A Corvinus esete a világszínvonallal (apróságposzt)
Eredeti szerző: jotunder
„A kutatási tevékenységgel is felzárkóznánk a világszínvonalhoz. Mennyiségi és minőségi szempontból is el kell érni a nemzetközileg kívánatos szintet, meg kell duplázni a Q1-es és Q2-es publikációink számát. (Szabó Lajos György, a Corvinus oktatási rektorhelyettese)”
A Scimago nevű oldalon rangsorolják a tudományos folyóíratokat. Tudományterületi listák vannak, és egy lap akkor kapja meg a Q1-es minősítést, ha az adott területen az első negyedbe tartozik. Mivel egy folyóirat több listán is szerepel, a Scimago egy lap értékelésénél a legjobb helyezést veszi figyelembe. Értelemszerűen a Q2 a második negyedet jelenti és így tovább. Nem minden lap kerül fel a listára, csak azok, amelyeket már elég tűrhetőnek gondol a Scimago. .
A Corvinus vezetése deklarálta, hogy mit tart fontosnak, milyen egyetemi professzorokat tekint értékesnek, mit vár el az oktatóktól. Az egyetem hatvanhárom éves rektorának, Lánczi Andrásnak, egyetlen egy Q1-es cikke sem volt az egész életében. És ezzel egyáltalán nincs egyedül a Corvinus Egyetem vezető professzorai között.
Tehát Szabó kimondta, a saját főnöke a közelében sincs annak az átlagoktatótól elvárható tudományos teljesítménynek. Bátor ember.
Érdekes módon a MAB professzori követelményrendszerében is megjelentek a Q1-es folyóiratok. Miközben az Orbán rezsim „reprezentatív” egyetemi tanárai gyakran még Q3-as folyóiratban sem publikáltak. Ki kivel van, én tényleg nem értem.
P.S Azt gondolom, hogy a tudomány éthoszától elég távol áll ez a Q1-Q2 izé, kifejezetten a rendszer meghekkelésére ösztönöz, de ez legyen a Corvinus baja.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518204-6ae41c5a491fd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518204&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518204-6ae41c5a491fd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518204-6ae41c5a491fd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@DarthVader: Mert ezek ugyanazok.
@kemény keleti kommentelő:
Nem szeretem, ha az egyszerű embereket ennyire lenézik, mint te, és akire hivatkozol. Ez nem normális értelmiségi hozzáállás. Nem lehet mindenki akadémikus, tudós, egyetemi tanár. Sőt még csak dadus sem a bölcsiben, egyszerűnek is kell lenni valakinek, mert ha nincs akkor kihez viszonyítjátok magas értelmiségi léteteket?
@látjátok feleim szümtükkel: a tudósok nincsenek a társadalom tetején. ez egy foglalkozás, ember. gondolod, hogy a mi véleményünk valamiért többet ér, mint másoké? nyilván igaz az, hogy a „tudósok” egy része az átlagnál többet olvas újságot, ezért pl. tudja, hogy ki a spanyol miniszterelnök, vagy, hogy mi történik éppen Bolíviában. és???????????? mi ennek a relevanciája a jelen kontextusban?? gondolod, hogy én bárkinek a világon meg akarom mondani, hogyan gondolkozzon? miért tennék ilyet: én nem vagyok aufklerista, és nem is lennék jó aufkleristának, sőt magában a műfajban sem bízom annyira.
@fuhur: „Az átlag embert a magyar tudományos élet nem igen érdekli.”
Te is nagyon lenézed az átlag embert.
Apám két osztályt végzett, ennyire futotta apa nélkül, özvegy anyával és három testvérrel. Úgy olvasott magában, hogy közben járt a szája. Ennek ellenére már 45 előtt sok könyve volt, majd később előfizetett az Élt és Tudományra. Pedig szerinted a két osztályával az átlagot sem érte el az érdeklődése. Kedvenc tv műsora a Delta. Esetleg tudod ez miről szólt, ha nem, a gugliban megtudhatod.
Kapaszkodj meg, most is vannak olyan települések, ahol az emberek, még a gyerekek sem nagyon jutnak hozzá okos, tudományos információkhoz, mivel a tv-zés átalakulásával már nem sok csatornához férnek hozzá, csak a kormány által preferáltakhoz. Tehát van még bőven kit megszóllítni ebben az országban.
Gorbacsov meg nem ásott semmilyen sírt. Megváltozott a világ, megváltoztak az emberek nézetei, amihez kellett kb. ötven év. Most már a mi rendszerváltásunkból is eltelt 30, nem kell ezért csodálkozni azon, hogy változnak a dolgok. Talán magunkba nézve, és a változást elfogava kell előre haladni. Neked, nekem, a kormánynak, az országnak. Ja, meg a tudósainknak is, mert annál nagyobb hibát egy tudós sem véthet, minthogy lemarad a haladásban.
@jotunder:
Valamit nagyon félre értettél. Nem kell aufkleristának lenni attól, hogy a tudásoddal sok embert megismertetsz. A tudás átdása a világon a legjobb dolog. Lehet ezt aufklerizmusnak is nevezni, teljesen mindegy. Mert aki nem tud, az valamilyen szinten be tud fogadni új ismereteket, ha van, aki megmutassa neki. A politikában is, hiszen ennek a tudása sem születik az emberrel. A politika fideszes irányú vátozására a választ valakinek ki kell találni, és széles körben ismertté tenni. Valahol, valakinek el kell kezdeni.
