A Christakis-ügy avagy a tudomány felelőssége
Eredeti szerző: jotunder
<
p style=”text-align: justify”>A New York Times augusztus kilencedikei számában jelent meg egy cikk Nicholas Christakis és James Fowler eredményeinek kritikájáról. Christakis világhírű szociológus, a Harvard professzora (orvosként és szociológusként egyaránt), az Amerikai Tudományos Akadémia tagja, 2009-ben a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta a Time magazin. Hírnevét elsősorban a szociális hálózatok kutatásának köszönheti. Kapcsolatok hálójában című könyve világsiker lett, tavaly jelent meg magyarul.
Christakis és Fowler tézise szerint a szociális hálózatokban járványszerűen terjednek bizonyos tulajdonságok, érzések és viselkedési formák, mint például a kövérség, a dohányzásról leszokás, a boldogság vagy az egyedüllét. Az, aki barátjának a barátjának a barátja meghízik, jó eséllyel maga is felszed pár kilót. A kutatásuk eredményeit olyan high-impact-factor újságokban publikálták, mint a New England Journal of Medicine vagy Proceedings of the National Academy of Sciences.
Christakis kutatásairól rengeteget írtak (pl. a New York Times-ban Gina Kolata, az idézett cikk szerzője), népszerűsítő előadást tartott a super-cool TED konferencián, cikkeit óriási számban idézték.
Amit itt eddig leírtam, nagyon hasonlít egy másik hálózattudós-celebrity, Barabási Albert László karrierjéhez. Ő nem Connected, hanem Linked címmel írt könyvet, de szintén egy jól kommunikálható, a széles közönség számára is érthető gondolat köré építette fel tudományos marketingjét, amely mögött ugyancsak high-impact factor publikációk álltak és tízezres nagyságrendű citáció. Stay tuned, Barabásiról még esik szó a posztban.
Először az arxiv.org nevű internetes portálon (ez egy preprintszerver, ahová igen sok matematikus és fizikus rakja fel a cikkeit megjelenés előtt) és a blogoszférában lehetett olvasni arról, hogy valami nem stimmel Christakis és Fowler eredményeivel.
A legkeményebb kritika Russell Lyonstól, az indianai egyetem kiváló matematikusától érkezett, akit a New York Times is idéz. Vele nemrég összefutottam egy konferencián, és elmesélte nekem, milyen nehéz volt publikálnia vitacikkét. Itt nem arról van szó, hogy Christakis és Fowler szándékosan meghamisította volna a kutatási eredményeit, sőt, még arról sem, hogy elvileg nem lehet igazuk néhány esetben, hanem arról, hogy az érveik egyáltalán nem támasztják alá az állításaikat. Ez pedig nem olyan nagyon érdekes.
A probléma a Christakis-féle kutatással az, hogy ki kell zárni bizonyos hatásokat. Úgy mint a homofíliát (hasonló hasonlónak a barátja), illetve a közös környezeti hatásokat. Egész pontosan azt kell bizonyítaniuk, hogy ezeken a hatásokon felül szignifikáns mértékben jelentkezik a szociális hálózatokon a járványszerű terjedés. Lyons megmutatta, hogy Christakisék valójában nem zárták ki a homofíliát és a shared environment hatást, mint okot. Hasonló eredményre jutott Shalizi és Thomas is.
Először a Slate írt a kritikákról, majd a Boston Globe. És most már a New York Times is. Ezt a fogkrémet már nem lehet visszanyomni a tubusba.
Többen azzal próbálták védeni Christakisékat, hogy a megfigyelésük akkor is értékelhető, ha esetleg matematikailag nincs alátámasztva. Igen ám, de ha ezt valóban csak observational science-nek publikálták volna, akkor talán nem a New England Journal of Medicine-ben jelenik meg, és talán nem kapnak millió dollárnyi grantot.
Christakisék problémája a modern tudomány problémája. A közvélemény eredményeket akar, gyakorlatban is használható és világosan interpretálható eredményeket, vagy… legalábbis a gyakorlati használhatóság határozott ígéretét és a világos interpretálhatóság érzetét.
