A magyar középosztály találkozása a szegregációval (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
” A matematika felvételi az utóbbi 10 év legnehezebb vizsgája volt, több gyerek is sírva hagyta el a vizsgatermet – számoltak be a pedagógusok.” (penzcentrum.hu)
„Elképesztő feladatok a felvételin. ” (mno.hu)
„Matematikából tíz feladatot kellett megoldani, amelyen összesen 50 pontot érhettek el a diákok. Az idei átlagteljesítményeket még nem hozták nyilvánosságra, az egyik budapesti gimnázium viszont az iskolára vonatkozó eredményeket már közzétette. Az ottani átlag az országos átlaggal azonos vagy annál néhány ponttal magasabb szokott lenni: idén a hatodikosok magyarból 32,8, matekból pedig 23,3 pontot értek el, a nyolcadikos diákok átlageredménye pedig 32,5, illetve 24 pont volt. ” (kemma.hu)
Itt láthatók a matematika felvételik a hatosztályos gimnáziumokba.
Itt pedig a chesteri The King’s School felvételije 11-12 éves gyerekek számára (kiváló magániskola, éves tandíj valamivel több mint ötmillió forint).
Látható, hogy nincs szignifikáns különbség a magyar gimnáziumi felvételi és a brit public school (történelmi okokból így nevezik ezeket a magániskolákat) felvételije között. Nagy-Britanniában is léteznek állami elitiskolák, itt van az egyik felvételije (idejárt Abba Eban, aki később minden idők egyik legjobban teljesítő hallgatója lett Oxfordban, majd Izrael külügyminisztere). Érdemes megjegyezni, hogy a brit állam ötven éve nem hozott létre elitiskolát, most egy jogi kiskapun keresztül sikerült egy újat alapítani, lett is belőle botrány.
A középosztálybeli szülőknek szembe kell nézniük azzal, hogy a felső-középosztálybeli gyerekek magántanárhoz járnak, és tíz-tizenöt százalékponttal fogják megelőzni az ő gyereküket a felvételin. A középosztálybeli szülőknek azzal is szembe kell nézniük, hogy a felső-középosztálybeliek nemcsak anyagiakban, hanem képességekben is felettük vannak, a szerepek ki vannak osztva, a mobilitás csekély, a gyerekeik, akiknek próbáltak mindent megadni, nem kerülhetnek be abba az iskolába, ahol tanulni szeretnének. Esetleg eszükbe juthatna erről a dologról valami, de nem szokott az embereknek egyik dologról a másik dolog eszükbe jutni…
John Rawls írt a Theory of Justice-ban a „veil of ignorance”-ról, a tudatlanság fátyláról, mint alapvető morális megközelítési módszerről. Nem árt ha néha behelyettesítjük magunkat a potenciális áldozat szerepébe, nem árt néha, ha elképzeljük a világot úgy, hogy nem tudjuk hová kerülünk benne, a kés melyik végére, fent leszünk vagy lent.
Tizenegy éves gyerekek könnyeit látjuk. Most éppen nem migránsok gyerekeinek a könnyeit, nem cigánygyerekek könnyeit, hanem a magyar középosztály gyerekének könnyeit, akik háromnegyed órát töltöttek a pokolban ezekkel a feladatokkal. Először találkoztak azzal az érzéssel, hogy valami nem megy, hogy valamihez nem érnek fel, hogy valamit nem érhetnek el. Tizenegy évesen. Azt hisszük, hogy nagy különbségek csak az underclass és a többiek között vannak. Nem, nagy különbségek, mély fájdalmat okozó nagy különbségek a felső öt-hat százalék és a második húsz százalék között is mérhetőek. Nem ismerjük ezeknek a különbségeknek a pontos okát, csak a létezésük tényét vagyunk kénytelenek tudomásul venni. Amit a felső öt-hat százalék kiráz a kisujjából, az az iskolában igen jónak tartott második ötödbe tartozó gyerek számára borzalmasan nehéz.
