A Christakis-ügy avagy a tudomány felelőssége
Eredeti szerző: jotunder
<
p style=”text-align: justify”>A New York Times augusztus kilencedikei számában jelent meg egy cikk Nicholas Christakis és James Fowler eredményeinek kritikájáról. Christakis világhírű szociológus, a Harvard professzora (orvosként és szociológusként egyaránt), az Amerikai Tudományos Akadémia tagja, 2009-ben a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta a Time magazin. Hírnevét elsősorban a szociális hálózatok kutatásának köszönheti. Kapcsolatok hálójában című könyve világsiker lett, tavaly jelent meg magyarul.
Christakis és Fowler tézise szerint a szociális hálózatokban járványszerűen terjednek bizonyos tulajdonságok, érzések és viselkedési formák, mint például a kövérség, a dohányzásról leszokás, a boldogság vagy az egyedüllét. Az, aki barátjának a barátjának a barátja meghízik, jó eséllyel maga is felszed pár kilót. A kutatásuk eredményeit olyan high-impact-factor újságokban publikálták, mint a New England Journal of Medicine vagy Proceedings of the National Academy of Sciences.
Christakis kutatásairól rengeteget írtak (pl. a New York Times-ban Gina Kolata, az idézett cikk szerzője), népszerűsítő előadást tartott a super-cool TED konferencián, cikkeit óriási számban idézték.
Amit itt eddig leírtam, nagyon hasonlít egy másik hálózattudós-celebrity, Barabási Albert László karrierjéhez. Ő nem Connected, hanem Linked címmel írt könyvet, de szintén egy jól kommunikálható, a széles közönség számára is érthető gondolat köré építette fel tudományos marketingjét, amely mögött ugyancsak high-impact factor publikációk álltak és tízezres nagyságrendű citáció. Stay tuned, Barabásiról még esik szó a posztban.
Először az arxiv.org nevű internetes portálon (ez egy preprintszerver, ahová igen sok matematikus és fizikus rakja fel a cikkeit megjelenés előtt) és a blogoszférában lehetett olvasni arról, hogy valami nem stimmel Christakis és Fowler eredményeivel.
A legkeményebb kritika Russell Lyonstól, az indianai egyetem kiváló matematikusától érkezett, akit a New York Times is idéz. Vele nemrég összefutottam egy konferencián, és elmesélte nekem, milyen nehéz volt publikálnia vitacikkét. Itt nem arról van szó, hogy Christakis és Fowler szándékosan meghamisította volna a kutatási eredményeit, sőt, még arról sem, hogy elvileg nem lehet igazuk néhány esetben, hanem arról, hogy az érveik egyáltalán nem támasztják alá az állításaikat. Ez pedig nem olyan nagyon érdekes.
A probléma a Christakis-féle kutatással az, hogy ki kell zárni bizonyos hatásokat. Úgy mint a homofíliát (hasonló hasonlónak a barátja), illetve a közös környezeti hatásokat. Egész pontosan azt kell bizonyítaniuk, hogy ezeken a hatásokon felül szignifikáns mértékben jelentkezik a szociális hálózatokon a járványszerű terjedés. Lyons megmutatta, hogy Christakisék valójában nem zárták ki a homofíliát és a shared environment hatást, mint okot. Hasonló eredményre jutott Shalizi és Thomas is.
Először a Slate írt a kritikákról, majd a Boston Globe. És most már a New York Times is. Ezt a fogkrémet már nem lehet visszanyomni a tubusba.
Többen azzal próbálták védeni Christakisékat, hogy a megfigyelésük akkor is értékelhető, ha esetleg matematikailag nincs alátámasztva. Igen ám, de ha ezt valóban csak observational science-nek publikálták volna, akkor talán nem a New England Journal of Medicine-ben jelenik meg, és talán nem kapnak millió dollárnyi grantot.
Christakisék problémája a modern tudomány problémája. A közvélemény eredményeket akar, gyakorlatban is használható és világosan interpretálható eredményeket, vagy… legalábbis a gyakorlati használhatóság határozott ígéretét és a világos interpretálhatóság érzetét.
