A létezés magyar minőségének huszadrangú kérdései
Eredeti szerző: maroz
Ez a médiakérdés, ez olyan huszadrangú valami. Nem is érti az egyszeri politikai elemző, hogy a francba lehet ilyen pimf, huszadrangú dolgon úgy eltanyázni, ahogyan azt az aktuális magyar hatalom volt szíves bemutatni.
Kedves Olvasó, jöjjön hát a szokásos példabeszéd!
1981. július 17-én nagy buli volt a Kansas City-i Hyatt Regency hotel átriumában. Az egy évvel azelőtt átadott épületben közel 2000 ember mulatott, táncolt, és ezek közül néhányan a második és negyedik emeleteket összekötő, az átriumot átszelő függőhidakon. Ez a két „híd” egymás fölött volt, arról pedig hogy a helyükön is maradjanak három pár, a mennyezetről belógatott vasrúdnak kellett volna gondoskodnia.
De nem gondoskodott. A negyvenedrangú csavar és alátét kiszakadt a huszadrangú zártszelvényből, a lezuhanó átjárók 114 ember halálát és 200 ember súlyos sérülését okozták. Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a baleset elsődleges oka az ábrán látható, utólagos módosítás volt.
Az eredeti terv szerint annak a bizonyos csavarnak és alátétnek egyszeres terhelést kellett volna elviselnie, de a módosítás után ez megduplázódott, így már mind a két átjáró terhe azt az egy szem csavart húzta.
A vizsgálat megállapította, hogy huszadrangú problémák sora vezetett el a balesethez. A tervező nem gondolt bele abba, hogy milyen nehézségekkel fog találkozni a kivitelező a megvalósítás közben, ő csak odarajzolta azt a csavaranyát az egy darabból álló rúdra, és különösebben nem foglalkozott vele, hogyan is fogják azt a valóságban odatenni. Amikor elküldték neki a változtatás dokumentációját, azt minden további nélkül tudomásul vette, eszébe se jutott ellenőrizni. Az építők az építés közben jelezték, hogy a híd nagyon mozog, amire az volt a válasz, hogy jó, akkor szállítsátok más útvonalon az építőanyagot. Érdekes még, hogy a függőhidak tervezésekor egyáltalán nem is végeztek statikai számításokat, az utólagos kalkulációk pedig arra jutottak, hogy még az eredeti tervek szerinti hidak is csak a szabványban előírt terhek mintegy kétharmadát bírták volna el (ekkora túlterhelés elvileg még belefért volna, jó eséllyel nem szakad le a híd, ha nem térnek el a tervektől).
A légikatasztrófák vizsgálatakor is igen gyakran jutnak arra a megállapításra, hogy nem egyetlen, borzasztóan súlyos hiba okozta a tragédiát, hanem több, nem ritkán huszadrangú probléma együttese.
Van vidámabb példám is, egy vicc:
— János bácsi, tényleg olyan szép ez az ötven év, békében, egyetértésben, de valóban nem voltak egyáltalán vitáik?
— Ó, nem, mi már rögtön az elején megegyeztünk, hogy a fontos kérdésekben én döntök, míg a lényegtelen, huszadrangú problémákban a feleségem… nahát, most, hogy jobban belegondolok, nekünk az elmúlt ötven évben mindig csak huszadrangú problémáink voltak!
Megy a szemforgatás, hogy a világ bánt minket a médiatörvény miatt, és hogy ez mekkora egy igazságtalanság már. Nem tudom. Még az is lehet, hogy igazságtalan — már nem a támadás ténye, hanem a hevessége. Ha csak a médiatörvény lenne, akkor tényleg sokkal neccesebb lenne ez a vita, de a szemforgatóknak elmondanám, hogy nem csak ez van. Hanem volt ott még jónéhány huszadrangú ügy is, emberkedés az IMF-delegációval, a NENYI, az MNB kóstolgatása, mindenféle különadók, a nyugdíjvédelem magyar minősége, az alkotmány körüli matatások, ésatöbbi, szóval tessék már végre rájönni, hogy az ilyesmi olyan, hogy összeadódik. Könyörtelenül.