A szelekció és az ebből adódó szegregáció fájdalmas. A legfájdalmasabb persze a hátrányos szociokulturális helyzetben lévők (jó közelítéssel: cigányok) szegregációja, a valóságos, kézzel tapintható, érezhető, brutális és elviselhetetlen szegregáció, de a szolid, normáinkba könnyedén beilleszthető szelekciós mechanizmusok okozta enyhének tűnő szegregációs helyzetekbe is tönkre lehet menni.
Itt most nagyon sokan tapasztaltak meg valamit, ami másoknak mindennapos érzés. Kisebbnek, gyengébbnek lenni, hátrányba kerülni, eltávolodni az álmoktól, egészen kicsi és belátható álmoktól. Ezen nem fog senki se elgondolkozni, pedig érdemes volna.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518947-6ae607319334c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518947&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518947-6ae607319334c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518947-6ae607319334c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ez ugyanaz a blogger aki Angliából froclizza a magyar egyetemi gazdaság, társadalom- meg politikakutászokat, hogy mutassák az extratejszín listákon jegyzett folyóiratokban megjelent impaktfaktoros közleményeiket?
a 6/8-osztályos gimnáziumok eleve az „elit” kirekesztő intézményei, a felsőbb rétegeknek (itt: felső és felső-középosztály) ill. néhány kiemelkedően tehetséges alacsonyabb rétegbelinek (jellemzően inkább kispolgárok, itt: középosztály) vannak.
egy átlagosan jó középrétegbeli oda nem fog bekerülni, nem is azért van.
az underclass, meg a prolik tudják hogy ők kirekesztettek, a kispolgárok egy része meg azt hiszi hogy nem. pedig csak nem annyira.
(az ilyen felvételik jellemzően arról szólnak persze egy bizonyos képességszint felett és egy másik alatt, hogy az elmúlt 5.5 évben mennyire trenírozták erre a próbatételre. nyilván ha valakit ez idő alatt direkte ilyen felvételire készítenek fel, sokkal több esélye van mint az ugyanolyan képességű de nem kellően trenírozottnak. persze egyesek elhiszik, hogy ők annyival okosabbak mint a többiek, szépen megágyaz ez egyfajta elittudatnak…)
nehez osszehasonlitani a magyar verziot a ket angollal. a magyarban csak 10 trukkos feladat van. az angolokban van par elemi szamolasos, es par trukkos, osszesen 26-28.
az angolokbol azert egy atlag diak par feladatot talan meg tud csinalni. a magyar verzioban a trukkos feladatok nagy reszehez sokan valoszinuleg hozza se tudtak szagolni. pl a dobokockas, vagy a paratlan szamjegyek szama a konyvben eleg komplikalt elso latasra.
@wooddog: …de csak akkor, ha a „számjegy” kifejezést komolyan gondolták és nem „szám” helyett írták…
Hát, én a pár évvel ezelőtti negyedikeseknek szóló felvételiről tudok érdemben mondani valamit. (De megnézve a mostaniakat, nincs szignifikáns különbség).
A fiammal megoldottuk az oktatási hivatal honlapjáról letölthető 22 feladatsort (11 év, évente kettő, mert minden évben volt pótfelvételi is azoknak, akik nem tudtak jelen lenni a felvételi napján). Ahol valamit nem tudott jól, azt elmagyaráztam neki.
Naponta egyet, de nem minden nap, így kb. két hónap alatt végeztünk vele. Utána az elérhető 50 pontból 49-et szerzett a gyerek. (Szerintem a hiányzó egy pont is megvolt, szövegértelmezés kérdése 🙂 ).
Mi kellett ehhez: internetelérés, nyomtató, papír, ceruza, az én napi 1-2 órám, és mondjuk a (természettudományos) diplomám.
Ezek a dolgok nyilván nem elérhetőek mindenki számára, de hogy mindez az „elit kirekesztése” lenne, az finoman szólva is túlzás. Tudni kell a matekot, és a felvételi évében egy kicsit többet kell vele foglakozni. Ennyi.
