A magyar értelmiség háborújáról 1.rész
Eredeti szerző: jotunder
Orbán Viktor interjút adott az általa fenntartott 888.hu-nak, amelynek főszerkesztője nagyjából egy fejjel kisebb nála, nehéz volt kihagyni. Azok a rezsimhobbitok,akik valamilyen metaforikus értelemben (köszönöm kedves jogi képviselőnk, hogy intő figyelemmel kíséri írásom) órákkal sem fogják túlélni Orbán majdan talán mégis bekövetkező bukását, végtelen örömmel hallgatták az alábbiakat:
1982-ben jöttem az egyetemre, a budaörsi kollégiumban laktunk, és én csak a 40-es busszal mertem közlekedni, az jelentett nekem biztonságot. Aztán persze megértettem, hogy mindent meg lehet tanulni. Ha nagyképűsködnek az évfolyamtársaid, akkor el kell olvasni azt a tíz könyvet, megnézni azt a húsz-harminc filmet, amivel le vagy maradva, majd utoléred őket. Ezek nem igazi problémák, ezek mind megtanulhatóak.
Lojálka megtudhatta a miniszterelnöktől, hogy csak tíz könyvvel van lemaradva fruszrációja tárgyaitól, a Soros-bérenc liberálpökhendékektől, akik a politikai korrektség kalodájába akarták zárni az ő kibontakozó nemzeti-keresztény felhorgadását és akkor már esetleg ha a számlakönyvet is aláírná a miniszterelnök úr, csak két példányban.
Fogalmam sincs, hogy Orbán valóban érezte-e azt, amit a jobberiánus legendák szerint éreznie kellett tizenkilenc éves korában, az ilyen történeteknek a valódiságuk a leglényegtelenebb tulajdonságuk. Jó hinni azt, hogy az értelmiségi háború alapja országunk atyjának a jideaux-lelkületű tarisznyások által való megaláztatása, ős-oknak prímán megfelel. Márpedig az ilyen magnitúdójú lopásapokalipszisnek jó ha van valamilyen ős-oka, ha azt egy hűvös hajnali órán kell majd megmagyarázni.
Az orbániánus konzervatív elitértelmiség nem azért ijesztően tehetségtelen, mert konzervatív, hanem azért mert így alakult. Lehetett volna pár közülük, aki túlrepüli a középszerűséget, de valahogy nem lett. És egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy azok, akiktől az altalajba frusztrálódtak a lánczik és géfodrok, valóban sokkal okosabb fiúcskák lettek volna náluk.
Egész életemben különös tehetségek vettek körül, voltak közöttük kissé bolondosabb természetűek és egészen közönségesen normálisnak is mondható figurák. Általában tizenkét éves koruktól kezdve látszott rajtuk, hogy nagyon különböznek az átlagtól. A sakk is ilyen, meg a zongorázás is. Pont a magyar értelmiségi háború területe nem ilyen. Ami nem jelenti azt, hogy nincs értelme a tehetségnek és a tehetségtelenségnek, meg mindannak, ami közte van, csak azt, hogy kevésbé egyértelmű az egész, és számomra éppen ez teszi érdekessé.
Ennyi mára elég. Ha megsegít az Ég, három-négy rész is lehet belőle.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518821-6ae2b8d2f0ab1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518821&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518821-6ae2b8d2f0ab1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518821-6ae2b8d2f0ab1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
.
Veselkedj neki. Érdemes.
Hajrá, jótündér, hajrá magyarok!
.
Állítólag egyszer Haraszti megigazította a nyakkendőjét – s az is mély sérelmeket okozott.(A dolog igaz lehet – hiszen azóta nem mer senki szólni neki, hogy egy Prime Minister még se jó, ha úgy néz ki, mint egy elhízott falusi böllér – vagy focista….
@Geo_: „És, ahogy beszélik, ekkor történt az, hogy
az érettebbek csoportjából – mintegy
a várakozás feszültségét enyhítendő – kivált
az egyik, odalépett a tüzesebb fiúkhoz, és
az idősebb testvérekre oly jellemző, már-már
önzetlennek látszó, kis híján kedves mozdulattal
megigazította a nyakkendőcsomót az akkor
éppen újjászülető, majd érthetetlennek tűnő
okokból később mégis elpusztult Magyarország
majdani egyik legutolsó miniszterelnökén.”
Kemény István: Nyakkendő.
