A Huth-ok bosszúja
Eredeti szerző: Kettes
Huth Gergely, a Magyar Hírlap nevű Széles Gábor-szócső fizetett publicistája lapjuk szombati számában nekirontott szerzőtársunknak, Pásztörpercnek (Trollok támadása). Történt pedig, hogy Huth Gergely ült a monitor előtt, olvasta blogunk egyik legjobb posztját (a vörösiszap-ömléssel kapcsolatos kormányzati fontoskodásról), és vértolulást kapott. Vértolulást kapott a gondolattól, hogy médiatörvény ide, sajtószabadság oda, még mindig vannak emberek, akik mást mernek írni a kormány dolgairól, mint amit a Magyar Hírlaphoz hasonló termékekben elvárnak tőlük. Ráadásul mindezt nagyobb napi oldalletöltéssel teszik, mint amekkora példányszámban a Magyar Hírlap print kiadása egy átlagos napon elkel.
– Hogy merészeli ez a… – gondolta Huth. – Ki ez egyáltalán? Ki ez a kis csillagcsücsöri kis gádzsi, te, kik ezek, mik ezek?! Örülünk, Vincent? Pásztörperc? Életembe nem hallottam… Senkiháziak kezébe került a blogszakma!
Jobbra néz, mit lát? „Az Örülünk, Vincent? az EU-elnökség hivatalos trollja.” Balra néz, mit lát? Széles Gábor, mint kép, szobája falán. Ebből merít erőt. Írja:
Egy tripla senki, aki a blogján Pásztörperc álnéven írja napról napra a közéleti témájú bejegyzéseit. Hiába keresgél az ember a világhálón, Pásztörpercről – a saját bemutatkozójában – mindössze annyit tudhat meg, hogy ő „az EU-elnökség hivatalos trollja”.
Miután Huth a Magyar Hírlap internetet csak tévéből ismerő olvasói számára tisztázta, hogy ki Pásztörperc, definiálja a felelős – nem trollkodó – újságírás alapjait:
Ezért, ha e cikk szerzője szeretné elkerülni a milliós kártérítést meg a börtönt, és mondjuk az ajkai vörösiszap-katasztrófa körüli gyanús ügyekkel szeretne foglalkozni, akkor először is órákat tölt el különféle találkozókon, bennfentes informátorok beszámolóit hallgatva. Miután maga már totálisan meggyőződött bizonyos disznóságok tényéről, még mindig nem nyúl a billentyűzethez, hanem elkezd kutatni, válaszokat követelni, bizonyítékokat, drága cégadatokat gyűjtögetni, hogy ne csupán az igazat írja, de a bíróságon is fel legyen vértezve a milliárdos érdekkörök kitömött zsebű ügyvédeivel szemben. És ha heteken át csak cinikus válaszokat kap a hatóságoktól, akkor is csak átkozódik legfeljebb, de nem ír semmit, amíg nincsenek meg a bizonyítékok. Nemcsak öncélból, hanem az ön érdekében is, nyájas olvasó, mert úgy tanulta az iskolában, hogy az ön félrevezetése a legnagyobb bűn, amit ebben a szakmában el lehet követni.
Figyelemre méltó, hogy ezt a magas erkölcsi és szakmai követelményt abban az újságban fogalmazzák meg, amely a korábbi években előszeretettel idézte egy bizonyos Bonaventúra Pál alkotmányjogász „alkotmányjogi véleményét”, mely Pál a Magyar Hírlap hasábjain kívül a való világban soha sem létezett: csak a szerkesztő laikus, de mindig fideszes alkotmányjogi véleményét csomagolták ízletes csokoládébatyuba. Továbbá annak az újságnak az oldalairól oktatnak erkölcsöt, amelyik Bayer Zsolt hányásaival öregbítette a magyar jobboldali sajtó antiszemita hírnevét a világban.
