A konzervatív értelmiségről szóló megjegyzésposzt
Eredeti szerző: jotunder
Megadja doktorandusz a közpénzből fenntartott revolverlapban értékelte a gendertudomány helyzetét. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia keleti partjain játszódik, hanem Írország nyugati partjain. De azért ott is elég rossz idő volt. A poszt a magyar konzervatív értelmiségről szól, olyan végtelenül mérsékelt, szinte empatikusnak mondható formában, ami még engem is meglep.
Megadja doktorandusz témavezetője Karácsony András jogfilozófus, egyetemi professzor, aki nemzetközi területen kutat. 1981 óta jelennek meg tudományos publikációi. Ez alatt két cikke jelent meg nemzetközi tudományos folyóiratban (az mtmt adatbázist használtam, a scholar.google reménytelen volt)
ARCHIV FÜR RECHTS- UND SOZIALPHILOSOPHIE B-kategória (ERA rankings)
STUDIES IN EAST EUROPEAN THOUGHT C-kategória (ERA rankings)
Ez az a pillanat, amikor gyöngéden elbúcsúzunk Megadja doktorandusztól és bizonyos felvetéséket eszközlünk.
A világ talán legismertebb gendertudósa, a feminista filozófus Judith Butler, a Berkeley professzora, Maxine Elliot Professor of Comparative Literature/ Hannah Arendt Chair of the European Graduate School. Butler „Gender Trouble” című könyvének idézettsége, becslésem szerint, egyedül nagyobb, mint az összes magyarországi konzervatív filozófus életműve együttes idézettségének tízszerese (nyilván sokkal több, de hagyjuk).
Igen, értem én, aránylag sok mindent fel tudok fogni ha erősen próbálom, a gendertudománynak, és ezen belül Judith Butlernak van egyfajta ideológiai vetülete. Mindazonáltal ez itt egy egészen megdöbbentő kontraszt, ami elég sok mindent megmagyaráz a kurrens értelmiségi háborúról. Balog Zoltán segédesztergályos úr hatalmat, de legalábbis valaminő szomorú kis hatalmacskát ad a konzervatív értelmiségnek azzal, hogy a nevükben üzen hadat a gendertudományi képzésnek, mely gendertudományi képzés amúgy két dolgot nem csinál az ELTE-n, t.i. oszt/szoroz.
Egyszerűen nem marad semmi más a konzervatív értelmiség számára, mint ez a szomorú kis hatalmacska, egy erős ember oldalán, mely erős ember sajnos nem az Egyesült Államok, Franciaország vagy az Egyesült Királyság, hanem a kicsi Magyarország ura.
Most múlik pontosan. Elkezdődik az újabb reménytelen negyedszázad, új szereplőkkel, akik már nem fogják végiggürizni az életüket valamilyen többé-kevésbé elfogadható színvonalon, akik már tudják kinél van a zsé és mit kell azért a zséért csinálni. Egyszerű és brutális negyedszázadnak nézünk elébe, az utolsó égve hagyta a villanyt, itt már nem is lesz történet, csak az a zöldes szürke fény.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518779-6ae59f2d774b9' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518779&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518779-6ae59f2d774b9&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518779-6ae59f2d774b9' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@factsmatter:
Miért, teljesen érdekes elnézni, ahogy ketten „egymástól függetlenül” cuppannak rá kényszeresen ugyanarra a deklaráltan századrendű szempontra. 😀
De legalább nem a „benne van a Scopusban, tehát csak kiemelkedő lehet, mert sokan nincsenek benne ám!” 98. körültekergése lett, ennek is kell örülni.
@seol: az ötödik objektív kritériumra se tudsz mást mondani, mint gúnyolódni mint egy óvodás. Nekem ez tetszik, komolyan, mint egy kísérlet.
1. Scopus: az egy minősítés, objektív szempontokkal, erősen szelektív. Te azt mondod rá gagyi, de érveid nincsenek rá.
2. WoS: ugyanez. Nálad is.
3. Világhírű szerzők, professzorok publikálnak benne. Nem baj, neked ez is gagyi.
(most a grafikát meg a tipót kihagytam, az túl magas labda volt)
(BTW mindeközben jobbnak minősítesz olyan lapokat, melyekre a fentiek közül semmi nem áll, nyomokban sem. De azok neked igeniiiis _tetszenek_. Vagy úgy, vhhhagy úgy 🙂
@seol: a te szempontjaidat már ismerjük, kifejtetted fent 😀 😀 😀 jézusmária, természetesen.