Egyébként szerintem a tudósok tudásukkal nagyon is a társadalom tetején vannak. Még akkor is, ha anyagilag ez nem így van nálunk. De mindent el lehet veszíteni, csak a tudást nem. Ha azt elveszti valaki, akkor magát is elvesztette, de elvenni senki nem tudja erőszak nélkül.
Veheted sértésnek, de hála istennek aufklerista vagy, én annak tartalak. Sokat tanultam ezen a blogon.
Azért a témánál maradva, a blogod sok felvilágosítást adott eddig, és remélem ad ez után is. Nem csak nekem, másoknak is.
@jotunder: Nézd a jó oldalát ennek az egész Corvinus sztorinak. Évekig rágódtál azon, hogy mért nincs látható magyar közgazdaságtudomány. A dolog odáig egyszerűsödött/süllyedt/bomlott, hogy most már nem kell rágódni rajta :).
Rektor-helyettes úr megállapította, hogy ha a nagymama alá kerekek kerülnek, sárga lesz és sikerül rászerelni az áramszedőt, akkor akár villamos is lehet belőle!
@látjátok feleim szümtükkel: „A politika fideszes irányú vátozására a választ valakinek ki kell találni” – ez viszonylag egyszerünek tünik. Ha még hiszel abban, hogy MAgyarországon a választás eredménye legalább minimálisan tükrözi a leadott szavazatokat, akkor meg kell gyözni sok embert, hogy tisztessgges emberekre szavazzanak. Ha nem, akkor forradalmat kell szítani. Vagy valami.
„széles körben ismertté tenni” na ez az, ami bazinehéz. A 444-et kb félmillióan olvassák. Ez körülbelül a legnagyobb elérésü orgánum. A tudósok, ha nagyon kepesztenének, írhatnának oda vezércikket, amit azok olvasnának, akiket amúgy se kell meggyözni arról, hogy merre hány méter. Ja, meg elmondhatják az egyetemi nagyelöadóban is 200 diáknak, akik szintén képben vannak, cserébe esetleg kirúgják öket az egyetemröl. Ja és lehet blogolni is. Azt látod itten.
Mégis hogy gondoltál eljutni Horváth Sándor 47 éves alkoholista sajóbábonyi kömüvessegédhez?
@látjátok feleim szümtükkel: Apád nem átlag.
@ámbátor: „Mégis hogy gondoltál eljutni Horváth Sándor 47 éves alkoholista sajóbábonyi kömüvessegédhez?”
Úgy, ahogy eljutottam a 18 éves koráig nevelő otthonban élt , majd bűnözővé vált fiatal kisebbségihez, aki azt mondta, hogy könnyű nekem. Megkérdeztem miért? Azt válaszola, mert tanult vagyok. Megkérdeztem rám van írva milyen módon szereztem a diplomám? Rám van írva, hogy három műszak mellett tanultam, mert idős szüleimnek nem volt rá pénze? Megkérdeztem tőle, ő miért nem élt az állam által biztosított lehetőséggel az otthonban. Tanulhatottt volna, de nem tette. Azt felelte igazam van. Mást is mondott, amivel azt fejezte ki, neki mekkora „megtiszteltetést”, hogy szóba álltam vele. No valahogy így.
A sajóbábonyi kőművessegéd is ember, és ha emberi szót kap, talán még az alkoholizmus a is elmúlik. De hol, és kitől is kapna emberi szót ebben az országban sok ember?
Én is abban a hitben váltottam a rendszert, hogy majd >a lenézük a másikat< mentalitás megszűnik, és nem az lesz a meghatárzó. Hát nagyon lyukra futottam, mert sajnos ez még fokozódott.
@Dárnok:
Tényleg nem, mert már régen megporladt.
@látjátok feleim szümtükkel:
Nem értem ezt a tanmesét:
16. táblázat Általános iskolát végzettek továbbtanulási arányának megoszlása 1990-2002 Gimnáziumban Szakközépiskolában Szakmunkásképzőben, szakiskolában Év Saját családban élők Gyermek-védelemben részesülők Saját családban élők Gyermek-védelemben részesülők Saját családban élők Gyermek-védelemben részesülők 1995 27,1 3,0 33,7 6,0 38,5 80,0 2000 32,1 6,4 39,0 18,0 25,3 65,1 2002 — 7,4 — 14,5 — 67,4
A táblázat rendezettebben itt: dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/98976/ertekezes.pdf
De igazából már a táblázat megnézése előtt is szerintem mind úgy „tudjuk”, ösztönösen úgy érezzük, hogy a családban felnövő gyerekek nagyobb arányban tanulnak tovább, mint a nevelőotthoniak. És azt érezzük, hogy azért, mert nekik a környezet miatt nehezebb (és nem olyan összefüggésre gondolunk, hogy akinek nem jut család, az valahogy eleve gyengébb képességekkel rendelkezik). Nem feltétlenül könnyű valamit családból indulva sem elérni, de sztem lehet mondani, hogy könnyebb. Igazatok van, hogy tanulhatott volna, de hogy az a „volna” miken múlt…
@látjátok feleim szümtükkel: Szerintem nem értem pontosan, hogy mit ostorozol, és mit szeretnél.
