A Huth-ok bosszúja
Eredeti szerző: Kettes
Huth Gergely, a Magyar Hírlap nevű Széles Gábor-szócső fizetett publicistája lapjuk szombati számában nekirontott szerzőtársunknak, Pásztörpercnek (Trollok támadása). Történt pedig, hogy Huth Gergely ült a monitor előtt, olvasta blogunk egyik legjobb posztját (a vörösiszap-ömléssel kapcsolatos kormányzati fontoskodásról), és vértolulást kapott. Vértolulást kapott a gondolattól, hogy médiatörvény ide, sajtószabadság oda, még mindig vannak emberek, akik mást mernek írni a kormány dolgairól, mint amit a Magyar Hírlaphoz hasonló termékekben elvárnak tőlük. Ráadásul mindezt nagyobb napi oldalletöltéssel teszik, mint amekkora példányszámban a Magyar Hírlap print kiadása egy átlagos napon elkel.
– Hogy merészeli ez a… – gondolta Huth. – Ki ez egyáltalán? Ki ez a kis csillagcsücsöri kis gádzsi, te, kik ezek, mik ezek?! Örülünk, Vincent? Pásztörperc? Életembe nem hallottam… Senkiháziak kezébe került a blogszakma!
Jobbra néz, mit lát? „Az Örülünk, Vincent? az EU-elnökség hivatalos trollja.” Balra néz, mit lát? Széles Gábor, mint kép, szobája falán. Ebből merít erőt. Írja:
Egy tripla senki, aki a blogján Pásztörperc álnéven írja napról napra a közéleti témájú bejegyzéseit. Hiába keresgél az ember a világhálón, Pásztörpercről – a saját bemutatkozójában – mindössze annyit tudhat meg, hogy ő „az EU-elnökség hivatalos trollja”.
Miután Huth a Magyar Hírlap internetet csak tévéből ismerő olvasói számára tisztázta, hogy ki Pásztörperc, definiálja a felelős – nem trollkodó – újságírás alapjait:
Ezért, ha e cikk szerzője szeretné elkerülni a milliós kártérítést meg a börtönt, és mondjuk az ajkai vörösiszap-katasztrófa körüli gyanús ügyekkel szeretne foglalkozni, akkor először is órákat tölt el különféle találkozókon, bennfentes informátorok beszámolóit hallgatva. Miután maga már totálisan meggyőződött bizonyos disznóságok tényéről, még mindig nem nyúl a billentyűzethez, hanem elkezd kutatni, válaszokat követelni, bizonyítékokat, drága cégadatokat gyűjtögetni, hogy ne csupán az igazat írja, de a bíróságon is fel legyen vértezve a milliárdos érdekkörök kitömött zsebű ügyvédeivel szemben. És ha heteken át csak cinikus válaszokat kap a hatóságoktól, akkor is csak átkozódik legfeljebb, de nem ír semmit, amíg nincsenek meg a bizonyítékok. Nemcsak öncélból, hanem az ön érdekében is, nyájas olvasó, mert úgy tanulta az iskolában, hogy az ön félrevezetése a legnagyobb bűn, amit ebben a szakmában el lehet követni.
Figyelemre méltó, hogy ezt a magas erkölcsi és szakmai követelményt abban az újságban fogalmazzák meg, amely a korábbi években előszeretettel idézte egy bizonyos Bonaventúra Pál alkotmányjogász „alkotmányjogi véleményét”, mely Pál a Magyar Hírlap hasábjain kívül a való világban soha sem létezett: csak a szerkesztő laikus, de mindig fideszes alkotmányjogi véleményét csomagolták ízletes csokoládébatyuba. Továbbá annak az újságnak az oldalairól oktatnak erkölcsöt, amelyik Bayer Zsolt hányásaival öregbítette a magyar jobboldali sajtó antiszemita hírnevét a világban.
Nos, Huth természetesen nem töltött el sem órákat, sem perceket azzal, hogy utánajárjon a iszapömlés körül kormányzati intézkedéseknek, mint ahogy Pásztörperc kilétének sem járt utána. Nem találkozott senkivel, nem hallgatott meg bennfentes információkat, nem olvasta el a hozzászólásokat, nem írt levelet, még egy nyomorult Google-keresést sem indított, hanem egyből billentyűzetet ragadott, hogy leírja a hülyeségeit. Hogy dokumentálja a fogalmatlanságát, az újságírói alkalmatlanságát.