@factsmatter: Szar lehet egy ilyen parádés komment után otthon az ágy szélén ülve arra gondolni, hogy vannak emberek, akik tényleg letesznek valamit az asztalra, alkotnak valamit vagy csak éppen segítenek másoknak megérteni valamit a világegyetemből ami addig nem volt ismert.
@ámbátor: te például most _megint_ letettél egy releváns és újszerű érvet, ja nem 😀
@ámbátor: és egyébként nem szoktam ilyenekre gondolni, de a kedvedért most megpróbáltam, hogy lásd, milyen kedves vagyok. Te, képzeld nem volt szar, sőt, tök jó, hogy vannak ilyen emberek!
„Sapienti sat”
Hajdanán a hetvenes évek vége felé este tíz óra tájt a mogyoródi buszmegállóban tanúja voltam amikor egy srácot három másik – három oldalról – támadott. Lányügy lehetett a háttérben. A megtámadott nem mogyoródi volt. A támadók viszont azok. Néma küzdelem volt. A farkasok keringtek prédájuk körül és le-lecsaptak. A megtámadott fürge volt és ügyes, körbe-körbe forgott úgy védekezett.
Az egészben a legnyomasztóbb a jelenet némasága volt, csak az úttesthez és a járdához súrlódó cipőtalpak csusszanása hallatszott. Kés hál’istennek egyiküknél sem volt. Szerencsére aztán jött a busz és a megtámadottat kimentette a faluból.
Ma olvastam az Indexen, hogy a prérifarkas és a borz gyakran együtt vadásznak,
érdekszövetség van köztük.
…PCP…
@seol: Basszus, olyan trippem volt, vigyázz, ha ideböksz.
Megnéztem ki a kiadója a lapnak: Hungarian Communication Studies Association. H-1093 Budapest, Közraktár utca 4-6. PRP: Özséb Horányi, Member of Presidency.
Na akkor rákerestem, szerintem ez a fészkük: http://www.communicatio.hu/ kétezres évek eleje.
Első link communicatio.hu/mktt/ Ez itt már a kilencvenes évek vége
Ajánlott linkekben Jel-kép Kommunikáció, közvélemény, média – a Magyar Médiáért Alapítvány és az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport folyóirata
http://www.c3.hu/~jelkep/ Ez konkrétan a kilencvenes évek eleje, támogatta a Soros alapítvány.
Olyan időutazásra visznek ezek az oldalak, ami tisztán jelzi, hogy célkitűzései szerint
„A Magyar Kommunikációtudományi Társaság azért jött létre, hogy tevékenységével segítse, ösztönözze és szervezze is a magyarországi kommunikációkutatást. A kommunikáció a 21. században a legfontosabb társadalmi alrendszerek egyike; jól érzékelteti ezt a média szerepének felértékelődése, de az üzleti kommunikáció területén folyamatosan végzett vizsgálódások volumene is. Amivel nem lehetünk elégedettek, az a fontosság fel-nem-ismerése, illetve a vizsgálódások egy részének alacsony szakmai színvonala. Ma kommunikációval professzionálisan foglalkozni minden különösebb előképzettség nélkül is lehet. Ezen változtatni nem adminisztratív tilalmakkal kell, hanem a szakma belső önkontrolljával, szerves továbbfejlődésével. Szóval van tennivaló és nem is csak a szűken értelmezett akadémiai szférában, hanem az oktatásban is. A Magyar Kommunikációtudományi Társaság ebben a munkában kíván részt vállalni.”
@ATCG: mély 🙂
@ámbátor: a Jel-Kép a hetvenes évek vége óta van, de 1980-tól digitálisan is elérhető, szóval ez az időutazás még régebbre visz.
@factsmatter: Ja, egy pohár bor után(i) (Jel)-kép.
@ATCG: borban a borz
A vicc az, hogy a Karinthy-féle fordítás nem pontos, ui. Leacock nem azt írja, hogy a történet Írországban játszódik, csak azt, hogy speciel ott is rossz idő volt:
„It was a wild and stormy night on the West Coast of Scotland. This, however, is immaterial to the present story, as the scene is not laid in the West of Scotland. For the matter of that the weather was just as bad on the East Coast of Ireland.
But the scene of this narrative is laid in the South of England and takes place in and around Knotacentinum Towers (pronounced as if written Nosham Taws), the seat of Lord Knotacent (pronounced as if written Nosh).”
@Zb74: Karinthynak az volt a módszere, hogy pontos fordítás helyett (amiben bizonyos hiányosságai lehettek volna) írt jobbat. Számára ez így volt egyszerűbb.
@Zb74: Karinthy is így folytatja:
„Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszódik, hanem Írország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt.
