A „coming out”-ról
Eredeti szerző: jotunder
Természetesen Schmidt Mária coming out-járól van szó. Róla eddig is sejtettük, hogy gonosz és buta, de valamiért most tartotta szükségesnek a dolgot az egész világ elé tárni.
Én igazán nem vagyok prűd, de azt gondolom, hogy jobb lenne, ha az ilyenek a négy fal között élnék ki a devianciájukat. Lehet, hogy tabudöntögető vagyok (a Heti Válasz nevű pártlap Schmidt Mária kapcsán írt a „döntögetésről”, ezt a gondolatmenetet inkább nem folytatnám, de azért a fejemben belül azt gondolok SM karrierjének bizonyos elemeiről, amit csak akarok), de azt gondolom, hogy egy alapvetően a keresztény értékekre épülő társadalomban nem kívánatos a másság ilyetén megnyilvánulása. Bátran nevezzenek ókonzervatívnak, a butaság/gonoszság kombót a modern világban az érvényesülés elfogadhatatlan eszközének tartom. Ma már szinte elég, ha valaki gonoszbuta, és már is nyitva áll előtte a tudományos és művészi karrier, vannak bizonyos körök, ahová gonoszbutaság nélkül be sem lehet kerülni.
Nem akarom, hogy a gyermekeink egy olyan országban nőjenek fel, ahol a gonoszbutaság nem elfogadott, hanem lassan kötelező lesz. Kérem, ma már szabadon vonulhatnak fel a gonoszbuták, megbotránkoztatva a normális beállítottságúakat.
A gonoszbuták egyre fontosabb pozíciókat foglalnak el a társadalomban és egyre kegyetlenebbül próbálják ránk erőltetni a felfogásuk.
Mert kérem szépen, mi is okozta Róma bukását? Néró csillámfaszláma volt vagy gonoszbuta? Na, ugye. Köszönöm, hogy meghallgattak.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519492-6ae7759763839' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519492&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519492-6ae7759763839&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519492-6ae7759763839' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@sárospataki lány: azt hiszem nem gondoltad végig, hogy mit csinál egy mérnök és mit csinál egy adjunktus, milyen biztosak az állásai, milyen tipikus előmeneteli lehetőségei vannak, mennyire stresszes, és ennyire élvezetes az egyiknek és a másiknak az állásai. aránylag kevés embert fizetnek meg igen jól azért, hogy azt csinálja, amit nagyon szeret. (nyugat-európáról beszélek)
@jotunder: bocs, pontatlan voltam, akiről beszélek, ő tud. fmts, kutatócsoport vez., meg mta doktor, szóval nem adjunktus, de ő mindig is jól keresett, illetve nem rosszabbul, mint egy piacon dolgozó valaki.
@jotunder: hát ja. Kevés agyrohasztóbb dolog van a világon, mint pl. egy bankban dolgozni. Persze, van aki azt is élvezi, rettenetesen irigylem.
@Wolff: A nulla teljesítményre nyilván nincs mentség, de itt nem a nulláról volt szó, hanem a kicsi, a közepes és a nagyobb közti különbségekről, és hogy pl. GFG a szakmája magyar átlagához képest nagyjából hol van. A CEU-MTA-magyaregyetem különbség nyilván csak informálisan figyelembe vehető szempont, hiszen az mtmt-be nem lehet beleírni, hogy hány tanórát tartottál, hány dolgozatot javítottál, vagy hány embert vizsgáztattál, vagy hogy közben fusizva mennyi pénzt kerestél.
Egyébként is csak elnagyolt ítéleteket lehet alkotni a mutatók alapján, mert bizonyos szint alatt a különbségnek nincs is értelme. 5-ös h-indexed vagy 7-es? 280 független hivatkozásod van vagy 340? Ha valaki efféléket méricskél, azért az nevetséges. (Tényleg, elárulod, mennyi a h-indexed? :D)
A tudománymetria egy túlhájpolt baromság. Legfeljebb két dologra jó:
1) Ad egy hozzávetőleges képet olyan emberek teljesítményéről, akiket amúgy nem tudnál belőni, mert nem ismered a szakterületet. Felszínes, de gyorsan hozzáférhető információ egy alaposabb értékeléshez.
