Matolcsysta blöffhatározó
A magánnyugdíjpénztári vagyon államosításáról szóló vita eldőlt, mielőtt elkezdődött volna. A Fidesznek megvannak az eszközei és a szándéka az overkillhez, a médiája mégis kitermeli azokat az észérveket, amikkel megpróbálják racionalizálni a kormánydöntést. Bonyolult az emberi lélek.
A következőkben Farkas András, Turul2k2 és Naszvadi György apológiáival ismerkedünk. (Farkas András a CIG Biztosító hihetetlen növekedési tervét zsírozó Brokernet vezérigazgatóhelyettese, Turul2k2 a Fidelitas-UFi-Reakció-Mandiner íven polgárosodik, Naszvadi György pedig, eh.)
„Magával szúr ki, aki nem lép vissza.”
Ez az érv, amit több elemző és nyugdíjszakértő is magáévá tett, valójában üres fenyegetés. A jelenlegi kormánynak nincs befolyása arra, hogy húsz, harminc, negyven év múlva ki mennyi nyugdíjat kap, ha kap egyáltalán. Minden kormány belepiszkál a jogosultsági szabályokba, attól függően, hogy épp mit bír el a költségvetés. A magánnyugdíj-pénztári tagok nyugdíj-jogosultságának visszaállítása mindig is hálás politikai ígéret lesz, mert nem fog azonnal pénzbe kerülni. Csak az szúr ki magával biztosan, aki visszalép, mert az államnak odaadott pénzt nem fogja visszakapni egy következő, kárpótlást ígérő kormánytól sem.
„1997-ben kötelezővé tették a belépést, tehát morálisan igazolható a kötelező visszaléptetés.”
Vagy másképpen fogalmazva az állam adta, az állam elvette, áldott legyen az államnak neve. Ha az önkényes visszavétel morálisan igazolható minden alkalommal, amikor az államnak pénzre van szüksége, akkor nagy bajban vagyunk, mert az állam bármikor visszaveheti a korábban törvényesen kifizetett állami béreket, támogatásokat, családi pótlékot, áfa-visszatérítést.
„Az állami tb egyéni számlás rendszere garantálja a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát.”
Az állami társadalombiztosítás nem fog egyéni számlás rendszert bevezetni. Ez nem egy jóslat, ami vagy bejön, vagy nem. Felosztó-kirovó rendszerben az egyéni számlavezetés nem értelmezhető, mivel a járulékfizetőnek nincs követelése az állammal szemben. A befizetett járulék összegét lehet egyéni nyilvántartásban vezetni (vezetik is), ennek azonban nagyon kevés köze van ahhoz, hogy mennyi nyugdíjat fogunk kapni. Egyéni számlás rendszert állami tőkefedezeti rendszerben lehetne kialakítani, ez azonban nem fog megtörténni. A második (magán) pillér felszámolásának nem az volt a célja, hogy egy második állami pillérbe áttegyék a pénzt (pedig éppenséggel lehetett volna), hanem az, hogy a költségvetés folyó kiadásait finanszírozzák, és csökkentsék az államadósságot. Ez a pénz sokkal előbb el fog fogyni, mint hogy felállna egy állami tőkefedezeti nyugdíjrendszer egyéni számlákkal.
„Nem volt más megoldás a nyugdíjhiány finanszírozására.”
Rengeteg más megoldás lett volna, az adócsökkentés elhalasztásától a szociális és nyugdíjkiadások csökkentéséig. Az, hogy a kormány a maga által ütött hiányt a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításával és a különadókkal finanszírozza, nem szükségszerűség, hanem politikai döntés volt, „szakítás az előző kormányok megszorító politikájával.” Az, hogy a megszorítás nem alternatíva, politikai álláspont, és nem közgazdasági.
„A Bajnai-kormány ugyanezt csinálta 2009-ben, csak kicsiben.”