Történetünk színhelye pontosabban Anglia déli csücske, a Knotacentium Towers (ejtsd Kns Ps), Lord Knotacent (ejtsd Pjs) ősi kastélya. „
@ámbátor: „Ennyit a fjordokról.” (Rejtő jenő)
@ámbátor: és engem ez mindig is zavart (mármint hogy akkor most Írország vagy Dél-Anglia?).
Minden nagyobb volumenű műfordításban – a legjobbakban is – vannak furcsa és minimum érthetetlen/indokolatlan, de sokszor egyenesen zavaró apró „melléütések” (amik vagy önmagukban is furcsák, vagy az eredeti ismeretében lesznek azok)
@seol: „Viszont megvan az az érzésem, hogy ha leközlik szóról-szóra ugyanazt a társadalomtudományi cikket egy szolnoki adjunktus és az aktuális new yorki feminista nagyasszony neve alatt, akkor az idézettségek kb. 0:1000 arányban fognak alakulni. „
Reálterületeken is ez van egyébként, csak inkább 1:10-1:50-es szorzóval (láttam néhány ilyen cikket, ugyanazon a konferencián jelent meg 2-3 forrásból kb. ugyanaz, nyilván nem szóról szóra, de mind rendesen megírva, meg persze ilyen szempontból mindegy, hogy Szolnok, Szeged vagy Pest).
@tonhalkonzerv reloaded: @factsmatter: Nézzétek, srácok (már ha jogos egyáltalán a többes szám — mondjuk az se igazán számít, hogy tíz méter van-e az íróasztalaitok között vagy nulla), az van, hogy ez egy elég friss újság, minimum apró furcsaságokkal. Az értelmes színvonal nyilván nem lehet elvárás, a többi lokális lap is azzal küzd, hogy a lokálpatriótákon kívül ki a rák fog még értelmes cikket ide elnyomni, de pont ezért nem túl érthető a (nyilván saját) mell döngetése sem.
Mert hát legyünk őszinték, egy Scopus-indexáltság sima szintaktikai megfelelést igazol vissza, igen, ez valóban egy újságnak látszó dolog rendszeresnek látszó megjelenéssel és valamivel, ami kívülről akár peer reviewnek is tűnhet, ennyi. Az, hogy a Scopus indexál egy lapot, nem valamiféle léc megugrása, hanem annyi, hogy nem botlottunk el a küszöbben.
@közösperonos átszállás: aki nem botlik el a küszöbben, az bent van. Szóval még a te nem túl elfogult soraid is arról győzik meg a nyájas olvasót, hogy kicsit messzire jutottunk a „diáklap” meg a „beadandó” kategóriától. Én sosem állítottam mást (lsd fentieket) hogy itt komoly erőfeszítések vannak, mérhető eredményekkel, ami a területen egyedülálló. Ezek tények. Akárcsak az, hogy természetesen az újság nem említhető egy lapon az 1920 óta folyamatosan megjelenő nagy amerikai lapokkal, stb. Ugyancsak nem említhető egy lapon ugyanakkor azokkal az intézeti fosokkal, amik kizárólag az intézet munkatársainak publikációit tartalmazzák, és nyilván ezért is jöttek létre. A KOME a jelek szerint szeretne valamit, sőt, valami fontosat, és úgy tűnik halad is felé, a tempót és ez eddig elért eredményeket persze lehet kifogásolni, vagy jobbat mutatni (nem lesz könnyű).
@factsmatter: No de végülis mi a cél ezzel a lappal? Versenyre kelni a mértékadó szakmai lapokkal? Helyet adni azoknak, akik oda nem jutnak be, de akiknek derogál az intézeti fos?
-kérdzném, ha tudnám, hogy az alapítóval beszélek. No de annak nincs értelme, hogy két kívülálló spekuláljon az alapítók céljairól.
@közösperonos átszállás: Pedig az értelmes színvonal lehet elvárás, talán az is. Milyen lokálpatriótákról beszélsz nem értem, az én figyelmemet elkerülte hogy Magyarország pár év alatt gyarmatosította volna a fél világot.
@ámbátor: nagyon így van, de ha érdekel biztosan írhatsz nekik emailt, talán szívesen válaszolnak.
Ez éj sohase ér véget…
@factsmatter: „aki nem botlik el a küszöbben, az bent van”
Így van, csak ne hallasson már Tarzan-üvöltést, hogy valami elit klubba nyert bebocsáttatást, mert még a végén kiröhögik. 🙂 (És most pont ez zajlott.)