Ha ezek közül bármelyiket is megtette volna, megtudta volna, hogy Pásztörperc a szakmai véleményét írta le, melyet a terepen szerzett mérésekkel, számításokkal és szakmabeliekkel folytatott kimerítő konzultációt követően – ugyanis neki ez a munkája. Pontosan azt csinálta, amit a sehányad tudású újságíró Huth üvöltve követelt tőle.
Huth nem nézett utána a posztunkban szereplő állítások közül egynek sem – ő kizárólag a kormányszóvivő, a miniszterelnöki szóvivő és Illés államtitkár nyilatkozataira támaszkodik. Szerinte Pásztörperc rágalmazott és rémhíreket terjesztett az iszapömlés utáni kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban, sőt burkoltan még bérbloggerkedéssel is megvádolta Pásztörpercet, a Vastagbőr blog (!) médiaajánlatából kiindulva. De mit is várjunk valakitől, aki szerint a blogok „a civil világ kifutói, ahol a szerzők játékos álneveken írtak a mindennapjaikról, munkájukról, szerelmeikről, csalódásaikról.” Bocs, firkász, nem fogjuk megtenni neked azt a szívességet, hogy érdekesebb, relevánsabb, megalapozottabb és őszintébb posztjainkkal ne vegyük el a kenyeredet.
Huth Gergelyt többször is kitüntettük már Sajtópribék-díjjal a neki nem tetsző vélemények büntetőjogi szankcionálását követelő gatyarángató acsarkodásért. Nem érti, mert nem is értheti, hogy a vélemény nem attól érvényes vagy értékes, hogy névvel vállalja-e az ember, vagy hogy hányan osztják, hanem hogy tényekkel alá van-e támasztva. És mivel nem járt utána semminek, a véleménye azzal együtt sem ér szart sem, hogy ő speciel a nevével vállalja. Mert az ő dolga nem az igazság kiderítése, hanem a kormányálláspont arcunkba üvöltése, lehetőleg közvetlen közelről, kidagadó homlokerekkel, havi fizetésért.
PS. Az „EU-elnökség hivatalos trollja” utalás egyébként az interneten kevéssé járatos újságírók számára érthetően érthetetlen kulturális tréfa Urkuti Györgynek, az EU-elnökség hivatalos bloggerének rovására. Még ez is, mi?
<
p style=”text-align: justify”>PS2. A poszt címe is egy belterjes kulturális utalás. Megvan, Gergely, vagy adjak linket?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522321-6ae26fb526fdd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522321&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522321-6ae26fb526fdd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522321-6ae26fb526fdd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A kis Gergőke leukoplasttal félig leragasztott, rugós szárú szemüvegével, diplomata táskáját a hóna alatt szorongatva lihegett a fal mellett. Barna, kockás zoknija is átázott már a műbőr szandálban, annyira futott szegény a felsősök elől. „Kapjuk el a kis gecit! ott van! ott van a kis spicli!” – hallotta egyre közelebről. Meg is iramodott volna szegény ismét, de megbotlott, a következő pillanatban pedig már ott is volt a kezeik között. Az Almásy tériek ismét eloltották a csikkeket a kis testén, lepisálták a pedagógusoknak tett jelentései miatt. Ám amikor rugdosták is, csak arra tudott gondolni, hogy ez még mindig jobb, mint amikor nevelőapja simogatja…meg…cirógattatja magát…meg…
Amint leszegett fejjel támolygott hazafelé egyre csak sziszegte: „Újságíró leszek…majd én megmutatom mindenkinek…”
Hát én valahogy így képzelem el egy fizetett seggnyaló személyiségfejlődését.
Kezdetektől olvasom a sok régi ismerőst. Ez egy jó nap volt Kettes remeklésével kezdve, Pásztörperc finom beszólásain át a végére egy kiski frappáns. Kicsit nosztalgiám támadt, tulajdonképpen már megérte, hoyg ez a szegény Huth ennyire minősítettben bírta az öntököndöfést elkövetni. 🙂
@fuhur: Eredetileg nem ez volt. De amikor már évek óta mindenki így hívott, fölvettem hivatalosan. „A krumplileves, az legyen krumplileves!