Ugyanezt kicsiben és teljesen máshogy: a visszaléptetés önkéntes volt; azok nyilatkoztak, akik vissza akartak lépni (és nem azok, akik maradni akartak); a nyilatkozatot extra költségek, fáradság és idő nélkül meg lehetett tenni; az átlépés az átlépők érdekét szolgálta (akik a nyugdíjba vonulásukig várhatóan nem tudnának az állami nyugdíjuk 25%-át meghaladó tőkét felhalmozni); nem büntették meg azokat, akik nem azt tették, amit az állam elvárt tőlük. Ha most ilyen feltételek mellett lenne „szabad pénztárválasztás”, az ellen nem lenne tiltakozás – igaz nem is lépne át a tagok többsége.
„A költségesen, alacsony hozamokkal működő, nem öngondoskodáson, hanem állami kötelezésen alapuló magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolása racionális megoldás az állami nyugdíjrendszer finanszírozására, csak a rossz kommunikáció és az erőszakos átléptetés aggályos.”
A költségesen, alacsony hozamokkal működő, dehogynem öngondoskodáson alapuló magánnyugdíj-pénztári rendszer hibáinak javítására rengeteg eszköz lett volna a teljes felszámolás előtt. A kormány meg sem fontolta ezeket, vitát sem nyitott róluk. A rossz kommunikáció és az erőszakos átléptetés nem egy szerencsétlen vezetési baki, hanem a megalapozatlan és helytelen döntés szükségszerű következménye. Matolcsy elképzelése ugyanis egy nyílt, racionális, szakmai vitában porrá omlott volna, ezért aztán nem is volt nyílt vita, csak erőszak.
„A magánnyugdíjpénztári rendszer azt a látszatot kelti, mintha az emberek saját pénze gyűlt volna a magánnyugdíj-pénztári számlákon.”
És ezt a csúnya látszatot csak erősíti a magánnyugdíjpénztári törvény, melynek 5. § (4) bekezdése feketén-fehéren leírja, hogy a pénztártag követelése – a tulajdonlás elve szerint – a pénztártag tulajdona. Nem az államé, nem a pénztáré, nem az alapkezelőé, hanem a tagé. Gyakran előforduló „érv” továbbá, hogy nem is tulajdon az, ami felett a tulajdonos nem rendelkezhet szabadon. Nos, akkor a többmillió hitelből vett és ezért elidegenítési tilalommal terhelt lakás országában ez bizonyára rossz hír lehet az érintetteknek…
„Az állami nyugdíj és a kötelező magánpénztárak között ugyanis a legnagyobb különbség az, hogy utóbbiak fütyülnek a szolidaritásra.”
Ez az érv helytálló, bár a rengeteg további különbséget nem merném rangsorolni. A pénztárak mentségére szolgáljon, hogy a szolidaritás soha nem is volt követelmény velük szemben. Amennyiben viszont ezt valaki érvnek szánja a megszüntetésük mellett, akkor az összes biztosítót is fel lehet számolni, mert azok is fütyülnek a szolidaritási elvre. Mivel hogy kockázatközösségi elven működnek. Azokra meg az állami nyugdíjrendszer fütyül.
<
p style=”text-align: justify”>Ezek voltak a színvonalasabb érvek a magánnyugdíj-pénztári pillér felszámolása mellett. Ahogy fent utaltam rá, ennek a posztnak semmi értelme, mert nincs vita. Kormányzati hörgés van és apologetikus blablák. Mindez a sok blabla egyetlen valós okot próbál leplezni: a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítására azért van szükség, mert be kell foltozni a költségvetésben az adócsökkentés ütötte lyukat. Nem arról van szó, hogy a kormány és apologétái nagyon tagadnák ezt, csak nem hangsúlyozzák túl, mert akkor fel kéne tenni a kérdést, hogy mi lesz azután, ha elfogy a pénztári vagyon.
…egyre kiváncsibb vagyok, hogy mennyien (és persze hol) fogunk fagyoskodni január végéig. Kérdés mi történik abban az esetben ha az idő rövidsége és a kijelölt helyek kicsi áteresztőképessége miatt többek képtelenek lesznek nyilatkozni.