@almodhi: ez nem kirekesztes, ez egy termeszetes folyamat. az elithez hozzatartozik egy attitud, egy motivacios hatter. en is ehhez az elithez tartozom, es te is.
@jotunder: Persze, de leginkább WiteNoirra reagáltam, aki azért nem teljesen így gondolja.
@jotunder:
A gond persze az, hogy Magyaroszágon jóideje kerekítési hibán belül csak lefele működik a társadalmi mobilitás: ebbe az elitbe irtózatosan nehéz önerőből bekerülni, viszont nagyon könnyű kikerülni belőle és ez nem Orbánnal kezdődött, hanem már a 90-es években (szervusz Antall Józsi, Bokros Lala). Saját példámat végiggondolva is beleborzongok mennyi minden múlott a szerencsén, mások puszta jóindulatán és hiába volt ilyen-olyan okból komoly előnyöm a többséghez képest, nem sokon múlott hogy ne sikerüljön kamatoztatni. Szívem beleszakad ha belegondolok abba a beszűkült kilátástalanságba amit akár a vidéki alsó középosztály (WN kedvéért: kispolgárság) körében még gyerekfejjel is érzékeltem, ha igazán felfogni csak mostanra sikerült is. Hogy mi lehet egy zsákfaluban, rosszabbfajta lakótelepen belegondolni sem merek.
@almodhi:
szerinted miért vannak hat, nyolc osztályos gimnáziumok?
azért, hogy ne egyszerűen egy jó általános iskola után kerüljön gimibe a gyerek, hanem már ennél hamarabb részt vehessen a lényegében egyetemi előkészítést szolgáló képzésben
lacika 11. osztályban dönti el, hogy elmegy egyetemre X szakra, zolikát meg kezdettől fogva erre trenírozzák, úgy is ahogy te írod, meg annál komolyabban is.
és ez nem csak a jajderettentően kiemelkedő képességű gyerekeknek szól, hanem általában azoknak a nem rossz képességűeknek, akik megfelelő helyre születnek.
@snakekiller23:
mi lenne a jogászok, közgazdászok, szoftverfejlesztők gyerekeivel ha a kőművesek, ügykezelők, segédmunkások gyerekei is jogászok-közgazdászok-szoftverfejlesztők akarnának lenni?
(leegyszerűsítve)
@WiteNoir: semmi. nem tudnanak jogaszok-kozgazdaszok-szoftverfejlesztok lenni, mert pl. mar az iskola hatodik osztalyaban akkora kulonbseg van koztuk es az elit gyerekei kozott, ami behozhatatlan. anglia sokkal fejlettebb orszag, mint magyarorszag, de azert itt is lathatoak az osztalykulonbsegek maradvanyai.
@WiteNoir:
A nyolcosztályos évfolyamomban érettségi idejére néhány kivétellel mindenkinek volt angol v. német középfokú nyelvvizsgája. Sokunknak már évekkel korábban megvolt és pár emberke már a másodikon is túl volt. Pedig őszintén szólva nem volt igazán a helyzet magaslatán az iskola nyelvoktatás tekintetében. Ehhez képest ugye tízezrével nem lehetett kiadni diplomákat nyelvvizsga hiánya miatt – és ez még az réteg amelyik bejutott a felsőoktatásba. Szóval, hát ja.
@jotunder:
ez nem feltétlenül hazai jelenség és lehet hogy a jövőben még inkább fokozódik, többféle jóslat van.
de ez a „világ rendje”, szűk felső osztály, kicsit tágabb valódi közép, meg egy óriási alsó, persze rétegzetten.
ha csak hazánkat nézzük, a horthy-érában is elvolt az ország, pedig 80% alsó, 20% közép-felső, javarészt persze közép.
@snakekiller23:
erről írtam múltkor.
volt ahol azért buktak meg a diákok matekérettségin, mert rosszul másolták le a táblára felírt megoldásokat.
