A jogvédők temetése alkalmából
Eredeti szerző: ulloiut
Bár kormányunk meglepődött, egyértelmű volt, hogy az eddigi botrányos összecsapások után újabbak és újabbak fognak következni a roma és a nem roma közösségek között. Ezek generálódnak maguktól is, de ha valahol nem kellően automatikus a folyamat, ott az erre specializálódott gengszterpárt, a Jobbik szívesen rásegít egy kis botránykavarással. Valahogy számos tisztességes embernek megoldásként tudta magát eladni a Jobbik és a Gárda, pedig egyelőre nincs épkézláb javaslatuk a problémahalmaz megoldására, leszámítva a konfliktus gerjesztését, a botrány + Gárda + cigány = Jobbik szavazat = jobb megélhetés Vona Gábor etnobizniszének bevált mintája alapján.
Meglepő viszont, hogy bár a nagyon súlyos integrációs probléma felelőseit illetően komoly egyet nem értés van, majdnem konszenzusos felvetés (sarkítva), hogy komoly problémát jelentenek a jogvédők, ők idéztek itten mindent elő. Jobboldali polgártársaink zömét eleve a hideg undor fogja el, ha valaki a határon belül merészel a kisebbségek jogairól papolni (mert a határon kívül senki nem papol annyit a téma fontosságáról, mint a magyarok, és azon belül különösen a jobboldal — és egyébként abban igazuk is van, csak hát következetlenek szegények). De mostanában a nagyon tágan értelmezett ballib fórumokon is közkedvelt célponttá vált a „jogvédő”.
Már-már háromharmados az egyetértés abban, hogy ők tolták el a cigányok amúgy rendkívül hatékony integrációját, mert nem voltak hajlandóak felismerni a probléma mélységét, bagatellizálták a romák bűnözési rátáját és folyamatosan a romák jogairól beszéltek, ami ugye abszurdum egy ilyen helyzetben.
A legfőbb „bűnük”, hogy elnyomták az érdemi (sic!) társadalmi diskurzust erről a kérdésről és a PC-beszéd kikényszerítése miatt nem lehetett nekimenni ennek a problémának. Írnak ilyeneket egyébként zömével olyan fiatal (bal)liberális és jobber fiatal elemzők, akik közül igen kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy komolyan próbálták volna bevinni a közbeszédbe ezt a témát.
Természetesen nincs olyan, hogy „jogvédő”: akiket ebbe a kategóriába sorolnak, azok sokféle ideológiai alapvetéssel, szakmai tapasztalattal és gyakorlati elképzeléssel közelítik meg a kérdést — és persze jó néhányan nem „jogvédők”, hanem olyanok, akik terepismerettel igyekeznek előrevinni az integrációt. Kevés közös vonás van bennük. Az egyik, hogy nem a faji alsóbbrendűség alapvetéséből indulnak ki.
A dehonesztáló szándékkal kiterjesztett kategóriát tehát csak a vita kedvéért fogadom most el, mert ugye nagy vonalakban tényleg tudjuk, hogy kikről van szó.
Azért lep meg, hogy pont őket kiáltották ki bűnbaknak, mert kb. másfél évtizede több mint egy tucat „jogvédővel” készítettem hosszú interjút erről a témáról, és a rasszizmus egyértelmű elutasítása mellett egy másik közös nevező az volt, hogy itt iszonyatosan nagy konfliktusok lesznek, ha nem lép fel az állam határozottan.
Sőt, megkockáztatom, ha Magyarországon voltak olyan emberek, akik időben jelezték ennek a problémának a robbanóerejét, azok most nem a mitugrász Jobbikban botrányhősködnek s nem is menő újságcikkeket írnak arról, hogy milyen gáz a „jogvédő”, hanem már akkor „jogvédőként” dolgoztak. Nem a „jogvédők” nyomták el az érdemi diskurzust az elmúlt másfél évtizedben — többnyire egyedül ők voltak azok, akik erről érdemi diskurzust akartak.
Nem volt az interjúalanyaimnak egyöntetű elképzelése arról, hogy mit kellene tenni, de őket hallgatva annyi már régen világos volt, hogy 2011 gyöngyöspatai eseményei elkerülhetetlenül következnek az egymást követő kormányzatok teljes kudarcából.
