A Nemzeti Együttmüködés Rendszere avagy a Jövő Újra Elkezdődött.

 AZ ÚJRAHASZNOSÍTOTT VERSEK SOROZATBÓL.  

 
I. Rózsás ligetek, lankák és kikelet, vagy görvély, hanyattkegyenc és
körbesáska? A Jövő kezdődjön el vagy pimpók és pöpecek maszkabálja?
Vége a kucorgásnak és a töpörgésnek! Eljött az ideje annak, hogy
meghányjuk, megvessük.

II. Hogy meghányjuk, megvessük. Mert semmi sem véletlen. Itt van
például a földalatti villamosvasút. Mindennap ugyanarra jár, a föld
alatt persze, de vajon mik a szándékai? Kérdezték-e már maguktól? Nem
lehetünk struccok, hogy homokba. De okapik sem.

III. De okapik sem. Mert nekünk most nagyon résen. Mert ez egy
olyan kor. Nem csekélység, a Jövő itt és most kezdődik. Nem húsz éve
azon a különösen enyhe februári napon a buszpályaudvar mellett. Nem.
Itt és most.

IV. Itt és most. Nincs más választás. Vagy előre, vagy sehová. Jó,
esetleg srévizavé, de ezt inkább hagyjuk. Ha minden argentin felelős
minden portugálért és minden portugál felelős minden pápuáért, vajon
kiért felelősek a pápuák?

V. Vajon kiért felelősek a pápuák? Olyan ez, mint egy
álkulcsregény. Ez nem tulipántos kerti mulatság, sörhabos
nótáriusadoma, hanem vérdaróc és lázlidérc.
Ez élet vagy halál… vagy olyan nagy és hatalmas és óriási dolog.

VI. Olyan nagy és hatalmas és óriási dolog. Ezért is nem várhat
tovább a Jövő. El fog kezdődni. Pedig még elmehetne kutyapedikűröshöz,
szopogathatna pemetefűcukorkát, vagy csak úgy bóklászhatna a fövenyen. Ő
azonban mégis inkább elkezdődik. De addig is.

VII. De addig is. Van teendőnk. III. Vilmos szobra még ott áll
dölyfösen az Oktogonon. Meddig tűrhetjük?! Tudom, a törzsökösség
eltörlése, az általános és titkos részrehajlás, az első villamosított
korcsolyapálya. Érdemek is talán. Mégis meddig?

VIII. Mégis meddig? Van jó tömkelegtörvényünk, de egyesek
kritizálják. Persze megint a hermeneutikai elit, a befolyásolható
puberták és a mindig dél-délkeletre tekintő szimfonisták. A frontanyák,
a középmokányság, és az egész Népcsend velünk van.

IX. Az egész Népcsend velünk van. Teketória? Olvasszuk be III.
Vilmos szobrát, ha kell olvasszuk be az Oktogont, olvasszuk be az
összes flancos gőzmosodát! A hermeneutikai elit elveszejtette a
lankákat és a kikeletet, de mi vissza. Az utolsó köbaraszig.

X. Az utolsó köbaraszig. Persze mákony és aknamunka, de ha mi
össze, akkor soha. Hát ennyi. Csak dióhéjban, csak kutyafuttában, csak
afféle. De azért remélem, hogy magam szerény módján, én is.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517358-6ab22c61019ed' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517358&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517358-6ab22c61019ed&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517358-6ab22c61019ed' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>