átlagos középiskola átlagos osztályában volt egynek középfokúja a harmincpárból, erősebb gimiben meg a két középfokú sem volt annyira ritka, van akinek az egyik felső volt.
egy középfokú meg a többségnek.
igen, ez volt, ez van, lesz, talán még inkább.
@WiteNoir: a Horthy-korszakban sokkal nagyobbak voltak a tarsadalmi kulonbsegek, mint ma. sokkal. magyarorszagon a Gini-egyutthato akkora, mint Nemetorszagban, csak Magyarorszag sokkal szegenyebb orszag, mint Nemetorszag, es meg nem hajtottak vegre bizonyos mobilitasi lepeseket. az nagyon komoly ugras volt, amikor hirtelen haromszorosara nott az egyetemistak szama, de az also ot decilis helyzete eleg aggaszto.
@jotunder:
persze hogy nagyobbak voltak, azóta volt egy álszocializmus nálunk, most van ami van, a következő évtizedeket meg senki sem tudja. nyilván a h-rendszert nem fogjuk elérni a közeljövőben, nem is állítok ilyet,
pont azt mondom, hogy ha az működőképes volt, egy annál kisebb, d a jelenleginél is jóval nagyobb társadalmi különbségekkel bíró rendszer simán működhet tartósan.
másutt is ugyanez van, csak gazdagabb országokban kevésbé feltűnő.
meg próbálják mindenféle statisztikával szépíteni.
a lényeg, hogy egy bizonyos szint alatt alacsony jövedelmű vagy jövedelem nélküli,viszonylag kiszolgáltatott tömeg.
persze ezt lehet tagadni, csak sok értelme nincs.
milyen szinten él az akinek 50-70 ezer a havi fizetése?
akinek 90-100?
akinek 120?
és ezalatt, akik 23 ezres segélyből élnek mellette vagy feketéznek vagy nem, akik 45 ezres nyugdíjból, stb?
és akiknek semmi nincs?
(amúgy az lényeges, hogy egy felvételin nehéz vagy sem a példasor? verseny van, nem abszolút pontszámot kell elérni. nyilván van valami kis ijedtség, amikor valaki kijön, hogy az előző évek átlagához képes nem sikerült stb., néhány szülő jó médiaeléréssel ezt fel is fújhatja, de verseny van, volt és lesz.)
Az olyan feladatsornak nem látszik értelme lenni, amit minden gyerek meg tud oldani. Meg persze az olyannak se, amit egyik se. Én annak idején matekból hetedikes koromban megyei szaktárgyi versenyt nyertem, és az ilyen feladatok már akkor se okoztak volna nehézséget, de nemcsak nekem, hanem például, akikkel szakkörbe jártam. Mondjuk az én általános iskolai matektanárom egy zseni volt, Kovács Zoltánnak hívták, áldott legyen haló poraiban is. Ezért nem tudom megítélni, hogy ez most egy mai gyereknek mennyire nehéz. Az én gyerekeimnek, akik már túl vannak az érettségin, szerintem igen. Valószínűleg egy átlag polgárnak is. Karinthynak van az a zseniális karcolata a „kilenc kályhában kilenc nap alatt kilenc köbméter bükkfa ég el” kezdetű feladatról, az jutott most eszembe. Mivel az egyetemen is jól teljesítettem, belekerültem az ún. elitbe, most a gyárban is előre köszönnek nekem, ahol segédmunkás vagyok.