Lehet, hogy a „jogvédők” elképzelései a romák integrációjáról egytől egyig tévesek voltak és nem oldottak volna meg semmit. Ám a közpolitika alakulására nem volt semmilyen lényegi ráhatása ennek a virtuális csoportnak, úgyhogy 20 évvel a rendszerváltás után aligha beszélhetünk arról, hogy itt a „jogvédők” bukásáról lenne szó.
A „jogvédőket” szapuló elemzők egyetlen újszerű felismerése és potenciálisan jogos kritikája az, hogy nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni a meghiúsult integrációból fakadó bűnözés és közbiztonság problémáját. De itt is részben szalmabábok ellen hadakoznak, hiszen nem volt és nincs is Magyarországon olyan, számottevő jogvédő vagy más csoport, amely tagadná, hogy mindenkinek joga van a biztonsághoz, a félelemtől mentes élethez, illetve hogy az államnak ezt biztosítania kell származástól függetlenül és szemben mindenkivel, aki ennek megsértésére törekszik. Legyen ez a nem roma származású huligán vagy roma származású suhanc.
A közbiztonság, illetve a félelem eluralkodásának elhanyagolása nyilván komoly mulasztás volt, és ezért mindenki (beleértve a „jogvédőket” is) felelős, már amennyiben egyénileg nem hívta fel erre a figyelmet (részben igen). De egyfelől a „jogvédők” színen voltak és nyomták az integrációs eszköztár kiszélesítésének mantráját már sokkal azelőtt, hogy a közbiztonság a problémahalmaz egyik domináns elemévé vált volna. Lehet, hogy tévednek, de empirikus tapasztalat hiányában joggal vélhetik úgy, hogy ha valóban az általuk javasolt irányvonalon aktiválódott volna a semmirekellő magyar politika és állam, akkor nem fajultak volna idáig a dolgok.
<
p style=”text-align: justify”>Másfelől változatlanul messze nem elégséges a problémák megoldására a közbiztonság erősítése. Szükséges, de nem elégséges. Akinek egy csepp esze van, az tisztában van azzal, hogy a rendpárti fellépés önmagában nem tudja ezt a problémát kezelni. Ha valós megoldásokról van szó (és reálisan ezek is csak több évtizedes távlatban enyhíthetik számottevően a problémát), akkor az nem képzelhető el segítő állami beavatkozás nélkül, érdemi, külön az integrációra irányuló foglalkoztatás-, oktatás-, egészségügy- stb.-politika nélkül. Ez a legfőbb érdemi vita, amit a máig sem vállal fel se a politika, se a „jogvédőket” szapuló értelmiség.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522118-6ade90adc9e30' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522118&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522118-6ade90adc9e30&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522118-6ade90adc9e30' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Akármennyire is fáj, a liberális jogvédőknek főszerepe van az etnikai konfliktus elfajulásában, és éppen ezért joggal örvendenek közutálatnak a tisztességes emberek körében.
Nekik köszönhető, hogy a semmirekellő cigányok két lincselés között a jogaikról pampognak és számukra ismeretlen jelentésű szavakat szajkóznak (rászízmus, náczi, holokauszt), ahelyett hogy inkább megpróbálnának emberként viselkedni.
Ha a jogvédők csak feleannyi energiát fektettek volna a cigányok megnevelésébe, mint amennyi az uszításukba, akkor most a Jobbik sehol se lenne. Úgyhogy nézzetek tükörbe és nyugodtan köpjétek le magatokat.
@jotunder: Amerika alkotmánya valóban nem sokat változott, de a jogrendszert a kezdetektől fogva építik folyamatosan. Rabszolgaság jó sokáig legális volt, fruit of the poisonous tree 1920 óta van, SCOTUS 1954ben hajította ki Plessy v. Fergusont, stb. Természetesen jó kiindulási alapot kaptak, de azóta sem csak ülnek a fenekükön.
Magyarországnak amúgy lenne vállalható jogi hagyománya amihez vissza lehetne nyúlni, csak hát soha nem oda nyúl aki nyúl, a nyúlás már csak ilyen, valahogy mindig inkább lesz benne szentkorona meg fehérló, mint Szladits Károly.