Ez a mocskos lipsi nagyvárosi értelmiségiektől való megaláztatás valszeg csak hozzátett a fater nevelése által kialakított pszichózishoz.
Amennyi legendát ez az ember már összeköltött / összeköltetett magáról, nehezen tudom elképzelni, hogy igaz lenne.
Az, hogy halálfrusztrált még most is, dacára, hogy a trónon ül hosszú évek óta, mást mond erről, inkább azt, hogy bár elolvasott anno x könyvet és megnézett x filmet, hogy bepótolja a „lemaradását”, nem sikerült neki. Ezért aztán igyekszik úgy alakítani MINDENKI életét – előnyben a hozzá hasonló bugrisok -, hogy az érezze magát furán, aki valaha / most olvas, néz, lát, elemez, tépelődik, kételkedik, és nem az, aki olyan ostoba, tájékozatlan, műveletlen, csukottszemű hívő, szervilis f@sz, mint ennen hívei.
@esernyősEvezős: http://www.youtube.com/watch?v=pJjqUUWrjjw nézzük meg a végét. úgy néz ki, mint egy tájékozatlan bugris? nem az.
hagyjuk az Orbánt. igaz-e az, hogy a konzervatív értelmiséget bántották, nem hagyták kibontakozni? szerintem nem igaz.
@jotunder: persze, hogy nem igaz. a konzervatív értelmiség szépen hagyta magát felhigítani, és most ezt a fájdalmat akarja kompenzálni.
@jotunder: a magam eszközeivel próbáltam keresni a konz.értelmiséget – de mindig csak fideszes segédcsapatokig jutottam 🙂
(Egyébként vannak – csak nem is vesszük észre, hogy jé, ezek konzervatívak – de az biztos, hogy ilyen csoportként, pláne politikai erőként nem azonosítják magukat.)
@jotunder: Hát, van aki szerint pl. te is bántottad MAK-ot.
@RontoPal: A konzervatív értelmiség akkor esett ki a játékból, amikor eltűrte, hogy elsősorban „nemzeti érzelműként” határozzák meg az általa támogatott politikai oldalt, a kétezres évek elején, a google-találatok tanúsága szerint. Odáig volt párbeszéd, érvényesek lehettek érvek. Onnantól (az én szememben) ez az oldal feltette a kezét a közbeszédben, és azt mondta, nem vagyok hajlandó vitába bonyolódni, ez érzelmi kérdés. Ami abszolút elfogadható álláspont, csak nem értelmiségi. Ez az elnevezés kellett a tömegcsináláshoz, itt tudták meg a tömegek nemcsak azt, hogy van identitásuk, hanem azt is, hogy már régóta szerettek volna maguknak egyet, és hogy éppen ez az. Ennek, gondolom, a támogató értelmiség is örült, hogy végre sokan vannak, csak az volt az ára, hogy az értelmiségi megközelítést fel kellett onnantól adni. Most már persze próbálnak ideológiát gyömöszölni ebbe az üres érzelmi keretbe, mégiscsak illik, hogy legyen olyan látszólag, de a dolog így nem működik, ezek csak olyan különálló cubákok bőrbe varrva, egy Frankenstein szörnyeszméje. Nem lehet úgy rendesen gondolkodni dolgokról, hogy mindenre a nemzeti/nem nemzeti mércét (vagy legalább a szlogen rápecsételésének lehetőségét) kell kényszeresen alkalmazni, ami kábé annyira informatív, mint hogy valami mennyire hasonlít egy puncstortára.
Miközben egy halom konzervatív értéket én is vallok (mivel hálistennek a liberális nézeteim ezt támogatják :), de a hazai közbeszéd gyakorlatában ez szerintem így ment tönkre. (Hogy általam láthatatlanul miről folyik a szó, azt persze nem tudom.)
@Szindbad: És olyan is van, aki szerint nem eléggé.
@jotunder:
Látom a felszólítást, de még annyit: aki úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, meg úgy totyog, mint egy kacsa, az kacsa.
Bugris – megtanult késsel-villával enni, de attól még az.
(A tájékozatlanságot nem rá, hanem a hívekre értettem. Nekik viszont kimondottan előírás.)
Általában ha egy értelmiségi elsődlegesen „konzervatív (liberális, anarchoszindikalista, stb.) értelmiségiként” határozza meg magát, nem pedig mittomén, a dél-baranyai sokác répatermesztők 18. századi hitéletének kutatójaként, az rendkívül gyanús, mert a sorrendnek fordítottnak kéne lennie.
