Orbánista költőnéni verse
Sándor Kinga: (she is real)
Nem adjuk fel!
Üzeni a felnőtt, a gyermek,
üzeni a gagyogó csecsemő,
hogy a hazánk nem eladó,
és nem megvehető!
Háborúba hajszolnák békés népünk,
hogy Így haljon ki nemzetségünk!
Földünkön többé fű se teremjen,
a magyar nép többé ne létezzen!
Ott ártanak hazánknak, ahol csak tudnak,
gyermekinkbe is aljasul belerúgnak!
Groteszk tükröt tartanak elébe,
és azt mondják ez az ő igaz tükörképe!
Oly érzékeny a lelkem húrja,
ha valaki a hazámat bántja, mert
mit számít azoknak egy emberélet,
akiket csak a hatalomnak vágya éltet.
Azt mondja ajkunk, dobogja szívünk,
hogy soha sem felejtünk!
A nagy magyar nemzet örökkön
egységben él, ezen a földtekén!
Mint a piócák, úgy szívják vérét
a bátor, igaz magyarnak!
Nemzetet, szülőt, gyermeket,
ütnek, rúgnak, taposnak!
Jó lesz, ha végre megtanulják!
Ez itt a mi, csodás, magyar hazánk!
Voltunk, vagyunk, és mindig leszünk!
Mert Istentől kaptuk nemzetségünk!
Én úgy vettem észre, hogy a gyermekekbe aljasul belerúgás pont fordítva történt. Egy fideszluvnya rúgott egy külföldi szülőbe és gyerekeibe.
A háborúba hajszolást, ahogy nézem, még idén megkapjuk Orbán fajtárstól.
Akkor lehet írni a Talpra magyart folytatásos versciklusban.
És ettől a költészettől ki védi meg gyermekinket? Vajh! – hogy poétikus legyek. (B.m., ilyen nincs! – mondanám a lelki csipkék mellőzésével.)
@vattablz: több dolgok vannak földön és egen, Vattabálázó…
Itt van mindjárt hősünk, az emberarcú Skrabski Fruzsina, aki a Biszku-filmmel beírta magát a fideszes kultúrtörténetbe, s azóta az ő dolga, hogy tágranyílt szemmel toppantson a lábacskájával, ha kormányoldalon valami csalafintaságot követnek el. Ő szomorkodik, hogy gyenge minőségű az ellenzék. (Borzasztó, hogy a harci kutyák már csak kivénhedt és fogatlan kotorékebeken tudnak edzeni!)
De térjünk vissza a költészethez, Fruzsina közismert értelmiségi családból származó jobboldali véleményvezér, nem Költőnéni Újpalotáról, nála műveltség van és ízlés von Haus aus. Nem habozik hát megosztani a másik ikon, Csaba testvér kulturálisan emelkedett posztját Nagy László születésének évfordulóján:
link
Na mármost ezt a verset Nagy László a poet.hu című antológiában publikálta 2016-ban, ami igen szép teljesítmény még egy akkora költőtől is, mint ő: https://www.poet.hu/vers/183449
További Nagy László-versek a facebookon:
„Sok boldog névnapot kívánok minden Patrik nevű ismerősömnek!”
„Köszönöm a befogadást!”
„Hajrá Fradi!”
@Ervsebesz: (annyi megjegyzessel, hogy itt a hunyo 100x Csaba testver. A kritikus szem hianya persze fajo, de hogy egy masik koltot idezzek: „de hát egy macska se született Goethe vagy Vas István; különben is ennél nagyobb hibákat sózogatnak a környékbeliek a HÉTRETTENETES nyakába.”)
@Podvinecz marsall: Hát, ezen nem veszünk össze, de személy szerint Böjte Csabától, aki foglalkozására nézve ugye testvér, kevésbé várnám el, hogy gyanút fogjon, mint Skrabski Fruzsinától, aki mégiscsak a szó embere vagy mi.
De maradjunk annyiban, hogy ha a mértékadó értelmiség simán beszopja az első szart Nagy László-versként, amit a google elébe tol, akkor szerintem a Költőnéni tkp. teljesen rendben van.
Ide is teszek nektek tőle egy másik gyöngyszemet:
Az őshazára esküszünk!
Immár hallja meg hangunk a nagyvilág,
a magyar népnek szent, igaz szavát!
Ismét támadják nemzetünk, hazánk,
két lábbal rúgna belénk a sok galád.
Tán azért támadnak, mert félnek tőlünk,
hisz, az égieknél kiváltságos földi létünk.
Félik nyelvezetünk gyönyörű szavát,
lágy zengését, zenélő ritmusát.
A magyar rég megmutatta küzdő arcát,
és ma újra kell vívnia nehéz harcát!
Ellenünk hirdettek nemtelen háborút,
de hazánkat most széttépni nem hagyjuk!
Országunkat ma is árulják a becstelenek,
hogy az ősi földön legyünk nincstelenek!
Nem hagyhatunk rajtunk többé ily gyalázatot,
hát emeld magasba a szent, magyar zászlót!
Oly sokszor folyt hazánkért könnyünk,
de mára már eggyé forrt, és forr a vérünk!
Soha többé nem taposhat senki rajtunk,
győzelemre visszük igaz harcunk!
Mert a hit, remény, szeretet, jellemzi
a csodás, nagy magyar nemzetet!
Az ezer éves őshazánkra esküszünk,
míg e föld forog, mi, addig itt leszünk!
Kiemelem a Költőnéni költészetének visszatérő motívumát, a galádul taposó, rugdosó ellenséget. A fokozás mint költői eszköz alkalmazásával a feszültség olyan szintekre emelkedik, ahol ádáz ellenségeink romlottságukban már egyszerre két lábbal rúgnának belénk, ami finoman implikálja a seggreesést. Hit, remény, szeretet, neszkafé. Mi más.
Hiv.: @Ervsebesz: Lelkilolát már röhögtem Reakciós korában, de …
Csóri Fruzsikának gondot okozott az általános iskola, de a gimiből már harmadikban kibukott. Honnan lenne segédfogalma bármilyen költőről ?
Ha nem pártvonalon nyomuló értelmiségi az anyukája, akkor el se kezdett volna semmilyen iskolát. Fonhauzausz, persze. Meg a Szalai Kristóf grófi pedigréje.
@Ervsebesz:
Kimaradt a vers végéról a poén: „De egy perccel se tovább!” Ezt a poént loptam. Kassán jártunk a boldog szociban, ahogy ott mondják, sétáltunk az utcán az őskassai Erdős Miklós barátunkkal. Mindenütt a rendszert éltető transzparensek piroslottak magyar és szlovák nyelven (Szolnok megye ettől annyiban különbözött, hogy ott nem volt szlovák fordítás), többek között az „Örök időkre a Szovjetúnióval!” jelmondat. Miki ehhez tette hozzá: „De egy perccel se tovább!” Más verzió: Apám a hosszúháti focimeccsen emígyen dícsérte a játékvezetőt: „Éljen a bíró! Százhúsz évig! De most mindjárt…