Barabási Albert László nemrég egy egymilliárd eurós grantról szólva arról beszélt, hogy ha kutatásaik sikerrel járnak, akkor nem lesznek többé válságok. Ez egy bátor és határozott ígéret. Barabási ráadásul világosan szokta interpretálni kutatásai fő eredményeit:
„For decades, we tacitly assumed that the components of such complex systems as the cell, the society, or the Internet are randomly wired together. ” (Science, 24 July 2009, Special Issue első mondata)
Aki tudja, mi az, hogy véletlen gráf, az sírva röhög ezen a mondaton, de az emberek nem tudják, még a Science tipikus olvasója sem. Viszont ez egy világos interpretáció: eddig rosszul hitték, de most már jól hiszik: az Internet nem olyan, hanem ilyen, meg a sejt, meg a társadalom. Ez az, amit a közvélemény szeret hallani. Amit Christakis és Fowler ír, azt kicsit még jobban szeretik hallani. Barabási és Christakis kiváló kommunikátor. Itt nincs semmiféle irónia, ezt komolyan gondolom. Azt sem gondolom, hogy kóklerek lennének. Csak azt állítom, hogy sokkal jobb kommunikátorok, mint kutatók.
Ez a Nagy Kommunikátorok korszaka. A politikában, a művészetben, és igen, a tudományban is. A Nagy Kommunikátoroknak igenis lehet pozitív szerepe, a posztban említett Christakisnak és Barabási Albert Lászlónak szerintem nagyon pozitív szerepeik is vannak.
Sajnos, néha nem könnyű elkülöníteni a kommunikátor szerep pozitív voltát a tudományos alkotó szerep pozitív voltától. Nem is biztos, hogy akarjuk. Nem tudom, mi lesz a NYT cikk következménye, talán az, hogy pár buborék kipukkad, és majd nő helyette újabb, a tegnapi hype-ot felváltja a holnapi hype. Hype-ok nélkül, azt hiszem, már nem tudunk élni.
Ez egy hosszú poszt, nagyon kevesen fogják elolvasni. Ha rövid lenne, és leírnám, hogy Christakis és Barabási csaló, akkor sokkal többen olvasnák el. Csak nem gondolom így, és éppen ezért nem írom le. Ebben a blogban megengedhetem magamnak. A nemzetközi tudományos életben viszont egyre kevesebbek engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek egy kicsit határozottabbak és világosabban interpretálhatóbbak a kelleténél.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521909-6ae32a4f96c77' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521909&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521909-6ae32a4f96c77&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521909-6ae32a4f96c77' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
ez sajnos tok igy van, a tudomanyban is egyre magasabb az ingerkuszob, egyre nagyobbat kell a keziratnak szolnia, h eselye legyen a kozlesre olyan folyoiratban, amit vki olvas is. ha nem irod bele, h ” here we demonstrate for the first time, that…”, akkor mar dobhatod is a kukaba azonnal.
Csak annyi megjegyzést tennék, hogy engem még a központosított tekintélyek is zavarnak. Pl NYT, Science, 1 milliárd euró egy grantbe. Ez humánantropológia? Hogy egyrészt pár dologra tudunk csak figyelni, másrészt mindenről akarunk tudni és akkor meg kell teremteni a központokat, amiket valóban lefoglalnak a Nagy Marketingbűvészek, akik szellemileg kellően megdizájnolnak mindent.
Végre. Mondjuk én azt sem bántam volna, ha leírod, hogy Barabási egy kókler. 🙂
@Kettes: Abban az ertelemben, ahogy en a kokler szot hasznalom, Barabasi egeszen biztosan nem kokler.
jhfowler.ucsd.edu/social_contagion_theory.pdf
Itt a hatodik oldal tetejen irnak arrol, hogy Barabasi egyik modszeret hasznaljak. Annak az elvnek van kokleritikus vonzata, de remelhetoleg nem pont az, amire Fowlerek hivatkoznak. Az valoban koklerseg, hogy valodi halozatokat egyszeruen generalt halozatokkal probalnak modellezni, csak azert mert bizonyos tulajdonsagaik megegyeznek.
ajánlott olvasmány (shalizi úgy általában a hatfányfüggvényekről (meg arról ahogy abuzálják őket)):
http://www.cscs.umich.edu/~crshalizi/weblog/cat_power_laws.html
szerintem a stílusa is nagyon szórakoztató.