2) A tudománymetria segítségével a harmadosztályú tudósok megkülönböztethetik magukat a negyedosztályúaktól, már ha ez érdekel bárkit az érintetteken és a bürokrácián kívül. A másodosztályt már úgysem a mutatói alapján jegyzik, hanem valahogy úgy, hogy „igen, tudom, aki azt a könyvet írta”, vagy „igen, ezzel és ezzel foglalkozik, emlékszem is pár cikkére”. Az első osztályban pedig, ha megkérdezik, hogy X.Y.-nak mennyi a h-indexe, akkor az lesz a méltatlankodó válasz, hogy „Hülye vagy? Kit érdekel? Ő az X.Y!”
@jotunder: Mi rémisztő? Az adjunktusok élete? Ne hülyéskedjünk. Ha rémisztő lenne, már nem lennének Magyarországon adjunktusok. Szerintem egy magyar adjunktus csak ne nyavalyogjon, még ha egyébként az nagy divat is ebben az országban és ha objektíve lenne is miért. Ő választotta, hogy adjunktus legyen, álljon hozzá pozitívan.
A különpénz-keresés például biztos nem rémisztő egy adjunktusnak. Inkább attól kellhet rémüldöznie, ha _nem_ tud még hozzákeresni ahhoz a havi 150 nettóhoz. Aki angolul taníthat, az még fejlődhet is, szaknyelvileg is meg szakmailag is, meg érdekes külföldi diákokkal találkozhat, de még a különmunkák legaljának, a fordításnak is lehet fílingje (nyilván attól függ, mit).
Tedd hozzá, hogy nem 9-től 17-ig kell dolgoznia egy öltönyös munkahelyen, hanem szabad emberként szabadon döntheti el, hogy meddig merül az önkizsákmányolásba. Van egyfajta szabadsága, főleg ha normális helyen dolgozik, hogy nem baszogatják, nem kell segget nyalnia, viszonylag biztos állása van, ezért nem lehet úgy csicskáztatni, megalázni és disznóságokra kényszeríteni, mint pl. egy önkormányzati dolgozót. És főleg – azzal foglalkozik, amivel szeretne.
Nem értek a matekhoz, de szerintem a taktaharkányi főiskola Józsi docense, aki trigonometriát oktat leendő matektanároknak vagy kamatszámítást gazdasági főiskolásoknak, ha komolyan veszi a dolgát, valahol ugyanannak a dolognak a részese, mint a harvardi zseni. A zenéhez is botfülem van, de szerintem a kisvárosi karnagy valahol ugyanannak a dolognak a részese, mint Daniel Barenboim. Azt gondolsz, amit akarsz, de szerintem bár ugyan persze, hogy számít, hogy ki vezényel Beethovent, Barenboim vagy a taktaharkányi karnagy, ki oktat matekot, a Józsi docens vagy the genius at Harvard, az igazán lényeges mégis A Dolog, Amivel Foglalkoznak. Az allegretto a hetedikből, az a lényeg. Nem a karmester.
Ahhoz képest, hogy VAN hetedik szimfónia és VAN az az allegretto, és hogy mekkora különbség ez ahhoz képest, mint ha nem lenne – majdnem mindegy, hogy ki vezényel. Nekem botfülem van, de az az allegretto szép. Van egy része, ami „A fúga művészeté”-re hajaz, „tribute to Bach”, mondanák ma. El tudom képzelni, hogy valaki kisvárosi zenetanár, és élvezi. Jól is teszi. Ne nyavalyogjon, élvezze.