No meg ez az eszelős hatalmi harácsolás. Mégis, mi a francokat lehetne erről gondolni? Hogy á, nem kell félni, mert Orbánnak csak arra kell a teljhatalom, hogy csokorba kösse és a kredencét díszítse vele? Nyavalyát! Orbánéknak a hatalom nem cél, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy a vízióikat megvalósítsák, a társadalomra mindenáron rákényszerítsék. Ezzel nekem két problémám is lenne. Egyrészt az ilyen megváltások igen ritkán működnek, másrészt pedig az orbáni víziótól engem enyhén kiráz a hideg. Olyan nagyon nehéz azt elképzelni, hogy az európai politikusokat, közvélemény-formálókat is kirázza?
És hogy a médiatörvény az nem annyira egy huszadrangú probléma az ő szemükben, hanem sokkal inkább egy casus belli? Az orbánizmussal, az orbáni vízióval szembeni harchoz. Mit lehet erre mondani? Hogy Orbán alapvetően jót akar? Én ezt készséggel el is fogadom, de a létezés magyar minőségén túl van úgy, hogy a hogyanra is rákérdeznek a polgárok. Mit lehet arról tudni, hogy Orbán úgy nagyvonalakban mit akar? Semmit. Analogikus és érthetetlen szóképeket ismételgetnek öncélúan, kaptunk nenyit, Szíjjártót undorodásig, Selmeczit és kacsaseggét doszt, de ez mind-mind egy rakás szar volt, finomabban mondva primitív kommunikációs trükk. Hazai fogyasztásra, a mi parasztjainknak (kopirájt Kövér László) elmegy, de ezek a kurva európaiak nem hatódnak meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől, a nyugdíjtőzsdétől, a nemzeti konzultációtól és a többi maszlagtól, hanem visszakérdeznek: what does „nyugdíjtőzsde” mean?
Ha ezekre a visszakérdezésekre sorra nem tudnak egy-egy értelmes választ adni, akkor a külföldi arra fog gondolni, amire én is: jelesül, hogy nincs is válasz — vagy ha van, akkor miért nem akarják elmondani?
<
p style=”text-align: justify”>Tényleg, vajon miért nem?
hogy lett meg ? a cache-ben volt ???
@jotunder: Keveredések szanaszét, a fő, hogy megvan. 🙂
Odáig már eljutottak, hogy ez nem a média törvényről szól.
Kiemelve egy “intézkedést”, ez sima bosszú a németektől franciáktól a multisarcért.
Tehát komolytalan, mert bosszú…
Maroz :
“Orbánéknak a hatalom nem cél, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy a vízióikat megvalósítsák, a társadalomra mindenáron rákényszerítsék. Ezzel nekem két problémám is lenne. Egyrészt az ilyen megváltások igen ritkán működnek, másrészt pedig az orbáni víziótól engem enyhén kiráz a hideg.”
Erről van szó. Orbán két helyen is említi – a létezés magyar minőségének rövid kis katekizmusában sok helyen projektál – hogy mindig annak van igaza, aki sikeres. Másszóval a cél elsődleges, az eszközöket a társadalom majd a realizált cél arányában itéli meg, ez a siker forrása. Itt tényleg nincs szó semmiféle etikáról, itt a cél a benchmark, by all means. Ilyen áron, tényleg jó lenne többet tudni arról a fránya célról, merthogy egyszerű továbbgondolni ennek a munkahipotézisnek a hátborzongató konzekvenciáit. Egy példa : ha Pol Potnak sikerült volna véghezvinni a hagymázait, a “történelem” elnézte volna neki az eszközöket, sikere egyben igazát is bizonyitotta volna.