(nem akarok idegen tollakkal ékeskedni: én jotunder indexforumos kommentjeiből találtam rá a blogra pár éve, ezúton is köszönöm)
@ppp2: arxiv.org/pdf/0706.1062v2
ennek a cikknek a huszonhatodik oldalan olvashato a Barabasi vilag legelesebb kritikaja, egyetlen erosebb jelzo nelkul :
The study of power laws spans many disciplines, including
physics, biology, engineering, computer science, the earth sciences, economics, political
science, sociology, and statistics. Unfortunately, well founded methods for analyzing
power-law data have not yet taken root in all, or even most, of these areas and in
many cases hypothesized distributions are not tested rigorously against the data.
This naturally leaves open the possibility that apparent power-law behavior is, in
some cases at least, the result of wishful thinking.
In this paper we have argued that the common practice of identifying and quantifying
power-law distributions by the approximately straight-line behavior of a histogram
on a doubly logarithmic plot should not be trusted: such straight-line behavior
is a necessary but by no means sufficient condition for true power-law behavior.
@jotunder: ez egy zseniális cikk, amióta olvastam terjesztem:)
a legfélelmetesebb (ha jól emlékszem) hogy húszegynéhány megvizsgált valódi mérésből egyedül a moby dick betűszámeloszlására volt úgy-ahogy OK a hatványfvény. (ami azért egy mérsékelten ütős eredmény…)
ne vicceljetek mar, az egy _milliard_ euros grant az nem elgepeles volt? :O
@gromit: http://www.nature.com/news/2011/110308/full/news.2011.143.html
cordis.europa.eu/fp7/ict/programme/fet/flagship/
@gromit: konkretan masfelmillio eurot kap mind a hat dontobe juto projekt, csak azert, hogy csiszolja meg egy kicsit a proposaljat. cordis.europa.eu/fp7/ict/programme/fet/flagship/doc/6pilots-02_en.pdf
@ppp2: rosszul emlékeztem, a kül. szavak előfordulási gyakorisága volt poer-law. de tényleg a moby dickben, és tényleg csak ez az egy 24 (tök különböző) esetből.
ami meg még baromira bassza az ember csőrét BAL-ban, hogy állandóan az Erdőst meg a Rényit ekézi (meg méricskéli magát hozzájuk, basszameg).
„Ez egy hosszú poszt, nagyon kevesen fogják elolvasni”
Kiváló kommunikátorok ezt nagyjából az elejére rakták volna. De azért így se volt rossz.
@aronsatie: jo eszrevetel, de sajnos nekem a vegen jutott eszembe :))))))))))))))))))))))))))))))))))))
tokmindegy, ez tenyleg hosszu, es nem politikarol szol. gondoltam, hogy valahogy beleteszem orbant a cimbe, de ez meg tolem is tulsagosan infantilis megoldas lett volna.
Na most nekem lenne egy kérdésem, röhögjetek ki, ha úgy tetszik (nem vagyok egy nagy elméleti arc), de:
Mi a rossebb az, hogy két gráf hasonlít egymásra (vagy akár néhány tulajdonsága megegyezik)? Itten arról van e szó, hogy ha van egy gráfom, ahol a súlyok (vagyhogyhíjják, tehát a csúcsokból kiinduló élek száma) valamilyen long-tail-szerű eloszlást követ (tehát vannak pár nagy csomópont, meg sok olyan, akinek kevés kapcsolata van), akkor az olyan mint az internet? Ez most komoly?
Másfelől viszont: ahogy látom a magam területén (Let’s call it Business Intelligence, whatever it is!) a hálózat-elemzés, továbbá Barabási hype-ot, ennek eléggé konkrét üzleti okai vannak. Speciel kb. mindenki arra a kérdésre szeretné megkapni a választ, hogy hogyan találom meg a faszbúkon azt a gringot, akinek kell adjak egy ingyen ájfont, hogy aztán a haverjai vegyenek vagy 30-at. (Másképp: mégis ki a ferde fület érdekel, hogy mitől hízol pár kilót? Az igazi kérdés az, hogy mitől költesz pár kilót!) Nem fogom elfelejteni könnyesre röhögni magam, ha kiderül, hogy az ebbe ölt rengeteg pénz igazából felesleges volt.
Harmadik, és utsó bekezdés, ami nekem a problémám (vagy folytonossági hiány a tájékozottságomban): Még eddig nem sok olyan cuccal találkoztam, ami valamilyen tulajdonságokkal próbálta volna felruházni a gráf csúcspontjait, holott gyakorlati szempontból aligha ugyanolyanok belülről (legyen szó fogyasztókról, bankokról, bármikról).