@libbant: Tényleg borzasztó, amikor az áldozatok meg mernek szólalni két lincselés között, nem is tudom hogyan fajult idáig a dolog. Rendes áldozat nem pampog, hanem csöndben várja amíg a csendőr tárat cserél a Duna-parton.
Amúgy miért lenne a cigányoknak ismeretlen szó a náci és a holokauszt? Sajnos volt benne részük.
@tollaszerge: tulajdonkeppen kivaghatnam ezt a baromarcut, de jo lesz illusztracionak.
@tollaszerge: Úgy vélem, a jogrendszer építésének egyik fontos alapjai lennének a széleskörű társadalmi konszenzusok. Ebből (is) következően nem tudok elképzelni itthon fejlődést.
@Pelso..: Amcsik 1861-1865 között keményen gyepálták egymást, aztán mégis lett belőlük vmi. Soha ne mondd, hogy soha, pár év alatt Mo-n is változhatnak a dolgok. De az is lehet, hogy nem 🙂
@tollaszerge: Igen, az elit szerepe nagyon jelentős, csak ugye valamiért mi szinte a rajongásig imádjuk a politikai elitet, olyannyira, hogy többnyire külön és hosszan el kell magyaráznom amikor az elitről beszélek, hogy nem, az nem egyenlő a politikai elittel, hanem…
Lám, egy ilyen seggarc is, mint a kedves kommentelőnk milyen forrásból táplálkozik? A Zagyva György Gyula-félék dögkútjából. Eszébe nem jutna, hogy társadalmi jelenségekről, a bűnözésről ne egy pályaelhagyó villanyszerelő szakmunkás véleményére hagyatkozzon, hanem vannak nekünk kriminológusaink, kriminálszociológusaink, és talán inkább rájuk kéne figyelni.
Például Gönczöl Katalin az Országos Bűnmegelőzési Bizottság elnökeként már sok évvel ezelőtt is azt javasolta az országgyűlésnek, hogy komolyan oda kéne figyelni a szubjektív biztonságérzet és a kriminalitási mutatók közötti elcsúszásra, hogy kutatni kéne, keresni az okokat és azt, hogy mit lehetne ez ellen tenni. Mondanom sem kell, a jelentése úgy került be a sutba, hogy abból semmi meg nem valósult.
Orbán voluntarizmusáról meg már inkább nem is beszélnék.
„Természetesen nincs olyan, hogy „jogvédő”: akiket ebbe a kategóriába sorolnak, azok sokféle ideológiai alapvetéssel, szakmai tapasztalattal és gyakorlati elképzeléssel közelítik meg a kérdést”
Ez a levezetés nem helytálló. Attól, hogy egy szempont alapján egy kategória alá sorolt emberekre egyrészt más szempontokból különböző kategóriába sorolások lehetnek érvényesek, másrészt, hogy a „jogvédő” tevékenységet egymással esetleg homlokegyenest különböző szempontok alapján űzik, a „jogvédő” kategória még értelmezhető marad, te is helyesen használod egyébként. Az ad hoc kategóriák alkalmazása elkerülhetetlen: kínai konyha sincs, európai kultúra sincs megbonthatatlan kategóriaként, az elvonatkoztatás adott szintjein ezek a kategóriák mégis haszonnal és adekvát módon alkalmazhatók.
Ez szokásos és egész érveléseket elrontani képes félreértés, ezért magyarázkodtam ilyen hosszasan.
A „jogvédelem” kifejezés sajátos jelentését pedig az én értelmezésem szerint ebben a kontextusban körülbelül így lehet összefoglalni:
„Olyan civil tevékenység, amely szélsőséges abban a tekintetben, hogy az érintettek széles körben értelmezett jogainak érvényesülését hajlamos egyéb tényezőktől, a sérelmezett jelenségekkel összefüggő egyéb érdeksérelmektől és a társadalom egyéb tényeitől és viszonyaitól függetlenül szemlélni és érvényre juttatásukat megkísérelni. Gyakran abból indul ki, hogy az érintettek „gyengébbek” és így helyes a „társadalmat” illetve a „túlhatalommal rendelkező erőcsoportokat” extrém bírálat tárgyává tenni, mert erejükkel visszaélve úgyis maguk felé fogják fordítani a döntést. Ez a tevékenység igen gyakran él olyan szerkezetű narratívákkal, amelyekben a „gyengébb” fél valójában nem szereplője, csak elszenvedője az eseményeknek, „non-actor”, nincsenek önálló szándékai, felelőssége, különböző kimenetelek közötti választzási lehetősége, és nincsenek saját önálló kezdeményezéseként neki érdemben felróható káros érdekérvényesítési stratégiái. Ami kárhoztathatót tesz, az valamilyen módon bizonyosan visszavezethető az őt „elnyomó, kirekesztő, megalázó” erőcsoportok kifogásolható tevékenységére, meglehet, artikulálatlanul, elítélendő hevességgel vagy eszközökkel, de végső soron csak az elnyomására reagál.