Orbán :
“Valójában tehát a kormányzás célja és feladata – nagybetűvel és egybeírva – Magyarország közjogi értelemben vett vezetése, tartalmilag pedig annak biztosítása, hogy a nagybetűs Magyarország kisbetűvel és két szóban írva: magyar ország maradjon.”
Es, kicsit lennebb :
“Nézetem szerint ugyanis a mindenkori ideális magyar kormányzatot annak a felismerésnek kell vezetnie, hogy a magyarok közössége, s egyáltalán a létezés magyar minősége többek között abból ered, hogy rendelkezünk egy saját, csak ránk jellemző látásmóddal, ahogyan leírjuk, megértjük, érzékeljük és kifejezzük a körülöttünk lévő világot.”
A szíve mélyén minden magyar szeretné, ha ebből az egészből valami jó, valami tényleg sikeres születne. Az egyik legnagyobb gond itt az, hogy van több elképzelés is arról, hogy hogyan kéne kinéznie egy jó és sikeres “magyar országnak”. Húsz év után, még mindig nincs nagy és legfontosabb körvonalaiban egységes képünk erről, sőt markáns, mondhatni antagonisztikus elképzelések marketingje folyik. Az egyeztetést eddig mindenki megspórolta magának, Orbán is ( sőt ). Ráadásul sem az ország képéről , sem a kontúrokról ( meddig megyünk el és milyen eszközöket használunk ) nem hallottunk eleget. Miközben világos, hogy nem lehet majd minden eredményt ( jót, rosszat ) sikernek és minden eszközt etikusnak elkönyvelni – bár láttunk meglepő szüleményeket : fülkeforradalom – igény majd lesz rá. Orbán szerint ez körömreszelés. Elválik majd, de sokba fog nekünk kerülni ( már megint ).
http://www.komment.hu/tartalom/20101229-velemeny-az-uj-mediatorvenyt-ert-nemzetkozi-kritikakrol.html?cmnt_page=1
Ez is egy szép logikus levezetés arról, hogy miért pont a médiatörvény volt a felzúduláskeltő.
@nerángass: Én attól vagyok sűrűn szomorú, hogy látom a környezetemben a sok fiatalt, akik szükségszerűen* próbálnak maguknak összereszelni valamiféle projektidentitást, de a vége valami olyasmi lesz, mint amikor újgazdagék berendezkednek. És még csak haragudni se nagyon lehet rájuk, nem az ő hibájuk, hogy nincs letisztult kínálat és nincsenek értő segítők, akik legalább annyit elérnének, hogy a szerencsétlen kölök ne húzzon a makkoscipőhöz fehér frottírzoknit és bokán felülig érő lila pantallót.
A nol-ban írt Tóth Ákos erről egy érdekeset, a szakmai ízlés kapcsán:
“Meg ízlés. Az az ízlés, amely a szakmaiságot óvó konzervatív Schmidt Máriából szakad ki annak hallatán, hogy a Fidesz-kormány lehetőséget teremtene az ügynökjelentések hazacipelésére. Ez ugyanis a szakmát veszélyezteti, amit magára valamit adó történész egész egyszerűen nem hagyhat szó nélkül. Arról az ízlésről van szó, amely a Fidesszel már csak világnézeti szempontból is rokonszenvező jogászokból, köztük az Alkotmánybíróság első elnökéből, Sólyom Lászlóból szakad ki annak láttán, mit művelnek az egykori rendszerváltó vezetésével a magyar jogrenddel. Arról a szakmai ízlésről, amely föllelhető a közgazdász Mellár Tamás szavaiban, amikor a kormány gazdaságpolitikai lépéseit bírálja, és arról a szakmai ízlésről, amely kikényszerítette Pokorni Zoltánból, hogy ne tűrje tovább tétlenül a kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa elképzeléseit.”
nol.hu/belfold/20110108-nekem_csobogsz__kicsi_patak_
Csak ugye borzasztó nehéz átadni egy fiatalnak azt, hogy az életmód-liberális, ámde kommunitárius igényekkel is bíró, humanista, ámde a lózungokat halálosan unó attitűdjeihez-nézeteihez nem illik a hoffmannrózsa, kábé annyira nem, mint az elegáns öltönyhöz a röltexrózsis reklámszatyor és a farzsebből kikandikáló nyelesfésű.