@Vitéz Kőbányai Világos: http://www.cs.cornell.edu/Courses/cs6850/2011sp/
ez a state of the art. láthatod, komoly emberek foglalkoznak a témával, ezek nem beszélnek mellé. majd azért megpróbálok válaszolni.
@jotunder: Ezek rettenetesen nagy pénzek, még ezeken a területeken is. A kítűzött célok annyira messze vannak, hogy nem tudom el lehet-e értelmesen dönteni hogy ki kapja. Ha az EUnak tényleg vannak ilyen tudományos céljai, az nagyon jó, de sokkal inkább milestone-alapon lenne érdemes finanszírozni, ennél kisebb lépésekkel. Az ilyen kiírások vonzzák a scifi jellegű proposaleket.
@jotunder: vagy a Gyurcsányt. Ha más nem, arra legalább én ugrom 🙂
@tollaszerge: Márpedig ezt a kétmilliárd eurót most ki fogják osztani, legalábbis ez a terv. A hat finalista projektje látható. Állítólag az ő projektje áll nyerésre
en.wikipedia.org/wiki/Dirk_Helbing
http://www.popsci.com/technology/article/2010-04/modeler-aims-living-earth-simulator-could-forecast-future
ez itt a projekt (a flagship oldalon ott a részletes leírás).
nekem ez túl úniós. valahogy látszik, hogy az EU biztosait akarják meggyőzni.
Ez az a Barabásy, aki tízegynehány éve kimutatta a mobilcellák adatai alapján, hogy az emberek többnyire harminc kilométeres sugarú körön belül mozognak?
Ha nem ő volt, akkor is egy lángelme… whatever it is.
ezt a hihetetlen nagy pénzt nem értem én sem, illetve, hogy ketten (?) kapják. én aszittem eddig, hogy a nagy hálózatok valahogy a decentralizálásról szólnak.(illetve mivel hálózatkutatók, kifejlesztenek végre valami hatékony platformot online konferenciák/közös kutatások szervezésére, így utazgatni sem kell;-)) Sztem 1 nagy álommal leszünk szegényebbek 2022-ben.Lehetne szerényebben kezdeni. Mellesleg az, hogy előrejelezni, mint az időjárást, nem egy nagy mondat, mert az azt leíró diffegyenletek megoldásai asszem nagyságrendekkel 1 mp alatt szaladnak szerteszét. Azt meg hogy vörös az ég alja, aligha szél nem lesz, kutatás nélkül is megy.
Hosszú-nem hosszú én minden írásodat elolvasom – bár gráfot csak volt mezőgazdasági miniszterben ismerek. Valahogy akkor is érdekes ez az egész. Aham.
@jotunder: 1 milliárd eurót nem költünk el „Nagy Kommunikátorságra”, még akkor sem, ha bizonyos kontextusokban esetleg nem kóklerség, amiről szó van, hanem ránehezedünk a mindig a kezünk ügyében lévő nagy piros STOP gombra.
@jotunder:
„approximately straight-line behavior of a histogram
on a doubly logarithmic plot should not be trusted”
ez itt a kulcsmondat, log-log plotolva szinte minden egyenesnek latszik.
A gráfos-hálózatos témába nem szívesen szólok bele, semennyit sem értek hozzá, azzal viszont vitatkoznék, hogy nem jó ilyen grantokba nagy pénzeket nyomni kommunikátoroknak. Szerintem a nagy tőkekoncentrációra szükség van az áttörésekhez, és mostanra, amikor a történelem során az innovációban fő szerepet játszó hadsereg az egypólusú világrend miatt visszaszorult, az ilyen irreális összegű grantoknak döntő szerepe van. Nem is biztos, hogy a fő cél elérése miatt, lehet akár egy projekt mellékszála is olyan hatással, ami visszahozza a projektbe beleölt pénzt.
