Hogy a hangfal adja a másikat…

Eredeti szerző: kakasos nyalóka

<

p style=”text-align: justify;”>Az 1974-ben megjelent lemezekről szóló indító összefoglaló után ezúttal a második negyedév kerül terítékre, negyedévenként 3 albummal. A változatlanul szubjektív válogatás célja továbbra is az, hogy páran esetleg a homlokukra csapjanak: „de régen hallottam már ezt”, és ha egy új fül is akad, aki nem vetődik rá a stop gombra az első másodpercek után, hanem rácsodálkozik valamire, és esetleg a figyelmét is felkelti, annak külön örülök.

A második negyedév (és egyáltalán a rock történelmének) egyik legjelentősebb lemeze (számomra biztosan, mert ez volt az első, amit David Bowie-tól hallottam) a „Diamond Dogs”:

A Blue Oyster Cult lemezéről talán nem a „Career of Evil” a legjobb dal, de Patti Smith írta a szövegét, vagyis nem lehetett kérdéses, hogy ezt fogom beilleszteni a „Secret Treaties” lemezről:

Áprilisban került kiadásra a Focus „Hamburger Concerto”-ja, íme a Haydn dallamaira Brahms által komponált zenemű Akkerman-van Leer átdolgozását tartalmazó „B” oldal (hey, forever youngs: mi volt a legjobb „B” oldal,amit hallottatok anno?

 Májusi eső aranyat ér, nem volt ez másképp a lemezpiacon sem. A különböző műfajok meglehetősen sikeres albumai közül is kiemelkedik Rick Wakeman lemeze, amely Jules Verne Gyula népszerű regényét idézte meg David Hemmings narrátori szereplésével:

Ebben a hónapban jelent meg a Renaissance „Turn of the Cards” című lemeze, amelyről az egyik leghíresebb dal koncertváltozatát nézheti meg, aki Annie Haslam-nak nem csak a hangjában szeretne gyönyörködni 🙂

A könnyedebb műfaj kedvelőinek pedig a Sparks „Kimono my house” lemezéről egy slágerlistás dal:

Júniusban visszafelé haladok az időben, és egy olyan albummal kezdem, amelyről nagyon nehezen tudok egy dalt kiemelni. Bob Dylan „Before the flood” albuma, amely a (Band-del közös) 1974-es amerikai turnéja során készült, olyan klasszikusokat tartalmaz, mint a ‘Lay Lady, Lay”, a „Knockin’ on Heaven’s Door”, az „All Along the Watchtower” vagy a „Blowin’ in the Wind” – és igen, ez mind a mester szerzeménye, még ha némelyikük később mások előadásában is lettek elterjedtebbek. Végül egyik személyes kedvencem mellett döntöttem, habár ez a Bangla Desh koncerten készült felvétel, de a fenti lemez úgyis csak ürügy 🙂

Elértünk a hónap első napjához: „June 1, 1974” – ennyi a lemez címe, de ha annyit mondok, hogy Ayers, Cale, Nico, Eno és hozzáteszem Robert Wyatt és Mike Oldfield nevét, akkor már sejthető, hogy mire gondoltam, de ha mégsem, akkor íme az egész album, amelyet a Rainbow Theatre-ben vettek fel:

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16527351-6ae6cc8b48eec' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16527351&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16527351-6ae6cc8b48eec&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16527351-6ae6cc8b48eec' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>