én marosvásárhelyen a bolyaiba jártam (az egyik erdélyi top 5-ös gimi /líceum/), az enyém volt az utolsó évfolyam, amelyik általános iskolát is ott végezte. az 1-8-as osztály tele volt orvosok, stb gyerekeivel. a kilencedikes felvételi román, magyar és matematika tantárgyakból volt. románul ugyanaz a tételsor volt, mint a román anyanyelvűeknek, a matematika anyag egy picit több volt, mint a magyarországi alap érettségi, legalábbis a kilencvenes évek elején. mai napig emlékszem az eredményeimre, románból (10-es skálán) 9,50; magyarból 8,15; matematikából 8,90 volt az eredményem, ezzel 400 indulóból a 12. lettem (400 felvételiző -> 72 hely matek-fizika, 36 elektronika és 72 hely mechanika osztályokba). 1-8-ban végig kitűnő voltam matekból, szüleim az utolsó két évben matematikából és románból különórára járattak, ez meg is látszott az eredményen. románból füzeteket írtam tele nyelvtani elemzéssel, és megtanultam kb. 30 mű elemzését – magolni nem tudtam, de majdnem az volt, volt egy tanárnéni, aki a szart is kitaposta belőlem. két éven keresztül, minden hétfőn, matek minden szerdán, közben három kosáredzés, és természetesen szombaton is volt iskola. utolsó éven jártam kolozsvárihoz számítógép-szakkörre is, ahol a kicsik basicben programoztak, a nagyobbak egy becsempészett z80as köré építettek számítógépet, az első időkben még telex-perifériával.
kilencedikben két matek-fizika osztály volt, az első 72 gyerek elvileg round-robinnal lett leosztva, mégis valahogy az E osztályba kerültek a menő szülők gyerekei (ez persze relatív, 80as évek romániája). az F lett a jó képességű, de nem elitklubos gyerekek osztálya, velem együtt. az E osztályt a sztár-matektanár, kirschné, és a sztár-fizikatanár, klementisz tanította. nekünk szallóné jutott (én imádtam, de egyértelműen nem volt sztár), fizikából birci bá’, aki csak azt tanított, akit szeretett (szintén nem volt sztár) – elvileg tehát nekünk, effeseknek kevesebb jutott.
mi két év múlva emigráltunk, de az F osztályból 34en bejutottak/unk egyetemre, 1 meghalt. az E osztályból kb 28-30-an, abból is többen kamu szakokra. közben kitört a demokrácia, de amikor 9-be felvételzitem, akkor a tét az az volt, hogy vagy bejut az ember az egyetemre, vagy viszik katonának a duna-deltába csatornát építeni, ahol 20% fölött volt a halandóság, és ahova magyarokat vittek előszeretettel. a gazdag (?) gyerekek szülei természetesen el tudtak intézni ezt-azt.
az egyetemen (elte) évfolyamtársam volt lakkantó, aki két nap alatt vizsgázott le első félévben minenből, és csak azért nem 1 nap alatt, mert nem kapott időpontot. ő a fazekasból jött, és ott az első 1 év progmat matemaika részét már gimiben is tanulták. mi is tanultunk deriválni meg integrálni a bolyaiban, de ők konkrétan ugyanazt az anyagot (is) tanulták.
természetesen nem szeretném levonni a következtetéseket, bár vannak. a konkrét poszthoz meg azt szeretném hozzátenni, hogy itt nem társadalmi tőke, meg ilyenek versenyeznek, hanem motiváció, kényszerítő körülmények meg a típusfeladatokhoz való hozzáférés, ami komikusnak hangzik, de nem az (mármint nem komikus). amikor közepes, széteső teljesítménnyel is hozzá lehet jutni viszonylagos jóléthez (telefon, redbull, bulika), akkor a (felső)középosztály sem tudja motiválni szerintem a gyerekeit – az elitoktatás jellemzően megmarad azoknak, akik valami miatt maguktól is szeretnek tanulni. ez azzal jár, hogy a magyarországi magyar oktatási rendszer, szülők, stb. csak mérsékelten tanultak meg motiválni, akinek megy magától, annak ott pár elitsuli, a többieket meg hagyják elhullani. pl. belőlem valszeg nem sok lett volna, alapból nincs nálam lustább ember.