Van még egy apróság, ami piszkálja a csőrömet, nevezetesen a bejelentett jövőbeni bejelentés. Azaz mit fognak bejelenteni struktúrális reform címszó alatt februárban (márciusban) és miért teszik ezt érdekes módon a MANYUP rendszer (részleges) felszámolását követő hetekre?
Feltételezem ha ez(ek) a bejelentés(ek) bármi aprócska pozitívumot hoznának a jövő nyugdíjasai részére, akkor Szíjjártó és a párt prominensei óriásplakátok és direkt mail-ek tömegével harsognák. Marad a feltételezés, hogy a tisztán állami nyugdíjban részesülők nem fognak tapsolni.
Persze mindez -mint írtam- szigorúan csak feltételezés :-/
Köszönöm hogy megírtad, ideje volt hogy valahol egy helyen meglegyen.
A jelenlegi kormánynak jól láthatóan nincs terve arra, hogy mi lesz amikor ez a pénz is elfogy. Az pedig nagyon hamar lesz, a holdudvar már megérezte a pénz szagát, indulnak a nagyberuházások.
Annak, aki jelenleg kereső, érdemes intenzíven megtakarítania. Persze valahol külföldön.
hetivalasz.hu/jegyzet/onaltatas-33739/
A derék pribék nem cicózik.
@jotunder: Borókai úr pontosan és kifogástalanul hozza az elvárt anyagot. Nem hiszem, hogy bárkinek csalódást okozna. Összességében egykezemen megszámolható (most épp csak egy eset ugrik be, de rémlik még 1-2 egyéb), amikor a HetiVálasz meglepett…
A szolidaritás kapcsán szerintem nincs teljesen igazad. A nyugdíjrendszer kialakító elég egyértelműen abból indultak ki, hogy a demográfiai folyamatok tükrében a felosztó-kirovó rendszer lényegében nem fenntartható hosszú távon, vagyis évtizedek múlva nem tud majd megfelelő (bármi legyen is ez) nyugdíjat fizetni. Nagyjából két irányba lehetett volna elindulni: állami minimáljuttatás és önkéntes pénztárak vagy a kötelező manyup és visszavágott felosztó-kirovó (ami azért még mindig átmehet valamikor minimáljuttatásba). Az előbbi egyértelműen azt jelentette volna, hogy akinek van elég jövedelme a megtakarításra, az megtakarít, akinek nincs az meg nem. A utóbbi viszont azt jelenti, hogy mindenki megtakarít, úgy, hogy a most aktívak és viszonylag sokat keresők adójából fedezik az emiatt létrejött hiányt. Szerintem ez utóbbi szolidárisabb, mint az előbbi, noha ez nem a rendszer, hanem az átmenet szolidaritása.
Borókai “demográfus” Gábor megmondta, hogy a gyes két évre csökkentése miatt csökkent a születésszám. 😀 Jó látni egy polihisztort!
@Wolff: Igen, azt elfelejtettem mondani, hogy persze a Fidesz visszamegy az első, nem szolidráis változathoz, mert az egymillió munkahely, egymillió gyerek nem program, hanem hagymáz.
Borókai azt gondolja, hogy ő bármit leírhat, bárkit kicsinálhat, a centrális erőtér örök védelmet nyújt neki. Julius Streicher is ezt hitte :(((
@jotunder:
“a pénzek államkasszába terelésével együtt a nyugdíjfizetés kötelezettségét is átvállalja a kormány”
ez kész …
kimaradt amúgy pár überérv.
pl. hogy a mnyp-k kifizetési rendszerét még nem alkották meg, bla, bla, plusz majd nem lehet felvenni a tőkét, csak járadékot/csak a tőkét lehet felvenni nem lesz járadék – attól függően, a sapkába vagy a sapka hiányába óhajt belekötni a kolega.
hát ugye az 1997. évi LXXXII. törvény baromi hosszú. és messziről jött ember azt hazudik egy törvényről, amit akar.