@Galádriel: Úrnőm! Gyere gyakrabban!!!
Az csak szerintem különösen vicces, hogy sikerült kb. az egyik legszakmaibb posztotokat és az egyik legnormálisabb bloggereteket betalálnia?
Azért Kettes és jotunder lényegesen jogosabban támadható, akkor is ha speciel én általában egyetértek velük.
Ezt a linket láttátok már?
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=105804572830297&set=o.184272521594541
@S.Clegane: Hmmm… fincsi trollcsemege.
nem tudom mennyire releváns, de nekem van egy 8 (9?) évvel ezelőtti, még magyar nemzetes Huth Gergely névjegyem, amit a saját kezéből kaptam. forintban és euróban is elfogadok ajánlatokat ezért a relikviáért.
@Őszinte Őrült: Esetleg elcserélnéd Deutsch Tamás gyerekkori kopnyájára?
🙂
Gyönyörű riposzt! 😀
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/ubul_letezik.html
A heregolyó bocsánatot kér, de mert semmit sem ért ebből az egészből, az értéke éppen annyi, amennyi a lapjáé.
De a legjobb mégiscsak az, hogy aszongya: „Pedig némi guglizással valóban kideríthető, hogy Pásztörperc maga Fügedi Ubul. Be kell vallanom, ezt a keresési eredményt már a cikk írásakor is megkaptam, de álmomban sem gondoltam volna, hogy valódi név. Bocsánat, kéretik a hamut házhoz szállítani.”
Ezt azért idézem – bár lényegtelen – mert valamikor régen én pont így jártam. Olvastam Ubul cikkét a Népszabadságban és mérges volta, hogy ha álnevet választ valaki, akkor miért ilyen átlátszót. Dehát ez régen volt, nagyon rég..
@Lólábfi Horgász SC: Akkor most már csak annak kéne utánanéznie, hogy P/c tényekre alapozta-e a véleményét vagy hiedelmekre.
@Lólábfi Horgász SC:
a gáz, hogy lényegileg huth egy centit sem lépett előrébb. A bizonyítás látszatát is elkerülve basz oda olyanokat, hogy pásztörperc úgymond „riogat”, estébé.
Huth Gergely nem újságíró.
Huth Gergely, az Huth Gergely.
Visszaél a nevével.
Ha nekem is ilyen szép nevem lenne, akkor én is Huth Gergely lennék.
De akkor az én nevemmel élne vissza.
És ugyanekkora marhaságokat írna.
Uramisten! Rájöttem, nem akarok ilyen szép nevet.
Inkább Huth Viktor szeretnék lenni. Vagy Széles Huth Viktor.
Mindegy is, minek hívnak, csak a fizuját utalják a számlámra.
Elvégre idiótának lenne alkotmányos jogom.
Mindenesetre Huth megszívta, mert az oly gyűlölt jobban olvasott blogon ugye több ember előtt sikerült bekapnia a sallert, mint amennyi előtt a saját disznóólában acsarkodott.
„Miután maga már totálisan meggyőződött bizonyos disznóságok tényéről, még mindig nem nyúl a billentyűzethez, hanem elkezd kutatni, válaszokat követelni, bizonyítékokat, drága cégadatokat gyűjtögetni, hogy ne csupán az igazat írja, de a bíróságon is fel legyen vértezve a milliárdos érdekkörök kitömött zsebű ügyvédeivel szemben.”
Minden szava színarany! És pontosan ugyanígy járt el Huth Gergely vezetése alatt Bayer Zsolt, amikor az orgoványi büdöske másodvirágzásáról írta azt a szép cikket.
sziasztok! Egy komment a cikk alatt a Magyar Hírlap oldalán:
„42. aztmondja2011-02-01 17:14:42
Kedves Gergely!
Lehet hogy Ön is felkészülhetett volna a cikk megírása előtt, és akkor nem kerül ilyen kellemetlen helyzetbe gyakorlatilag az egész blogvilággal szemében, sőt azt kell hogy mondjam, a jóérzésű, nyitott interneten tájékozódó emberek szemében. Ha használta volna a méltán népszerű és ingyenes google keresőt mint minimális tájékozódási lehetőséget az egyébként személyeskedéssel tűzdelt cikke megírása előtt, akkor az alábbiakat megállapíthatta volna:
– a cikkben említett blogok szerzői nem kapnak fizetést a cikkek után.