„Szóval még a te nem túl elfogult soraid”
Itt mintha túltoltad volna azt a bizonyos bringát, nem? 🙂 Ha az lenne a célom, hogy a sárba gyalázzak másfél frissen regisztrált kamunicket, hidd el, nem esne nehezemre, de szándékosan nem vittem ebbe az irányba a diskurzust. Én elég durván elfogulatlanul tekintek a helyzetre (csak épp gúny nélkül elfogulatlanul), se tudományterületi, se geográfiai közösséget nem érzek, csak látom, hogy mire tudhatja egyáltalán vinni egy ilyen lap, és ennek kapcsán érzem úgy, hogy ki kéne vinni innen a francba azt a piedesztált. (Meg látom, hogy mennyi minden múlik a kapcsolatokon, vs. minőség, aztán hát, jön a szokásos szkepszis.)
„hogy itt komoly erőfeszítések vannak, mérhető eredményekkel”
Így van, mérhető, ámde szerény eredményekkel. Na látod, például pont az ilyen csúsztatások tudják a bicska kinyílását okozni. Vagy mondjuk az ilyenek:
„Ha úgy értetted, hogy ezek a srácok dolgoztak egy csomót a folyóiraton, és egy teljesen vállalható, nemzetközi szerkesztő és szerzőcsapattal, a legnevesebb nemzetközi indexáló platformokon megjelenve létrehoztak egy, az országban egyedülálló, de a térségben is ritka minőségű kommunikáció és médiatudományi folyóiratot, akkor ezt én el tudom fogadni. „
Ha egyben elolvasod ezt, akkor az a benyomásod támad, hogy itt épp valami asztakurva született, miközben a szövegírót azzal sem vádolhatja senki, hogy valótlant állított, hiszen tényleg ritka minőségű a térségben (a csabai/gyulai/Herz/Pick kolbász olyan téliszalámi, amely a térségben ritka minőségű — cáfold, ha tudod), és hát létrehoztak, és ha úgy vesszük, a legnevesebb nemzetközi indexáló. És hát persze példaként állíthatjuk a hazai induló lapok elé, ami megint sokkal bombasztikusabban hangzik, mint amit aztán szövegelemzéssel ki tudunk nyerni belőle; valahogy olyan WayForward Technologies II. utánérzésem van egész végig (tudod, amely az első olyan brit szoftvercég volt, amelyet egy mondatban lehetett említeni olyan amerikai óriásvállalatokkal, mint a Microsoft és a Lotus).
Ez az óriási mellény, ez az én problémám. De haladjunk tovább:
„Akárcsak az, hogy természetesen az újság nem említhető egy lapon az 1920 óta folyamatosan megjelenő nagy amerikai lapokkal, stb. Ugyancsak nem említhető egy lapon ugyanakkor azokkal az intézeti fosokkal, amik kizárólag az intézet munkatársainak publikációit tartalmazzák, és nyilván ezért is jöttek létre.”
Itt ugye megint annak szép példáját látjuk, ahogy felállítunk egy alsó és egy fölső korlátot, ugyanakkor — mit ad Isten — a fölső korlát mérföldekre van a konkrét, szóban forgó laptól, az alsó meg, hát, valamivel kevesebbre. Szó szerint véve egy bitnyi hazugság sincs az egészben, mégis — mindezt egy levegővel kimondva és a maradékot a hallgató képzeletére bízva, abban ösztönösen valami közép-európai kommunikációelméleti Nature light sejlik fel. Nekem speciel fingom sincs a kommunikációelméletről (oké, flémelni még a levlistákon tanultam, de ezt kicsit kevésnek érzem), így inkább a sanity checkemre tudok hagyatkozni, de a KOME ennél azért jelenleg valamivel halványabb még, ugye?
@tonhalkonzerv reloaded: „Milyen lokálpatriótákról beszélsz nem értem, az én figyelmemet elkerülte hogy Magyarország pár év alatt gyarmatosította volna a fél világot. „
Ó, te jó ég, nem arról volt ám szó, hogy a világ bármely táján született harmadvonalbeli alkotásokat lenne nehéz bevonzani.
@közösperonos átszállás: „Ha az lenne a célom, hogy a sárba gyalázzak másfél frissen regisztrált kamunicket, hidd el, nem esne nehezemre, de szándékosan nem vittem ebbe az irányba a diskurzust”
annyira kemény vagy hogy én most frankón meg is ijedtem. Látom nem pörög a többi topic, ugyanazokat a hülyeségeket írod egyre nagyobb energiabefektetéssel.