Barabási Albert László nemrég egy egymilliárd eurós grantról szólva arról beszélt, hogy ha kutatásaik sikerrel járnak, akkor nem lesznek többé válságok. Ez egy bátor és határozott ígéret. Barabási ráadásul világosan szokta interpretálni kutatásai fő eredményeit:
„For decades, we tacitly assumed that the components of such complex systems as the cell, the society, or the Internet are randomly wired together. ” (Science, 24 July 2009, Special Issue első mondata)
Aki tudja, mi az, hogy véletlen gráf, az sírva röhög ezen a mondaton, de az emberek nem tudják, még a Science tipikus olvasója sem. Viszont ez egy világos interpretáció: eddig rosszul hitték, de most már jól hiszik: az Internet nem olyan, hanem ilyen, meg a sejt, meg a társadalom. Ez az, amit a közvélemény szeret hallani. Amit Christakis és Fowler ír, azt kicsit még jobban szeretik hallani. Barabási és Christakis kiváló kommunikátor. Itt nincs semmiféle irónia, ezt komolyan gondolom. Azt sem gondolom, hogy kóklerek lennének. Csak azt állítom, hogy sokkal jobb kommunikátorok, mint kutatók.
Ez a Nagy Kommunikátorok korszaka. A politikában, a művészetben, és igen, a tudományban is. A Nagy Kommunikátoroknak igenis lehet pozitív szerepe, a posztban említett Christakisnak és Barabási Albert Lászlónak szerintem nagyon pozitív szerepeik is vannak.
Sajnos, néha nem könnyű elkülöníteni a kommunikátor szerep pozitív voltát a tudományos alkotó szerep pozitív voltától. Nem is biztos, hogy akarjuk. Nem tudom, mi lesz a NYT cikk következménye, talán az, hogy pár buborék kipukkad, és majd nő helyette újabb, a tegnapi hype-ot felváltja a holnapi hype. Hype-ok nélkül, azt hiszem, már nem tudunk élni.
Ez egy hosszú poszt, nagyon kevesen fogják elolvasni. Ha rövid lenne, és leírnám, hogy Christakis és Barabási csaló, akkor sokkal többen olvasnák el. Csak nem gondolom így, és éppen ezért nem írom le. Ebben a blogban megengedhetem magamnak. A nemzetközi tudományos életben viszont egyre kevesebbek engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek egy kicsit határozottabbak és világosabban interpretálhatóbbak a kelleténél.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521909-6ae32a4e80088' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521909&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521909-6ae32a4e80088&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521909-6ae32a4e80088' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
That means moving away from both the Anglo-Saxon model of laissez-faire and voodoo economics and the continental European model of deficit-driven welfare states. Both are broken.
The right balance today requires creating jobs partly through additional fiscal stimulus aimed at productive infrastructure investment. It also requires more progressive taxation; more short-term fiscal stimulus with medium- and long-term fiscal discipline; lender-of-last-resort support by monetary authorities to prevent ruinous runs on banks; reduction of the debt burden for insolvent households and other distressed economic agents; and stricter supervision and regulation of a financial system run amok; breaking up too-big-to-fail banks and oligopolistic trusts.
Over time, advanced economies will need to invest in human capital, skills and social safety nets to increase productivity and enable workers to compete, be flexible and thrive in a globalized economy. The alternative is – like in the 1930s – unending stagnation, depression, currency and trade wars, capital controls, financial crisis, sovereign insolvencies, and massive social and political instability.
……..
ez Roubini velemenye arrol, hogyan kellene kijonni a valsagbol. a tapasztalatai es a tudasa alapjan ezt mondja. az osszes tobbi szoveg koltoi tulzas, felig talan ironikusan is. emellett lehet ervelni, lehet ellenerveket felsorolni, de nem klasszikus tudomanyos szakkerdes, viszont meglehetosen fontos kerdes, es jo ha olyan emberek beszelnek rola, akik tudjak mit beszelnek.
