A Huth-ok bosszúja
Eredeti szerző: Kettes
Huth Gergely, a Magyar Hírlap nevű Széles Gábor-szócső fizetett publicistája lapjuk szombati számában nekirontott szerzőtársunknak, Pásztörpercnek (Trollok támadása). Történt pedig, hogy Huth Gergely ült a monitor előtt, olvasta blogunk egyik legjobb posztját (a vörösiszap-ömléssel kapcsolatos kormányzati fontoskodásról), és vértolulást kapott. Vértolulást kapott a gondolattól, hogy médiatörvény ide, sajtószabadság oda, még mindig vannak emberek, akik mást mernek írni a kormány dolgairól, mint amit a Magyar Hírlaphoz hasonló termékekben elvárnak tőlük. Ráadásul mindezt nagyobb napi oldalletöltéssel teszik, mint amekkora példányszámban a Magyar Hírlap print kiadása egy átlagos napon elkel.
– Hogy merészeli ez a… – gondolta Huth. – Ki ez egyáltalán? Ki ez a kis csillagcsücsöri kis gádzsi, te, kik ezek, mik ezek?! Örülünk, Vincent? Pásztörperc? Életembe nem hallottam… Senkiháziak kezébe került a blogszakma!
Jobbra néz, mit lát? „Az Örülünk, Vincent? az EU-elnökség hivatalos trollja.” Balra néz, mit lát? Széles Gábor, mint kép, szobája falán. Ebből merít erőt. Írja:
Egy tripla senki, aki a blogján Pásztörperc álnéven írja napról napra a közéleti témájú bejegyzéseit. Hiába keresgél az ember a világhálón, Pásztörpercről – a saját bemutatkozójában – mindössze annyit tudhat meg, hogy ő „az EU-elnökség hivatalos trollja”.
Miután Huth a Magyar Hírlap internetet csak tévéből ismerő olvasói számára tisztázta, hogy ki Pásztörperc, definiálja a felelős – nem trollkodó – újságírás alapjait:
Ezért, ha e cikk szerzője szeretné elkerülni a milliós kártérítést meg a börtönt, és mondjuk az ajkai vörösiszap-katasztrófa körüli gyanús ügyekkel szeretne foglalkozni, akkor először is órákat tölt el különféle találkozókon, bennfentes informátorok beszámolóit hallgatva. Miután maga már totálisan meggyőződött bizonyos disznóságok tényéről, még mindig nem nyúl a billentyűzethez, hanem elkezd kutatni, válaszokat követelni, bizonyítékokat, drága cégadatokat gyűjtögetni, hogy ne csupán az igazat írja, de a bíróságon is fel legyen vértezve a milliárdos érdekkörök kitömött zsebű ügyvédeivel szemben. És ha heteken át csak cinikus válaszokat kap a hatóságoktól, akkor is csak átkozódik legfeljebb, de nem ír semmit, amíg nincsenek meg a bizonyítékok. Nemcsak öncélból, hanem az ön érdekében is, nyájas olvasó, mert úgy tanulta az iskolában, hogy az ön félrevezetése a legnagyobb bűn, amit ebben a szakmában el lehet követni.
Figyelemre méltó, hogy ezt a magas erkölcsi és szakmai követelményt abban az újságban fogalmazzák meg, amely a korábbi években előszeretettel idézte egy bizonyos Bonaventúra Pál alkotmányjogász „alkotmányjogi véleményét”, mely Pál a Magyar Hírlap hasábjain kívül a való világban soha sem létezett: csak a szerkesztő laikus, de mindig fideszes alkotmányjogi véleményét csomagolták ízletes csokoládébatyuba. Továbbá annak az újságnak az oldalairól oktatnak erkölcsöt, amelyik Bayer Zsolt hányásaival öregbítette a magyar jobboldali sajtó antiszemita hírnevét a világban.
