Heltai Péter és Lendvai Pál
?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516898-6ab3d648d0727' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516898&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516898-6ab3d648d0727&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516898-6ab3d648d0727' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@bryan:
„a hotspotokban nem bízok, a netcafék meg általában be vannak kamerázva. :)”
aki keres, az talál. a belvárosban van, ahol még személyit se kérnek. 😉
@bryan:
Nincs teljes lista. Nada. Nope. Különböző fokozatú „források” voltak. A román szeku pld pintyőkének ( szótár kéznél ) nevezte azokat, akik viszonylag szűk körből ( saját munkatársaikról – horribile dictu – családtagjaikról ) jelentettek. Általában még legalább két forrásból ellenőrizték a komolyabb eseteket, csak mert biztosak akartak lenni abban, hogy a kliens töke tényleg az övék. Nem nagyon bíztak bennük, de arra jó volt a rendszer, hogy a terror nyomasztó jelenlétét széles körben fönntartsa.
hirszerzo.hu/belfold/20101205_Heltai_ugynok_Hegel
Frissített a hirszerző. Felmerül, hogy a román titkosszolgálat Magyarországon is dolgoztatni akarta Hegel ügynököt.
nincs mit tenni, mh egyszerűen zseniális. a secus múlt ugye nehezen védhető, ezért
mint most kiderül a publiból, ők valójában mindig is tudták, hogy heltai a ballibek fizetett árulója. belülről verte szét „Közép-Európa legjobb televíziós műhelyét, a Chrudinák-féle Panorámát, valamint a Híradót, a Hetet és a többi, nekik nem tetsző műsort”. már a 90-es években években arról suttogott mindenki, hogy ez a (itt érzékletes leírás olvasható a gyáva besúgóról) OLYAN. kicsit várnunk kellett 20 évet, ami idő alatt ezek a tutisták valamiért kussoltak, de végre eljött az idő.
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/a_heltaidosszie.html
ugyanott kicsivel odébb a ballib médiafölény talán most már végre-végre megszűnésén való örvendezés.
@mavo: Szentesi Zöldi olyan fantasztikusan tud visszataszító lenni, hogy az ember csak néz. Kúlönösen a kis babérbokor bájos: ahogy egy laza félmondatban lehányja Ara-Kovácsot és Keszthelyit is.
@Harald Blåtand:
a jobber leíró természettanban evidencia, hogy a szaremberek csak szaremberekkel, míg a hazaffyak csak hazaffyakkal vegyülnek.
ebbe az ekvilibriumba tör be időnként néhány gátlástalan szarember, báránybőrbe bújt farkas, akikről mindig is nagyon jól tudták utólag, hogy egy szarember, egy gondolatbűnöző, sőt, egy goldstein
@mavo: guszta :(((((
„Hogy aztán a barátjuknak hitt, alulról felfelé pislogó, a szemkontaktust feltűnően kerülő, kellemetlenül raccsoló, előnytelen megjelenésű „jó barát” szóban és írásban, veretes román mondatokban fedje fel kivándorlási terveiket, politikai nézeteiket.”
Gondolom a „kellemetlenül raccsoló, előnytelen megjelenésű” a zsidót jelenti a Magyar Hírlapnál. Mondjuk Szentesi Zöldi sem nézett tükörbe még az életében :))))
@jotunder:
igazából nem ez a lényeg. lehet, hogy valóban freudi elszólás, lehet, hogy nem.
hanem hogy a jobber leíró természettanban az ellenségnek fizikailag is visszataszítónak kell lenni. a szarember nem igazi szarember, ha nincs valami _nagyon_ undorító a külsejében. őszinte sajnálatunkra például konkrétan heltai nem púpos, pedig hogy megtáltosodott volna a szerző. azért nem mindegy ám, hogy a delikvens csak előnytelen megjelenésű, vagy egyenesen egy gonosz kis gnóm.