@balmoral: „most a gyárban is előre köszönnek nekem, ahol segédmunkás vagyok.” 🙂 🙂 🙂
Jótündér,
Pár hete jelent meg az a gimnáziumi rangsor, amely nem az érettségi meg egyetemi felvételi eredmények alapján mérte az egyes intézményeket, hanem a pedagógiai munka hatékonyságán keresztül: mekkora hozzáadott értéket jelent a diák számára, aki oda jár.
Ezen a listán az „elit” gimnáziumok, amelyekbe csak különórákon megszerzett extra pontszámokkal lehet bejutni, többnyire a középmezőnybe csúsztak vissza.
index.hu/belfold/2015/12/07/a_kozepiskolak_rangsora_-_maskepp_nahalka_istvan_pedagogiai_hozzaadott_ertek/
@WiteNoir:
Ezzel teljesen egyetértek.
Az oktatási rendszert jól tökönszúrta a 4-6-8 éves gimnáziumok bevezetése. Pontosabban az, hogy nem egységes.
@jotunder: maradvanyai? nem latom miben kulonb Anglia ebben a kerdesben. marmint tarsadalmi mobilitas, vagy iskolai elomenetel. lehet hogy Magyarorszagon is van komoly problema az iskola rendszer atjarhatosagaval, de Angliaban is ez egy ismert komoly problema (lsd minden evben a kritikakat az Cambridge Oxford felvetelik kornyeken, hogy a maganiskolabol erkezoket tamogatja a rendszer)
@OoOoOo: Köszönöm, végre rájöttem, miért bosszantanak nagyon az erről szóló panaszok. De az is igaz, hogy a sikerélmény baromi fontos lenne.
Azt meg tudja mondani hozzáértő (azaz ekkora gyerekeket matekra tanító, tanár vagy szülő), hogy ez a feladatsor pontosan miért nehéz? Úgy tűnik, két típusú feladat van: 1) lineáris egyenletet kell fölírni viszonylag trükkös megfogalmazásból, szóval inkább szövegértési, mint matematikai a nehézség, már ha pld a céltáblák eredményének leolvasasát is szövegértésnek hívjuk. 2) döbbenetes módon a tízből három feladat (4.,6.,9.) épül arra a jelenségre, hogy ha két lapot az írott oldalukon összeragasztunk, akkor mindkét lap tartalma eltűnik.
Ezek alapján azt tippelném, hogy a tavalyiak és az azelőttiek is ebbe a két típusba tartoztak, és akkor nem értem a sokkot.
@jotunder: Az elkülönülés nem az iskolában vagy az óvodában kezdődik, hanem már ott, hogy ki hova születik, mely városba, kerületbe.
Már ott kezdődik az elkülönülés.
Úgy mellesleg a középosztály és a felső középosztály is ( az igazán gazdagok meg főleg ), saját magát különíti el, tudatosan.
De ez a világon mindenütt így van és nyilván a félelem táplálja.
Mellesleg, jogosan.
@Diorella Queen: Nem mindig a félelem táplálja az elkülönülést. Eltérő gondok, problémák, hobbik, érdeklődési kör, műveltségi szint, szabadidő, stb. Meg persze a gazdagok amúgy is mások, mint mi. Nekik több a pénzük:-)
@almodhi:
Az ötletet, hogy megoldatta a feladatokat a gyerekével nagyon jónak tartrom. De vajon figyelembe vette-e azt, hogy a felvételin időre, méghozzá igencsak rövid időre kell a feladatokat megoldani?
A gyerek egy un.elit középiskolába jár. Amit én látok, hogy ez a suli hangsúlyt helyez arra, hogy a gyerek személyes fejlődése egészséges keretek közt, saját magát motiválva történjen(azon az ide idézett bizonyos listán talán ezért is van előrébb még egy picit, mint a hivatalos listán) . Az osztályban vannak persze akiknél a pénz nem számít, de a tanulmányi eredményeik ezeknek ezt nem tükrözik, az x különóráik ellenére sem. Mielőtt ide ment tanulni a gyerek, nem volt színötös, sokan kiselőadást tartottak arról, hogy OTT csak akkor lesz esélye bentmaradni, ha x különórára járatom, ebből, abból. Soha egy különórára nem járt.