Ezek a narratívák illetve terjesztőik, miközben probléma nélkül tesznek állításokat a „többségi társadalom” vagy a kritika tárgyává tett erőcsoport közös kulturális vagy szubkulturális jellegzetességeiről, például annak „kirekesztő”, „rasszista”, „önérdekű” mivoltáról, ugyanakkor gyakran tagadják az adott, például etno-szubkulturális meghatározottságú csoport sajátosságainak létezését illetve a csoportmegnevezés bármilyen absztrakciós szinten való használatának jogosságát, olyasfajta szerkezetű levezetéssel, hogy „akiket ebbe a kategóriába sorolnak, azok sokféle ideológiai alapvetéssel, szakmai tapasztalattal és gyakorlati elképzeléssel közelítik meg a kérdést” …
Kétségtelenül súlyos hibája (s azt nézve, hova jutottunk, egyenesen bűne) egyes jogvédőknek, hogy minden a romákat sújtó problémát 100%-ban a nemromák számlájára írtak; anatéma alá helyezték pl. annak a felvetését is, hogy esetleg egyes romáknak is változtatni kellene bizonyos magatartásformáikon (pl. iskolalátogatás hiánya, túl korai gyermekvállalás stb.)
Ennek keretében pl. elítélték az egyes szociális támogatások iskolalátogatáshoz való kapcsolását. Pedig szerte a világban épp ezek a conditional cash transfer scheme-ek a legnagyobb sikertörténetek manapság (ld. pl. bolsa familia Brazíliában), tessék utánanézni.
De a hazai közvélemény ezekről nem is hall, mert jogvédőink jelentős része a pragmatikus megoldások keresése helyett a magamutogató aláírásgyűjtésekben és szolidaritástüntetésekben éli ki magát.
@jan: Szeretném forrást arra az állításra, hogy anatémát mondtak ki az iskolalátogatás hiányáról. Kicsoda ?? Szegény Furmann Imre ??? És hogyan, aki ilyet mond az nem kap rétest estére, vagy mi ??? Bayer Zsoltot fenyegették meg, jajjjjj, hogyha mégegyszer cigánygyereket akar gyilkolni, akkor kétszer csúnyát fognak róla gondolni ???
A jogvédők jogvédelemmel foglalkoznak, és nem politikával. A szerepük leginkább az ügyvédekhez hasonlítható, és hát azok is általában. Az ügyvédektől nem követeljük meg azt, hogy teljes mértékben objektívek legyenek a védenceikkel kapcsolatban. Nem pontosan ilyen a jogvédelem, de van hasonlóság.
A cigányokkal kapcsolatos közbeszédet mindenféle politikusok, szociológusok, véleményformálók alakítják, és mindenféléket mondhatnak. Magyarországon a teljesen nyílt rasszista szar abszolúte elfogadott, mi ez a sírás ???? Kit tud egy harmincnyolckilós jogvédő befolyásolni ???
Egy cigány újszülött, egy szegény környéken olyan hátránnyal indul ami felfoghatatlan. Neki a születése pillanatában annyi, rossz életre, alkoholra, bűnre, szegénységre van ítélve. Gyakorlatilag semmi esélye.