*Szükségszerűen, mert nem nagyon van mifelénk olyan történeti identitás, amit csak úgy lazán át tudna venni egy olyan ember, akinél fontos a “reflektált én”, mint olyan.
..és az senkit sem zavar, hogy még soha a történelmünk során abból, hogy majd mi, “pusztán az akaratunk erejével csodát teszünk, és a világ csak néz” még jó dolog nem jött ki??
miért pont most lenne másképp?
Egy terv, esetleg B terv, ennek végiggondolása és egy reality check azért praktikus lett volna!
hetivalasz.hu/itthon/orban-es-a-vilag-34560
a rezsimszolga megszólal
“Még baloldalinak nem nevezhető magyar internetes helyeken is olvasható, hogy a jobboldali értelmiségben csalódtak, mert nem szólal meg, vagyis nem úgy viselkedik, mint a baloldali “értelmiség”. A baloldali értelmiségi mérce szerint valóban nem. A különbség abban van, hogy míg a baloldali “értelmiségi” egyben liberális életfelfogást is vall, vagyis kizárólag saját szempontját tartja egyetemesnek – hiszen az értelmiségi a modern észkultusz gyermeke -, a jobboldali értelmiségi valamilyen ügy elősegítője szeretne lenni, nem akarja életfelfogását másra ráerőltetni, fontosabb számára a tényleges egyéni szabadság, tisztában van az egyéni észhasználat korlátaival. Számára nem fikció a közösség érdeke, a vezetői felelősség nem oldódik fel az intézmények bonyolult együttműködésében. A politika az ésszerű és a hitszerű kényes egyensúlyán alapszik, mert ez a természete. Döntő pontokon a baloldali értelmiségi tisztán hitelvszerűen működik, a naiv része nem is veszi észre, hogy eszköznek használják, miközben hiúságát táplálják.”
Lánczi András nyal.
@jotunder: Gondolod? Meg lennék lepve. Ez egy frusztrált ember, aki nem képes feldolgozni azt, hogy konzervatívnak hiszi magát – pedig alapvetően nem az, hanem etnicista és talán metternichi reakciós – és közben mindent le akar rombolni maga körül. Ezért aztán folyton ír, Konzervtív Kiáltványnak hívott zagyvaságot, amiben azt magyarázza, miért nem lehet ő a szó köznapi értelmében véve konzervatív, hanem inkább forradalmár. És ehhez hasonló szösszeneteket.
@Wolff: Ez a fostalicska egyetemi tanár :(((((((
Erről a külföld vs Orbánék témáról most már mindig Hofi klasszikusa jut az eszembe: “A FIFA nem fideszközeli”
Itt:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=qCBI4h_tLlk#t=44s
@jotunder:
“a baloldali “értelmiségi” egyben liberális életfelfogást is vall”
krausz tamás tehát például nem “baloldali értelmiségi”. értem.
@jotunder:
“Valahol itt kezdődik a nemzeti minimum: ha valakit sérelem ér, akkor nem rohan a világ másik végéig panaszkodni.”
miért vagyok teljesen biztos, hogy ezt 2002-2010 közt egyszer sem írta le, mondta el sehol?
kumin is durván csúsztat, és közben meg sem rebben a szeme:
“Érdemes lehet megnézni, hogy más országokban, ahol erőszakos rasszizmussal és intoleranciával küszködnek, miképp kezelik kifelé ezt a problémát. A svédekről már októberben írtam a Heti Válasznak. Ehhez képest azóta további fejlemény, hogy újra feltűnt egy bevándorlókra vadászó sorozatgyilkos Malmöben.