@factsmatter: Nyugtass meg, hogy amit most írtál, annak semmi köze a kommunikációelmélethez. 🙂
(A többi topikra rá se néztem, megnyugodhatsz, pedig az egyiknél feltehetőleg van egy elég nagy lemaradásom.)
@közösperonos átszállás: várjál, még én is gondolkodom a téliszalámin 🙂
Ja hogy ez nem is csak szimpla nerkedés, hanem a konzervatív értelmiséginek megtetszett a zsidólakás az első emeleten, hát beadná rá az igénylést:
444.hu/2017/03/13/eperjes-karoly-elindulhat-a-szombathelyi-szinhazert-jordan-tamas-ellen
Remélhetőleg benne marad közben a bíráló bizottságban is, biztos ami biztos.
@factsmatter: „várjál, még én is gondolkodom a téliszalámin 🙂 „
Olyan sok időt azért ne szánj rá szerintem, kétlem ugyanis, hogy polinomiális időben cáfolható. 🙂 Ellenpéldával biztosan nem (nem azt mondtam, hogy páratlan, csak hogy ritka), mit is értünk pontosan minőségen, mit is értünk pontosan térségen, etcetc., összességében nem éri meg a fáradságot. Pont ez a lényeg, ez egy látványos bullshit, a valaminek látszó semmi.
(Most visszanézegetve látom, hogy a „mit is értünk pontosan minőséget” nálad is előjött a KOME-vel kapcsolatban — a példám találóbb, mint akár én gondoltam volna. 🙂 )
Elég mókás amúgy, hogy mintha térfelet váltottál volna; eddig azt reklamáltad, hogy konkrétumot-konkrétumot, most meg, mikor két hozzászólásban kaptál két adag konkrétumot és érvet, igen részletesen, akkor tényleg csak annyi telt, hogy „egyre nagyobb lendülettel nyomod a butaságot”? (Mivel a két hozzászólás két különböző dologról szólt, így időbeli változást emlegetni amúgy értelme sincs, de whatever.) Így egyre nehezebb meggyőzni a „nyájas olvasót” (milyen olvasót BTW, ez egy alsó-közepesen látogatott blog eldugott sarka), hogy nem csak a mundért védeni jöttél, bármi áron.
@közösperonos átszállás: hmm kicsit másként értelmezzük a „konkrétum” kifejezés jelentését. Egyre metaforikusabban nyomod, ami jó jel, mert azt mutatja tényleg nincs semmi konkrétumod. De megkérdezem újra, szóval, egészen konkrétan ilyen olyan kommunikáció és médiatudományi folyóiratot ismersz Magyarországon vagy a térségben, ami – bármilyen objektív szempontból – jobb, mint a KOME? És kérlek vedd figyelembe, hogy én nem vagyok sem klasszik bölcsész, pláne nem irodalmár, úgyhogy tényleg csak egy címet, netán linket kérek és azokat a legalább interszubjektív kritériumokat, melyek szerint a nevezett folyóirat jobb, vagy legalább olyan jó, köszönöm.
Azonban ehelyett sanity check-re, téliszalámira meg mindenféle pointless anekdotákra való hivatkozás történik immár a sokadik hozzászólásban is. Pedig azt gondolom egy címet belökni nem annyira nehéz dolog, hmm?
@factsmatter: én megengedőbb vagyok, szemmel láthatóan a „kamufolyóirat”tól már sikerült eljutni a „mérhető, ámde szerény eredmények”ig. Most már tényleg csak azt kéne megérteni, hogy azok mihez képest szerények.
@tonhalkonzerv reloaded: „én megengedőbb vagyok, szemmel láthatóan a „kamufolyóirat”tól már sikerült eljutni a „mérhető, ámde szerény eredmények”ig.”
Kérlek, én mikor állítottam, hogy kamufolyóirat? Biztos van olyan blog.hu-s plugin, ami felrak neked egy meaculpa-gombot, szerintem telepítsd, nagy hasznát vennéd. 🙂
„Most már tényleg csak azt kéne megérteni, hogy azok mihez képest szerények. „
Dear tonhal, dejszen végig erről beszéltem: a lehetőségekhez képest tök jók (lehetőségekről lásd föntebb, lokálpatriotizmus címszó alatt), az itt általatok (főleg a kollégád által) vázoltakhoz képest viszont nudlik. Kétségkívül kommunikációs technika a write-only üzemmód is, de kissé kontraproduktív.
@közösperonos átszállás: „az értelmes színvonal nyilván nem lehet elvárás” , „igen, ez valóban egy újságnak látszó dolog rendszeresnek látszó megjelenéssel és valamivel, ami kívülről akár peer reviewnek is tűnhet”
például itt.