Nos, Huth természetesen nem töltött el sem órákat, sem perceket azzal, hogy utánajárjon a iszapömlés körül kormányzati intézkedéseknek, mint ahogy Pásztörperc kilétének sem járt utána. Nem találkozott senkivel, nem hallgatott meg bennfentes információkat, nem olvasta el a hozzászólásokat, nem írt levelet, még egy nyomorult Google-keresést sem indított, hanem egyből billentyűzetet ragadott, hogy leírja a hülyeségeit. Hogy dokumentálja a fogalmatlanságát, az újságírói alkalmatlanságát.
Ha ezek közül bármelyiket is megtette volna, megtudta volna, hogy Pásztörperc a szakmai véleményét írta le, melyet a terepen szerzett mérésekkel, számításokkal és szakmabeliekkel folytatott kimerítő konzultációt követően – ugyanis neki ez a munkája. Pontosan azt csinálta, amit a sehányad tudású újságíró Huth üvöltve követelt tőle.
Huth nem nézett utána a posztunkban szereplő állítások közül egynek sem – ő kizárólag a kormányszóvivő, a miniszterelnöki szóvivő és Illés államtitkár nyilatkozataira támaszkodik. Szerinte Pásztörperc rágalmazott és rémhíreket terjesztett az iszapömlés utáni kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban, sőt burkoltan még bérbloggerkedéssel is megvádolta Pásztörpercet, a Vastagbőr blog (!) médiaajánlatából kiindulva. De mit is várjunk valakitől, aki szerint a blogok „a civil világ kifutói, ahol a szerzők játékos álneveken írtak a mindennapjaikról, munkájukról, szerelmeikről, csalódásaikról.” Bocs, firkász, nem fogjuk megtenni neked azt a szívességet, hogy érdekesebb, relevánsabb, megalapozottabb és őszintébb posztjainkkal ne vegyük el a kenyeredet.
Huth Gergelyt többször is kitüntettük már Sajtópribék-díjjal a neki nem tetsző vélemények büntetőjogi szankcionálását követelő gatyarángató acsarkodásért. Nem érti, mert nem is értheti, hogy a vélemény nem attól érvényes vagy értékes, hogy névvel vállalja-e az ember, vagy hogy hányan osztják, hanem hogy tényekkel alá van-e támasztva. És mivel nem járt utána semminek, a véleménye azzal együtt sem ér szart sem, hogy ő speciel a nevével vállalja. Mert az ő dolga nem az igazság kiderítése, hanem a kormányálláspont arcunkba üvöltése, lehetőleg közvetlen közelről, kidagadó homlokerekkel, havi fizetésért.
PS. Az „EU-elnökség hivatalos trollja” utalás egyébként az interneten kevéssé járatos újságírók számára érthetően érthetetlen kulturális tréfa Urkuti Györgynek, az EU-elnökség hivatalos bloggerének rovására. Még ez is, mi?
<
p style=”text-align: justify”>PS2. A poszt címe is egy belterjes kulturális utalás. Megvan, Gergely, vagy adjak linket?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522321-6ae27ca5a2892' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522321&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522321-6ae27ca5a2892&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522321-6ae27ca5a2892' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Emerenz: Én meg arra, hogy ez a „fogadjisten”.
@Pásztörperc: Közben elolvastam Huth G. cikkét is, abban azt írja, hogy ő kereste a neten Pásztörperc igazi nevét, és nem találta. Jó, lehet, hogy nem kereste eléggé. És lehet, hogy nem igaz a cikkel szembeni kritikája. Fogalmam sincs, hogy jogos volt-e megépíteni a gátakat. Sajnos az ő cikke is túlzottan személyeskedő, ez igaz.
@Emerenz: Huth G. alighanem szemérmetlenül hazudik, és Magad is roppant egyszerűen eljuthatsz erre a következtetésre. Ellenőrzésképpen beírtam a gugliba a Pásztörperc szót, és az első 4 (négy!) találat wikipédiás allapjaimra mutat. Mindjárt a kettes maga a bemutatkozó oldalam (Szerkesztő:Pásztörperc – Wikipédia), ahol igazán nem sokat kell keresgélni, mert imígyen kezdődik:
„Fügedi Ubul. Geokémikus, olvasószerkesztő. Magyar Állami Földtani Intézet: http://www.mafi.hu„.