@sárospataki lány:
a munka az kín, gyötrelem, amiből minél kevesebb van annál jobb, heti 4X4 óra elég lenne, megmondta TGM:)
(részben van igaza)
@Deepblue Noir: olyan sok???
nol.hu/belfold/schmidt-maria-es-az-en-erzekenysegem-nem-szamit-1473777
Felejtés ellen.
@Holger Hartland: SzZG olyannyira nem „konzervatív, de nem fideszes”, hanem „ballib”, hogy van is neki egy szerény kis blogocskája baloldaliliberalis.blog.hu címmel, ahova néha leírja, ami a szívét nyomja. (és csak viszonylag ritkán beszél 3. személyben magáról:))
@FOUREY: zsenialis :))
@FOUREY: De milyen kár, hogy egy blogon elejtett hozzászólás nem számít idézettségnek. Pedig talán még a google is könnyebben kidovja a találatot. 🙂
@FOUREY: Nocsak. Látom, a blogja tavaly decemberben indult, én viszont a századvéges korszakából ismerem magát, futólag. Akkor szervusz, tegeződjünk. Mik derülnek ki.
@Holger Hartland: hát, ha már gyorsan pertuba kerültünk, akkor hadd mondjam el még azt is, hogy rosszul látod: a blogom valójában 2013 februárjában indult. teljesen magánjellegű, nincs mögötte semmi és senki, csak én, amit valamiért az olvasók zöme képtelen elhinni. ezzel mindig jól fel is bosszantanak. egyébként a századvég folyóirat szerkesztője voltam, valóban. emellett számos remek jobboldali barátom van, akiket nagyra becsülök. ez mit sem változtat azon a tényen, hogy kamaszkorom óta liberálisnak tartom magam és azon belül is inkább baloldaliak az attitűdjeim. (még kicsit az szdsz-ben is megfordultam) van ilyen. a lapot anno alaposan átalakítottuk, bölcsészesebbé tettük. nagyon fájt érte a szívem, amikor feladtam, de az időmbe se fért már bele és belefáradtam abba is, hogy hülyéknek próbáljam elmagyarázni, mi a különbség az egyik tekintélyes magyar folyóirat pro bono szerkesztése és a folyóirat kiadását is finanszírozó think-tank tevékenységében, pénzért való részvétel (gy.k. a „századvégesség”) között.
Tiszteletreméltó álláspont, kedves FOUREY.
@FOUREY: Elnéztem a dátumot. Akkor nem három, hanem két évvel a blogod indítása előtt néztelek konzervatívnak. 🙂 Érdekes a folyóiratszerkesztés is: hogy a századvégesek rábízták ezt valakire, aki nem jobb/konz, illetve hogy volt, aki ballibként hajlandó volt ezt szerkeszteni. Egyébként így lenne a normális, csak elszoktunk már tőle.
@Holger Hartland: bevallom, nehezemre esik megérteni téged. miért ne lett volna hajlandó „ezt” szerkeszteni valaki, aki történetesen „ballib”? szerinted volt ennek bármi jelentősége 2009-ben? még azt sem lehet mondani, hogy a lapra valamiféle ideológiai irányzatosság lett volna jellemző. kicsit ódivatú, általános és nem specialista bölcsész- és társadalomtudományi lap volt, szigorúan tudományos cikkekkel, következésképpen minimális olvasottsággal. nincs ebben semmi, amihez ideológiailag kellett volna viszonyulni. ezenkívül, a „századvégesek”-et miért zavarta volna, hogy egy „ballib” is van „ennek” a szerkesztői között? talán azt hiszed, hogy egy ilyen lap hatalmi erőforrás, aminek a birtoklása bárkit is izgat vagy valami lojalitást igénylő titkos agytröszt, ahol ugyan folyóiratot szerkesztenek fedőtevékenységként, de titokban haditerveket készítenek brüsszel lerohanására? vagy, hogy legalább pénz van benne? ugyan… 🙂 naivitás azt gondolni, hogy egy ilyen tevékenység nem radar alatti politikai szempontból. mert nem csak pénz nincs benne, de hírértéke sincs semminek, amit mi csináltunk. nem emlékszem, hogy valaha is bárki megírta volna, hogy volt tematikus számunk a marxizmusról vagy bárkit is érdekelt volna a nyilvánosságban, hogy volt egy elég beszólogatós tematikus számunk a hazai politológia helyzetéről. egyszerűen senkit sem izgatott, akit nem szakmailag érdekelt a dolog. és ez így is van rendjén: miért is érdekelt volna bárkit? tudom, nem élünk normális időket, ezért próbálok türelmes és megértő lenni a paranoid gondolkodással szemben, mert sokszor indokolt a gyanakvás, de azt látom, hogy az emberek sokszor egyszerűen túlgondolják a dolgokat: minden mögött leleplezendő titkokat sejtenek, félinformációk alapján messzemenő következtetéseket vonnak le és így tovább. pedig néha a dolgok nagyon egyszerűek: egy általános bölcsész- és társadalomtudományi lapnak látszó folyóirat néha tényleg csak egy általános bölcsész- és társadalomtudományi folyóirat, nem titkos összeesküvés. egy szerkesztő meg néha tényleg csak egy szerkesztő, nem pedig pártkatona.