Ha politikát kellett volna erőltetni ehhez a poszthoz, akkor én a gyógyszerész lobbi ügyét hoznám ide, amikor törvényt hoztak arról, hogy gyógyszertárat csak gyógyszerész vezethet. Ami egyértelműen hülyeség, miért vezetné jobban, mint egy menedzser? A területhez közepesen értő menedzser valószínűleg jobb eredményeket ér el a patikával, mint a legprofibb gyógyszerész. Valószínűleg ugyanez van a kommunikátor tudósokkal is, jobb kommunikációs szkilljeik miatt valószínűleg jobban elnavigálnak a különböző érdekcsoportok között, könnyebben simítják el a konfliktusokat, könnyebben választanak ki megfelelő embereket és könnyebben közvetítenek a tudósok és a megrendelők között. Lehet persze, hogy előítéleteim vezetnek, és gyakoribb a nagy kommunikátor, szervező lobbizó és vezető egyben óriási tudós, mint azt gondolom, de valamiért nem hiszem.
Érdekes lenne, ha meg lehetne vizsgálni, hogy a nagy kommunikátorok és az óriási zsenik vezette nagy kutatások közül melyikek értek el gyakorlati sikereket a huszadik században. Van egy olyan érzésem, hogy egy jó ötlet megléte esetén a kommunikátor alkalmasabb egy projekt vezetésére, mint egy inkább elméleti ember.
Szerintem mindemellett a nagy kommunikátorok nélkül az adott tudományterület kevesebb forráshoz jutna, és az minden téren rosszabb lenne, mint az, hogy sok kókler van a területen, akik a források jó részét lenyúlják, de valószínűleg több forrást vonzanak az adott területre, mint amennyit a béna kutatásaikra költenek. Ezek a kommunikátorok ahhoz is szükségesek, hogy a nagyközönséggel legalább valami alapszinten megismertessék a fogalmakat, valószínűleg az ötvenes években az atomfizikusok között voltak sokan az ilyen kommunikátorok, most meg a hálózatelméletekkel foglalkozók között van több. Ez a természetes, és működőképes modell.
@Kettes: megnéztem egy projektet, és bizony találtam kóklert. súlyosat.
@Vitéz Kőbányai Világos: valójában senki sem tudja, hogy mi a scalefree network definiciója. Én úgy látom, hogy scalefree networköt mondanak és a Barabási féle preferential attachment modelre gondolnak. Azt senki sem gondolja komolyan, hogy az Internet (ami nem is scale-free) vagy más valós hálózat hasonlít a preferential attachment modelre. Mondjuk vannak közös tulajdonságaik, meg hát olyanok is, amelyek különböznek.
Fogalmam sincs, hogy milyen lesz a social network theory kifutása. Önmagában nem kóklerség az biztos. De sok kóklerség van körülötte.
@sronti: Igen, de ha ő dönti el mire költsék a pénzt, akkor ott már gáz van. Ezek ráadásul úgy nevezett high risk kutatások, amelyekre talán nem az EU-nak kellene egymilliárd dollárt adnia. De én nem értek a részletekhez, és akár működő konstrukció is lehet. Én nem ellenzem az ilyesmit, csak azt nem szeretem ha az euróbürokratáknak riszálnak. Ez tíz évre egymilliárd euró, ami ugyan rettentően sok pénz, de azért nem beláthatatlanul sok. És nagyon sok emberre jut ennyi pénz.
sronti, csak azt magyarázd meg, hogy mire lehet költeni ezt a hatalmas mennyiségű pénzt. Jó egy ‘zseni’-nek legyen topfizetése, hiszen ‘megérdemli’. De ezen kívül mire lehet költeni 1 olyan projektben, ahol állítólag az eszükkel akarnak valamit kezdeni és nem országnyi erőműveket építeni. Utazgatni? Konfizgatni? Ennyiből? vagy mire? Celebhősöket szervezni a social dinner-re? Vagy konferenciát a Mount Everestre? Megvenni a Liverpool Fc-t és átkeresztelni BAL-Randomgraph fc-vé?
@jotunder:
Szerintem az a legjobb, ha a lehető legtöbbféle kutatás fut, a kis cégek kávén üzemelő egy találmányosaktól a CERN-ig, vagy az amerikai hadsereg lopakodó fejlesztéseiig. A nagyobb pénzeket tényleg nagyon ritkán osztják tudósok, általában bürokraták osztják vállalkozó-szerű kommunikátoroknak borzasztó régóta. Ezeknek a kommunikátoroknak és projektjeinek szárnya alatt bújhat meg valamelyik költségvetési sorban egy ígéretes, kb. számítógép és munkaidő igényes projekt, ami nem tudna megállni magában, de így igen. Ez az egyik hatékony formája a magányos tudósok eredmény elérésének, amely eredményt gyakran ellopnak aztán, mert a szobatudós nem tudja menedzselni azt.