Nos, Huth természetesen nem töltött el sem órákat, sem perceket azzal, hogy utánajárjon a iszapömlés körül kormányzati intézkedéseknek, mint ahogy Pásztörperc kilétének sem járt utána. Nem találkozott senkivel, nem hallgatott meg bennfentes információkat, nem olvasta el a hozzászólásokat, nem írt levelet, még egy nyomorult Google-keresést sem indított, hanem egyből billentyűzetet ragadott, hogy leírja a hülyeségeit. Hogy dokumentálja a fogalmatlanságát, az újságírói alkalmatlanságát.
Ha ezek közül bármelyiket is megtette volna, megtudta volna, hogy Pásztörperc a szakmai véleményét írta le, melyet a terepen szerzett mérésekkel, számításokkal és szakmabeliekkel folytatott kimerítő konzultációt követően – ugyanis neki ez a munkája. Pontosan azt csinálta, amit a sehányad tudású újságíró Huth üvöltve követelt tőle.
Huth nem nézett utána a posztunkban szereplő állítások közül egynek sem – ő kizárólag a kormányszóvivő, a miniszterelnöki szóvivő és Illés államtitkár nyilatkozataira támaszkodik. Szerinte Pásztörperc rágalmazott és rémhíreket terjesztett az iszapömlés utáni kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban, sőt burkoltan még bérbloggerkedéssel is megvádolta Pásztörpercet, a Vastagbőr blog (!) médiaajánlatából kiindulva. De mit is várjunk valakitől, aki szerint a blogok „a civil világ kifutói, ahol a szerzők játékos álneveken írtak a mindennapjaikról, munkájukról, szerelmeikről, csalódásaikról.” Bocs, firkász, nem fogjuk megtenni neked azt a szívességet, hogy érdekesebb, relevánsabb, megalapozottabb és őszintébb posztjainkkal ne vegyük el a kenyeredet.
Huth Gergelyt többször is kitüntettük már Sajtópribék-díjjal a neki nem tetsző vélemények büntetőjogi szankcionálását követelő gatyarángató acsarkodásért. Nem érti, mert nem is értheti, hogy a vélemény nem attól érvényes vagy értékes, hogy névvel vállalja-e az ember, vagy hogy hányan osztják, hanem hogy tényekkel alá van-e támasztva. És mivel nem járt utána semminek, a véleménye azzal együtt sem ér szart sem, hogy ő speciel a nevével vállalja. Mert az ő dolga nem az igazság kiderítése, hanem a kormányálláspont arcunkba üvöltése, lehetőleg közvetlen közelről, kidagadó homlokerekkel, havi fizetésért.
PS. Az „EU-elnökség hivatalos trollja” utalás egyébként az interneten kevéssé járatos újságírók számára érthetően érthetetlen kulturális tréfa Urkuti Györgynek, az EU-elnökség hivatalos bloggerének rovására. Még ez is, mi?
<
p style=”text-align: justify”>PS2. A poszt címe is egy belterjes kulturális utalás. Megvan, Gergely, vagy adjak linket?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522321-6ae28b28b72ac' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522321&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522321-6ae28b28b72ac&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522321-6ae28b28b72ac' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Hö-hö, Kettes, ez nagyon ott van :DDD
„A mostani szabályozásban a vélemény-, a szólás-, a sajtószabadság már nem öncél, hanem a közösség érdekét, a társadalom integritását szolgálja”
Ehe. És hogy alakult a Vincent látogatottsága Sith… izé Huth úr szösszenetének megjelenését követően? 😉
A poszt remek, mert leírja, hogy mi mindent nem vett figyelembe az MH alkalmazásában álló egyéb. Szomorú is, mert van igény, fizető kereslet ilyen színvonalú cikkre.
Nevetséges is, mert nem is túl nagy erőfeszítéssel össze lehetett szedni azokat a tényeket, melyek könnyűszerrel cáfolják a cikket.
Huth balf@sz, mert újságíróként az alapvető adat nyomozást, infó ellenőrzést nem végezte el az írás előtt. Szomorú is, mert mert van az a megélhetési újságírói lét, amikor valaki erre vetemedik. Nevetséges is, mert hülyét csinált magából.