@jotunder: Ezeket a javaslatokat azért nehéz komolyan venni, mert a fiscal stimulus részét az Obama-adminisztráció nagyjából megcsinálta (annak ellenére hogy közgazdasági alapja nem sok volt, és ezt elég sokan le is írták), a vége kudarc; a másik fele már most is van (a FED köszöni szépen, de még mindig lender of last resort, nem is volt már bank run ki tudja mióta, inszolvens háztartásoknak van kiút személyi csőd formájában, stb), a harmadik fele pedig generálszósz (stricter supervision mindig, minden problémánál első számú jokerjavaslat, a nyúltenyésztéstől a pénzügyi rendszerekig).
Ezek fényében elég fura ilyen javaslatokat adni 2011ben, de tényleg lehet róla beszélni, meg fontos is lenne. Viszont a vuduzás kicsit megnehezíti ezt. Te mit szólnál ha a vitapartnered ahelyett, hogy megmondaná hol van a hiba a bizonyításban, azzal indítana hogy amit a többiek csinálnak az voodoo mathematics? Esetleg nem gondolnál arra, hogy ő nem is akar annyira matematikáról beszélni, sőt mindenáron el akarja ezt kerülni?
Elöljáróban leszögezném, hogy bár elvileg közgazdász végzettségem van, de nem vagyok economist a szó angol értelmében.
@tollaszerge: Te sem akarsz komolyan vitatkozni Roubinivel, például közlöd, hogy nincs sok közgazdasági alapja a stimulusnak, amivel lényegében annyit jelentesz ki, hogy a vitapartnereid (akiket nem is vitapartnereknek, hanem kattant agyúaknak gondolsz, mint korábbi hozzászólásodból kitűnik) nézetei nem is komolyan vehetőek. Azt állítod, hogy a véleményük olyasmi, mintha egy orvos eret vágna. Akkor meg mi a gond a vuduzással? A voodoo kevesebb betűből áll, mint a bloodletting?
Valamint for the record, Krugman 2009 januárjában előre megmondta, hogy a stimulus kicsi lesz (el lehet olvasni itt: http://www.nytimes.com/2009/01/09/opinion/09krugman.html?adxnnl=1&adxnnlx=1313575505-pmKBhblwwIxeMcz7hgJxJA), a tax cut-okat ő maga részéről értelmetlennek gondolta, a többit pedig legalább megháromszorozta volna. Namost lehet mondani, hogy ez irreális, meg hogy hülyeség, meg hogy nem működött volna az sem, de hogy meg lett próbálva Krugman javaslata (ha jól rémlik, Roubini is hasonlókat irkált akkoriban, ti. hogy kicsi lesz a stimulus, és a tax cut nem a legokosabb megoldás), azt nem lehet mondani. Valamint az kétségtelen tény, hogy a stimulus nyomán legalábbis véget ért a recesszió. Én még emlékszem rá, hogy az SPX 2009 márciusában a sátáni 666-on forgott, ehhez képest hirtelen kiderült, hogy megmenekült a világ. Lehet, hogy nem a stimulus miatt, de mindenesetre 2008-2009 fordulóján még úgy tűnt, hogy itt a világvége.
A bank run-ok tekintetében nincs teljesen igazad. Először is volt néhány kisebb klasszikus bank run is három éve (a betétbiztosítás ugyebár összeghatáros volt annak idején), de ennél fontosabb, és erre gondol szerintem Roubini is, hogy a Lehman és egyéb nem bank pénzügyi intézmények (pl. money market fund-ok) de facto banki tevékenységet folytattak (rövid lejáratú kölcsönöket vettek fel, és továbbhitelezték őket, többnyire hosszabb távokra, de mindenesetre nagyobb kockázattal), és ezek esetében de facto bank run zajlott le. Pl. a Bear Stearns bukása előtti héten ha jól emlékszem a cash tartalékai húszmilliárd dollárról egymilliárd dollárra estek péntek estére, ami után hétvégén közbe kellett lépnie a FED-nek. Ez egy de facto bank run, mégha a BSC nem is volt klasszikus bank, és nem igazi betétesei voltak. (Hasonlóan az 1907-es pániknál is tudtommal run-nak nevezik azt a jelenséget, amit a különböző trust-ok, pl. a Knickerbocker Trust és társai elszenvedtek, noha papíron azok sem voltak bankok, és jogilag nem betéteket tartottak náluk a „betétesek”, hanem ha jól rémlik visszaváltható tulajdoni jegyeket vagy valami hasonlókat.)