És igen, a sorsát közvetlenül jó eséllyel a saját szülei fogják elrontani, akik esetleg nem érettek a gyereknevelésre, akik durvák vele (noha a maguk módján esetleg szeretik és gondoskodni próbálnak róla), akik nem játszanak vele, nem olvasnak neki, akik sajnos isznak és erőszakosak és rossz mintákat adnak a gyereknek, aki ezt majd továbbadja a gyerekének. Ez nagyon gyakori lehet. Az a csecsemő erről nem tehet. Az anyja igen, az apja igen, az a kisgyerek nem. A kisgyerek akiről a jobbikos mocskok úgy beszélnek mint egy állatról. Ez egy ördögi kör, South Chicagoban is az, Rio de Janeiroban is az, és a gazdag Auckland maori gettójában is az. És nagyon nehéz széttörni. A jogvédő ennek a problémának egy szeletével foglalkozik, a szociális munkás egy másik szeletével, a szociológus egy harmadikkal, a szociálpolitikus a negyedikkel, a roma értelmiségi vagy politikus az ötödikkel. Ezt egy normális országban is nehéz kezelni, és ez az ország nem normális, ez egy végtelenül ciki formáját futó ország.
@tollaszerge: nem akarok úgy csinálni, mintha értenék hozzá, de pl. az egy elég kézenfekvő megközelítés, hogy veszel egy random mintát egy adott bűncselekménytípus elkövetőiből, rögzíted az etnikai, vagyoni, képzettségi stb. adatokat, és megnézed, hogy melyik milyen hatékonyan jósolja a többit. Egyébként ha megnézed a bűnözés és etnikum kapcsolatának irodalmát, ott rendszeresen használják a bűnügyi nyilvántartások adatait a kutatók (már ahol nyilvántartanak ilyen adatokat). És persze ha nem a bűnügyi nyilvántartásra koncentrálna egy kutatás, hanem mondjuk adott mintának rögzítené az etnikai és egyéb adatait, és azon mérne x év alatti kriminalizációt, az is ugyanúgy el van lehetetlenítve jelenleg.
Persze egy sor praktikusabb dologra is lehet használni az ilyen adatokat, pl. ha a biciklilopásokat 90%-ban cigányok követik el, akkor olyan rendőrt érdemes a biciklilopásos ügyekre állítani, akinek van tapasztalata cigányokkal, ne adj’ isten maga is cigány. Vagy például hasznosak az ilyen adatok a rendőri előítéletesség kutatásakor (ami valószínűleg önmagában is egy fontos tényező az underclass bűnözés kialakulásában).
Ami az adatgyűjtési projektek célhoz kötöttségét illeti, arról egyrészt nem vagyok meggyőződve (pl. mi volt a népszámlálás célja, azon túl, hogy legyenek meg ezek az adatok?), másrészt az adatgyűjtési projekt (bűnügyi nyilvántartás) már adott, csak a szempontok vannak indokolatlanul megnyirbálva, harmadrészt nem is elsősorban azt kifogásoltam, hogy az állam nem végez/támogat ilyen adatgyűjtési projekteket, hanem hogy már jogi szinten el vannak lehetetlenítve, olyan szempontok alapján, amik már a kitalálásukkor is abszurdak voltak, nemhogy most.
Ha azt mondod, hogy az eddigi kormányzati impotencia elsősorban a szándék és nem az adatok hiánya miatt volt, azzal nem tudok vitatkozni; de a szándék gyorsan változhat (ha máskor nem, hát a választásokon), az adatgyűjtés viszont egy lassú folyamat. A kutatással való hasonlat ezért sem áll meg: ha egy kutatásról három év múlva derül ki, hogy fontos lenne, el lehet végezni akkor, a 2011-es statisztikákat viszont csakis 2011-ben lehet összeállítani.
@maroz: a vitához két ember kell, a szélsőjobboldal disszonáns viszonya a statisztikához pedig, úgy tűnik, csak téged érdekel. Sajnálom, hogy nem tudok partner lenni ebben; esetleg megpróbálhatsz egy másik találomra kiválasztott kommentelőt letámadni vele.