Még mindig úgy gondolod-e, hogy Huth G. ” kereste a neten Pásztörperc igazi nevét”?
@maroz: Van előnye az anonimitásnak, így szabadabban le tudja írni sok mindenről a véleményét az ember.
Én konkrétan ennek a cikknek a helyzetében, – amiben egy valódi névvel ellátott embert szólít meg, egy álnév mögül – mondom azt, hogy szerintem nem fair, ezt talán nem olyan nehéz belátni.
@Pásztörperc: Oké, akkor elnézést. Igen, ennek ismeretében jogos a felháborodásod.
Mondjuk én csak ketteskére tettem megjegyzést, jó, elismerem, hogy a másik volt először udvariatlan, de akkor is…
Nemde ez a marharépa (Huth) volt az, aki egy gyenge pillanatában bírálni merészelte a médiatörvényt? Feltehetően azóta ki van rá szabva egyfajta hülyeségpenzum, amit teljesítenie kell, mert ha nem, akkor kénytelen lesz álnéven írogatni ingyen valamelyik blogon…
@Emerenz: „Ha már megszólítja a szerző Huth Gergelyt, akkor eléggé udvariatlan, hogy álnév mögül személyeskedik egy nevét vállaló valakivel.”
Lehet. A kérdés, hogy igazam van-e vagy sem.
@Kettes: Hát az igazság ugye szubjektív. A kérdés inkább az, hogy többen vannak-e, akik azt gondolják, hogy igazad van.
@Kettes: Úgy tűnik, Huth Gergely valóban nagyot tévedett, felszínesen nézett utána a szerző kilétének, aki egyáltalán nem akart elrejtőzni. Bőven elég lenne őt ezzel a tévedéssel szembesíteni szerintem, annak ellenére, hogy ő is eléggé anyázós stílusban írt.
mennyi időnek kell vajon eltelnie, hogy felfogják a blog, meg az egyéb internetes műfajok mibenlétét.
amúgy a hagyományos újságírásban eredetileg (ahogy még én tanultam) ha egy szerző egy újságban több cikket közölt, akkor nem lehetett alatta ugyanaz a név. az lehetett a nicknevek őse. akkor is voltak álnevek. jeles költők írók is írtak álnéven.
valahogy akik ebbe kötnek bele folyamatosan, azok nagyjából ehhez tudnak hozzászólni. mondjuk ha én olyan műsorokban szerepelnék, és úgy mint huthgergely, hát inkább titkolnám a nevem mintsem bármimás. milyen szeren vannak ezek, hogy nem akarnak egy efféle munkássággal elbujdokolni valahol a világ végén.
@Emerenz:
Kedves Emerenz!
Ha nem iszom ilyen finom szatmári szilvát, bizonnyal rövidebb és összeszedettebb lennék, de az ihlető nedű szófosásra ragadtat, és még van belőle. Tehát belevágok, és amíg hív nejem kitölti a következő kupicával, megállás nélkül írni fogok.
Igaz, legalább 5 kattintás kell, hogy kiderítsd a teljes nacionálémat, de szerintem nem éri meg a fáradságot. Mint ahogy nem éri meg nekem se Emerenz identitása után kutakodni. Egyszerűen azért, mert nem érdekel, hogy Emerenz a polgári életben nemzetgazdasági miniszter vagy patkolókovács.
Amiért neked válaszolok, az a trolltól el nem várható viselkedés, amit itt tanúsítottál. Rendben van, berúgtad a saloon ajtaját és kétszer a plafonba lőttél, de amikor felhívták rá a figyelmedet, hogy eltévedtél, és ez az Imádságos Szüzek Zárdája, képes voltál arra, hogy a szemed elé táruló bárpulton és a pókerbe feledkezett rosszarcúak látta ellenére kimenj az ajtó elé, és megnézd a cégért újra.