– Amennyiben sértőnek találj aa cikkek tartalmát, akkor a blog-hu-t felkeresve, most is lehetősége van akár a tartalom korlátozására is, ha az indokolt.
– A cikkében említett szerző a téma szakértője, a helyszínen szerzett tapasztalatokat a posztjában leírtakhoz. De ami fontos, nem újságíró, a blogok véleményeket fogalmaznak meg, és ezeket az Index felületén is külön blogketrecben lehet elérni, elkülönítve a hagyományos tartalomtól, hogy senkiben ne keveredhessenek össze. Összefoglalva úgy hívják ezt nem elfogult körökben, hogy szánalmas öngól! Sajnálom, nem akartam személyeskedni, de az Ön cikkének stílusa után, ez azt hiszem nyugodtan belefér! „
Szerintem ez így mindent elmond, én magam is ezt írtam volna, és így még regisztrálnom sem kell arra a kétes hírű portálra…
@Legelő Őse: gondolom meg is kapta érte a magáét… 🙂
@Kettes: „Akkor most már csak annak kéne utánanéznie, hogy P/c tényekre alapozta-e a véleményét vagy hiedelmekre.”
Nem fog. Még a végén kiderülne, hogy P/c nek van igaza. Azt meg nem írhatja meg, azért nem fizet a főnöke.
Merthogy ezt írja:
„Ez történt Pásztörperc, alias Fügedi Ubul tényfeltáró cikknek álcázott írásával is, amelyben például azzal rémisztgette a vörösiszap-katasztrófa áldozatait, hogy a kormány fölöslegesen bontotta le a házaikat. Csakhogy ez a cikk és a sok-sok más hasonló kamu oknyomozó sztori az Index címoldalán egyből közüggyé válik.”
Valaki bekommentelhetne oda a valamit nekem már nincs erőm. Ma épp elég volt Szijártó Péter blogjára kommentelnem. 🙂
@fuhur: El tudjátok képzelni azt az embert, aki megrémül attól, hogy nem kellett volna lebontani azt a nem túl jó állapotú házát, ami helyett így — hogy lebontották — mindenképp sokkal korszerűbbet és nagyon valószínűen jobbat is kap???
Hasonló helyzetben én kb. úgy reagálnék, mint a beszédes nevű Hihi király.
A szerző egyetlen, mélyen igaz állítása az, hogy közügy nem a kormány pocsékolásából lesz, hanem az erről írt cikkből. No ez az, ami miatt így utólag tökéletesen fölöslegesnek tartom az egész megírását. Azt hiszem, jobban teszem, ha maradok a borzalmas költőknél…
@fuhur: @fuhur: Az a szíjgyártó blog ugye csak vicc? Mindenesetre halálra röhögtem magam a kommenteken. 😀
kormanykerek.blog.hu/2011/01/19/nagyobb_a_fust_mint_a_lang_a_mediatorveny_es_egyebek#c12259169
@somewhat damaged: Amúgy még mindig ez a logikai fejtörőn gondolkoztam, végül is a helyzet a következő: te (és a többiek) felhívtad a figyelmem, hogy elegánsabb lett volna, ha kiírom a nevem. Én ugyanerre hívtam fel kettes figyelmét. Most akkor mit csináltam másképp hozzátok képest?
..ezen a fejtörőn.
@fuhur:
„Ma épp elég volt Szijártó Péter blogjára kommentelnem.”
Te is egy mazochista vagy?
@oggángyi:
A fenti kérdés neked is szól.
@Pásztörperc:
Egyrészt tényleg teljesen fölösleges volt megírnod.
Másrészt egyáltalán nem volt fölösleges megírnod.
(Ha nem ismernéd a vonatkozó alapviccet, alkalomadtán megírom.)
@HaKohen: Minden jel arra mutat…. 😛 Mondjuk ez éppen jól jön a dolgok jelenlegi állása szerint….
@HaKohen: Jöhet!
@HaKohen:
Mondjuk én ezt találtam meg:
kormanykerek.blog.hu/2011/01/21/a_szeretet_vezenyszava
Kicsit felbosszant ha Deutsch Márnemfür Tamás a hazugság megállításáról beszél.