@ijontichy: És hát van egy másik szimpatikus szereplő is a sorozatban: Jabba, aki ugyebár jellemét illetően valódi Grál-lovag, fajtáját tekintve hutt, fizimiskáját tekintve pedig … hát erősen hasonlít itt fentebb valakire.
Van az úgy, hogy minden összejön 🙂
„Te sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess!”
A jobboldali koltok sorozatot vajon olvasta mar?
Ez szép volt 🙂
KO az első menet első másodpercében. Így kell ezt ezekkel. Mert megérdemlik…
@9mmPara: Igen. Tetszett ez az egész „sith-shit-huth-hutt” vonulat. Elegáns. Sajnos gyanítom pont azok nem értik (pláne képtelenek értékelni), akikre igazán ráférne. 🙁
Én úgy tudom, mind a papíros újságírás, mind az internetes újságírás, blogolás, az olvasóknak szól. Az szerzők azt szeretnék, hogy minél többen olvassák, szeretnék az olvasók véleményét formálni, meg ilyenek. Ebből következik, hogy úgy Huth Gergely, mind Pásztörperc, vagy a bármelyik újságíró, blogger, számomra az olvasó számára csak azok az írások, amiket írtak, és nincs jelentősége, hogy mikor kelnek, mennyit és mit esznek, és az írásukat a szüleik által adott névvel, vagy egy saját maguk által választott karaktersorral írják alá. A szerző polgári neve majd a rendőrségnek meg a bíróságnak lesz fontos, és ők majd alkalomadtán forintosítják azt az uszkve 5 perc plusz munkát, amit a Pásztörperc névnek egy polgári névhez történő kapcsolása jelentett.
Egyébként, elég szomorú, hogy a magukat oly nagyra tartó offline újságírók (bocsánat, hírlapos újságírók) így próbálnak meg érvelni, hogy nekik azért van igazuk, mert a személyi igazolványukban lévő nevüket használták, meg különben is fogd be a pofádat, különben megütlek.
Ez gyönyörű.
ALERT! Igazi trollhozzászólás következik, hogy lássa kedves Gergely, milyen az igazi:
Huth Gergely egy igazi két lábon járó heregolyó, egyike azoknak az újságíróknak, akiknek a képernyőn feltűnő fejszerkezete önmagában beindítja a trollnyálelválasztást.
@Dömper Ármánd: Egy igen-igen apró, ámde lényeges különbségre azért felhívnám a szíves figyelmed. Mi itten nem pénzért írunk, hanem mert jólesik írni, vagy mit tudom én, mindenkinek megvan a saját motivációja. Ezzel szemben Huth Gergely…
@Dömper Ármánd: Csak részben van igazad.
A neten a választás lehetősége nagyobb. A „hagyományos média” nem interaktív és nagyrészt ezért szorul háttérbe. A kiemelt képesség, vagy a kijelölés itt nem jellemző, bárki elmondhatja/kialakíthatja a véleményét, nem lehet központilag annyira irányítani. Az információ ellenőrzése gyorsabb, nehezebb megvezetni az embereket. Aki ezt tanulta, az eldobhatja az erre épülő egzisztenciáját. Kézzel-lábbal kapaszkodnak bele, de miért csodálkozunk ezen?
Hehehe!
Lájkolom!
@maroz:
Ezzel szemben Huth Gergelyt nem engedem bántani! Akkora újságírógigász, hogy talán csak Szentesi-Zöldi László hasonlítható őhozzá.
@El Topo (Sgt. Elias):
Kedves Őrmesterem! Ne hamarkodd el. (A „csak” szócskára gondolok.)