Nos, egy igaz troll ilyen mélyre nem süllyed, tehát te nem vagy troll. Öröm ilyet látni szőlőpárlatos éjszakán egy magamfajta megkeseredett öreg cinikusnak.
De vissza az egyes napirendi pontra. A nikk és a név kérdése.
Az internetes blog egy olyan képződmény, ahol az emberek álnéven írnak Vannak akik a polgári nevüket használják, de a többség még tízegynéhány éve, amikor először került az internet bűvkörébe, a becenevét regisztrálta. És így maradt. Az évek múltával persze ez a parányi internetes szubvilág itt Magyarországon jól megismerte egymást, személyesen is. És amikor az így, a háló által összekerült emberek személyesen találkoznak egymással, akkor se a valódi, hanem a becenevükön szólítják egymást. Jól elvagyunk így mind a párszázezren, akik kiski, Kettes, Pász/c vagy egyéb neveken írogatunk. Mindenki tudja, ha makroökonómiai, geofizikai, irodalmi vagy matematikai kérdésekben véleményt nyilvánít, kinek mekkora szakmai súlya van a témában.
A Vincent témája:
A Vincenten egy csomó okos ember, és én futunk szerzőként. Mindannyian főhajtós tisztelettel viseltetünk az olyanok iránt, akik érvet és fáradságot mellőzve vitatkoznak. Évtizedes gyakorlatunk van a legagyatlanabb terelések, mellébeszélések és gyűlölködések olvasásában. És – azt hiszem minden összebeszélés nélkül – valamennyien arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem létezik olyan nemérv, amit hajlandóak lennénk vitaalapnak tekinteni. És ebbéli elhatározásunkban az se zavar, ha ettől az imígyen kommunikálni szándékozó személyek kielégületlennek érzik magukat, hogy idejöttek talpig agykérgi viagrába öltözve és sehol egy ellenfél, akinek a szavát semmibe lehet venni.
Ezzel szemben minden valódi társalgási kísérlet társalgásba, minden érvelés vitába torkollik.
És ezzel kapcsolatban kell a legfontosabbra felhívnom a figyelmedet, mint az előző két pont esszenciájára: mindegy hogy ki mondja, csak releváns legyen. Ne a nikkel, az érveivel, bizonyítékaival foglalkozz. És ne kárhoztass senkit nikknév alatt megfogalmazott hozzászólásban azért, hogy nikknéven publikál; nem elegáns.
A Huth és Kettes publikációk közötti stiláris eltérést viszont érdemes akként szemlélned, hogy Huth egy szakmai minimumot meg nem ütő anyázós cikket delirált, míg erre válaszul Kettes gyilkos erejű publicisztikai bravúrt celebrált. Tudod: nem azért mert haragszik Huthra, csak hogy szokja.
Na, dobtunk a kandallóra is, megjött a kupickám is, jó éjt.
Mindig lenyűgöz, amikor olyanok villognak a nevük vállalásával, akiknek egyébként muszáj. Mintha egy autós különb lenne attól, hogy rendszáma van.
Riszpekt. Azért ezen a ponton álljatok le, nem szabad lemenni a szintjére. A gégehuruth makacs nyavalya… 🙂
@Emerenz:
anonim nem oltogatunk mást, hogy ménemnévvel.
pont.
Hatalmas ez a pubi, még több Huth Gergelyt akarok!