Nekem pedig mindig is az volt az elvem, hogy a gyerekemnek kell megtanulnia tanulni, értelmezni és megélni mindazt, amiben él, mozog. Nem tanultunk a gyerekkel soha, persze szivesen segítettem neki amennyiben elakadt, de akkor is csak úgy, hogy megértse a mikéntet, nem én oldom meg helyette. Az iskola részéről is azt láttam, hogy tanulni, gondolkodni tanítják őket. Motiváció, igény felkeltése a kulcs. Amúgy jótündér fenti szavaival a konkrét példánál nem értene egyet a gyerek, mert szerinte nem volt nehéz, ahogy tavaly sem.
Amikor 4 éve a középiskolai felvételit írta, a volt gimnáziumi osztálytermemben volt az írásbelije. Nem tudta, hogy én hol ültem ott anno, de mint kiderült, oda, arra a helyre ült le megírni… 🙂
@Mészáros Laci: Az, hogy az elitiskolák visszacsúsznak a Nahalka-féle „hozzáadott érték” rangsorban, törvényszerű, a rangsor számítási módjából következik.
A kompetenciamérés feladatsora sokkal elemibb, mint a elitiskolák felvételije, így ebben már nem tudnak sokat fejlődni, mert már eleve magas pontot értek el. Azt a kevés fejlődést meg Nahalka modellje a családi háttérnek tulajdonítja, így az iskolának már nem tud mit hozzáadni, bármit is tesz.
@OoOoOo:
A gond hasonló mint bármilyen egyenlőtlenségről szóló vita esetén: nem az a baj, hogy egyesek gazdagabbak mint mások, vagy vannak „elit” sulik az átlag felett tehetséges gyerekeknek, hanem, hogy ezzel párhuzamosan jelen van a nyomor, a kilátástalanság és az országos várható érték ahhoz van közelebb. Mikor egy úgymond közepes nem-elit suli is olyan tud lenni, hogy elbassza a gyereked jövőjét hacsak nem költesz különórákra, stb. akkor a világszínvonalú, a legjobb tanárokat felszívó „elitsulik” léte ahová a bekerüléshez versenyezni kell (a nagy többséghez mérve már óvodás korban mindenféle előnnyel bíró gyerekekkel) érthető, hogy némileg irritáló. Valahol arra fut ki a dolog, hogy mennyire gondolja az ember zérus összegű játszmának a gazdaságot/társadalmat.
@Csavarhúzós:
Erre pont a „mi sulink” a pozitív példa.
Igaz nem volt színötös amikor bekerült, de anno a felvételije a megyei elsők közt volt.
A középiskolában a gyerek évről évre jobb lett, 2. végén 4.9, azóta pedig mindenből ötös. Ilyenkor nyer értelmet az iskola rangja, legalábbis én így látom.
@snakekiller23:
(y)
@Csavarhúzós:
1. nem MINDEN elitiskola „csúszott vissza” a középmezőnybe.
2. az elitiskoláinknak is bőségesen lenne tere a fejlődésre, csak belekényelmesedtek a „jó alapanyagból közepes iparosmunkával jó eredményt” sablonba, és a szervezeti kultúra nem enged változtatást.
3. gyerekem gimis felvételi előtt bejárt pár elitiskolát, 2-3 nap a Fazekasban, 2-3 nap az Eötvösben stb, több osztályba, többféle órára is bekérte magát (többnyire kilencedikesekhez), próbált a maga stílusával jelen lenni az órán. az egyik tanártól a következő visszajelzést kapta: az órán nem „alattvalóként”, hanem partnerként van jelen, önálló véléményt formál és erre inspirálja a többieket is, szóval ha oda jelentkezik, a szóbeli vizsgán biztosan nem fog múlni a felvétel. De előre jelzi, hogy ezzel a szerinte kiemelkedően konstruktív hozzáállással, amit a gyerek mutat, az iskolában hat-nyolc senior tanár haragját vonja magára. Tehát vagy megtanul disztingválni, vagy el kell majd viselnie az igazságtalan bánásmódot.