A teáltalad generálszósznak titulált jokerjavaslatról is olvastam értelmesebb dolgokat, de itt már tényleg kint vagyok a mélységemből, hogy szó szerint fordítsam a művelt kínaiak kedvelt szófordulatát.
@maroz: Gondolom szintén Krugmanról van szó, természetesen nem azt gondolja, hogy ki kéne robbantani a harmadik világháborút. (Teljesen off, de még az iraki kalandot is annak idején mélységesen ellenezte.)
………………………………………………………………….
@Monarch: Ja es ket ev mulva a potencialis kibocsatas elmeletileg polgarhaboru vagy amerikai bombazas, esetleg atomhaboru hijan legalabb 6%-kal meg az ideinel is magasabban fog allni. Tehat legalabb 16%-nyi novekedes siman beeshet, HA a vilaggazdasag addigra magahoz ter. Ertem en, hogy ez already a big assumption, de hat Orbannal komolyabb es hiresebb nyugati politikusok is baziroznak ennel sokkal megkerdojelezhetobb dolgokra. (A mostani nyugat-europai megszoritasoknak pl. meg igazibol csak akkor van ertelmuk, ha mar tegnap elertek volna a potencialis GDP-t.)
……………………………………………………….
orulunkvincent.blog.hu/2010/10/26/az_alkotmanybirosag_alkotmanyellenesseg_megallapitasa_eseten_megsemmisiti_a_torvenyeket_es_mas_jogsz
érdemes megnézni az akkori vitát. a gazdasági növekedés megállt.
@Monarch: Nem Krugman, neki megjegyeztem volna a nevét. Persze nagy valószínűséggel a háborút, mint lehetőséget említő elemző sem úgy gondolta, hogy ejj, de jó lenne, nem az zavar engem, hogy fegyvert csörgetne, hanem hogy egyáltalán, hogy felmerülhet ez is, mint a problémára adandó adekvát megoldási eszköz.
@Monarch: Egyrész Roubini tudtommal nem kommentel itt, úgyhogy nem teljesen értem hogyan képzeled hogy én itt akarnék vele vitatkozni, másrészt ha itt is lenne, akkor se blogkomment-műfaj. Az, hogy lehet-e ilyen módon stimulálni a gazdaságot, közgazdaságtani kérdés, meg lehet közelíteni elméleti irányból (amiből az jön ki, hogy nem igazán tudunk olyan modellt mutatni ahol működne, még a módszer propagálói sem), és empirikusan (szintén nem sikerült egyértelműen eldönteni, hogy a stimulusok működnének). Ez a vita jelenleg is folyik, de a stimulus bejelentése idején még intenzívebb volt, ha rákeresel találsz számos cikket, de a jelenlegi állása mégiscsak az, hogy nem tudunk meggyőző bizonyítékokat mutatni a stimulus – mint általános stratégia – mellett.
Mindenesetre módszertanilag kicsit előrébb vagyunk annál, hogy 1 példából próbáljunk korrelációt kicsiholni (mint te teszed), és annál is hogy egész adatsorokból tegyünk ezt, a szakmát a kauzalitás érdekli, ami az endogén válaszok miatt (többnyire recesszióban van stimulus, azután pedig általában boom jön) nehéz probléma. Roubini amúgy sok jó cikket írt, de erről tudtommal speciel nem, hanem kinyilatkoztat ebben a témában, olyasmikről amikről a jelenlegi tudásunk szintjén nincs ilyen jellegű konszenzus (finoman szólva).
Stimulus nagysága: rendszeresen előjön, hogy azért nem működött a stimulus mert kicsi volt. Aki kijelenti, hogy a kis stimulus nem működik, de a nagy az működne, annak illene ezt vmivel alátámasztani (modell, empíria, legjobb esetben mind2). Elég kockázatos (költséges) dolgokról van szó, nem tudom miért képzeled hogy itt bemondásra el kellene kezdeni mindennel kísérletezni, akkor se ha Krugman mondja, a végén ui. nem őt rúgják fenékbe a választók.