„csak azt nem szeretem ha az euróbürokratáknak riszálnak”
Ennyi pénzért pedig nem lehet nem riszálni.Van egyfajta gravitációja az ilyen összegeknek. Tényleg rengeteg olyan dolgot tudok, amire sokkal rosszabb, ha elvernek ekkora összegeket, mint a K+F-re, még ha a bénák is nagy pénzekhez jutnak, és még egyszer mondom, ezeknél az összegeknél már szükségszerűen az önmenedzselés dönt, nem a tudományos eredmények, és ezen kb. lehetetlen változtatni, és nem is biztos, hogy érdemes.
Folyt. köv.
@jotunder: Az EU kb 2 évtizede próbál küzdeni az R&D hátrányokkal, de nagyjából odáig jutott el hogy „pénzt tolunk bele és akkor jó lesz”, aztán el lehet azon vitatkozni hogy ki tolja bele a pénzt, és francia vagy német vállalatok kapják-e.
Ott van értelme hosszú távú, nagy összegű granteknek, ahol valamivel prezícebben meg lehet fogalmazni a célt, és nagyjából látjuk hogy hogyan jutunk el oda. Ezek a projektek nekem inkább scifinek tűnnek. Illene legalább egy preliminary eredményt mutatni, enélkül nehéz elhinni hogy nem Galileo 2 lesz az egészből. A tudományfinanszírozásnak is van egy bejáratott technológiája, nem reménykedek abban hogy az EU fogja sikeresen megújítani.
@tollaszerge: Engem most az zavar, hogy az egyik projekt személyi listáján két szélhámost találtam. Az ő esetekükben nincsenek kételyeim, hogy kóklerekről van szó.
Én a Living Earth Projektet nézegettem. A szuperszámítógépek kapacitása most nagyon komolyan fog nőni, és belenőhet abba a kategóriába ahol már elvégezhetők bizonyos szimulációk amelyekről ma még csak álmodhatunk. Ugyanakkor, amit a Barabási erről nyilatkozik az egy vicc. Nem tudom, hogy mi az igazság. Az, hogy EU biztosokat kell meggyőzni elég aggasztó.
Egy ideig úgy volt, hogy tudós leszek, és nem aktatologató szarházi. Volt ott egy srác, az olyan okos volt, mindenbe beleszólt, olyan okosakat mondott, tisztelte mindenki. Egyszer én referáltam egy cikkből a phd-szemináriumon. Persze, ottis kötekedett, beleugatott mindenbe. CSak én tudtam (mert olvastam a cikket), hogy FOGALMA SINCS, miről van szó, nem értett semmit az egészből.
A többiek tehát akkor is megették a dumáját, mint mindig is. Ő ma fontos tudós, én meg írogatok sértetten egy blogposzt kommentdobozába. Na és, ki nem szarja le?
@Humperdickk: @jotunder: Én azt nem értem, hogy miért vagytok meglepve? Sok az eszkimó és kevés a fóka.
A politikában, a gazdaságban, a sportban, stb. már régóta csak a PR és nem a szaktudás dominál. Az új „tehetségeknek” már csak a tudományos pénzek maradtak. 😛
@acs63: Ez nyilván nem igaz. Nem lehet kidumálni a hármasugrást, és a piacot sem nagyon. Az sem igaz, hogy a tudományban a PR dominál. Mondjuk úgy, hogy bizonyos területeken a grantokért folyó versenyben a PR szerepe nem elhanyagolható. Az, hogy valaki rávilágít arra, hogy a kutatása mondjuk elvileg alkalmazható vagy esetleg hozzásegít valódi világbeli problémák jobb megértéséhez önmagában nem etikátlan dolog, sőt. Christakisék ügyében sem az az aggasztó, hogy szakmai hibákat követtek el (úgy tűnik, igen sok cikkben), hanem az, hogy NYT és Boston Globe cikk kellett ahhoz, hogy erről végre hajlandóak legyenek a dologról beszélni. Christakis kollégái azzal támadták Lyonst, hogy durva a hangneme. Pusztán azért mert egészen enyhén ironizált, és ugye a tudományban ilyennek nincs helye. Hát szerintem meg van.