Vannak tippjeim, de ugye nem arról van szó, hogy az ország állapotja azért ostoba, mert az idegenszerű elit nem lép a nagykörúton kívülre ?
@mafi mushkila: „…az a „volna” miken múlt…”
No, ezt kéne elkerülni, hogy ne sok volna legyen. Van példám családra is, de az nem publikus. Ott is lett volna megelőzési lehetőség, de nem volt.
@kemény keleti kommentelő:
Nem értem az idegenszerű szót milyen apropó kapcsán használod,, viszont azt nem tudtam, hogy nem lép az elit a nagykörúton kívülre. Lehet, hogy ez baj?
@látjátok feleim szümtükkel: Elbeszélünk egymás mellett. Te azt hiányolod, hogy a tudósok (leginkább egyetemi oktatók és intézeti kutatók) az alacsonyan fizetett túlterhelő oktatás és a publikációs kényszer mellett ne csak azzal legyenek elfoglalva, hogy a családjuk megélhetését biztosítsák valahogy, hanem elvárod, hogy vegyüljenek a nép közé, ahol is az átlagemberek szomjúhozzák a tudást, és erre hozol egy igen egyedi példát. Az a helyzet, hogy én el vagyok vegyülve, de nem a Sára Sándor-i nagy bajuszú, szuper intelligens parasztbácsik vesznek körül, hanem mondjuk az 1945 c. filmből megismert figurák. Előtte sokáig külvárosban éltem, így a Roncsfilm légkörében is otthon érzem magam.
Amit elvársz, az állami feladat az adóbevételből finanszírozva: minőségi közoktatás. Az értelmiség (valódi feladatának megfelelően) ezt szorgalmazza évtizedek óta,
a látható eredménnyel. És miért nincs súlya ennek a „szorgalmazásnak”? Mert nem támogatja tömegigény? Róka fogta csuka.
@látjátok feleim szümtükkel: Te kevered az átlag embert az átlagos iskolai végzettségű/átlagos szociális helyzetű emberrel. Apád nem volt átlag ember.
@Dárnok: Azt sem érdemes elfelejteni, hogy valamit magas színvonalon művelni, és jól elmagyarázni laikusoknak sokszor egész másféle tehetséget igényel. Azok közül, akikkel eddig találkoztam (beleértve a konferenciaszüneteket, ahol néha jut az embernek öt perc beszélgetés egy Nobel-díjassal), első főnököm volt valódi zseni. Nem adott jó elő, egyáltalán nem, sokszor egyáltalán nem logikusan gondolkozott, hanem valahogy ráérzett egy zseniális alapvető igazságra. A téma legnagyobb nagyságai elismerték.
Ugyanakkor tudunk egy-két olyan hazai iskolateremtő tudóst („hazájában világhírű”), aki valójában szinte semmilyen tudományos eredményt nem produkált, de kristálytisztán és érthetően tudott előadni. Sok középiskolai tanár fantasztikus előadó. Az oktatás és az ismeretterjesztés is szakma, és nem ugyanaz, mint a kutató.
@szazharminchet: Ha jól értelmezem, @látjátok feleim szümtükkel: politikai felvilágosító munkát várna el, ami megint más szakma, ha egyáltalán.
Néhány szabad választással mi ide jutottunk. Észtország meg oda. Ennyike.
@Dárnok: „Előtte sokáig külvárosban éltem, így a Roncsfilm légkörében is otthon érzem magam.
Amit elvársz, az állami feladat az adóbevételből finanszírozva: minőségi közoktatás. Az értelmiség (valódi feladatának megfelelően) ezt szorgalmazza évtizedek óta,
a látható eredménnyel. És miért nincs súlya ennek a „szorgalmazásnak”? Mert nem támogatja tömegigény? Róka fogta csuka.”
Nos, ha küvárosi emberek a te szádból hallják, hogy bizony az államtól a beszedett adók fejében ez, meg az jár nekik is, akkor majd másként fognak gondolkodni. Ez bizony nem csak ellenzékiek feladta, hanem mindekié, akit sért a kományzás egyes eleme vagy egésze.
Tudod, valaki nagyon szépen megírta, hogy „Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt;. engem sejdít a munkás teste…”. Valahol itt kezdődik az értelmiségi lét.
@szazharminchet:
Persze, hogy szakma, de nem lehet öncélú. A kutató is akkor imerszik meg, ha megmutatja magát. Nem a főnökének, meg Orbánnak, hanem úgy általában az embereknek. Mert sok ember azt sem tudja ki az a kutató, és mit kutat. Pedig sokat jelentene, ha tudnák.
Tudod itt olyanok is kiálltak a kutatók mellettt, akikért a kutatók nem biztos, hogy kiálltak, vagy kiállnának. Pedig ők is ennek az államnak a polgárai, együtt kell ezért sírniuk és nevetniük is. A kutatói státusz nem mentesít az állampolgári jogok és felladatok alól senkit.
