Miért járunk színházba?

Akkor érkezem haza. Amikor M. már megint vezet 1:0-ra a híresemberes játékunkban a Katonában, akkor már majdnem otthon vagyok. Persze a kis kávézóban is otthon vagyok, a FÉM-ben a dalesten, a gorillával is otthon voltam valamivel a Katona előtt, az Örkény definitely otthon, de a hivatalos otthon az első Katona a hazaérkezés után, hét óra hét perckor. Én azért járok színházba, hogy otthon legyek.

Az Isten, haza, család volt az első, ami nem teljesen igaz, mert a Sufniban láttuk a Leláncolt Prométheuszt, csak az még nem volt igazán Tarnóczi, vagyis, az első Tarnóczi nem lehetett igazán Tarnóczi, az Isten, haza, család volt tehát az első. Aztán a Magányos emberek, ahol megismertük Béres Bencét (ez sem teljesen igaz, de így jobban jön ki a messzidzs), Melancholy Rooms, a Winterreise Borsi-Balogh Mátéval, aki az egyik Galilei volt az Örkényben, és jézusmária most is milyen jó volt, a Cseresznyéskert Ónodi Eszterrel, aztán az Extázis, az a Bányai Kelemen Barna-monológ, amiért az ember otthon van a Katonában.

Miért jár az ember színházba? Nyilván van, aki képes megnézni a Csongor és Tündét, a Bánk bánt (Tarnóczi rendezett egy Bánk bánt, szerencsére Demeter Szilárd nem jár színházba, akkor azért kijött volna az ávó, nem mondok szekut, mert megrónak, hogy itt htm-ezek pedig lófütyit htm-ezek, rendes nemzeti érzelmű rezsimember nem jár színházba, Nemzetibe is én jártam helyettük Vidnyánszky alatt, amíg aztán teljesen vállalhatatlanná nem vált az egész) valami jó kis lefúrt lábú Shakespeare-t, egyenesen ül, holnap kisdolgozat, hogyan bontja ki a rendező, még mindig egyenesen ül, Lear király karakterét, öltöny, nyakkendő, lányoknak térdközépig, bármi de térdközépig, este híradó, fogmosás, lefekvés előtt gondol a Nemzet atyjára, aztán egyenesen ül még hetven évig. I love EMBTRAG , de a bődülés és hörgés, Sinkovits Imre bácsi hangja a megafonból, egyiptomi szín (az gondolom valamilyen barnásvörösessárga), azt kihagynám.

Én Radical Relaxot szeretek nézni, végén koncerttel, 120+15+40, Tarnóczi nagyon szereti az összeadós színházat.

Miért jár az ember színházba? Pont azért, amiért Demeter Szilárd nem jár színházba. Azért járok színházba, hogy történjen valami, hogy ne úgy legyen, mint szokott lenni, és talán utána egy kicsit másképp legyen, mint addig. Nem akarom, hogy a rendező azt mondja, amit hallani szeretnék, mondja azt, amit ő el akar nekem mondani, amit bele akar suttogni, üvölteni, ahogy tetszik, a fülembe, a lelkembe. És persze, amit Pásztor Dániel, Béres Bence vagy Mentes Júlia az Extázisban vagy a Radical Relaxban, a maga huszonnyolc-harminc-harminckét évével el akar nekem mondani magáról és a világukról, ami kicsit az én világom is.

Csak akkor tudok otthon lenni, ha megértem az otthont, persze hosszabb távon az otthon is megérthetne engem, de hosszabb táv… az én koromban. Maradjunk abban, hogy én meg akarom érteni a Tarnóczi Jakabot, a Székely Krisztát, a Katonát, az Örkényt, a Radnótit, a Pintérbélát, a Nézőművészetit, az SZFE-s és a freeSZFE-s gyerekeket, mert az élet értelme az, hogy megértsük, mi történt.

Vannak persze nagyon jó sörök is, a Skuliban például, de a megértés is fontos.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531875-6abfeb2543b35' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531875&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531875-6abfeb2543b35&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531875-6abfeb2543b35' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>