Felvettem az RSS-be a Magyar Hírlapot, ők az új Népszava 🙂
Írok én is róla egy posztot, ha már meg vagyunk említve
@kiskii: Oké, ez igaz, és az eredeti kérdés valóban érdekesebb, hogy pl. Illés Zoltán tényleg furán járt el a katasztrófa után (amennyire látom). Bár akkora szükséghelyzetben ki cselekedett volna higgadtan. És másrészt az is igaz, hogy ott a tulajdonosok is roppant irritálóan viselkedtek a felelősség tagadásával, és az is teljesen abszurd, hogy a privatizáció során fillérekért megszerzett gyárból milliárdos magánvagyonra tegyenek szert. Akkor 89 körül nagyon el lett rontva valami, amire ez az eset is rávilágított, és tényleg pl. Bibóra kellett volna hallgatni, aki azt mondja, hogy különbséget kell tenni a termelési eszközök magántulajdonlásának joga (és a termelésből származó profit) és az árucikkek magántulajdonlásának joga között.
@mavo: Értem, anonim nem oltogatunk mást, hogy ménemnévvel, csak az anonim oltogatót oltogatjuk, hogy ménemnévvel, logikus.
Huth akkora kibaszott troll, hogy simán semmi feltűnést nem keltene Minas Morgulban, lehet még némi karriert is befutna…
@Emerenz: Illés többek közt azért kapná a fizetését, hogy szükséghelyzetben higgadtan járjon el. Idiótaként ide-oda kapkodni egyszerű medián állampolgár is tud, ezért nem kell Illés, máris megtakarítunk egy kis pénzt.
Bibót nemigen érdemes behozni a képbe, ui nem nagyon van működő gazdaság, amit a harmadikutas izé alapján szerveztek meg, ez alapján nem sokra lehet alapozni az olyan állításokat, hogy rá kellett volna hallgatni. Akkor már miért nem Robert Heinleinra? Az teljesen OK, ha emberek esszéket írnak ezekről a csudákról értelmiségi folyóiratokban, de meghagynám másnak, hogy gyakorlatban először kipróbálja. Magyarországnak elég lenne 100 évente 1 Nagy Társadalmi Kísérlet Amivel Nagyon Pofára Lehet Esni, ehhez képest is túlmegyünk a kvótán.
Hallod, nem az, hogy Huth beleszaladt a pofonba … ez a marha sorba áll érte, többször!!! 😀
Ütik, kidülledt homlokerekkel mosolyog és nem érti 😀
@Emerenz: Persze, hogy logikus! Nézd csak más megközelítésben. Tök igaz, hogy a te anonimitásod nem ugyanaz, mint a szerzőké. Természetesen nem pontosan mellérendelt viszony van köztetek, mint ahogy Huth és az itteni szerzők között sem. Nem implikálok minőségi különbséget, csak másságot/összetettséget. De tekintsük most a névvállalást egy mércének, ahogy szerinted az.
Ha egy e mérce szerint „alacsonyabb szintű entitástól” (blogger) elvárod, hogy a „magasabb szintű entitást” (hivatásos címzetes-neves újságírót) csak saját névvel szólítson meg, mintegy felnőve ezzel hozzá az udvariasság és elegancia jegyében, nos, akkor az udvariasság és az elegancia jegyében erre megkérhetnéd teljes névvel is. Ugyanúgy kilépnél a saját kasztodból, mint a bloggernek kéne az övéből.
Ami persze nem kötelezne senki mást a saját neve ideírására (lásd még a net másfél évtizede közismert és közmegelégedésre üzemelő játékszabályait), viszont te hoznád azt az erényt, amit másban hiányolsz, egy csapásra megemelvén a hitelességedet. 🙂
@somewhat damaged: Így kell valakit finoman porba alázni 🙂
@Emerenz:
nem értesz te semmit, az a baj. huth elvtárssal is ez a baj, illetve vele még az is, hogy a fantáziáira támaszkodva vagdalkozik össze-vissza, lásd azt az otromba csúsztatását, miszerint „[e]gy Pásztörperc-féle bejegyzés ötvenezer plusz áfa”. meg amit már leírtam: huth meg sem próbál bármit se cáfolni, helyette pásztörpercet (és ráadásként a teljes blogszférát) próbálja hiteltelenné tenni. ami szánalmas, és trollkodás.