Azt akartam írni válaszképpen, hogy Huth a magyar újságírás legalja, de ez csak zsigeri felindulásból mondhattam volna: igazság szerint olyan mélységek vannak a magyar újságírásban, hogy Huth csak egy jelölt a sok közül. De annyit megtehetünk érte szerintem, hogy neki adjuk a sajtópribékség „Semsey Aladár Életműdíját”.*
@sárkányfő: „KO az első menet első másodpercében”
A Huth elleni érvelésben nagyjából bárki győz egy másodpercen belül. Itt legfeljebb a művészi hatásért tudunk pontot adni, de az szerintem 6.0 Kettes jelen cikkénél. Viszont a technikai pontszám szükségszerűen alacsony HuthG kritikája esetében, mert a célpont kiütése túl egyszerű – bár ez esetben elkerülhetetlenül szükséges volt.
* Ezúton sajnálatomat kell kifejeznem, hogy a héten már másodszor élnek vissza durván szegény Semsey Aladár nevével, pedig a minimális róla elérhető információból az derül ki, hogy emléke jobbat érdemelne. Védelmemben legyen mondva: én csak vicceltem és elnézést kérek. Vajon Wintermantel Zsolt követni fogja példámat?
@El Topo (Sgt. Elias): Michnai Attila is nyugodtan beállhat harmadiknak filléres talpnyalók holtversenyébe.
@ulloiut: Egy díj értékét nem a neve, hanem a létrehozó(k) célja, személye és a díjazottak munkássága határozza meg.
Ez de széép…:-D
Nekem ez tetszik a legjobban: „drága cégadatokat gyűjtögetni” 🙂
Namost, amit nem kapsz meg ingyen e- bigyobol, azt egy konnyu seta utan a Cegbirosagon ucsorgessel megkapod maradektalanul. Ingyen. Mindkettot.
De az ilyen jobber SZELES MOSOLYU (ehehe) sracok mar csak ugy irjak az ujsagot is, ahogy az eszt osztjak: izombol, rovasirva :>
Ötös! 😀
@ulloiut:
Huth úr munkásságához eddig nem volt szerencsém, de hát csak a tiszta szívű keveseknek adatik meg, hogy megértsék a fényt, mi a MH-ból sugároz.
De ha már te így ismered, érdekelne, milyen reakció várható tőle?
A – zokogva, mellét tépve kér elnézést, fejére 16 tonna hamut szór
B – szépen elsunnyogja az ügyet, zavart hallgatás, esetleg egy kis gyurcsányozás, az mindig jól jön.
C – még neki fog feljebb állni, és tovább locsolja magára az olajat, had lángoljon még jobban.
Ez nagyon rendben van, és bár Vincentet hosszú ideje nem olvasok, meg nem is fogok, most a papírlap idekényszerített. Huth a „szakmának” (buta seggfejj, ezeket ma már egyetemen képzik) ahhoz a részéhez tartozik, amelyik nem olvas arról, amiről ír, egy felfuvalkodott hólyag. Mondjuk két perc alatt értenie kellett volna, hogy Pásztörperc abban a pillanatban nem egy szürke blogoló és éppen hogy nem egy troll, hanem a szakma ismerője. Nem Huthé – az ma már alighanem nincs is, neki pedig sosem volt – hanem egy létezőé. Mellesleg ez jószemű embernek kitűnik pár helyen az írásából, aki meg kicsit utánajár, a civil nevét is simán megleli, mert nem titok. Hogy álnéven írni a Magyar Hírlapnál nem ismert? Hö-hö.
Szóval nagyon ok, fiúk ami jó, az jó.
Ezek a huth-félék azért írhatják le azt a mocskot, amit megszoktak, mert mi, magyarok (tisztelet a kevés kivételnek), vevők vagyunk rá. A Fidesz mindig is jókor intrikált, jó helyen. Ez és a gyorsaság segítette őket oda, ahol jelenleg még állnak. Mi erre vagyunk kihegyezve, imádjuk, ha valakit lehúznak, sárba tipornak, az sem érdekel minket, hogy van-e valóságos indok rá, együtt tombolunk a mocskokkal, kéjelegve, hogy a másiknak kellemetlenséget, szenvedést okozunk. Ezt csak megkoronázza, ha bizton tudjuk, nincs is igazunk.
Orbán a legjobb taktikát választja, amit Magyarországon lehet, jutalomra számíthat, aki vele együtt ugat és minél hangosabban, annál nagyobbra. Bárcsak ne így lenne!