Már csak azért is, mert sokác répatermesztők hitéletével foglalkozni melóval jár, míg konzervatív/liberális/ stb. értelmiségiséghez elég kijelenteni a dolgot, jó hangosan. (Hozzáteszem, ez a probléma igazából független az impaktfaktor-mániától, inkább arról szól, hol képzeli el valaki a hivatását a világban, tudja-e hogy a sokác répatermesztők 18. századi hitélete fontosabb, mint a politikusvalag meg a klikkekhez tartozás, meg a pénz.)
Más eset, ha valaki kifejezetten a politikai aktivizmusra teszi fel az ő értelmiségi életét, de az meg akkor gázoljon szarban és viharban és vérben, legyen tétje a dolognak.
@Geo_:
„(Egyébként vannak – csak nem is vesszük észre, hogy jé, ezek konzervatívak – de az biztos, hogy ilyen csoportként, pláne politikai erőként nem azonosítják magukat.)”
Olvasd el @Tehéntőgy: hozzászólását…
@jotunder:
Mondják ezért, hogy az efféle
pillanatokat a nyakkendőigazítók
szokták könnyebben elfelejteni,
és ezzel épp fordítva vannak
a megigazított nyakkendőjűek,
aminthogy – érdekes paradoxon –
később viszont, ha emlékeztetik
a jelenetre a nyakkendőigazítókat,
azok azonnal emlékezni szoktak, majd
egy gyors viccel ütik el a kérdést, hogy
szükség esetén szívesen elküldik saját
megunt pszichológusuk telefonszámát
a megigazított nyakkendőjűeknek,
míg ellenben, ha a megigazított
nyakkendőjűeket merészelné valaki
emlékeztetni a kínos, régi jelenetre,
kellemesen csalódna, mert azok is
meghökkentően könnyed mosollyal
hazudnák, hogy jé, tényleg, nade
ki emlékszik már egy ilyen semmiségre,
ép érzékű ember az ilyesmit
ott, helyben, azonnal elfelejti!
De persze mondják ezt is: nem kizárt,
hogy épp ez az eset volt a szabályt
erősítő kivétel, és mind a nyakkendő-
igazítók, mind a megigazított nyakkendőjűek
őszintén és szívből tényleg
elfelejtették a dolgot, mert ennél is jobb
okot találtak az egymás iránti
későbbi engesztelhetetlen, fékevesztett,
egész hazájukat szétrohasztó gyűlöletre, és
lehet is ebben a magyarázatban valami,
hisz tudjuk, ezerszer annyi ok ajánlkozik
a gyűlöletre mindig, mint ahányra
egy gyűlöletnek valóban szüksége van.
vért izzadva mantrázza a self-made man fogalmat….hátha egyszer csak nem made man-ként ébred. nem fog sikerülni
@Tehéntőgy: lelövöd a folytatást ? :)))
Lehet, hogy ez már nem is az 1. fejezet. Ott volt elsőnek ez: orulunkvincent.blog.hu/2016/09/12/csoori_sandor_halalara ami ha szövegében nem is, de a linkjével nagyon erről (is) szólt.
„Egy kitörölhetetlen jelenet ma – harminc év után is – elevenen él bennem.
A humorista Sándor Györggyel sétálok a forgalmas Váci utcán. Áttüzesedve politizálunk, kárhoztatjuk a nagyon sokáig elhúzódó konszolidációs időszakot, amikor a hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója odalép hozzánk, s megkéri Gyurkát, hadd raboljon el tőle három percre. Gyurka erre a rövid időre magára marad az Anna presszó előtti járdán. S mikor három perc letelte után visszalépek hozzá, magából kikelve dühöng.
– Mi történt veled? – kérdem elámulva.
– Semmi, semmi. Úgy se hiszed el.
– Találkoztál egy marslakóval?
– Majdnem – legyint haragosan. – Képzeld, itt ácsorgok, bámészkodom, s egy régi ismerősöm megszorítja a karomat, szevasz Gyurka, mit csinálsz te itt a fizetett naplopók között… Mondom neki: Csoórira várok. Elhúzza a száját: Te – Csoórira? Arra a gyakorló antiszemitára? S erre már ment is tovább, én meg csak kapkodok azóta is a levegő után.