Aztán gondoltam hogy felteszek pár kérdést. Nem mintha válaszra várnék. 🙂
@Pásztörperc:
Nem volt felesleges megírni. Én pl egy csomó dolgot megtudtam. De persze ha azt várod, hogy elismerjék hogy igazad, van, illetve, hogy változik valami akkor …
Hehe
voks.nolblog.hu/archives/2011/02/01/Huth_Gergely_magat_szegyenitette_meg/
@fuhur:
Atyám ! Szijjártó és az igazmondás……Csak hápogok….
Egy ilyennek bármit mondasz, lepereg róla, még önérzete sincs, nemhogy gerince. Jellem …Piha
@Emerenz: Örülök, hogy elgondolkodtattalak :). Gyakorlatilag ugyanazt csináltad, viszont időrendben itt te noszogattál először, nem járván elöl a jó példával (kevésbé finoman: más faszával verve a csalánt). Erre az ívre mutattam rá, és arra, hogy ahogy neked látszólag kedves az inkognitód (és ez semmi rosszat nem implikál), ez másnak ugyanúgy szíve-joga, még ha nem is egy ligában játszotok épp.
@somewhat damaged: Ne piszkáljátok már ezzel egymást!
A nickname arra „kényszeríti” az olvasót, hogy elolvassa és magában értékelje a kérdéses szöveget (poszt, komment). (Persze ez egy idő után megváltozik.)
Túl kellene lépni a feltétlen tekintély-tiszteleten és csak a mondanivaló valóság-értékét tenni a mérleg serpenyőjébe! Nekem pl. nem elég egy aláírás, szeretem, ha egy elemzés/vélemény adatokkal is alá van támasztva. Egy nézőponttal/világnézettel – önmagában – nem lehet vitatkozni/cáfolni, csak konkrét helyzet(ek) ben, konkrét adatokkal.
Miniszterelnök, vagy blogger? Nem érdekel. Meg tud-e győzni adatokkal az igazáról, vagy sem?
@somewhat damaged: Jó… úgy gondolom, a te dialektikád is átsiklik 1-2 apróság fölött, szóval nem teljesen így van, de nem akarom tovább ragozni. Azt hiszem, ilyenkor szokták azt írni a fórumozók, hogy igazából egy jó dugás hiányzik nekünk, vagy valami más, nem tudom. 🙂
@Pásztörperc:
„A szerző egyetlen, mélyen igaz állítása az, hogy közügy nem a kormány pocsékolásából lesz, hanem az erről írt cikkből. No ez az, ami miatt így utólag tökéletesen fölöslegesnek tartom az egész megírását. Azt hiszem, jobban teszem, ha maradok a borzalmas költőknél… „
szerencsére nem így történt. huth akarata ellenére növelte a beírásod nézettségét, és ahogy én körbe nézegettem, a többség nem huth mellé áll. abszolút megérte megírni, jöhet a következő
@acs63:
„Túl kellene lépni a feltétlen tekintély-tiszteleten és csak a mondanivaló valóság-értékét tenni a mérleg serpenyőjébe! Nekem pl. nem elég egy aláírás, szeretem, ha egy elemzés/vélemény adatokkal is alá van támasztva. Egy nézőponttal/világnézettel – önmagában – nem lehet vitatkozni/cáfolni, csak konkrét helyzet(ek) ben, konkrét adatokkal.
Miniszterelnök, vagy blogger? Nem érdekel. Meg tud-e győzni adatokkal az igazáról, vagy sem? „
úgy biza. és pont ezért érdektelen, hogy a bírált személynek tudjuk-e a valódi nevét, vagy sem. és ezért egy barom huth.
@acs63:
jelzem, ebből szoktak olyan furcsa szituációk keletkezni, hogy egyébként síkhülye emberek csodálkoznak, miért értek velük egyet, ha véletlenül pont igaznak tűnik, amit írtak. mert fordított esetben ez nekik eszükbe sem jutna: ki írta? ő? á, akkor nem lehet, hogy igaz.
@mavo: off
Te most engem burkoltan le”sík hülyéztél”? 😀
@acs63:
huth vagy? 🙂
@acs63:
egyébként eddig sokat nem párírtunk, úgyhogy még nem kerültél be egyik rekeszbe sem.