@FOUREY: „bevallom, nehezemre esik megérteni téged. „
welcome to the club :)))
@FOUREY: Pedig egy politológusnak sem árt, ha érti az embereket. 🙂 Mi, egyszerű emberek néha egyszerűen gondolkodunk. Nem 2009-ről beszéltem (bocs, de akkor még nem tudtam rólad! :)), hanem 2010-11-ről, és akkor már inkább volt olyan a helyzet, hogy adta magát a „századvéges, tehát biztos jobbos” leegyszerűsítés. Ráadásul olyan decens, mérsékelt konzervatívnak is néztél ki (BOCS!! :D), meg még magázódtál is, hát mit csináljak, félrevezettek a körülmények, az ő áldozatuk vagyok!
De sem rezsimszolgálatot, sem nagy pénzt, pártkatonáskodást vagy titkos hálózatot nem láttam bele. Csak ilyenkor kézenfekvőnek tűnik, hogy egy párthoz lazán kötődő folyóiratnál bizonyára egy hozzájuk világnézetben közel álló embert kérnek föl, hiszen eleve több olyat ismernek, inkább vannak velük jóban, stb. Gondolom, az ilyen egyszerűsítés az esetek 90%-ában be is jön, ez pedig most a 10%. Nyugi, engem ennél sokkal kevesebbért is néztek már fideszesnek is, meg ballibnek is, na és.
Ha kardinális kérdés lett volna, hogy elhelyezzelek a politikai térben, akkor megkérdeztem volna egy közös politológus ismerősünket, vagy még inkább téged magadat. Nem volt kardinális kérdés. 🙂 Itt is csak véletlenül jött elő, amikor Wolff említett. Időközben a Nagy Hartland Enciklopédiában kihúztam a neved mellől a „konzerv, na és, nincsen semmi baj vele” szöveget, és kicseréltem arra, hogy „ballib, na és, nincsen semmi baj vele”. Így jó?
@Holger Hartland: A NER azért hajlamos az abszurdba hajló iróniára is. A Veritas 1945 utáni osztályának egyik erőssége a Politikatörténeti Intézetben dolgozott hosszú ideig, és ma is a Múltunk szerkesztőbizottsági tagja. Még csak nem is jobbos, viszont önként és dalolva érkezett. 🙂
@Wolff: „Van az a pénz amitől korpásodik az ember haja.” Prokopp Dóra
@HToma: Ez igaz, de ebben az esteben a történet viccesebb. És abszurdabb lesz a vége is. 🙂
@Wolff: Még meglepőbb!
@Holger Hartland: Hát, a leginkább a Veritas fog meglepődni, és szerintem magyasrangú közéleti személyiségek is.
@Wolff: Legalább lesz ott valaki, aki ért ahhoz, amit csinál… 🙂