A remény színháza

Miután megnéztük az SZFE Ibsen trióját a Trafóban, tegnap a FreeSZFE Ibsenjét is láttuk, a Nép ellenségét. Az SZFE és a FreeSZFE előadást játszó fiatalok között jelentős az átfedés. Szerintem nyolc-tíz év múlva komoly szerepeket fognak rájuk bízni, Gloviczki Bernátot és Pásztor Dánielt, ahogy szokták mondani, megvettük, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a többiekben nincs kakaó.

Ibsen darabja politikafilozófiai komédiának is felfogható, egy olyan társadalomról, ahol a többség vélt vagy valós érdekeitől befolyásoltatva támogatja vezetői aljasságait és hazugságait. Persze, nem diktatúráról van szó, ugyanmár, és különösen nem arról, hogy az EU fenyegeti az összmagyarságot, a migránsok a munkahelyeket, a melegek a keresztény kisdedek lelki fejlődését, az ukránok rosszak a ruszkik jók, de a pedagógusok és a lilik a legrosszabbak. A Nép ellensége csak a reménytelenségről szól, a FreeSZFE előadása pedig a reményről, hogy azért Stockmann doktorként is lehet életünk, mondjuk elég rossz, talán elviselhetetlen, de azért nem ölnek meg minket, kivéve ha mégis.

Ezt a posztot az elkövetkező három napban, reményeim szerint up-date-elni fogom.