@Wolff: Kedves Wolff! Amit mondasz, az szép, de nem jó. Amint ezt Kettes is oly frappánsan fejtegette, a biztosítás és a szolidaritás két teljesen különböző dolog, amiket nem jó (kártékony dolog összekeverni). Valahogy úgy, mint a gulyáslevest meg a mákostésztát, ami egy nagyon törpös ki menü így ebédre, és kimondottan jól tud esni külön tányérokból, sorrendben egymás után fogyasztva. A gyomrunkban aztán majd összekutyulja őket egymással.
Ez a jóleső érzés mondhatni, teljesen elmarad olyankor, ha a gulyáslevest fogyasztás ELŐTT keverjük össze a mákostésztával. Valahogy agy van ez a biztosítással meg a szolidaritással is: A nyugdíjat azok kapják, akik fizették a nyugdíjjárulékot — és minél több járulékot fizettek, annál több járulék jár nekik. A szolidaritás pedig megilleti azokat, akiknek nincs elég jövedelmük (akár munkából, akár nyugdíjból, akár egyébként) ahhoz, hogy méltó módon el tudják tartani magukat — amit így kapnak, az azonban NEM nyugdíj, hanem szociális segély.
Kádárék anno összekeverték ezt a kettőt (az öreg csak a krumplilevest akarta krumplilevesnek megtartani, a gulyást nem szerette eléggé), és ez a fogalmi káosz azóta is mételyezi gondolkodásunkat: nem kéne.
@Wolff: Ez igaz, de a szolidaritás ez esetben az adórendszeren keresztül valósul meg, és nincs szolidaritás a manyup tagok között. Ezt egyébként Naszvadi vetette fel, mint az “elfuserált magánnyugdíjpénztári rendszerrel” szembeni alapvető elvi kifogását.
@jotunder: Borókai publija nem az én hatáskörömbe tartozik, hanem Leonidaszéba. 🙂 A jövő felélését – amit egyébként elismer – azzal racionalizálja, hogy Gyurcsány is ezt csinálta, csak Gyurcsánynál ez az ősbűn, Orbánnál meg szomorú, hazafias kötelesség.
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=41507:menekueles-elre&catid=9:vendegek&Itemid=66
@tollaszerge:
Itt azért említsük meg, hogy ugyan ez a pénz elfogy, viszont az eddig MNYP-knek utalt pénz továbbiakban egyenesen az államkasszába fog kerülni. Tehát az állam nem ugyanabba a helyzetbe kerül vissza, miután eltapsolják a pénzt, hanem bevételei nőni fognak (mínusz azok, akik erre hivatkozva vonulnak ki a szürke-fekete gazdaságba).
@bryan: Jogos. De innentől ez egy adó, ami mögött nem áll racionálisan várható ellentételezés. Természetesen nem gondolom, hogy az MNYP-megtakarítások a díjakkal csökkentett, várható kifizetések jelenértékeként befolyásolták volna a gazdasági szereplők marginális döntéseit, de azért szerintem mégsem adóként kezelték, hanem saját megtakarításként. Mostantól ez nem igaz, tehát a döntés ekvivalens egy majdnem ekkora adóemeléssel, szerintem ez nem fogja segíteni sem a foglalkoztatottságot, sem a szürkegazdaság visszaszorulását. Ez nem kifejezetten jó hír az adóbevételekre nézve.
@tollaszerge:
A foglalkoztatottságra különösebb hatással szerintem nem lesz. A munkaadónak eléggé mindegy, hova fizeti be a munkavállaló utáni járulékokat.
Legfeljebb aki eddig nem akart feketén dolgozni, mert valamennyire biztonságban hitt valamennyi megtakarítást az államtól, annak most egyel kevesebb oka lesz ezt elutasítani, de akit ez tartott vissza az szerintem elég elenyésző kisebbség. Legfeljebb a vállalkozóknál lehet magasabb ez az arány.