@tonhalkonzerv reloaded: no, akkor biztos jön mindjárt a mea culpa, gondolom ő már telepítette.
@közösperonos átszállás: a nudli szintén nem érv, tehát hol vannak a címek?
BTW logikai szempontból mindig minden csak a „lehetőségekhez képest” lehet bármilyen, ami azt is jelenti, hogy a lehetőségektől független implementáció nem létezik a la Wittgenstein.
@factsmatter: „Egyre metaforikusabban nyomod, ami jó jel, mert azt mutatja tényleg nincs semmi konkrétumod.”
Hmm, hát ennek fussunk neki még egyszer. Ugyanis arról beszéltem, mennyire bombasztikusan tudod tálalni a, ha nem is éppen semmit, de legalábbis épphogycsak valamit; erre több példát is hoztam, alaposan indokoltam, hogy az miért alapvetően lufi, sőt még szépirodalmi hivatkozást is szúrtam bele. Erre mit voltál képest alkotni reakcióként? Egy kétmondatos általános körítést, a sárba tiprás verbális megfelelőjének szánt izét, metaforikusat, ha úgy tetszik. Elég részletesen és alaposan elmagyaráztam (még párhuzam is volt benne, pedig nálam kockább feje keveseknek van), miért igencsak irritáló és túlzó, amiket itt fel nem vállalt belsősként előadsz a KOMÉ-ról. Ennél többet vársz? Tényleg? Egy blogkommentben? 😮
Még egyszer: a téma nem a KOME volt (ott az első hozzászólásom, ha nem hiszed, Ctrl-F), azzal kezdtem, hogy valóban túlzás a „harmadikos házifeladat” kategória; a téma a te produkciód volt, a KOMÉ-ról. Hogy ez azért gáz.
„De megkérdezem újra, szóval, egészen konkrétan ilyen olyan kommunikáció és médiatudományi folyóiratot ismersz Magyarországon vagy a térségben, ami – bármilyen objektív szempontból – jobb, mint a KOME?”
Hiszen már annyiszor kérdezted, főleg tőlem, főleg azok után, hogy az ellenkezőjét állítottam (hint: nem állítottam). Én pont azzal nyitottam, hogy kétségkívül sikerült egy folyóiratnak kinéző folyóiratot összehozni, amiről még a Scopus is azt mondta, hogy ez egy folyóiratnak kinéző folyóirat; ámde tucatszám vannak ilyenek az országban, és egy Scopus-indexálástól nem lesz még semmi a világ nyolcadik csodája, így indokoltabb lenne egy kicsit több szerénység.
(Egyébként parancsolj, egy link: http://www.scimagojr.com/journalrank.php?category=3315&country=Eastern%20Europe&year=2015 . (Ez ráadásul nem is a teljes lista, mivel Ausztria és vele ez: http://www.scimagojr.com/journalsearch.php?q=19700183008&tip=sid&clean=0 kimaradt). A „SciMago Journal Ranking szerint Q1/Q2/Q3”-nál nem kell bővebb indoklás, ugye? De kiemelném még egyszer, hogy erről amúgy egy karaktert sem beszéltem, arról beszéltem, hogy az ország számos egyetemén, _számos_tudományágban_ vannak pont ilyen lapok.)
@közösperonos átszállás: NAVÉÉÉÉGREEEE! Végre van miről beszélni (mármint a link, a többi a szokásos bullshit, bele se megyek ha nem haragszol).
Tehát a link: nulla darab magyar ( az in társ magyarul jelenik meg, nulla darab referált cikkel, a következő értékelésnél repül), a két horvát szintén nem nemzetközi, mivel horvátul jelennek meg angol absztrakttal (néhány kivételes cikket leszámítva) és ugye akkor van még a Javnost. Na, az az egy, ami tényleg jó.
tehát az egész régióban a Javnost-ot leszámítva csak a KOME-ban vannak nemzetközi cikkek, emellett van még 6 olyan folyóirat, ami bekerült a szórásba (azt ugye tudod, hogy az EE régióban összesen van 20 ország, mindegyikben számos egyetem.) Vagyis a térségben ez egy kiemelkedően jó lap – és másról eddig sem beszéltem.
@factsmatter: „a többi a szokásos bullshit, bele se megyek ha nem haragszol”
Szerintem se most kezdj el racionálisan érvelni meg a maszatolást és terelést hanyagolni, valószínűleg egyik sem állna jól neked. 🙂
Viszont idéznélek: „De megkérdezem újra, szóval, egészen konkrétan ilyen olyan kommunikáció és médiatudományi folyóiratot ismersz Magyarországon vagy a térségben, ami – bármilyen objektív szempontból – jobb, mint a KOME?”