és ami az igazi pofátlanság az egészben: ezt mi már húsz éve is tudtuk róla (a külsejére volt írva, és különben is mindenki azt mondta), és csak azért nem sipákoltunk, mert a langallók. esetleg a cifántok. vagy a parlatok és a bóták.
holnapig sürgősen eldöntjük, természetesen húsz évre visszamenőleg.
egy éber mandiner kommenter felfedte az igazságot: heltai liberális.
mindent értek.
hirszerzo.hu/publicisztika/20101129_lendvai_elvesztett_tisztessege
Seres utánanézett pár dolognak. A Heti Válasz még mindig nem írt Hegel ügynökről.
http://www.fn.hu/belfold/20101206/lemondott_heltai_peter/
A sommás, elnagyolt de annál kategórikusabb ítélkezéshez ez a blogterjedelem igen alkalmas.
De.
A nyolcvanas évek kolozsvári magyar értelmiségi életének ismerete nélkül érdemben semmi sem mondható el Heltairól és a Securól.
H.P. felett amúgy csak azok ítélkezhetnének, aki valóban kárvallottjai voltak és nem csak érintettjei a jelentéseinek…
@IGEN: A nyolcvanas évek üzenetét tényleg nem igazán fogjuk ma már.
Van az a mondás, mely szerint a társadalmat az erényeink, az államot pedig a bűneink hozták létre (Paine? – mindegy is), de én továbbmennék, inkább azt mondanám, hogy ma már vannak államok, amelyek a társadalomért vannak és akadnak időnként olyanok is, amelyek öncélból, tehát az állam magáért az államért van.
Ilyen öncélú államok voltak a mi kis káeurópai diktatúráink is.
A dologból a mára is érvényes tanulság az kéne legyen, hogy egy öncélú állam képes az alantas emberi tulajdonságokra építve viszonylag hosszan fennmaradni, mert az ember alantas is, és ha egy rendszer ezt akarja kihozni belőle, akkor az sikerülni is fog.
A pártállami, totalitárius rendszerek arra alapoztak, hogy az ember aljas, önző, lusta, ámde nagyravágyó, szóval a legrosszabb emberi tulajdonságokra. Egy olyan állam, amelyik inkább a társadalomért van pedig a jó tulajdonságokra alapoz, arra, hogy az ember szolidáris, jóindulatú, segítőkész, és ha nagyravágyó, akkor ahhoz a szorgalmas munka párosul, így ma valahogyan azt kéne elfogadni, hogy egyik rendszerben élő és tevékenykedő embert nem lehet a maga teljességében másik rendszerben megérteni.
És hogy ennél a megértésnél valahol sokkal fontosabb lenne az, hogy a lényeget értsük, miszerint a totalitárius állam jó eséllyel bárhol, bármikor újra és újra kihozza az emberekből a rosszat.
@maroz: Tetszik ez a bontás, így még nem gondoltam bele, de tkp. ugyanazt mondod, mint amit próbáltam megfogalmazni a garantálósban, hogy
„Alapvetően másképp gondolkodnak EU-ban, konkrétan a bizottságban és környékén. Ott a default a konszenzuskeresés és elérés, nem a kiskapu keresés vagy különút járás. Persze a nagyobb tagországok érdekérvényesítése erősebb, mint a kisebbeké, de a nagyok inkább egymással izmoznak, mint a kicsikkel.
A kicsik közül a régebbiek (AT, BE, NL, PT, DK, SE, SF) ésszel érvényesítik a partikuláris ÉS közös kisebbségi érdekeiket, míg az 2004+ újakra a saját kavarás és a rövid távú érdekszövetségek váltogatása a jellemző. „
A te szöveged a miérteket jobban, mélyebben indokolja.
@maroz:
Felfogásomban társadalom és állam úgy viszonylanak egymáshoz, mint pénzérme anyaga és a verete. Ezért a pontosabb végiggondolhatóság végett ezt a kettőt inkább hívom közösségnek. A tengeren sodródó mentőcsónak matrózlakomára ítélt közösségétől – ahol az egyéni test is végül ’közössé’ válik – az angol nyelvű világháló virtuális smilie-közösségéig ebbe a fogalomba persze túl sok minden belefér.
A szükséges szűkítés szempontrendszer kérdése.