@bryan: Tehát szerinted a bér változásának nincs hatása a foglalkoztatottságra? Merész állítás, sajnos az adatok cáfolnak téged 🙂
@Kettes:
“A jövő felélését – amit egyébként elismer”
még ha elismerné. 🙁
@tollaszerge:
A foglalkoztatottságra akkor lenne ez nagyobb hatással szerintem, ha az MNYP-be menő pénzeket ugyanúgy számolnák a munkavállaló, mint a cafetériát mondjuk. Nem ez a helyzet. Az MNYP-k megszűnésével plusz költségek nem keletkeznek sem a munkaadó, sem a munkavállaló számára, legfeljebb az a kevés ember, aki Magyarországon nagyon elkötelezett az öngondoskodás mellett, az többet fizet az önkéntes MNYP-ába. Szóval ebben az esetben szerintem nem, nincs különösebb hatással ez az intézkedés a foglalkoztatásra.
Persze nem vagyok közgazdász, tehát remélem jön valaki aki jobban ért hozzá és nekem ad igazat. 🙂
@bryan: Nem a munkáltatóról van szó, hanem a munkavállalóról. Ez nem elkötelezettség kérdése, az MNYP járulék eddig a te pénzed volt, saját számládon gyűlt, amiről rendszeresen értesültél. Ha ez elvész, akkor effektíve csökken a béred, ez fog hatni a foglalkoztatottságra (és az adóelkerülésre, mert ez is egy adó, amiért nem kapsz semmit, akkor miért ne kerüld el).
Lehet azon vitatkozni, hogy 1 forint MNYP járulék csökkenés kinek mennyi bércsökkenéssel ekvivalens, de ez már csak részlet. Aki eddig is megtakarított, annak kb 1:1 az arány, aki nem (credit constrained), annak kevesebb. De attól még ott van.
@Pásztörperc: A kiinduló helyzetben a különbségtételnek nincs értelme. Csak újraelosztás van, nem pedig szolidaritás valamint biztosítás. A végponton lesz. És éppen ezért szerintem nagyon is értelmes amit mondok. Miként tudsz egy lényegében a szolidaritásra épített rendszerből úgy eljutni egy más jellegűbe, hogy a lehető legkevésbé hagyd az út szélén azokat, akik már benne vannak és nincs más lehetőségük. Nem szívesen idézem újra magam, de most megteszem:
noha ez nem a rendszer, hanem az átmenet szolidaritása.
@Kettes: Lásd fentebb. Az általános újraelosztás felől ez – a szolidaritásra vonatkoztatva – nem lényeges különbségtétel.
A Fidesz pedig még nem ismerte el, hogy hajlandóak lennének felvállani a befizetések révén korlátozott nyugdíjkasszát, addig pedig az érvelésük hazug, hiszen ők is az adórendszeren keresztüli kiegészítést preferálják. Ha majd bejelentik, hogy bocs, az 1 millió gyerek és az 1 millió munkahely egy ópiumszívó partin pattant ki Viktor agyából és azóta sem tudtuk neki elmagyarázni, hogy csak az anyag volt túl jó, aakkor más helyzet lesz. Addig nem. pontosan lehet tudni, hogy nem lesz akkor a többletbevétel, ami betömné a lukat.
@Wolff: Pontosan úgy, ahogy mondtam: a nyugdíj és a szoc. segély különválasztásával. Egyéni “számla” mindenkinek a kamatos befizetésekről, csak ezen a “számlán” (ezért az idézőjel) nem forintok, hanem pontok gyűlnek. Törvényben garantálni normatívan, hogy egy évben mennyi pénz jut a ktg.vetésből nyugdíjra, és ebből mindenki a pontjai arányéban kap. Ha az állam ezek után úgy véli, hogy vannak, akiknek nem jutott elég, és ezeket meg akarja segíteni, akkor meg is teszi ezt (de az NEM nyugdíj: semmi köze hozzá).