Egy másodpercig én is ellehetetlenülve álltam ott a járda szélén, de mint akinek fordítva működnek a reflexei, elkezdtem vadul nevetni.
– Megőrültél? – bámult rám Gyurka.
– Ellenkezőleg: megvilágosodtam. Ha hiszed, ha nem, ilyen jót még senki se mondott rólam. Eddig csak ködösen voltam antiszemita, de mostantól kezdve már azt is tudom, hogy gyakorló antiszemita vagyok. [..] De hiába tettem túl magamat a homályos ráfogásokon, a gyanúsítás újra és újra fölbukkant. A szivárogtatott pletykák után írásban is találkoztam vele. Az én népzenei, néptáncosi, népművészeti buzgalmaimat azzal együtt is, hogy a szürrealizmussal társítottam őket – a hatvanas években többen megkésett parasztromantikának ítélték. Múltsiratásnak, amely a lendületes szövetkezetesítés idején felelőtlen gáncsoskodás. Még olyanok is akadtak, akik azt erősítgették rólam, hogy a két háború közötti idők jobboldali népiességét ébresztgetem, amelyről tudnivaló, 1121hogy csizmaszagúan magyar, s amelyet a fasizmus is a lábára húzott. H. M. az Élet és Irodalomban meg is írta a népművészettel, de még inkább a törekvéseimmel kapcsolatos fönntartásait. Írásának az volt a lényege, hogy egyelőre még csak erdélyi bokályokat, népdalokat és famozsarakat gyűjtök, de időszerűtlen s fülledt romantikámból egyenesen következik, hogy rövidesen a családfákat is elkezdem gyűjteni. Finom áthallásos utalás volt ez a zsidótörvények idejére, ami teljességgel megbénított.”
Szerény blogunkban is többször érintettük már a témát.
raerunk.blogrepublik.eu/2014/10/19/darth-vader-es-a-civilek-i/
Itt van pl. szerzőnk, aki magyar is, értelmiségi is. Nem tudjuk, hogy mi lett az egyik értelmiségi bejegyzése miatt vele szemben az egyetemén indított etikai vizsgálat eredménye, de attól még mindenki nagyon örül, hogy szeretne még 3-4 posztot szentelni a magyar értelmiség háborúinak.
en.calameo.com/read/005030614e707bed64a65
@Gratulálok, Ön nem nyert!: Már megkapta a büntetését, remélem, nem lesz a dlog megszellőztetése miatt ellenem büntetőeljárás, de nem lehetet sem amerikai elnök, sem japán császár. Szerintem ez elég komoly szankció.
dolog és lehetett
Nem a magyar értelmiség a tehetségtelen, hanem annak a politikára rácsimpaszkodó fele. Aki pont azért nagyon valamilyenoldali, mert mása sincs, csak a lojalitása. Ebből viszont nemcsak jobbos van, sőt! A jobboldali ilyesmik legalább névleg mímelnek valami kutatói foglalkozást. A balos „csúcsértelmiség” többsége viszont rádiós újságíró, vagy riporter. De a jobbos, balos egyformán nulla. Azt nem tudom megérteni, amit Orbán lenyomott. Én is pont ma beszéltem valakivel, hogy ez a mítoszgyártás mennyire gáz. Hogy szegény jobbosok hülyék (nem igaz), ezért a gonosz, MERT értelmiségi baloldal jól elnyomja. Akkor műveletlennek lenni büszke gyönyörűség? Butának, műveletlennek lenni nem a jobboldaliság, de nem is a vidékiség attribútuma. Sőt, kapaszkodjunk meg: Budapestet nem ismerni sem vidéki dolog Orbán mítoszain túl….
@Sasvári Péter: Senki nem állítja, hogy a magyar ertelmiseg tehetségtelen. Az ot consolidation grant nagyon nem erre mutat.
@jotunder: Sajnos sokan állítják mégis.
@Sasvári Péter: „A balos „csúcsértelmiség” többsége viszont rádiós újságíró, vagy riporter.”
Actually, a faszt.
Egyébként kik azok az értelmiség? Vannak náluk árvább lelkek idehaza?
@Szindbad: Én se értem. Amink van, az nem értelmiség, és nem háború, hanem falusi csürhe és fosztogatás.
A magyar értelmiség? Meg háború? Egyiknek sincsenek nyomai manapság. Voltak, talán még a kilencvenes évek végén is, de ma?
Pedig igény az volna rá.