Ami viszont nem megkerülhető, az a határok pontos és következetes kijelölése, elkerülendő a ’van-rajta-sapka-nincs-rajta-sapka’ típusú, logikai (és etikai) inkonzisztenciákat.
Magamnak megajánlott, lehetséges szempont a szervesség lehet: a közösség képessége önnön reprodukciójára. Ez az alapja ugyanis minden etikai parancsnak. És ebben a – terjedelem híján kissé hevenyészett módon kifejtett – kritériumrendszerben a zsarnokság egy adott közösségi éthosz válságának a terméke, a következménye és nem a válság okozója maga.
A határok kijelölését illetően: roppant zavaró, ahogy a minőségi közbeszéd sem tesz különbséget idegen megszállás és kollaboráció, valamint a diktatúra fogalmai közt az Elbától és a Lajtától keletre található kies régió esetében.
Mi a bizánci-pravoszláv tényleges társadalmi gyakorlatot a marxista-leninista ideológiával keverő-kavaró nagyorosz modernizációs kísérletnek lehettünk teljes jogú – és teljesen jogfosztott – tárgyai és nem egy endogén, ámde annál tanulságosabb diktatúra aktív és passzív alanyai.
Sajnos nem voltak tulajdon diktátoraink .
Ellenben voltak saját, külön bejáratú, csárdást, hórát vagy polkát járó főkollaboránsaink s annyi hivatásos, vagy többnyire, esetleg néha, mellékesen, kicsit, na-épp-hogy-épp kollaborálónk, hogy nem 2/3, de 4/5, 5/6, 6/7 kitelne belőlük.
Több van Illyés Gyula soraiban, mintsem szeretnénk:
„Hol zsarnokság van,
Ott te is szem vagy a láncban…”
Néha, ha elbizonytalanodok egy-egy fogalom tényleges jelentését illetően, hogy mi a funkciója, hogyan működik az, a fogalmat hordozó szó eredete sokszor segít.
A ’diktatúra’ szavunk a latin ’dicere’ = ’mond’, ’megmond’ –ra hajaz, és mondani, megmondani, a legmagasabb szinten, bizony kormány-kommunikáció. S ha belegondolok, hogy egy közösség viselkedését (a görög ’ethosz’ eredetileg csak ’viselkedés’-t jelentett és nem annak helyes, vagy helytelen voltát) a legnagyobb mértékben a közösen használt nyelvezet alakítja, s ha belegondolok, hogy egy adott kormány a kommunikálásra csak a már előzetesen kialakított nyelvet használhatja, mondom, ha belegondolok, tulajdon, írástudói felelősségem tudatában akár, akkor az erkölcsiséggel és emberi lényeggel kapcsolatos fogalmaimat igyekszem még körültekintőbben körüljárni.
Mert jó lenne ilyeneket mondani tudni:
„Szégyen a szó, ha nem igaz.
Szégyen a vers, ha nem vigasz.
Igaz vagyok, s szégyentelen,
Akárcsak a történelem.”
(Sz. D.)
@Zenovitz2: Prima Securitate.
@IGEN:
“nem egy endogén, ámde annál tanulságosabb diktatúra aktív és passzív alanyai.
.Sajnos nem voltak tulajdon diktátoraink”
Ezen ne múljon. Meg merem kockáztatni, hogy napjaink serény új többsége, amely nem csak hihetetlenül utilitarista “éthoszt”, hanem leleményes újnyelvet is hozott magával, mindannyiunk szeme előtt éppen valamiféle mon-archia, nem a klasszikus értelemben vett változatán dolgozik. Reményteli, élményekben gazdag időszaknak nézünk elébe, amely nem csak tanulsággal szolgálhat “közösségünknek” , hanem talán – de csak talán – bizonyos konzekvenciák levonására is kényszerít . Eleddig, szegény jámbor “közösségünk” szemmelláthatóan tanulságok, következtetések de még csak bármiféle ellenvetés nélkül – leszámítva azt a pár sajnálatos malőrt – élt meg egy hosszú sor “idegen” kísérletet, különböző változatokban, ki hitte volna hogy a “közösségi” lélek, a sok idegen csizma, bakancs, bocskor, lánctalp helyett végrevalahára egy virtigli “endogén” diktátorra áhitozik ?