@Lólábfi Horgász SC: Köszönjük. Sajnálom, hogy nem olvasod a Vincentet, a legjobb ingyenes tartalom a neten. 😉
@ulloiut:
Jó, az igaz, hogy Huth Gergelyen KO-t végrehajtani annyira nem nagy kihívás.
Nem nagyon nézem a köztévét (meg a többit sem), de múltkor pont Süvegesnél láttam, ahogy Csáki Judit félálomban telibeszopatta a hájast.
Gratulálok fijjug…[elmorzsol egy könnycseppet]…szerintem ennél már tényleg nincs feljebb :)!
@Megdobbent:”ugy irjak az ujsagot is, ahogy az eszt osztjak: izombol, rovasirva :>”
Erős a gyanúm, hogy az illető frankón nem tudja még csak olvasni sem a rovásírást, nem, hogy írni lenne képes.
„…egy belterjes kulturális utalás”.
Ezért nem volt érdemes ekkorát fröcsögni, hetet-havat, Széles Gábort, stb,. összehordani. Vicces, ha már „az EU-elnökség hivatalos trollja” is sivalkodik, toporzékol, mint egy óvodás. Csak azért, mert egy nevét vállaló újságíró lebassza a névtelent (ha most utólag meg is nevezik az illetőt). A faszt nevezhetjük pénisznek, hímtagnak, hivatalos trollnak, akárminek, attól még marad az, aki.
@El Topo (Sgt. Elias):
El Kopó, te a kommentelők gigásza vagy. Csoda, hogy még nincs szobrod. Ekkora tudással nem kéne lapot indítanod?
@Várúr: Utólag???
Rajtad is elterjedt a Huth-szindróma 🙂
@szempontpuska:
Nem terjedt el. Saját szindrómám van. Az, hogy a hülyeséget rosszul tűröm. Ennek az örömködő Vincentnek a nevét itt, most, először olvastam. Nem olyan kiemelkedő személyiség, hogy nyomozgassak, kiafene lehet. Huth sem egy szellemi világítótorony, de róla minden írása alapján tudni lehet, kicsoda.
Ennyi.
@szempontpuska:
Nem mellesleg az indexnek is van (vannak) tulajdonosai. Még ha a nevük nem is Széles Gábor. Felőlem lehet Keskeny Jenő, Vastag Tivadar, akárki, csak ne tegyünk úgy, mintha ez a portál jótékonysági intézmény volna, politikai irányultság nélkül.
@Várúr: Beírásod alapján Te nem is olvastad posztot. Akkor meg miről beszélsz???
@szempontpuska: áhh, ez a Várhuth csak szeret házhoz jönni a lófaszért.
@maroz: szerintem ez Huth Gergely javára írható. Nincs annál rondább dolog, mint ingyen, meggyőződésből segget nyalni (lásd fentebb a kommentek közt). De ha ezért pénzt kap valaki, az mégis enyhítő körülmény.
Komolyra fordítva a szót, amit írtam, azt az olvasó, azaz az én szemszögemből írtam. Számomra minimális jelentősége van annak, hogy valaki kap-e pénzt azért, hogy nekem tartalmat szolgáltat, vagy ez az ő kultúrmissziója. Nehogy félre értsétek, nagyon szimpatikus dolog, hogy valaki a szabadidejéből áldoz arra, hogy ilyesmit csináljon, de mikor elolvasok egy konkrét cikket, igen ritkán jut az eszembe, hogy a szerző ezért mennyi pénzt kapott. Lehet, hogy egyedi eset vagyok, de úgy gondolom, hogy ha valaki egy ostoba fasz, akkor egy ostoba fasz függetlenül attól, hogy ingyen az, vagy talál ehhez szponzort, bár ez utóbbi eseten mindenképpen elcsodálkozok.
@acs63: „Aki ezt tanulta, az eldobhatja az erre épülő egzisztenciáját. Kézzel-lábbal kapaszkodnak bele, de miért csodálkozunk ezen?”
