol vagy Hitlertol elfogadni valamit, TUDVAN, hogy mit tett, az mar nekem se ferne bele.”
Utólag vagy közben? 🙂
@labrys: Ismét +100.
@is: Köszönöm, hogy ilyen hosszan és hangosan nevethettem a hozzászólásodon. „Rendes orszagokban az ALLAM nem resze a politikanak, a Koztarsasagi elnok pedig semleges”… igen, Magyarisztánban az ALLAM nem resze a politikanak, oh yeah, Ader Koztarsasagi elnok pedig abszollájte semleges, valódi balansz és mérlegnyelve, semmi köze sincsen a nyolcharmados kormánypárthoz, s teljesen független Kormányzó Urunktól. S tényleg, II. Erzsébetet, ha műbajuszt ragasztana, meg sem lehetne különböztetni dr. Ádertől, ugyanaz az erkölcsi tartás, ugyanaz a horgászbot. Az ékezethiányos klaviatúrád alapján angolszász területről nyomod, csak így tovább, imádom a Monty Python-stílusú abszurd humort.
@MadMary: Hat ide jutottunk. Ez volt az utolso blog, ahol az emberek megadtak egymas velemenyenek a tiszteletet, megha nem is ertettek vele egyet. Fenntartom a velemenyem, ilyen alpari kommentek nekem mar nem osztanak.
Tartalmilag nyilvan a RENDES szo elkerultge a figyelmedet, es helybol bekepzleted, hogy en rendes orszagnak tartom Magyarorszagot. Dehat pofara estel. Ott volt a rendes szo, es nem, nem tartottam rendes orszagnak Magyarorszagot. Most aztan rohoghetsz tovabb … magadon.
@jotunder: Hát, én Grothendieckről még csak nem is hallottam, de most az estét azzal töltöttem, hogy elolvastam róla, amit tudtam, hát, hihetetlen történet. Hihetetlen (és végtelenül szívszorító) az eleje, hihetetlen (és lenyűgöző) a közepe, és hihetetlen (és meghökkentően érthetetlen) a vége…
@MadMary: hű, de bepöccent itt valaki. ismertem egy faszit, aki kijött egy megbeszélésről, morgott valamit a bajsza alatt, aztán elidult a mosdóba, és közben fennhangon mondott egy-két csípősebbet, mikor kijött onnan, már ordított.
@resolution: Túlhajtod, ráadásul hibásan. Elég gyakori nyelvi babona, de babona. Nem pesties, teljesen hibátlan, igen, van stiláris értéke, és igen, az irodalmi nyelvben is előfordul, ha ritkábban is.
@Péter 2: „Nem pesties”
Ööö, de. Tájjellegű; lehet más tájon is elterjedt attól még, hogy Pesten is elterjedt, és az egész országban meg nem (bár persze egyre inkább de).
Ugyanilyen például a „közért” is, nyilván az is előfordul időről időre az irodalmi nyelvben is mondjuk, de attól még tájszó. 🙂
@Péter 2: Ha keresem a korai és nagy hatású irodalmi megjelenést, akkor A Pál utcai fiúkig jutok, az meg ugye csak Pesten játszódott. Ott egy csapaton/szubkultúrán belül volt használatos, az akkori köznyelv élethű stilisztikai megjelenítésére. Jelen blogon megtanultam, hogy ma ugyanez használatos a színészek között, sőt A @jotunder, A Perelman és A Grothendieck matematikus relációban is. Mértékkel és ízléssel használva ez a nyelvi fűszer elfogadható lehet, de ahogy a konyhában a túlfűszerezés, ez is gyomorrontáshoz vezet.
@resolution: Akár Móránál is keresgélhetsz.
Mindenesetre azért az nem úgy van, hogy ha valakinek nem tetszik valami nyelvtani forma, akkor rávágja, hogy „pesties”. :-))
@jotunder: „Teca néninek hívták az orosztanárnénit”
Ezt miért emelted ki? Maradandó nyomokat hagyott? Nekem ő volt az osztályfőnököm is :)))
@Mickey Pearce: elég sok mindent felejtettem el, vagy vált zavarossá.
@jotunder: Tőlünk rettegett, soha nem vitt el minket osztálykirándulásra :))) Kicsit renitensek voltunk, 26 fős kisérleti matek osztály 21 kerületből 🙂
A magyar tanárunk nagyon jó volt (Éva néni, nagyon fiatal volt de irodalmi szalon szint :))) ). Valami miniszterhelyettes volt a férje, Mercedesszel fuvarozta egy sofőr 🙂
Én is sok mindent elfelejtettem már. Öregszünk… Jön a demenecia 🙂
31 év posztkádár? Én csak 21-ig számoltam, akkor nullázódott a történet és visszarepültünk az időben vagy 30-cat…