Bármilyen objektív szempontból. Bármilyenből. Mondjak csak egy újságot a régióból, amelyik bármilyen objektív szempontból jobb, mint a KOME. Nem a világ összes szempontjából, nem az általad összeállított szempont-mixből, hanem bármilyenből.
SciMago Q2 vs. nincs is rajta a listán. Ennyi. 🙂
Viszont jó hír, hogy tényleg nem kellett ehhez hanyagolnod a terelést és handabandázást. 🙂
@közösperonos átszállás: ez a szokásosnál is gyengébb volt, a lista 2015-ös 😀
A listán most már mindenki ki tudja magát ismerni, akit érdekel a kérdés, és össze tudja hasonlítani a KOME paramétereivel.
A folyamatos csipkelődésedre nem reagálok mást, mint hogy innentől kezdve tényleg érdemes lenne magukat a szerkesztőket megkeresned. Végülis egy ennyire képzett, internacionálisan sikeres, kifogástalan életpályájú tudós professzornak mi félnivalója lehet néhány kis fiatal kelet-európai senkitől? Mégis mi? Időd, minden látszat szerint, van dögivel, szóval ez se lehet kifogás. Érdeklődésed évek óta fennáll, és a jelek szerint sosem csökken, ez se lehet tán gond. Dobje egy emailt, bárki örülni fog.
Nem azt mondod, hogy félsz?
Ugye nem?
@factsmatter: Nem egészen értem, hogy egy angolul megjelenö (nemzetközi szerzö és szerkesztögárdával büszkélkedö) lapnál mi a regionalitás jelentösége. Ha jól értem, a lap annyiban kötödik a régióhoz, hogy „published by the Hungarian Communication Studies Association.” Ha viszont a nemzetközi piacon indul, akkor mégis mi a célja és értelme, azon kívül, hogy ide el lehessen nyomni azokat a cikkeket, amiket a komoly lapok nem fogadnak el?
Tekintve, hogy meglehetösen feleslegesnek tünik egy ilyen lap indítása (a fenti céltól eltekintve) talán nem is csoda, hogy nem olyan sok a vetélytárs a régióban. Ez olyan, mint guiness rekordernek lenni ebben: http://www.guinnessworldrecords.com/world-records/most-toilet-seats-broken-by-the-head-in-one-minute
Kétég kívül sokat dolgozott rajta és ez egy mérhetö eredmény, de mivel viszonylag kevesen próbálkoznak vele mert meglehetös értelmetlen tevékenység, ezért nem nagy kunszt kiemelkedni vele a tömegböl. Ahogy a vécéülöke tördelés egyetlen célja bekerülni a rekordok közé, tartok töle, hogy ennek a lapnak is az egyetlen célja az amúgy harmadrangú tudományos teljesítmény bodorítása. Kinek azzal, hogy ö szerkesztöje egy ilyen lapnak, kinek azzal, hogy cikket ír bele. Jól mutathat az életrajzban, de valójában azt hivatott kompenzálni, hogy valós teljesítmény híján nem sikerült a létezö szakmai lapokba publikálni.
Legalábbis kívülröl így tünik.
@ámbátor: William Benoit professzornak nyilván ez az egyetlen lehetősége a publikálásra, nincs is tele a publistája A+-os cikkekkel, és nem a politikai kommunikáció egyik világklasszisa – ja de. Szóval lehet hogy kívülről így tűnik (főleg ha valaki egy igazi rosszindulatú, besavanyodott magyar néplélek), de ha kicsit közelebb mész akkor rájöhetsz pár dologra.
Például arra, hogy a régióknak social sciencben elég komoly jelentősége van (kell magyarázni miért?).
Én a célokat nem tudom, neked is azt tudom tanácsolni, mint a kollegádnak: miért nem kérdezitek meg a szerkesztőktől? Ott az email címük, tényleg ma már nincsenek távolságok. Legalábbis több értelme van, mint évekig találgatni, öregasszonyos spekulációkba bonyolódni. Légy férfi 😉
@factsmatter: „Vagyis a térségben ez egy kiemelkedően jó lap”
Előre bocsátva, hogy
– sohasem láttam KOME-t
– nem ismerem a vonatkozó szakirodalmat, folyóiratokat
– még megengedve azt is, hogy a térségben nincs jobb a KOME-nél.
Az idézett mondatod akkor sem bizonyít az égvilágon semmit, vagyis logikátlan nagyotmondás.