Bank run: igen, valamennyire analóg a két dolog, de nem világos hogy ezt egy lender of last resort fogja megoldani, a jóval nagyobb információs aszimmetria miatt. Ha emlékszel, a FED hajlandó volt biztosítékként elfogadni egy csomó mindent, szóval próbált ő lender of last resort lenni, de ennek vannak határai, heterogén eszközök mellett valószínű, hogy mindenki a vackot akarná rájuk sózni. Jelenleg nem tudjuk mi a megoldás, valszeg bonyolultabb lesz annál hogy rakunk a pénzügyi közvetítők fölé egy lender of last resort-ot, oszt jónapot.
http://www.economist.com/blogs/freeexchange/2011/08/fiscal-policy
„What’s striking to me is that as new data have revealed the true dimensions of the 2008 collapse, the public’s perception of events hasn’t much changed. Critics still jeer the stimulus for its failure to deliver promised results, despite the now-obvious inadequacy of the package. Few in Washington seem willing to discuss how drastically officials underreacted in 2009, and how the results of that underreaction are still with us, waiting for a more appropriate policy response. I don’t know which tragedy is the more troubling: the failure to see the true scope of the disaster when accurate numbers weren’t available, or the failure to see it now that they are.”
blogs.ft.com/crookblog/2010/06/still-room-for-stimulus/#axzz1VJPh5cla
„According to most estimates, the stimulus has worked better than Sachs allows. The CBO reckons it has lowered the unemployment rate by between 0.7 and 1.5 percentage points. Nonetheless last Friday’s figures suggest that the US is confronting an unusually tenacious unemployment problem — an issue I discussed in this column on labour market sclerosis. The outlook is bad enough that further stimulus is warranted. The US can still afford this, so long as the White House also starts to confront the medium-term issue.”
@jotunder: Szerintem rossz linket raktál be, de végülis mindegy.
Ha jól értem, a hozzászólásod nagy részében tőlem idézel. Ahogy a szövegben is szerepel, megkérdőjelezhető feltételezés volt a világgazdaság magához térése. Az látszik, hogy nemhogy nem következett be, hanem az eurózóna még mélyebb válságba süllyedt.
Ha az euróznóna nem oldja meg valahogyan a problémáit, akkor nem tudom, hogy egyáltalán van-e megoldás az ország helyzetére. Az sem tiszta, hogy hogyan lehetne megoldani az eurózóna problémáit. A baj az, hogy Merkel és Sárközy se tudják.
@tollaszerge: Felteszem, te se kommentelsz Roubini blogján. A véleményed meg a véleményed marad. Talán Roubini nem elég udvarias, és leírja a blogjában a véleményét, te meg udvarias vagy, és csak blogkommentben írod le, de attól még mind a ketten tudjátok, hogy mit gondoltok a másikról, és a másik mit gondol rólatok. Nem azért nincs vita, mert Roubini voodoo-nak nevezi ellenfeleit.
Abban igazad van, hogy nem egy példából kéne eredményeket találnunk, csak én specifikusan reagáltam a hozzászólásodra. Miszerint Obama nagyjából megpróbálta Roubini (vagy bárki más) javaslatát. A folyamat ismert, a három elé rakott (ha jól tudom Roubiniénál a legnagyobb is kisebb volt) javaslat közül Obama a legkisebb adócsökkentésekkel felvizezett javaslatát nyújtotta be, ami kisebb csökkentések és további vizezés után el lett fogadva. Azaz ténylegesen bárki javaslatánál kisebb és más összetételű lett a megvalósult stimulus. Lehet mondani, hogy a nagy se működött volna, de azt nem lehet mondani, hogy megvalósult Roubini, Krugman vagy akárki javaslata. Még Obama javaslata se valósult meg a maga valójában.