@mavo: Én annyira egoista vagyok, hogy nekem saját rekesz jár! 😛
„nem párírtunk”
Mire gondoltál?
@Emerenz: gondolom, így van… minden párhuzam sántít valahol, a lényeg, hogy a célnak (garas az anonimitás feladásának szükségtelensége mellett) megfelelt. 🙂
Tényleg nem ér további ragozást. No mentem, egyelőre még csak GDP-t termelni 🙂
@acs63: szerintem tök civilizáltan piszkáltuk egymást. 🙂
Amúgy egy véleményen vagyok veled. De általában addig a pontig azért kíváncsi vagyok a szerző identitására, hogy összefüggésbe tudjam hozni a mondanivalót a saját korábbi írásaival, a környezettel, ahol publikál és így tovább. Ez segít abban, hogy mennyire vehető komolyan a dolog. Például Huth cikkének lényegét is igencsak beárnyalja, hogy hol dolgozik és mit alkot. Vagy Gyurcsány is jobb, ha hallgat most már, legyen akár ezerszer igaza, akármiben.
Ehhez a vizsálathoz viszont elég egy következetesen használt nicknév is. Hogy jóskapista vagy gipszjakab, az nem érdekel.
@acs63:
élőben párbeszéd, itt párírás tud folyni. 🙂
@mavo: A „párbeszéd” két ember között folyik. Itt azért kicsit többen szóltunk hozzá. 🙂
@acs63:
definíció kérdése (ld. „kétoldalú párbeszéd”), de mindegy is, én általában megfelelően izolálva kezelem a kommentfolyamon belüli párbeszédeket.
Azért pl. a mostani filozófusok-pályázatok kérdésben nekem ezerszer többet mond valaki olyan véleménye, aki ismeri azt a közeget (és nem teljesen elfogult) mint aki nem. Nem a tekintély miatt, hanem mert neki van róla tapasztalata. Pl. a „fenomenologia.hu”-n olvasható egy nevesített vélemény az ügyről, ami nekem, így névvel együtt többet mond, mint a legtöbb nicknéven beírt komment.
@Emerenz: Brendel Mátyásra gondolsz? Neki nem műszaki végzettsége van?
Az a baj az elméleti munkákkal, hogy sokszor még a kollégák is ellentétes véleményeket fogalmaznak meg, nincs objektíven mérhető érték. Értékelj egy elméleti fizikust! Jó, ha húsz éven belül kiderül, hogy igaza van, vagy nincs. Filozófiai munkát mérni, gondolatokat értékelni…..
Én fordítanék a kérdésen. A megbízót kérdezném meg, hogy ért-e annyit a tanulmány, amennyit fizetett érte.
Gondolj bele, egy festmény értékét sem a vászon, a festékek ára és a munkaórák határoznak meg.
@acs63: Igen, rá gondoltam, ő bizonyíték arra, hogy egy „filozófusbarát” és nem jobboldali valaki is láthatott visszásságokat a pályázatokkal kapcsolatban. Jó, lehet, hogy ez egyébként is kiderült, de nekem pl. fontos volt ehhez ezt elolvasni.
A megbízót? Igen, őt is meg lehet akár kérdezni. Meg tényleg nehéz eldönteni a munkák értékét, ez így van.
@Emerenz: Ebben a kérdésben Brendel úrnak azonos a súlya Huth úrral, vagy velem. Egyikünk sem tudja megítélni, hogy mennyi munka van egy filozófiai tanulmányban. Az értékét/használhatóságát meg a megbízónak kellene megmagyaráznia!
Nem tudom Brendel úr mit szólna, ha a Pascal-ban végzett munkáját egy gépírónő teljesítményével vetném össze? (Tudom, hogy túlzás.)
@acs63: Oké, lehetséges.
Azt talán el lehet dönteni, hogy mennyi eredeti gondolat, meglátás van egy tanulmányban, nem tudom.
Állítólag a Tiszta ész kritikájának is vannak jobban/kevésbé jól kidolgozott részei, nem mintha meg tudnám ítélni, csak mondom, hogy elvileg látszik, mennyire van „ott” valaki egyes bekezdések vagy sorok mögött. Én már ott leragadok benne, hogy a tér és az idő azok a tiszta szemlélet formái.