@jotunder: Az időjáráshoz nem értek, de aki azt hiszi hogy a Living Earth Project bármiféle társtud szimulációra alkalmas, az egy szélhámos. Ott nem a szimulációs kapacitás a szűk keresztmetszet, hanem az hogy nem rendelkezünk megfelelően pontos modellekkel. Közgazdászok (átlagban) ma is sokkal kisebb számítási kapacitást használnak, mint egy fizikus. Nem azért, mert nincs pénz számítógépre, hanem azért mert nem ad hozzá semmit.
BBC [1] írja a következőket:
„Integrating such real-time data feeds with millions of other sources of data – from financial markets and medical records to social media – would ultimately power the simulator, says Dr Helbing. The next step is create a framework to turn that morass of data in to models that accurately replicate what is taken place on Earth today.
That will only be possible by bringing together social scientists and computer scientists and engineers to establish the rules that will define how the LES operates. Such work cannot be left to traditional social science researchers, where typically years of work produces limited volumes of data, argues Dr Helbing.”
Ja, nyilván azért tart évekig, mert társadalomtudósok foglalkoznak vele, de ha rászabadítunk egy programozót és két mérnököt akkor seperc alatt meglesz a modell. Na innentől kóklerség.
[1] http://www.bbc.co.uk/news/technology-12012082
@acs63: Az ugaron lehet hogy ezt látod, de a világban nem így működik. Nem érdemes a provincián szerzett tapasztalatokból extrapolálni, nem véletlenül provincia.
@Humperdickk: Normális közegben nincs olyan, hogy azért tisztelnek vkit mert mindenbe beleugat. Normális közegben teljesítmény alapján tiszelnek vkit, a l’art pour l’art beleugatókat pedig finoman helyreteszik. Te nem voltál normális közegben. Magyarországon sokan nem. De ettől még nem ez a norma.
@tollaszerge: Helbing Európa egyik legjobb egyetemén (ETH) a szociológia tanszék vezetője. Nehéz ügy.
@tollaszerge: A legegyszerűbb kérdés az, hogy mi van ha ezt az egész szimulációt egyetlen egy dolog előrejelzésére akarjuk használni, és az a részvénytőzsde :))))
Okos írás.
Az a baj a hálózatkutatással, hogy elkapta a hév a kutatókat és valamiféle univerzális, mindet átölelő és mindent magyarázó elméletet akarnak ebből az amúgy izgalmas irányzatból fabrikalni…
ld. az uber sociologist Castells rajongását 4.45 től különösen 8.5Otol
http://www.youtube.com/watch?v=vDh7eGJwhwg
Nagy pozitivuma a cikknek, hogy nem azt állítja, hogy Barabási et al. simlisek, hanem helyesen látja, hogy a tudomány működése preferálja ezt a szenzácionalista megközelítést….
Sztem a network kutatás érvényes egy csomó helyzetre—– más helyzetekre meg nem, mert a világ már csak ilyen. A nehézség -hogy ne mondjam kihívás- megtalálni, megérezni az érvényességi mező határait.
@jotunder:
Persze, így van.
az a fura, hogy milyen nehéz is megmaradni az árnyaltabb gondolkodásnál, és még egy ilyen, közügyektől messze eső területen is mennyire csábító odavágni ezeket a leegyszerűsítéseket „tudomány=PR”.
Ez a LES egy elképesztően nagy BS-nek hangzik…
@tollaszerge: két eset lehetséges. Illetve három.
1) Magyarországon a beleugatók érvényesülése a normális közeg.
2) Én voltam folyton nem normális közegben.
3) Én vagyok nem normális.
Nekem mindegy, melyik lesz, csak most már dőljön el, mert lassan meghalok, és szar ez a bizonytalanság.
@Humperdickk: A mérce a tudományban globális. Max tudományszociológiailag releváns, hogy Magyarországon mi a normális, ha világban nem az. A „normális” ebben az értelemben még nem is csak a többség, hanem az élvonal.
Úgyhogy simán igaz lehet 1-2-3: te is lehetsz normális, Magyarországon a közeg többnyire nem az (persze mindig vannak kivételek), és a legtöbb hallgató folyton abban van, nem tudja elkerülni, illetve nagyon erős előrelátás/kulturális tőke kell hogy felismerje hogy nem ez a jó és kiszabaduljon. Ebből két baj származik: 1) alacsony hatékonyságú lesz a tudományos tevékenység, 2) az felsőoktatáson átment emberek többsége meg lesz róla győződve, hogy a tudományos tevékenység ilyen meg olyan, pusztán azért mert ő ilyen meg olyan emberek által látta ezt csinálni. Ez nem csak ezen a területen igaz: a magyarok csomó szakmában nem bíznak, pusztán azért mert kóklereket látnak bennük dolgozni.