Dárnok meg keveri a szezont a fazonnal. Pedig elég jól elkülöníthető nyelvtanilag. Ja, meg fogalmilag is.
Megjegyzem nem én találtam ki azt a magyarázatot, hogy nem a fideszért, hanem a szocik ellen nem szavaztak sokan. Most meg keserű a könny?
Ja, és úgy mellesleg hol volt a tudományos kutatás színe-java, az MTA meg a fene tudja még milyen intézetek, amikor a pedagógusok mellett kellett kiállni, vagy a diákok érdekeiért? Vagy nem mertek? Értem.
@látjátok feleim szümtükkel: „Dárnok meg keveri a szezont a fazonnal.” Ezt fejtsd ki bővebben, légy szíves.
Amúgy tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartok nyugdíjas klubokban, múzeumokban, falusi szabadegyetemen, és ahol kérik. De ez egyrészt nem ide tartozik, másrészt lófütty.
Próbálj meg abban a mederben maradni, amiben elindultál: a tudósoknak kellene a valós tényekkel megismertetni az embereket. Nem vagy képes felfogni, hogy erre nincs alkalmas fórum. Nincs hozzáférés. Ezt fentebb már többen megírták.
Szép szavakat meg én is tudok egymás után illeszteni, de az nem vezet sehová. Apád olvasott ember volt, bizonyára mondta neked, hogy szél ellen nem lehet pisálni.
@látjátok feleim szümtükkel: jótündér blogot ír, kimegy a tüntetésekre, közeben végzi a munkáját. Sokan a hozzászólók közül is, néhányan a munkájukat veszítették el, mert járt a pofájuk. Mi a fenét akarsz még tőlünk?
@látjátok feleim szümtükkel:
Most őszintén amúgy, ha nem is voltak sehol – ami persze nem igaz -, akkor is ki nem s*arja le. Az a lényeg, hogy egyre több embernek legyen elege ma, holnap, holnapután. Aki játszani akarja a sértett énmár30éveforradalmárvagyok alakot, az tegye nyugodtan, de ne lepődjön meg, ha a véleményét iktatják oda ahová való…
„Persze, hogy szakma, de nem lehet öncélú. A kutató is akkor imerszik meg, ha megmutatja magát. Nem a főnökének, meg Orbánnak, hanem úgy általában az embereknek…”
Mi az, hogy nem lehet öncélú? Milyen embereknek kellene megmutatkozniuk? Mi a fenét szeretnél? Jótündér induljon el egy általános iskolai matek könyvvel, aztán pár gimnáziumival, aztán jó sok egyetemivel és miután ezzel végzett Mari néniéknél, mondja meg nekik, hogy na én ezzel foglalkozom?
@Dárnok: „Amúgy tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartok nyugdíjas klubokban, múzeumokban, falusi szabadegyetemen, és ahol kérik.”
No ugyé, ugyé. Tudod te, hogy miről beszélek. Sajnos felénk nem hallani, hogy kutató, tudósok ide leereszkednének. Sokáig azt sem tudtam, hogy a szembe szomszédom akadémikus, és kutató. Egyébként meg egyetemista korától ismerősők vagyunk.
Apám pisilt széllel szemben, és a kapanyelet nem vette mi a kezéből senki. Én is pisiltem széllel szemben, de a munkámat nem akarta más elvégezni. Vajon miért?
Tudod meguntam széllel szembe pisilni, mert akik érdekében tettem, általában elhúztak a picsába, holott nem nekik volt gondjuk, én csak szóvá tettem. Azért ha kell, most is szót emelek, ahogy tudok.
@Flageolet:
Nem tudom mit hiányolsz, egy szóval sem vitattam a mondandó igazságát, csak azt mondtam, hogy tegyük felre nincs mit reagálni. Én is tudnék konkrét dolgokat is írni, de szerintem nem a konkrét a lényeg, hanem az általános jelenség. A poszt is ezt próbálja elmondani. Általánissá akarnak tenni eg igazságtalan, és hazug rendszert.
Konkrét válaszként azt tudom írni, hogy a jegenyefák sem nőnek az égig, és aki magasan van, az nagyot tud esni, hátha ez kicsit optimistává tesz. Pluszként:
egyszer egy társszerv dolgozója panaszkodott a főnökére, mire azt mondtam neki, hogy ő már régen el lesz felejtve, amikor mi még mindig végezzük a munkánkat. Fél év sem telt bele, kirúgták a főnököt a viselkedése miatt. Mert a munkát a dolgozó végzi, nem a főnök. Főnök nem nagyon gyakran akar dolgozó lenni. Ezt kicsit gondold át, és talász benne valamire megoldást, főleg ha jó kutató vagy.;D
@látjátok feleim szümtükkel:
Kezd fárasztó lenni.
„ezt a szlogent nyomtátok a népbe ti is”
„No ugyé, ugyé. Tudod te, hogy miről beszélek.”
Most már fogalmam sincs, miről beszélsz. Mint írtam, nem a „valós tényekről” tartok ismeretterjesztő előadásokat, akkor mi ez az ugyé, ugyé? De inkább ne válaszolj.