Tudtommal az mainstream makroökonómia (mittudomén Mankiw), hogy rövid távon a GDP-t növeli a kormányzati kiadásnövelés. A stimulus ettől függetlenül néhány egyéb paraméter (ismeretlen, és valószínűleg gazdasági helyzettől és a stimulus jellegétől függően változó) értékétől függően vagy használ valamit, vagy nem. Nem sok értelme van belemenni a részletekbe a crowding outtól kezdve a különféle problémákig, főleg ezen a blogon és főleg az én részvételemmel, én csak szerettem volna megjegyezni, hogy nem lett megvalósítva a stimulus, és ami megvalósult, az meg az adatok tükrében egyáltalán nem mond ellent annak, amit Krugman 2009 januárjában leírt.
A lender of last resort dolog a regulációval összefügg. Például én sose értettem, hogy miért van az USA-ban piaci verseny a regulátorok között. Azok a tőzsdék, amiken kereskedem, például időnként regulátort cserélnek. Jól értetted: a tőzsde úgy dönt, hogy az egyik hatóság helyett egy másikat választ regulátornak. De ugyanez van pénzügyi intézményben is. Valamint persze a javaslatok általában arról szólnak, hogy kb. menjünk vissza a pénzügyi területen a hetvenes évek szigorúbb szabályozásához. Azért volt már egyszer szigorúbb szabályozás, nem teljesen a semmiből kellene kitalálni valamit. Láthatóan a légitársaságokkal szemben nem egyértelmű (understatement), hogy valóban hasznos lenne a dereguláció, a regulátorok választása meg szerintem egy abszurd és perverz lehetőség. De én laikus vagyok, és nem értek a regulációhoz. (Sem.)
Nem is ez a lényeg, hanem kicsit egyoldalúnak éreztem beállításodat, miszerint Roubini és Krugman elmebetegek lettek, és nincs javaslatuk.
@Monarch: Neked komolyan egy intermediate undergrad könyv a „mainstream makroökonómia”? Erre majdnem írtam vmit, de kitöröltem 😛
@tollaszerge: Szerénység, Tollaszerge, szerénység. Ha valamit szeretek magamban, az a szerénységem. Pedig igazán bővelkedem a pozitív tulajdonságokban. 🙂
Szóval azt írsz, amit akarsz, nem kell kitörölnöd. Én nem vagyok sértődős, és egyébként is a te blogod. De ha mégis megsértődnék, legfeljebb nem jövök többet ide, ami – ha jól látom a helyzetet – egy win-win outcome lenne. Nem mintha eddig törzsvendég lettem volna.
Greg Mankiw álláspontját nem a tankönyvéből ismerem. Nem stimulus-párti, de nem tagadja, hogy a stimulus hatására az aggregát kereslet emelkedik.
De hogy biztos legyek magamban, rákerestem a blogján a „stimulus” szóra, és a következő néhány nappal ezelőtti bejegyzést találtam:
gregmankiw.blogspot.com/2011/08/coy-or-nuanced.html
A következő kérdés, hogy amennyiben Greg Mankiw nem egy tankönyv, hanem egy személy, akkor ő vajon mainstream makroökonómus-e. Én úgy tudtam, hogy igen, az, de hátha meg fogsz cáfolni. Nekem amúgy mindegy. Az eredeti állításod ugyanis az volt, hogy nincs is olyan modell, ami alátámasztja a stimulus hasznát. Hamar kiderül, hogy van ilyen modell, sőt még egy ismert harvardi professzor által írt tankönyvben is szerepel.
@Monarch: Azt hiszem tollaszerge arra gondolt, hogy nincs olyan mukodo modell ami alatamasztja a stimulus hatekonysagat, nem arra, hogy nincs olyan modell :))
@jotunder: Mit jelent a „működő modell” a közgazdaságtanban? Különös tekintettel a Tollaszerge által is említett módszertani problémákra, miszerintis valójában nem egyértelműen eldönthető a stimulusok működőképessége.
Mert a makroökonómiában tudtommal nincsenek olyan modellek (Shiller néhány egyszerű mutatószámától eltekintve, bár szigorúan véve azok sem), amik a fizikai elméletekhez hasonló kísérleti vagy bármilyen méréses úton igazolható jóslatokat lennének képesek tenni.