@acs63:
– a kutatást előre megjósolható anyagi haszonhoz kötni szerintem komolytalan javaslat; az eredmények egy része nem előrejelezhető, más része előrejelezhető, de a haszna csak később derül ki (szinte minden jelentős tudományos áttörés ennek a két kategóriának az egyikébe esett, kivéve talán az atombombát meg a katonai kommunikációhoz kifejlesztett technológiákat), harmadik részének a haszna olyan áttételes, hogy teljesen lehetetlen forintosítani (teszem azt Popper tudományfilozófiai munkássága eléggé meghatározó és valószínűleg hatással volt a legtöbb őt követő tudósra, de a demarkációs kritériummal hajtott autók megjelenése nem várható a közeljövőben). A jól megjósolható hasznot hozó kutatások talán számszerűen is, de jelentőségükben mindenképp kisebb részt képeznek, és egyébként is, éppen azoknak a finanszírozása oldható meg jól közpénz bevonása nélkül is. (Ezzel amúgy némileg eltértünk az eredeti témától, mert más egy kutatás, ahol a közpénz esetleg kiváltható más forrásokkal, és más egy olyan adatgyűjtés, ahol az államnak nyilvánvalóan információs monopóliuma van.)
– A kettős mérce a fogalmakkal való visszaélés szép példája. Ha egy jogvédő bizonyos dolgok ellen tiltakozik, más dolgokkal pedig egyetért, az nem kettős mérce, hanem egyszerűen csak mérce. Ha egy jogvédőnek van egy deklarált mércéje, hogy mit tart elfogadhatónak is mit nem, és ezt a mércét megszegve nyilvánít bizonyos dolgokat elfogadhatónak, az a kettős mérce; de a fogalom alkalmazásakor szinte soha nem erről van szó, hanem arról, hogy a jogvédő mércéje különbözik a kettősmércéző mércéjétől, és utóbbi nem jutott még el az individuáció azon szintjére, hogy felismerje, a különböző embereknek különböző mércéik vannak. Egy-egy mércét persze lehet kritizálni, de csak miután erőfeszítést tett az ember a megismerésére, és akkor sem azon az alapon, hogy nem ugyanaz, mint a miénk.
Az pedig, hogy egy jogvédő „szemet huny” valami fölött, erősen csúsztatásszagú megfogalmazás; hacsak nem a te alkalmazásodban véd valaki jogot, nincs alapod elvitatni tőle, hogy ő válassza meg, milyen ügyekben lép fel, és milyenekben nem (figyelembe véve az elvi megfontolásokon kívül például azt is, hogy a rendelkezésére álló pénz és idő véges, és bizonyos ügyekben nagyobb eséllyel ér el a fellépésével eredményt, mint másokban); és az, hogy ha egy adott ügyben nem lép fel, nem jelenti azt, hogy nem lát benne kivetnivalót, márpedig a „szemet huny” éppen ezt a két teljesen különböző dolgot mossa össze.
– A cigánybűnözés és a fehérgalléros bűnözés (mint szóhasználat) közé egyenlőségjelet tenni elég elhamarkodott dolog: az egyik egy amúgy is negatív előítéletek által megnyomorított csoportot bélyegez meg még jobban, míg annak kicsi a valószínűsége, hogy valakit azért érne mondjuk egy állásinterjún hátrányos megkülönböztetés, mert fehér színű a gallérja.
@Tgr: Így van, két ember kell hozzá, de hát ezt mondtam én is, nem?
A kérdésem továbbra is fenntartom: kinek kéne, ki igényelné azt a fajta adatot, ami mellett te kardoskodsz? Tényleg ennyire megválaszolhatatlan ez a kérdés, hogy kereken harmadjára kell feltennem? 🙂
@Tgr: – A cigánybűnözés és a fehérgalléros bűnözés (mint szóhasználat) közé egyenlőségjelet tenni elég elhamarkodott dolog: az egyik egy amúgy is negatív előítéletek által megnyomorított csoportot bélyegez meg még jobban,
Kb 10 évvel ezelőtt beszélgettem egy szociológus ismerősömmel.
BAZ -megyei statisztika:
élet ellenes bűncselekmények 70%
testi sértés 70%
erőszakos vagyon elleni 80%
pénzügyi (fehér galléros 5%
Kérdés: kikre vonatkozhat ez a börtönstatisztika?
Ne legyen prekoncepciód!
Amúgy kedves liberális barátaim! (én is az vagyok)
New-York-ban hogyan sikerült megfékezni a bűnözést?
Mely etnikai csoportokból került ki a bűnözők java?
Tudom, ez nem származás, inkább szociális háttér, ráhatás, minta kérdése.