@Dárnok:
Pedig kinéztem belőled, hogy sorok közt is tudsz olvasni. De úgy látszik ezt még tanulnod kell, meg sok egyb dolgot is. Főleg alkalmazkodni a mindenkori helyzethez, és annak a lehetőségeit kihasználva sikeres életet élni. Ne fárasztd magad velem, majd máskor még lehet közös témánk.
@Flageolet: Kénytelen vagyok minden jóérzésű ember nevében visszautasítani azt a rosszindulatú célozgatást mintha a rektorhelyettes tudományos kitüntetést kapott volna a szponzorációért cserébe titokban leboltolva.
Nem, ilyesmiről szó sincs. E kitüntetésnek semmi köze nincs a tudományhoz, és teljesen világosan megvehetőnek tűnik.
Ez egy „Distinguished Service Award” It is the highest level of honor that can be bestowed upon a member who, over a period of years, has selflessly provided service to the Institute both in publicly-recognized roles and behind the scenes.
decisionsciences.org/discover-dsi/recognition/distinguished-service-award/
Hogy a Corvinus honlapján ezt úgy írták meg, hogy „ez az első eset, hogy a díjat európai kutatónak ítélték meg”? Hát valamit kellett írni, hogy ne legyen szóismétlés.
A legmagasabb, „Partner” szintű szponzorációt ($12,000+) csak a Corvinus fizette ki.
decisionsciences.org/ (a lap alján vannak a szponzorok felsorolva)
A szponzori előnyök közt meg szerepel az, hogy „Recognition for sponsorship of your choice of two tracks or one event or one award (first come first serve)” továbbá „Other conditions as mutually agreed upon”
decisionsciences.org/annual-meetings/national-dsi/sponsorship-levels/
Itt nincs semmi mutyi. Kifizeted a beugrót, rámutatsz, és már haza is viheted, hacsak valaki nem volt gyorsabb nálad.
Érdekesség, hogy más szponzoráló (de a Corvinusnál szűkmarkubb) amerikai egyetemek nem a borostyánnal befuttatott őslények, vagy kies kaliforniai lófarmon nyomorgók. Talán leginkább a „helyileg jelentős” kategóriába sorolhatóak, mint a Corvinus is.
@Flageolet: A farmon a még kisebb pályások vannak 😉 A palo altoi lófarmján Berkeley megnyitása után vagy 20 évvel alapított Leland Stanford kaliforniai kormányzó egy egyetemet 15 évesen meghalt fia emlékére 1891-ben.
Hivatalosan Leland Stanford Junior University.
A helyieknek meg csak Farm 😉
Ez a Q1+Q2 dolog kicsit elgondolkodtat. Mármint, hogy a folyóiratok mediánja az ambíció, meg hogy top-100 ill. top-200 a rangsorokban. Mindezt persze fapofával.
Nem ismerem minden részterület publikációs szokásait, nálunk konkrétan az van, hogy a Q1 alattiak meg csak nem is léteznek. A friss alapításúakat leszámítva a SCIMAGO szerinti Q2 legtöbbje háztartási hulladék, a Q3/Q4 pedig még annak se nagyon alkalmas.
A SCIMAGO lista önmagában is vicces. Pl. az International Journal of Operations and Quantitative Management nevű entitás 2017-ben a szokásos 0.2-0.3 helyett 0.53 idézetet kapott cikkenként (összesen 35-öt abban az évben 10-15 helyett), ennek megfelelően a szokásos Q4 helyett éppen belecsúszott a Q2-be. Rendkívüli teljesítmény.
@gépzavar: „nálunk konkrétan az van, hogy a Q1 alattiak meg csak nem is léteznek”
ha a „nálunk” valami fajsúlyosabb nyugati egyetem akkor ez ott teljesen normálisnak számít, sőt még engedékenyek is vagytok mert az szokott lenni hogy egy jobb nyugati prof látóhatárán van ugy 15-20 lap, és ebből olyan tízbe hajlandó is lenne komolyabb cikket küldeni.
Ha itthonról beszélsz akkor elég khmm ambíciózus az intézetetek.
A 0.53 idézet cikkenként az pont 0.53al több, mint ahány idézetet a társtud. cikkek harmada és a bölcsész cikkek háromnegyede kap (indexált folyóiratokra mérve, és van egy halom nemindexált folyóirat is, persze azok sem léteznek), ugyhogy nem, nem igazán a háztartási hulladék kategória. A Q1 folyóiratok cikkei ezen a területen átlag 3-4 idézetet kapnak a cikkeikre/év.
A Scimago nem ismeri a szakterületem legjobb és legelismertebb folyóiratait. Egyiket sem.
Egyébként épp most mesélte egy kolléga, hogy megjelent egy tanulmánya a szakterülete No. 1 folyóiratában, egészen boldog és büszke volt mindaddig, míg ki nem derült, hogy nem fogadja el a doktori.hu, mert az MTMT nem tudja hová tenni. Na persze, bölcsészettudományról van szó.
@tonhalkonzerv reloaded:
A „nálunk” elsősorban a kvantitatív közgazdasági témákra akart utalni, azon belül is op.kut. jellegűekre. Amúgy business school, közepes nyugati országában talán a legjobb 4-ben, az egész egyetem cakkumpakk országon belül valahol a top-10 vége felé. A „nem létezik” pedig alsó korlát, a docensi kinevezésnél pl. a felső decilist is nézik.