@tollaszerge: Igen, ezt elsősorban a magyar ugarra értettem, kösz a pontosítást.
Azért azt ne mondd, hogy a világ többi részén nincsenek hasonló történetek, legfeljebb ritkábban értesülünk róla! Az emberek mindenhol emberek maradnak, legfeljebb durvább, vagy finomabb a stílus.
@jotunder: Csak azt mondtam, hogy ott is megjelent!
Egy jó beszélőkéjű egyén könnyedén kimagyarázza a pofára esést, akár hármasugrásban is. Gondolhatod, hogy mi megy a „nem mérhető teljesítményű” sportokban! („Ellenünk volt a bíró.”, „Történelmi győzelem” egy barátságos találkozón, „Akklimatizációs gondok”, stb.)
A gazdasági elemzések meg általában csak utólag pontosak, akár a meteorológia. (Pl. egy hónapja azt mondták, hogy ne számítsunk meleg napokra többet az idén. És igazuk is volt, Wellingtonban havazott is. 🙂 )
@acs63: Top egyetemeken nem igazán vannak olyan történetek amit Humperdickk leírt. Vannak országok ahol nagyon jól lehet érvényesülni okoskodással; Magyarország ilyen, de még sok ország is, de a világ élvonala nem ez. Ez egy PhD képzésnél, ahol a világ minden részéből válogatnak össze embereket, az első pár hónapban tud feszültségeket okozni az hogy néhányan ilyen kultúrából jöttek, utána kikopik. Általában el sem jut oda a dolog, hogy ezért explicite szólni kellene – van egy kultúra, aminek ez része, ozmózissal terjed. Attól még maradnak a szakmában emberek, akik szeretik a saját hangjukat hallani, de ők általában elég jók ahhoz hogy ezt a többiek tolerálják. Okoskodó+hülye kombó hamar kikopik.
Amúgy nem tudom miért gondolod hogy egy kutató gazdasági előrejelzésekkel foglalkozik, amikor nem ezzel foglalkozik 😛 A kidumálósdival az a baj, hogy a többieknek nem érdekük hogy te simán kidumáld magad mindenből: egyrészt az érdek nélküli szakmai standardok sem engedik, másrészt valahol ugyanazokért az erőforrásokért versengenek ők is. Csak olyan helyeken lehet kamuzni, ahol nincs verseny. Magyaroszágon nincs verseny, te ezt láttad, és azt hiszed ilyen a világ.
@acs63: Szerintem a meteorológia ilyent nem mondott, esetleg a bulvár, de hát az miért is lenne a meteorológia, mint tudományterület sara? 🙂
Btw, mit tehet szegény közgazdaságtudomány arról, hogy Suppan Gergely miket jelez előre az üveggömbjéből? :))))
@maroz: Suppan még hagyján, ezt nézd meg: index.hu/gazdasag/vilag/2011/08/16/roubini_marxnak_igaza_volt/
@tollaszerge: http://www.economonitor.com/nouriel/2011/08/15/is-capitalism-doomed/
@tollaszerge:
„(though his view that socialism would be better has proven wrong)”
Huhh, azért picit megnyugodtam. 🙂
A napokban elmélkedett egy szintén közgazda, na, az már az én ingerküszöbömet is átlépte, mert ő nem vacakolt a „too big to fail” szerencsétlenkedéssel, hanem bemondta a tutit, hogy kéne már némi háború. Ez van, időnként élvezet elemzéseket olvasgatni.
@maroz: @jotunder: Roubininél az a borzasztó, hogy normális, produktív közgazdász volt, jó folyóiratokban publikált, a Stern School professzora, stb. Aztán valami eltörik, és jönnek a fejtegetések arról hogy a kapitalizmus elpusztítja önmagát. Ugyanez megismétlődött régebben Krugmannal és Stiglitzzel, mindkettő fantasztikus közgazdász volt, mielőtt. Nem tudom mi történt velük, ez valami szisztematikus dolog vagy véletlen-e, de szakmabelinek hátborzongató nézni, olyan mint ha egy brilliáns kutatóorvos egyszer csak elkezdene eret vágni.