Más szóval, amennyire én ehhez értek, Tollaszerge nézetei mögött sincsenek ebben az értelemben működő modellek, meg Krugman vagy Roubini nézetei mögött sem, viszont az egy furcsa követelés, hogy az egyik fajta politika mögé rakni kéne ilyen modelleket, ha egyszer másfajta politika mögött sincs ilyen.
@Monarch: Izé, Shiller nem makro.
@Monarch: „makroökonómiában tudtommal nincsenek olyan modellek […] amik a fizikai elméletekhez hasonló kísérleti vagy bármilyen méréses úton igazolható jóslatokat lennének képesek tenni.”
Ezt meséld el a DSGE-modellek becslésével foglalkozó kutatóknak (főleg jegybankok környékén vannak), és ők nagyon szomorúak lesznek, mert csomót foglalkoznak vmivel ami ezek szerint nincs is… Amúgy a közgazdaságtan, és különösen a makró utolsó 20-30 éve nagyon arról szól, hogy empirikus adatokra kell illeszkednie a modelleknek. A kauzalitással kapcsolatos módszertani problémák tényleg léteznek (mint szinte mindenhol), de megoldási kísérletek is vannak.
Amit belinkeltél, az egy elegáns, Mankiw-féle toy model, gondolatébresztőnek szuper, de nem igazán értem mit akarsz vele itt, közvetlen policy conclusion nem vonható le belőle (és nem is ez a célja, mint ez a paperből is látszik).
Nagyon sajátos jelenség, hogy először identifikálni akarod ki a „hiteles” személy, és utána ez elég neked az ő véleményének értékeléséhez (a célszerűbb megoldás az lenne, ha megpróbálnád megérteni mit írnak le, és aztán eldöntenéd hogy neked maga a tartalom hiteles-e, aztán arról lehetne vitatkozni, stb). Ezeket a kérdéseket nem onnan fogod megérteni, hogy kulcsszavakra guglizol, és leírod azt hogy szerinted egy blogban mit írt le vki, hanem úgy hogy elolvasod a papert, és még sok ilyen papert. Hozzászólásaid alapján nagyon úgy látszik hogy kis tudásszeletkéid vannak ezekről a kérdésekről, még kontextusba se tudod rakni amit itt-ott összecsipegetsz, de ez nagyon határozott véleménnyel párosul. Ezt ne vedd személyeskedésnek, nem megbántani akarlak, csak nekem nem teljesen áll össze hogy miért és hogyan képzeled el ezt. Gugli szuper eszköz, de szakmai kérdésekről való vitában nem igazán segít.
@Monarch: en ehhez egyaltalan nem ertek. neha gondolok ra, hogy milyen jo lenne erteni hozza, de csak ennyi.
@jotunder: „Azt hiszem tollaszerge arra gondolt, hogy nincs olyan mukodo modell ami alatamasztja a stimulus hatekonysagat, nem arra, hogy nincs olyan modell :)) „
Le is mondom az Economist előfizetésemet és FT-t sem olvasok többet, azok a hülyék semmit nem tudnak…
@dolphin: Valamit nagyon félreérthettél, hiszen sem az Economist, se az FT nem tekinti feladatának közgazdaságtani kérdések eldöntését. Néha szoktak közgazdaságtani fejleményekről írni, közérthető összefoglalások szintjén, de nem ezen kérdések eldöntése a profiljuk,és soha nem is mondták hogy ez lenne. Egyszerűen tág értelemben vett gazdasági újságírást művelnek, kb mint a HVG, persze más ligában.
Remélem ezzel segítettem előfizetői döntéseidet.
Az Európai Bizottság kiválasztotta a két projektet, amiről a poszt végén szó van. Hivatalosan holnap lesz a bejelentés, de lehet tudni, hogy az az egyetem, ahol most vagyok, kapta az egyik félmilliárd eurót. Az majdnem százötvenmilliárd forint, nagyon durva. A terv az agy modellezése. A szabály az, hogy a másik félmilliárd eurót a résztvevőknek kell felhajtani. Az még durvább.