Még egyszer mondom, nem ismerem még a kvalitatív rokonaimat sem, nem hogy a társadalomtudományokat. A saját kis mikrovilágom kvartiliseiről beszéltem. Pontosabban kellett volna fogalmaznom.
Nagyok a különbségek SCIMAGO listán a rész-rész-részterületek között. A példaként felhozott IJOQM is többszörös besorolású, és majdnem mindegyikben Q4-ből Q2-be ugrott, területenként 200-500 folyóiratot nézve. A 0.5 idézet/cikk ezek szerint kvázi mindenhol elég a mediánhoz. Jó újságoknál 2-4 közötti értékek vannak.
Szigorúan a számokat nézve talán nem olyan nagy a különbség az általad említett érékekhez képest. Akárhogyan is, nem a Q2-es újságok vélt vagy valós (inkább vélt, mint valós) minősége a fő bajom. A rektor-helyettes úr – tudományterülettól függetlenül – a mediánt célozva akar világszinvonalat, ez pedig nekem így nemigen áll össze.
@Flageolet:
Igen, a többszörös besorolás ill. félrekategorizálás jó sok kellemetlenséghez vezet, pl. amikor egy terület legelismertebb folyóirata a Q2 alsó harmadában köt ki. Szvsz a tudománymetria a tudomány legzavarosabb területe. Nagy átlagban még csak-csak ad valami értelmezhetőt, de egyedi esetekben (pl. kollégám docensi kinevezésénél) egyik anomália a másik után.
@Flageolet: Elég sok szó esik ezek a blogon arról, hogy kinek hány Q1-Q2-es publikációja van. Ez akkor igazán fontos, ha ezek a számok folyóiratok, s a bennük megjelenő cikkek hozzávetőleg objektív értékét jelzik. Ha azonban a hivatkozások kiválasztása, majd lecserélése úgy történik, ahogy itt olvassuk, akkor az egész nem ér semmit.
@Flageolet: Amit leír, az pont az, amit a impact factor és az arra alapozott rangsor és teljesítményértékelés kritikusai elő szoktak adni: az idézettség nem tiszta tudományos értéket reprezentál, hanem nyílt vagy tacit alkukat, érdekeket, kölcsönös szívességeket. Az iskola tagjai kötelezően hivatkoznak egymásra; ha be akarok kerülni egy folyóiratba, veszek onnan néhány cikket, s azt meghivatkozom; ha érdekeim, érzelmeim ellen való, akkor X folyóiratra v. Y szerzőre akkor sem hivatkozom, ha egyébként szívem mélyén tudom, hogy fontos dologra jött rá stb. „Nincs ebben semmi rendkívüli, a tudósok is emberek” szokták mondani a rendszer védelmezői. OK – mondják a kritikusok – csak ne csináljatok úgy, mintha a két tizedesjegyig kiszámolt impact factorok objektív mércét adnának, mintha készpénznek lehetne venni, hogy a Q1-es folyóiratban megjelent cikk biztosan sokkal jobb, mint a Q4-es-ben megjelent.
@Flageolet: A tudományértékelés persze elég bonyolult valami, nem véletlenül külön folyóiratot is működtet a szakma (tudtommal amúgy ez az egyetlen olyan nemzetközi szintű tudományos folyóirat, amit Magyarországon adnak ki, de meglehet tévekedek). Az IF és a Q1-Q4 korszakok után ma már eléggé összetettt valami lett, kifinomult és egyre bonyibb apparátusokkal, belső problémákat részletesne tárgyaló elezséekkel (egy elég jó áttekintés: http://www.mstnet.hu/cikkek/_doku/MST_160419_SoosS_eloadas.pdf, a lényege, hogy a tudománymetria és a tudományértékelés az két külön dolog). Ezekhez annyira nem értek, de sokkal alapvetőbb a gond sztem az egésszel, hogy miért is kellene kizárólag számokkal standardizáltan mérni a tudományos, különösne pedig a felsőoktatási gteljesítményt? A 3. pont például sztem egyáltalán nem negligálandó, sőt: a hallgatónak csak az számít, hogy ott, az előadáteremben/szemináriumi szobában milyen színvonalú az, ami történik. Persze, ehhez van valamilyen mértékű predikciós ereje annak, hogy az adott oktató egyébként a nemzetközi tudományos piacon képes-e magasabb értékű termelésre, de messze nem kizárólagos ez az indikátor. Az is lehet (hajlok rá), hogy egyszerűen nem lehet teljes egészében, akár még nagyobb részben sem megmérni számokkal, hogy a Stanford egyik etika kurzus jobb-e mint az enyém. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet tudni: példuál az adott példában nagyon nayg valószínűséggel jobb, mert az illető kolléga (…) lényegsne többet olvasott, sokkal jobban tud angolul, sokkal több ilyen tárgyú, izgalmas konferencián vett részt, eredetibb meglátásai vannak, jobban elsajátította a tárgyterület gondolkodási rutinjait nálam. Ezek egy része mérhető, egy másik része mérhető de minek, a harmadik része nem mérhető.