Csak ezzel az egy résszel nem értek egyet. Vannak magazinok, amikre ez igaz, de az MH pont nem ez. Huth Gergely konkrétan azt nehezményezi, hogy ma Magyarországon vannak emberek, akik nem hajlandók a fidesz seggét nyalni, sőt emiatt egy kicsit sem szégyellik magukat.
@Dömper Ármánd: Félreértés, nem ingyen nyalják, hanem hozomra, lásd Gery Greyhound barátunkat. 😉
@Dömper Ármánd: Az „…ezt tanulást” elsősorban a „megvezetésre” értelmeztem. (Az sem olyan egyszerű feladat ám.)
Az olvasók lemorzsolódnak, ha sorozatos félrevezetéssel találkoznak. Akik meg „hívők”, azoknak nincs szükségük ügyes irányításra, megelégszenek a begyakorolt „mantrák”-kal. Elég a gyorstalpaló, nem kell a hosszú, többszintű képzés.
várúr elvtárs maximálisan megbízható, jön, védi a hont, kardja kivont, ellenség itt a hazára nem ront. elmorzsoltam egy könnycseppet, a hűség az hűség.
Ha már megszólítja a szerző Huth Gergelyt, akkor eléggé udvariatlan, hogy álnév mögül személyeskedik egy nevét vállaló valakivel. Szóval ahhoz, hogy ez ne legyen ízetlen, az kellene, hogy ő is vállalja a nevét, mint a megszólított, akit itt le akar oltani.
@szempontpuska:
egymás közt az a legdurvább egyébként, hogy a nagy fene trollozás közepette huth elvtárs az egyik legősibb troll technikát alkalmazza: nem a tartalommal vitatkozik, hanem a a személyt becsmérli, hogy ne kelljen vitatkozni a tartalommal.
@Emerenz: A-ha. Szerinted ízes és udvarias volt-e Huth G., aki sajnálta a két kattintást, amiből megtudhatta volna, ki vagyok — vagy az egy kattintást, ami után írhatott volna nekem itt megadott, otthoni emilcímemre?
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten — mármint ha udvariasak vagyunk.
@Pásztörperc: Én erre a cikkre gondoltam, itt egy „Kettes” nevű szerző van feltüntetve, és a neve sem a cikk alatt vagy fölött nem szerepel, sem a nickjére kattintva.
@Emerenz:
téged hogyan is hívnak, kis hülyém?
(elgondolkodtam, mi lett volna, ha deep throat információit lesöprik az asztalról, mert hát az nem a valódi neve)
@mavo: Ez milyen stílus? Így élő emberrel, mikor először szólítom meg, nem nagyon beszélnék. Egyébként se szeretek személyeskedni, és egy értelmes vitában nincs is rá szükség. Talán ha jól ismernénk egymást, és tudnánk, hogy nem kell olyan komolyan venni. Így viszont szerintem rossz szájíze van, mint írtam, udvariatlan.
egy tizenhatodik szazadi francia kastelyban a semmi kozepen vincentet olvasni, priceless.
@mavo: A nevemet valóban nem írtam ide, viszont én nem is oltogatok névvel ellátott embereket se itt, se másik blogon. Szerintem az ilyen párbeszéd nem fair. Mi itt álnevek mögül beszélgethetünk egymással, de más lenne, ha vállalnánk a nevünket, és más, ha mondjuk egy ismerősünk nappalijában találkoznánk.
@Emerenz: Megtennéd, hogy felsorolsz nekem vagy öt olyan érvet, ami az álnév használata melett szól? Gondold végig higgadtan, figyelembe véve azt a többször hangoztatott tényt, hogy mi itt nem pénzért írunk. Értsd jól, nincs nekem semmi bajom azzal, aki pénzért ír, sőt, csak jelezni szertném, hogy ez nekünk nem munka, nem hivatás, de leginkább nem küldetés.
Szóval kíváncsian várom azt, hogy te magadtól milyen érveket bírsz az anonimitás mellé felsorakoztatni.