@Emerenz:
és ha már: ez a post kiváló példa arra, hogyan kell egy hülyét a mondókája alapján lehülyézni. ha huth legalább megpróbált volna vitatkozni az ominózus post _tartalmával_, nagyon más lenne a történet.
@somewhat damaged: Oké, ez így van.
@Tom: vagy személyeskedés nélkül megbeszélni valamit. Ettől valahogy nem érzem magam megalázva, de attól igen, hogy ismeretlenek bunkó módon nekemesnek a neten.
@mavo: de én nem vitatom, hogy Huth hülyeséget csinált, na.
@somewhat damaged: De ez nem álom, csak különbségtevés két dolog között, ami eddig össze volt mosva. Ez a különbség létezik, és káros állapot, ha nem külön kezeli a jog a kettőt.
@Emerenz:
„de én nem vitatom, hogy Huth hülyeséget csinált, na”
akkor legközelebb megkérhetlek, hogy ezt le is írd? baromira nem tudok gondolatot olvasni, kívülről ugyanis csak annyi látszott, hogy tök feleslegesen kötözködsz.
Na persze, nem vagytok bérbloggerek mi?! Annyira bér bloggerek vagytok, hogy a Magyar Hírlapot is megkértétek reklámozzon titeket! Háhh!! Lebukás gyerekek! Huth Gergelyt ti fizetitek hogy reklámozzon!
Jah és hülye trollok vagyok! Tessék példát venni Pali bohócról, ő mindenre bólogat és aláír, ennyi! Ez a média és a sajtó dolga, hogy felmagasztalja a fideszt és leégesse a szocikat, se több se kevesebb.
(iróniát kérem hozzá venni a bejegyzéshez)
(Megvan az a vicc?
Az elnöki palotában a takarítónő WC pucolás közben kiejt egy darab szaros WC papírt a a lichthofon át, és látja hogy az elnöki irodába esik be. Megijed, leszalad a titkárnőhöz, és megkéri hogy a lehető legdiszkrétebben próbálja visszaszerezni az elrepült papírdarabot mielőtt a Főméltósága meglátja. Titkárnő el, egy perc múlva jön vissza szomorú arccal:
– Már késő! Aláírta!)
@mavo: jó….
sztem a blogolás (vagy az újságírás) nem arról szól, hogy megalázzunk, vagy szópárbajban legyőzzünk bárkit is, hanem hogy megbeszéljük a dolgokat.
tényleg nem személyeskedni akartam, nem ragaszkodok mindenképp az igazamhoz, csak feltűnt valami. És az, hogy ti sem írjátok le az igazi nevetek, végül is azt jelenti, hogy ennek valóban van tétje, amivel az újságíró kénytelen együtt élni, mi meg nem.
@Emerenz:
wazzeg, a blogolás (és a blogon kommentezés) már csak ilyen műfaj, mindenki álneveken irkál. cserébe (az újságíróval ellentétben) nem ebből él. én is baromi szívesen adom a civil nevemet, de akkor tessék nekem ezért fizetni. nem mellesleg, ha egy újságírót megbüntetnek, jó eséllyel a munkaadója fizet helyette, tehát még csak ne is biztos, hogy olyan nagy kockázatot vállal. ld. bájerzsóttit, akinek esztergom fizeti a perköltségeit, mert a helyi seggnyalonc médiában rágalmazott.
azt egyébként hozzátenném, hogy a túloldal sem okosabb, ld. szilágyi ákos remekmívű 2009 március 14-i múoszos beszédét, amelyben a bloggerek ténykedéséből simán levezeti a sajtószabadság halálát: http://www.emasa.hu/cikk.php?page=radio&id=4765
(via: comment.blog.hu/2009/03/19/a_sajtoszabadsag_meghalt )
@Emerenz: Üdv!