Tudom, hogy granteknél, kinevezéseknél kényelmesebb és védettebb dolog ilyen számosítást használni, a felelősségét is leveszi és az objektivitás látszatát kölcsönzi. MIndez ilyen méretűvé nőtt és globalizálódott tudományiparban szinte elkerülhetetlen. De valamilyen mértékbe ezt vissza lehetne húzni a személyes felelősésgvállalás és a lokális teljesítmény-értékelések valamiont a „lehet tudni” kollegialitás világába is. (PL. az ERC-értékelések pár éve kifejezetten ilyennek voltak.)
@Flageolet: Igen, ez így van elég sok helyen (USAban kevésbé vmivel, mint EUban), én csak annyit mondok, hogy ez nincsen jól. Nyilván nem a világ tudományiparában elenyésző részt képviselő magyar akadémiai közösség fogja ezt megváltoztatni, de ettől még pl. kezdhetnénk magunkon is. Aut pl. a saját, bővebben tekintett szakterületemen az oktatók-kutatók nagy többségéről utánakérdezés nélkül is tudom, hogy kb. milyen a tudományos teljesítményük és az oktatói képességük. Ha utánakérdezek, még nagyobb részükről. Ha véletlenül olyan helyzetbe kerülnék valaha is (nem fogok), hogy kollégák felvételéről, támogatásáról stb. dönthetnék, jobbnak tartanám, ha vállalnám a felelősséget ezen tudások alapján egy döntésért, mintsem, hogy az IFs vagy Q-s számokat tekintsem elsődlegesnek. Ugyanezt tenném (nyilván sokkal munkásabb utánanézéssel és a publikációs teljesítmények nagyobb arányú figyelésével, //de ott sem a számok, a tartalmak érdekelnének inkább//) külföldi kollágák esetében, ha hozzánk jönnének valamiért.
Az állításom pusztán csak ennyi: helyes volna, ha egy ilyen átrendeződés elindulhatna kisebb-nagyobb léptékekben. Ennek is sok buktatója van, de sztem nem több, mint az erőltettt számosításnak.
@gépzavar: Szerintem hoztam már példának többször is, nálunk két „fő” újság van, egyik pont olyan, mint a másik, 1,5 és 2,0 közötti IF-fel (CS-ben ez jó, tavaly még közelebb voltak egymáshoz IF-ben, mert a második tizedesjegyben volt csak különbség).
Az egyik 3 kategóriában van benne, a másik 7-ben. Az előbbi így Q2-es, a másik két kategóriában is Q1-es (mindkettő a +4-ben van).
Az IF amúgy tényleg nagyon területfüggő, szerintem ezt is mondtam már: CS-ben nagyon sok a konferencia (és sok közülük tényleg jó, pl. az ICML-en nem nehéz olyan cikket találni, ami páréves távlatban 2-5-10k hivatkozást szed össze). Az egyik újítás pár éve az volt, hogy a terjedelmi korlátozásba nem vették bele a hivatkozásokat, hanem azokra további 1-2-akármennyi oldaluk van a szerzőknek. Meg is indultak az IF-ek fölfelé, mert ha nem a 4. oldal aljára kell besuvasztanod valahogy néhány hivatkozást, hanem van rá egy komplett 5. oldalad, akkor nem 5-6 cikkre fogsz hivatkozni, hanem 20-30-ra.
Ha valamit így meg lehet változtatni, akkor az tényleg csak (területben és időben) lokális, relatív összehasonlításokra alkalmas.
@közösperonos átszállás: Tökéletesen egyetértek, csak egy-egy (rész)területen belüli relatív összehasonlításnak van értelme. Én is pont a CS konferenciákat szoktam felhozni. Egy-egy kutató értékelésénél ott van a szerzők sorrendje is: abc sorrend, hozzájárulás vélt vagy valós mértéke szerint, illetve obligáció (mármint hogy hozzácsapják az intézetvezetőt).
Az IF-et őszintén szólva sose értettem, még a saját témámon belül se korrelál túl jól a személyes ill. kollektív értékeléssel. A relatív sorrend egy fokkal jobb, de azt is a helyén kell kezelni. Egyrészt, a negyedelés durva felosztás (Koppány vezér üdvözletét küldi), túlértékeli a határon átcsúszást. Másrészt, megbízhatatlan az alsó háromnegyedben, 20 extra idézet egész évben, egész folyóiratra, és hirtelen beelőzöd a mezőnyt. Harmadrészt a fent említett félrekategorizálás.
@Flageolet: A dekadens nyugat sem akar lemaradni. Kedves emlékű kollégám rendegeti a publikációit az egyetemi adatbázisban. Hoppácska, itt egy cikk a listán, amiról nem tud (kolleganővel meg doktorandusszal közös), a terület legjobb lapjában, épp csak a Nature alatti kategória. Az adatbázis szerint megjelenés alatt. Rákérdez a nőnél, hogy ez most micsoda. Válasz: a doktorandusz most kezdett dolgozni a témán, és hogy majd oda fogják beküldeni a cikket. A nő nem is értette, hogy mi a gond a dologgal. Azóta a nő természetesen full prof lett, kollégámnak pedig már csak az emléke kedves.