Vö.: A Fradi (Vidi, bármelyik) megnyerte a magyar foci-bajnokságot, vagyis a Fradi, Vidi (bármelyik) Magyarországon egy kiemelkedően jó focicsapat.
Aha.
@factsmatter:
Benoit at al elnyomott ide egy nyolc éve volt aktuális cikket, ami gondolom akkor nem kellett senkinek és a port fogta, most jószívüen elküldte ide.
Ha a régiók annyira számítanak, akkor mit keres a KOME friss számában az ausztrál, japán, amerikai szerzö cikke és miért nincs benne szlovák, horvát és román? Lehet a horvátok mind a Pacific Communication Issues-ba írnak? Szóval épp lenne mit magyarázni a régiók jelentöségén.
Ha meg tényleg a Kome szerkesztöinek a célja érdekelne, akkor nagyon elszomorodnék. Az, hogy itt elbohóckodok egy blog kommentjeiben a szerkesztök álneveivel, az belefér a szabadidömbe és szórakoztat, de ha levelet is írnék nekik, az végképp arra utalna, hogy már semmi ötletem nincs az életem értelemes eltöltésére.
@ámbátor: ez normál folyóiratoknál úgy szokott menni, hogy Xhónap alatt beküldenek Y cikket ebből bíráltatnak kevesebbet, elfogadnak még kevesebbet, megjelentetnek a következő számban még kevesebbet.
A régió leginkább az inkompatibilitás és a presztízskülönbség miatt számít. Inkompatibilitás a társadalomtudományos területen azt jelenti, hogy egy kközépeurópai kutató jellemzően más problémákkal foglalkozik, más elméleti keretre helyezi a hangsúlyt, esetleg egyenesen másba nevelkedett bele, mint egy nyugat-európai vagy amerikai. A presztízskülönbség meg ott, hogy a KOME törekszik -a nyilvánossá tett peer listájából látszik- sok nyugati intézményben dolgozó szakértővel dolgozni. Add össze a kettőt, vedd hozzá a sajátos keleteurópai akadémia szférát és a teljesítményhátrányát, és egyből lehet rá ötleted hogy miért nincs benne szlovák, horvát, román cikk annyi. Pedig lehet, hogy küldenek be dögivel. Hasonló trendeket láthatsz az „elit” elitlapokban, alig van nemnyugati intézmény szerzője benne, az anglofón országok intézményei jelentősen felülreprezentáltak, ilyesmi.
@barsled: szeretem ha valakinek fogalma nincs miről van szó, de van véleménye 😀 Körülbelül harmadszor írom, hogy a térség egy 20 országból álló régió. Lehetne nagyobb, lehetne kisebb, de éppen húsz.
Egyébként nem is kell „bizonyítania” semmit azon kívül, amit állít. Ha a térségben egy kiemelkedő lap, akkor épp csak annyit kell bizonyítania, hogy térségben egy kiemelkedő lap. Remélem ezt nem olyan nagyon nehéz megérteni azért.
@ámbátor: aha szóval félsz, oké.
@tonhalkonzerv reloaded: Ugye az megvan, hogy semmi értelme annak, amit írsz?
Ha ez egy régiószerte világhírü lap, aminek fontos (lenne), hogy a kközépeurópai elméleti kereteknek is legyen publikációs tere, akkor tele lenne román, horvát cikkekkel, valós szerepe lehetne, megjelentetve azokat a kiváló de nyugaton inkompatibilis cikkeket, amik ott nemkapnak teret. De ezt nem teszi.
Ellenben megpróbál saját terepen vetélkedni a nemzetközi nagy lapokkal, ami a presztízskülönbség miatt eleve vesztes ügy, csak a lepotyogó morzsa jut ide a nagyok asztaláról, ami garantálja a harmadrangú színvonalat.
Szóval ahol lenne értelme a regionalitásnak, a szerkesztésben, ott ez nem érvényesül, ott a világ a cél szerzöben, szerkesztöben, (gondolom közönségben is) ellenben amikor azt kell megnézni, hogy milyen körben „kiemelkedö” a teljesítmény, akkor a régióra szürünk, mert ott látszik is a lap „teljesítménye”.
@ámbátor: ennek amit írsz egy része teljesen értelmes. Igen, teljesen legitim dolog regionális fókuszú lapot csinálni és abba a régió krémjét bevonzani. Ugyanúgy teljesen értelmes dolog viszont nemzetközi, általánosabb fókuszú lapot csinálni és arra tippelnék hogy legalább ugyanannyi nehézség mint könyebbség van vele a regionális fókuszúhoz képest. Meg arra is, hogy az alapításkor ezek alaposan végig lettek gondolva.