Én mondanék a nick mellett még egy érvet Neked:
Nem az aláíró tekintélye, hanem a tartalom határozza meg a beírás értékét. Akár posztról, akár hozzászólásról (komment) van szó. Életkortól, szakmától függetlenül, kötetlenebbül tudunk társalogni. Leírhatom a polgári nevem, de ha nem ismersz, akkor nem mond Neked semmit, ha pedig ismersz, akkor hajlamos vagy skatulyázni.
„…de attól igen, hogy ismeretlenek bunkó módon nekemesnek a neten.”
Ha ismerősök esnének Neked, azzal jobban ki lennél békülve? 🙂
Teljesen mindegy, hogy milyen néven írunk. Akár a polgári, akár a választottat használjuk, ugyan azok maradunk. „A stílus maga az ember.” Névváltással ez nem változik meg.
@acs63:
„Nem az aláíró tekintélye, hanem a tartalom határozza meg a beírás értékét.”
pont.
@mavo:
Túloldal? Már melyik és mihez képest? És hány oldala van az éremnek? Négy vagy tizennégy?
Szilágyi Ákos idelinkelt múoszos szövege szimplán zavaros, tájékozatlanságról árulkodik és össze-vissza vagdalkozik. Bármelyik oldalon találnál olyat, aki büszke lenne rá és egyetértene vele.
Persze, némi megoldhatatlan problémák azért vannak. Elég, ha ellátogatsz a Mandinerre, megnézed a Hírszerző vagy a NOL némely kommentsorozatát stb. Persze, ez most messzire vezetne, és mondom, hogy szvsz megoldhatatlan. Akárhány oldallal számolsz.
@HaKohen:
„Túloldal? Már melyik és mihez képest?”
na, melyik?
„Persze, némi megoldhatatlan problémák azért vannak.”
a moderálás a bloggazdák joga. szerintem is hülyeség, hogy mandinerék kvázi nem moderálnak semmit, de ez van, joguk van rá.
@HaKohen:
annyiban igazad lehet, hogy ha csak ezt a kommentemet olvasod, nem feltétlenül érted, mire célzok: ez a hozzáállás pártállástól függetlenül közös bizonyos (vélhetően ún, szakmai gőggel megáldott) újságíróknál.
@acs63: Oké, ez így van, de ezzel a konkrét poszttal kapcsolatban volt annyi a megjegyzésem, hogy valaki egy nicknév mögül újságírásra alkalmatlannak nyilvánít valakit, úgy, hogy meg is szólítja. Nem ismerem Huth Gergely munkásságát, de ezt a helyzetet éreztem kicsit furának. Bár az eredeti cikk olvasása után el kell ismernem, hogy H.G. még udvariatlanabb volt.
„Nem az aláíró tekintélye, hanem a tartalom határozza meg a beírás értékét.” Azért ha olvasok valamit, nem mindegy, ki írta vagy mondja, egyre inkább nem az, de igazad van, elég lehet ehhez tudnom a nicknevét, ha már olvastam tőle.
„A stílus maga az ember.” Igen, de ha okoskodhatok kicsit, talán nem baj, hogy utána lehet nézni, hogy ezt egy Buffon nevű, felvilágosodás kori francia biológus mondta az akadémián tartott beszédében, és így folytatja: „A stílust nem lehet elvenni, se átvenni, se megváltoztatni: ha emelkedett, nemes, árnyalt, a szerzőt minden korban tisztelni fogják, mivel csak az igazásg tartós, sőt örök.” („Le style ne peut donc ni s’enlever, ni se transporter, ni s’altérer: s’il est élevé, noble, sublime, l’auteur sera également admiré dans tous les temps; car il n’y a que la vérité qui soit durable, et même éternelle.”)
@mavo:
Hát nem feltétlenül értek minden magasröptűséget, hisz’ vállaltan csekély értelmű medvebocs vagyok. De hátha csak kekeckedek veled?
Na, Szilágyi Ákos azért több, mint újságíró. Pl. az orosz történelemhez meglehetősen jól ért. Az irodalmi munkásságát (mert az is van neki) már kevésbé kedvelem. Viszont abban egyetértünk (veled), hogy hülyeségeket mondott azon a múoszos izén, az érem akármelyik oldalán állt is.