@Flageolet: „Mivel ezt a játékot mindenki eljátssza”
Mármint egyes területeken. 🙂
(Amúgy nem véletlen, hogy a Thomson külön méri a lapon belül self-citéket, és ha túl sok, akkor esetleg még közbe is lép. Persze olyan rendszer is van, amit meg már reálisan nem lehet földeríteni (van itthon olyan intézmény, ahol az ott dolgozóknak van kiadva, hogy a máshol megjelent cikkeikben hivatkozzanak a saját lapjukra, na az teljesen reménytelen, hogy az Acta Localicában megjelent cikkekre érkezett hivatkozásokban külön szűrjenek az University of Mittoménhol affiliációjú szerzők műveire).)
@Flageolet: ” Én mindig hozzátettem, hogy „általában”, hiszen az esetek többségében igaz, de természetesen, nem is elhanyagolható mértékben, vannak katasztrofálisan gáz cikkek még a legnagyobb impaktú folyóiratokban is. Személyes becslésem, hogy a Q1-Q2 újságokban 30% a pocsék (=hazug, fals, kamu) cikkek aránya, Q3-Q4-ben pedig még magasabb. „
Nekem az a tapasztalatom, hogy amit szűkebb szakmai lapban nem sikerül elsütni, azt (esetleg két-három próbálkozás után) simán meg lehet jelentetni egy általánosabb témájú, és sokszor numerikusan jóval impresszívebb helyen. Egyszerűen mert annyi minden beleesik a scope-ba elvileg, hogy igazából a legtöbb dologhoz nem értenek.
Arra mondjuk nem számítok ilyenkor, hogy mérhető számú hivatkozás érkezik az ilyen cikkekre. Talán az működőképes mix lehet, hogy van az embernek ilyenje is meg jó konferenciacikke is, így aztán van megfelelő számú hivatkozás meg megfelelő számú Q1/D1 is, csak a kettőnek nem sok köze van egymáshoz.
Az itteni kommenteket olvasva lehetne pár színes pszichogramot készíteni.
Mint élettudományban járatos ,u.e todományos ququ 1-2 -t besorolást ismerve ,akkor sem értek egyet ezzel a sok hadovával.
Pl a SE nemzetközi hírnevét nem a Nature- be, NEJM -be(Boston) etc .féle újságokban publikálók adják, hanem a fizetős karok.
Ahova először csak német hallgatók , a numerus clausus miatt kiszorulók jöttek( ma pár száz km- re a kremsiek is majdnem ennyit kérnek, ahova már a németek ,meg osztrák orvosok gyermekei járnak) Nemsokara kihalnak a Semmmelwesen a németül oktatók ,mert kevesen bírják már a németet.
A későbbi angol nyelvű oktatás alapját a masodgenerációs amerikás magyarok,magyarul tudó gyermekei adták ( az 1970- s évek)amikor is rájöttek, hogy szükséges angol oktatásra is váltani . Ma az egész világ: Kanada, Svédország, Olasz – és Görögország , Izrael etc rengeteg fiát ,lányát küldi ide szemeszterenként 5 ezer € – ért , a SE – re ,sőt vannak ösztöndíjas magyarffyk is az angol karon.
A fogorvos karon is ez a helyzet, maga a kar az 50- s években különvált az általános orvositól – orosz mintára- s ez alapozta meg jó hírnevét ,magas gyakorlati oktatási színvonalát.Mig Ny- Európában a fogorvosok egészen a 90- s évekig az ált. orvosi kart járták ki, s csak 6- 10 év után kezdtek fogfúróval bánni.Ez a korai találkozás a gyakorló fogorvoslással adja a Semmelweis fogorvosi karának jó hírét, s jó képzését.
Nem garantál a fizetős hallgatók nem garantálnak a világon semmit… ők ugyanis alapvetően abban érdekeltek hogy megkapja a papírt. A minőség fenntartása hosszútávú érdek, jellemzően az egyetemé, viszont mivel a képzés minőségének romlása jellemzően csak több éves/évtizedes visszacsatolással jelentkezik, ezért egy egy lendületesebb rektor kvázi büntetlenül játszadozhat. A Semmelweis-t nem azért választják, mert jó, hanem mert ahhoz képest még viszonylag olcsó és Budapest egész jó kis hely egyetemistáskodni. Amúgy az 5000 az inkább 8000 már…
@lüke: Nincs egységes nyugat-európai oktatási rendszer. Nem tudom más országban mi a helyzet, de Angliában 1900 körül indult az egyetemi fogorvosképzés.
@deckard_r: yeeeh
@M. Péter: ezt nem tudtam, nálunk az ötvenes évek elején vált ketté,német nyelvterületen az említett 90- s években
Amerikában se egységes az oktatás, @Flageolet: de az
ECFMG vizsga :http://www.ecfmg.org/
garantálja az egységes “tudást”, s 5 évenként a szakorvosnak is vizsgázni – nagyon helyesen- kell
@Flageolet:
annyi úgy tudom
( én már nem oktatók, nyugdíjban vagyok)
Van egy másik, per capita finanszírozás , a körorvostan 2 hetes gyakorlata