De alapvetően rossz oldalról fogjuk meg a témát, ha integrálni akarunk egy népcsoportot pénzzel, vagy egyszerű erőszakkal.
@Könnyen elkaptuk, uram!: New Yorkban sikerült megfékezni a bűnözést??? De ugye nem satufék volt? 🙂
@maroz: Ha jól emlékszem, eléggé.
Bár a rendőrség csinálta. A polgármester meg felvállalta.
Nem bízta a „félkatonai szervezetekre” a probléma kezelést.
Lehet, félreértem, de nekem úgy tűnt, hogy nálunk az állam ki akart maradni ebből, mondván, minden probléma megoldja saját magát.
@maroz: Miután 1994-ben Rudolph Giulianit választották New York polgármesterévé, Brattont kinevezték a New York City Police Department vezetőjévé. Ugyanazt a stratégiát alkalmazta a városra, nagyban. Utasította rendőreit, hogy kiemelten járjanak el az életminőséget rontó bűnesetekben, például a piros lámpánál álló erőszakos ablakmosókkal, a forgókereszt-átugrókkal és a graffitisekkel szemben.
Fokozottan felléptek a törvények betartásáért a közterületi részegség, közterületi vizelés eseteiben is; a visszaeső szabálysértőket letartóztatták, ahogy azokat is, akik üres palackokat dobáltak el az utcán. Amikor a bűnözés csökkenni kezdett a városban – olyan hamar és jelentősen, ahogy a metróban – Bratton és Giuliani rámutatott ennek okára. Mint mondták, a kicsiny, látszólag jelentéktelen, életminőséget rontó bűncselekmények okozzák az erőszakos bűncselekmények elterjedését.
Ha találsz párhuzamokat, az a véletlen műve.
Ha nem, akkor nincs fantáziád, vagy nem vagy hajlandó belegondolni a dolgokba.
@Könnyen elkaptuk, uram!: Oké, akkor most idézz pár gondolatot azokból a szakmai írásokból, amelyek kísérletet tettek arra, hogy ezt a „zéró tolerancia”-elméletet komolyabban is megvizsgálják és rámutassanak arra, hogy milyen rettenetesen sok benne az ellentmondás és hogy mennyire nyögvenyelős lenne ezt megtenni a kriminalitás mutatószámaiban bekövetkezett változás okának. Mert azt fel sem tételezem, hogy ha már véleményed van erről a kérdésről, akkor ne néztél volna utána kellő alapossággal, és ne ismernéd az ellenvéleményeket is, ugye jól feltételezem?
Ha már a belegondolásnál tartunk és a fantáziánal. De ha te a belegondolást, a téma megismerését az erudíció helyett csupán a fantázia használatával tudod le, akkor te nem az én vitapartnerem vagy. 🙂
@Könnyen elkaptuk, uram!: Komoly vita van arról, hogy miért csökkent a bűnözés (Chicagoban több mint felére csökkent a gyilkosságok száma).
A bűnelkövetők tipikusan húsz év körüli fekete fiatalok voltak New Yorkban és Chicagoban, és az ő számuk jelentősen csökkent. Levitt szerint ez részben az abortusz legalizációjának köszönhető.
Az amerikai munkanélküliségi adatok is jelentősen javultak.
A crack cocaine, ami a véres utcai háborúk legfőbb okozója volt, ha nem is tűnt el a piacról, de szerepe lényegesen csökkent.
New York városától teljesen függetlenül, lényegesen nőtt a drogkereskedésért elitéltek száma.
Amúgy a lepusztultság megakadályozása lett volna a fő tényező, nem az apró szabálysértések megtorlása, hanem az, hogy eltakarítják a szemetet, megakadályozzák az olcsó állami bérházak szétverését (sőt ezek egy részét egyszerűen lebontották, mert a bűnözés melegágya volt).
Elég komoly irodalma van, olyasmit, hogy Giuliani intézkedéseinek rendkivül nagy közvetlen hatása lett volna szinte senki sem állít.
Magyarországon nagyvárosi bűnözés megakadályozásáról lenne szó ? Géppisztolyos gang-ekről ??? Mélyszegénységben, szociális segélyekből élő emberekről beszélünk. A rendőri erők növelésének biztos lenne pozitív hatása, de az egyedül garantáltan nem oldana meg semmit.