Turul érvelésén pár napja dobtam egy hátast, de azóta leesett, hogy a következő évek/hónapok jobboldali jolly-joker érvét vetíti elő: “jó, jó, szarul kormányoz a Fidesz, de kétharmaddal a baloldal még szarabbul kormányozna, hiszen milyen szarok voltak anélkül is!”
“mi lesz azután, ha elfogy a pénztári vagyon.”
özönvíz?
Korrekt összefoglaló.
Érdemes volna az érintetteknek legalább ilyen szinten tájékozódni a témáról, de gyanítom, hogy a netező-blogolvasó kisebbség már egyébként is 67-szer körbejárta a dolgot, a nem tájékozott / nemtörődöm nagy többség meg szép csendesen hagyja magát ‘megmenteni’.
http://www.forexlive.com/151572/all/moodys-downgrades-hungarys-govt-bond-rating-to-baa3
Ez viszont mintha már nem blöff lenne….
galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=41574:felhivas-a-hazai-jogasztarsadalom-tagjaihoz&catid=79:kiemelt-hirek&Itemid=115
Tényleg, akkora csend lett ebben a “mentsük meg a devizahiteleseket!” című szappanoperában, hogy nagyon. Úgy látszik, hogy van egy árfolyam, ami fölött már minden mindegy. 🙂
@nerángass: Dr. Kaszinótojás? 🙂 Jó fej.
@maroz: Ezt a problémát megoldották. A kilakoltatási moratóriumot kell a végtelenségig hosszabbítgatni, az csak a bankoknak fáj, tehát senkinek.
Mintha kimarad volna a legerősebb érv, miszerint kell a pénz a Gyurcsányék által felvett 10,000,000,000,000 törlesztéséhez.
„1997-ben kötelezővé tették a belépést, tehát morálisan igazolható a kötelező visszaléptetés.”
Sokan önként léptek be. Mint ez a matolcsigyerek.
@maroz: Lemaradt�valamiről. A devizahiteleseket m�megmentett� Lehet ingyen előt�szteni 🙂 .
index.hu/gazdasag/magyar/2010/12/06/matolcsy_kis_abra/
Ő a gazdasági miniszter… :))))))))))))))))))))))))))))))))
@jotunder: De dúrva, én is ezen röhögök perpillanat :)))))
@Szindbad: Mivelhogy nem is arra kell. Matolcsy indított egy belső élénkítő gazdaságpolitikát, bónuszként Orbán nem megszorító politikát hirdetett és követ.
Ehhez tőke kell. Tőke van, csak el kell venni, ha már az a csúnya EU nem engedte a mnyp-k okozta költségvetési tételt kiemelni onnan. Így nem a könyvelésből vették, hanem a kasszából.
A többi rizsa.
Ezért nem lesz belőletek soha nemzetgazdasági miniszter:)
durva rövid u bakker.
Namost az én nyugdíjpénztárral kapcsolatos szabadságfokom négyzetgyökkel csökkent vagy exponenciálisan?
@jotunder:
bazi nagy! :)))
“a determinációk négyzetesen nőnek korunkban, a lehetőségek azonban exponenciálisan”
anyu, apu, én is kérek ilyen buzzgenerátort!
@jotunder: Cuki. Made my day.
Ez az ember mint kiváló elme, nagy közgazdász gondolkodó, tudományos kutató lett miniszter. Nem az Orbán Krisztián, nem a Hamecz István, hanem a Matolcsy György.
@jotunder:
azért nem szívesen lennék ott, amikor éppen megbuddhul. tuti van ott legalább pár gömbvillám.
Éjjórreggelt kívánok, Magyarország. Nem lesz egyéni számlás nyugdíjrendszer. Nahát, ki gondolta volna? Hát például én. 🙁
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/nem-lesz-nyugdijreform-az-egyeni-szamlak-tervenek-is-vege-381579
@Kettes:
Mindenkit érhetnek meglepetések. 🙂