Azt pedig már a másban kiváló Simicskától megtanulhattuk, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni.
@mavo: Ez szélsőséges nézet, és idealizmus is.
Abban is igazatok van, hogy az újságírók félthetik a megélhetésüket a bloggerek tevékenységétől, akik ingyen teszik közzé a gondolataikat (hogy joggal vagy jog nélkül, azt nem tudom, egyelőre én is veszek papírújságokat is, pedig minden hír fent van a neten), és ez H.G. cikkén is erősen látszik.
@Emerenz: Buffon gondolatának csak az első részével értek maradéktalanul egyet: Senki sem tud tartósan kibújni a bőréből.
Az emelkedett, nemes gondolatok feltétlen tisztelete a társadalom változásával együtt változhat, lehet elnéző mosoly az osztályrésze, vagy vaskalapos gondolkodás okozója is. A társadalom nem statikus.
Az igazságnak meg sok arca van, a történelmet pedig a győztesek írják!
😛
@acs63:
igen, és színház az egész világ… 🙂 csak arra értettem, hogy nem rossz, hogy így a neten utána lehet nézni, hogy kitől ered ez a mondás. Kiderült, hogy egy természettudós tartott előadást a stílusról, többek közt az élő beszéd stílusáról.
@Emerenz: A mai világban meg lekiabálnák a fejét a stilisztika felkent nagyjai: „Suszter, maradj a kaptafánál!” 😀
Látod, pont erről van szó! Nem az a lényeg, hogy KI mondja, hanem, hogy MIT mond.
@Emerenz: SZVSZ az újságíróknak nincs mit tartaniuk a bloggerektől, alvégre nekik ez szakmájuk. Mindazt, amit mi csak amatőrködünk, ők öt álló évig tanulták az egyetemen, majd folyamatos szakmai gyakorlatban, állandóan ellenőrzött körülmények között csiszolták fényesre tudásukat — miközben mi csak hébe-hóba rittyentettünk egy-egy jelentéktelen kis szösszenetet. Köv.képpen ők annyival jobbak nálunk, hogy ezt a különbséget az olvasó szívesen megfizeti. Nagyon megéri ugyanis az, hogy pénzéért az őt érdeklő hírekről szóló, releváns és megbízható információk birtokába jut, méghozzá jól, a megértést segítően strukturált, olvasmányosan, választékos stílusban írt cikkekből.
Újságírókkal mi a fasorban sem lehetünk. Nem is leszünk soha. Akinek meg félnie kell tőlünk, azért nem kár: hadd hulljon a férgese!
A populista mesebeszéd morfológiája ( Szilágyi Ákos ) szerintem nagyon ütős írás. Aktualitása miatt megértem ,hogy egyideig nem lesz divatos olvasmány.
Nem tudom (mert az összes kommentet el sem olvastam), de nekem van egy olyan fura érzésem, a MH SZERVEZETT akciósorozatot indított a bloggerek ellen. A múltkor ez a friss Madách díjas Bayer, most ez a Huth (hutt). Ha innen még valaki szót emel a blogok ellen, az már nyílt hadüzenet lesz…
@Pásztörperc:
Tényleg ez a neved? Fügedi Ubul. E mellé szerintem nem kell nick.
Bár valószínűleg ilyen névvel én is nicket használnék.
Nehogy megsértődj, de azt hiszem egy ilyen név nehéz gyerekkort eredményez.
Egyébként a cikkhez, meg az egész vincenthez gratula. Neked is meg a többi vincentnek is.
@Pásztörperc: ugyan, öreg! ezt a huth „ujsagirot”, akkor te pulitzer-i magassagbol sajnalhatod, hogy „csoro kis fasz”… ugy, hogy ki lehet a fasorban es ott mit csinalhat? – batran huzzatok ki magatokat!