Mindezek ismeretében a következő játékot játszottam. Beírtam a Washington Post keresőjébe a „Sweden racism” kifejezést. Az oldal nem talált semmit. Ellenpróba: a „Hungary racism” kifejezésre viszont szépen kidobja Schiff András levelét.”
kuminszerint.blog.hu/2011/01/11/mi_van_a_szelsojobbal
holott, ha a keresést nem szűkíti az egyetlen washington postra, kiderül, svédország olyan kurva profin kezeli kifelé ezt a problémát, hogy a svédországi rasszizmusról még külön wiki szócikk is van (en.wikipedia.org/wiki/Racism_in_Sweden ), többek közt olyan mondatokkal, mint hogy “[a]fter Germany and Austria, Sweden has the highest rate of antisemitic incidents in Europe”.
@mavo:
és csak szólok, hasonló wiki szócikk nincs magyarországról. majd egész európáról van, rólunk nincs (en.wikipedia.org/wiki/Racism_in_Europe )
Schmitt Pál szembe köpte a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát:
Emlékeztetett: Magyarország a kereszténység védőbástyája volt, és olyan “tetteket” hajtott végre, mint “1956 hősi és 1989 vértelen forradalma”.
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=47012:schmitt-pal-az-eu-nak-szueksege-van-a-magyarok-nem-mindennapi-kepessegeire&catid=76:hazai-vonatkozasu-hirek&Itemid=113
A Nenyi szerint meg csak a rendszerváltás paktumai voltak, nem forradalom.
“Nem tudom, hogy kinél és milyen formában van ilyen lista, de a csomagot a nemzetgazdasági miniszter fogja majd bejelenteni” – mondta az általa egy hónapja beharangozott programról az [origo]-nak Nagy Anna kormányszóvivő, aki azt is hozzátette, hogy tudomása szerint a kormány magán-nyugdíjpénztári befizetéseket érintő döntései – mint a tervezett nyugdíjreform első lépései – ezen átalakítások közé sorolandók. A programhoz tartoznak a szóvivő szerint emellett a köz- és felsőoktatási törvény néhány hónapja közzétett módosítási tervei, valamint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi államtitkárságának novemberben közreadott, Semmelweis-terv névre keresztelt vitairata is. Utóbbi azonban, azt mondta, nem maga az egészségügyi reform, mert az egy “sokkal bonyolultabb, összetettebb folyamat”, amely még nincs olyan állapotban, hogy “meg lehessen osztani róla részleteket.”
http://www.origo.hu/itthon/20110111-nincs-nyoma-a-februarra-igert-strukturalis-reformkoncepcionak.html
Mondtam, hogy tudjuk mi van a reformcsomagban…
@Wolff: Szegény Anna, elég lett volna csak a “nem tudom”, a többi teljesen fölösleges. Sőt, a takarékos kormányzás jegyében még ennyit se kellett volna mondjon, elég ha lazán megvonja a vállát. 🙂
@jotunder: ,,tisztában van az egyéni észhasználat korlátaival,, Hát, ő biztosan nincs tisztában vele. Ha az lenne, elhajítaná a klaviatúráját. Atyaég!
Erre azért kíváncsi lennék:
“Budai Gyula megvizsgálja a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) által kiírt pályázatokra leadott pályaművek, többek között a Határmezsgyék: Filozófia és tudomány az ókorban című pályaműnek (témavezető: Steiger Kornél), Radnóti Sándor Az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti aspektusai című pályaműnek (témavezető: Radnóti Sándor), valamint az Alaptalan alap: a tradíció folytonosságának és az életmű egységességnek kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkáiban című pályaműnek (témavezető: Heller Ágnes) teljes dokumentációját.”
@Wolff: Alkotmányos jogomnak érzem, hogy kikérdezzem Budai professzort az esztétikai reprezentáció elméleti aspektusairól.
@jotunder: Vajon a Nézőpont Intézet vagy a Századvég és G. Fodor Gábor kap majd egy zsíros megbízást a pályaművek (!) értékelésére? 🙂