A matematika Mozartja

 Terence Tao kapta az idei Nemmers díjat. A Nemmers díjat a Northwestern Egyetem adományozza és 175000 dollár jár vele, bár azt hiszem ebben a sportban ez nem sok embert érdekel. Idén már megkapta a Fejszál Király díjat is, ami 200000 dollárt ér. A matematikai Nobel díjnak leginkább a Fields érem felel meg, azt már 31 éves korában megkapta, Tao idén lesz 35 éves.

Legnagyobb eredménye Ben Greennel közös, bebizonyították Erdős Pál és Turán Pál sejtését, miszerint a prímszámok között van tetszőlegesen hosszú számtani sorozat. Az idén 70 éves Szemerédi Endre bizonyította be, hogy a természetes számok sűrű részhalmazaiban van tetszőleges hosszúságú számtani sorozat, a prímek ritka volta miatt a hasonló eredményt prímszámokra teljesen reménytelennek tartották.

Tao matematikai polihisztornak tekinthető, az aritmetikus kombinatorikán kivül, parciális differenciálegyenletekkel, „compressed sensing”-gel és multilineáris operátorokkal is foglalkozik, 21 éves korában szerzett Ph.D-t a Princeton Egyetemen, és talán a legnagyobb élő matematikus, a UCLA professzora. Amúgy 11 éves korában már matematikai diákolimpián vett részt, és bronzérmet szerzett Varsóban Ausztrália színeiben. 

Terry Tao rendszeresen blogol, sőt, a posztjait évente ki is adja.  

Van valami félelmetes a zsenialitásában, ami ráadásul szinte földöntúli munkabírással párosul. Másfelől van valami csodálatos abban, hogy léteznek ilyen emberek. Azért jó matematikusnak lenni, mert vannak Tao-k. Mert ők definiálják a zsenialitást, mert kinevezhetetlenek, nem „oldali” lapoktól kapják a súlyuk, nem „baráti” publicisták plankolják őket az égbe, nem kötcsei beszédekben, vagy belvárosi értelmiségi szektagyűléseken kiáltják őket ki a legnagyobbnak, hanem tényleg a legnagyobbak. Az értékalapúságról ma olyan emberek hőbörögnek egy bizonyos kelet-közép-európai országocskában, akik fél méterrel zúgtak el a léc alatt a saját szakmájukban. A lokálisan világhírűek, a médiazsenik, a jó időben jó helyen biodíszletek, a publikációs listájukban a Népszabadságot és a 168 órát feltüntető filozófuskirályok hazájáról (ORANGE TAIL WARNING !!!!) van szó, a leggyengébbek kedvéért.

A globalizáció persze azt is jelenti, hogy az ember időnként Taokkal versenyez, (esetleg konkrétan  a Terry Taoval), és hát nem nyer. Bár két kollégám azért most hozott össze vele egy egészen varázslatos döntetlent.  Igen, ez azt jelenti, hogy az ember célja tulajdonképpen csak az lehet, hogy ” harmadik vonalbeli ” lesz (mert vannak ugye a Taok, mögöttük vannak a Nagyok, és aztán még egy sáv amibe néha be lehet kerülni egy-egy cikkel). Én ezt a világot szeretem. 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517509-6ab3c828c1b9d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517509&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517509-6ab3c828c1b9d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517509-6ab3c828c1b9d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>