Mi meg, e szép performance passzív alanyai, továbbra is elmerenghetünk azon, mekkora változásokon és tartalmi dúsitásokon estek át születésük idejétől az olyan fogalmak, mint mondjuk diktatúra és éthosz, továbbá azon, hogy most éppen miféle elegyet alkot, társadalom, állam és erkölcsi tekintély, egyáltalán létezik-e ilyen és ha igen, hol van ? Az idő természetesen nekünk dolgozik.
“Itt nem a végtelen, hanem a
véges az, ami föl nem fog-
ható.” ( Ugyanonnan )
michnaiattila.hu/bemutatkozas
hetivalasz.hu/jegyzet/coming-out-igent-mondtam-a-beszervezo-tisztnek-34021
Michnai „adótanácsadónál” butább embert nagyon keveset látni, ő tényleg nem ért semmit, annyira hülye mint egy segg, de legalább lojális. Miért nem csodálkozom :)))
@jotunder: Az nem derült ki, hogy mire mondott igent. Ajánlatra? Vagy mitől coming out? 🙂
@Kettes: Michnai vicces is próbál lenni, miközben szerényen és visszafogottan nagy nyilvánosság előtt fényezi magát. Nem jön neki össze 🙂
@Harald Blåtand: Azért a bemutatkozásából ez a rész elég árulkodónak tűnik:
„Szakmai ismereteim bővítéséhez nagy segítséggel szolgálnak kettős, szakújságírói, illetve gyakorló adószakértői státuszomból eredő, különösen kiterjedt ismeretségi körrel járó, közvetlen, hiteles információ forrást biztosító kapcsolataim.”
@Wolff: Kant ügynök és Schopenhauer ügynök találkozik a vonaton. :)))
@Wolff: Számomra két dolog aranyos:
1. az önéletrajza alapján ezt a besúgói felkérést kb. 1987-1989-ben utasíthatta el. Megmutattad itt fentebb, hogy a Securitaténak is nemet lehetett mondani, de Michnai helyében ezzel együtt sem vonnék párhuzamot a saját történetem és Heltai története között. Sőt, még egy, mondjuk a hatvanas évek elején III/III-asnak beszervezni próbált személy történetével is kétszer meggondolnám, hogy összevessem a saját történetemet. Ettől függetlenül persze szép dolog, ha nem adta be a derekát, de annyira azért ne üljön már seggre a saját nagyszerűségétől.
2. Ne legyen igazam, de az MNM-beli állandó régészstátuszból pár év után az Ecserire menni „régiségkereskedőnek” körülbelül annyira hangzik bizalomgerjesztően, mint az idő előtt nyugdíjazott és „biztonsági szakembernek” ment exrendőr.
@nerángass:
A végtelen funkciója – vélelmezhetően – az, hogy határt szab a meghatározásnak.
Én részemről viszont jobban szeretek egy olyan véges világban élni ahol a kettősbeszéddel szemben vannak, lehetnek, működőképes definíciók.
Érdemes elolvasni az ügyben a G. Fodor által megénekelt új jobboldali fároszértelmiség véleményét:
velemenyvezer.blog.hu/2010/12/13/ugynokugyek_megint
Ez a bekezdés zseniális:
„A nyolcvanas évek Erdélye egy szörnyű világ volt, melyben magyarnak és kisebbségi származásúnak lenni még borzasztóbb lehetett. Nem véletlen, hogy az akkori magyar értelmiség egy jelentős része fizikai biztonsága érdekében hajlandó volt még a Román Kommunista Pártba is belépni. Sokaknak ma már meglepőnek tűnik, de például Sütő András és Domokos Géza, az RMDSZ első elnöke is román kommunista párttagok, sőt a pártvezetőség tagjai voltak.”
Sütő és Domokos Géza, akik fizikai biztonságuk érdekében léptek be a pártba :)))))