és ez egy elitgimi volt.
gyerekem: igen, látta, hogy ezen az órán szabad gondolkodni, de voltak tanárok, akik büntették a gondolkodást, ő sem akart megszólalni, de ezt négy évig nem fogja így csinálni. (a nővére egy másik neves gimiben végigcsinálta — volt pár tanár, akivel nagyon nem szerették egymást, a nyílt konfliktusok szintjéig, és ez megmaradt végig, és lelkileg nagyon megterhelte a lányt)
@Csavarhúzós:
Nem fikázni akartam ezeket a gimiket, csak három gyerekem három gimnáziumában láttam és látom, hogyan van jelen a kádár-kor öröksége (szerencsére különböző mértékben) az iskolákban. Különös módon a mostanában híressé vált Hermann Ottó gimnáziumban is 🙁
@snakekiller23: +1
A negyedikesek versenyeztetése valószínűleg nem való ennek a korosztálynak. Azokról beszélünk, akik a serdülőkor határán vannak, az egyéni fejlettségük azonban végletesen különbözhet, ami nemcsak a testi, hanem az intellektuális-szociális készségeket illetően is igaz. Ráadásul előfordulhat, hogy két felvételiző gyerek közt akár közel két éves korkülönbség is van, attól függően, hogy mikor adták őket iskolába. Ha a korosztály igényeinek megfelelő alsó tagozatba jártak, akkor a kíméletlen versennyel itt találkoznak először (hiszen az alsó tagozatban szerencsés esetben nagyobb hangsúlyt fektettek a kooperatív oktatásra, projektmunkákra, csoportfoglalkozásra).
Nagyszerű különben, hogy itt mindenkinek zseniális, de minimum kiemelkedően tehetséges gyereke van, akinek természetesen semekkora kihívást se jelent egy ilyen gagyi feladatsor megoldása. Ezért csak félve jelzem, hogy az én két átlagos képességű gyerekem, akik átlagosnál rosszabbul teljesítettek a tavalyi hat- és négyosztályos felvételin (de azért fel vannak véve), a sűrű frusztráció közepette arról számoltak be, hogy az (átlagos) általános iskola semmilyen szempontból nem segítette a felkészülésüket.
Mondhatjátok persze, hogy aki átlagos képességű, az ne akarjon átlagon felüli gimnáziumba járni, csakhogy pontosan arról van szó, hogy az átlagos iskolában végképp elfogyni látszik a ygerek és a tanár motiváltsága egyaránt. Az átlagos képességű gyerek így arra számíthat, hogy még az átlagos képességeit sem bontakoztatja ki szemben egy jó középiskolával.
nol.hu/belfold/bamulatos-fejlodes-lenne-a-romake-ha-nem-eppen-lejtore-kerultek-volna-1585449
@Érvsebész:
Kétségtelen, hogy a családi hozzáállás nem minden, szerintem is a másik fele az általános iskola. Nekünk szerencsénk is lehetett ezzel, hisz a gyerek olyan helyről ment un.elit gimibe, megyeszékhelyre, ahonnan ebből az egy osztályból akkor 6 gyerek ment oda! Következő évben az egész városból 2 …
@Érvsebész:
Neked is. Duplán: (y)
„Mondhatjátok persze, hogy aki átlagos képességű, az ne akarjon átlagon felüli gimnáziumba járni, csakhogy pontosan arról van szó, hogy az átlagos iskolában végképp elfogyni látszik a gyerek és a tanár motiváltsága egyaránt. Az átlagos képességű gyerek így arra számíthat, hogy még az átlagos képességeit sem bontakoztatja ki szemben egy jó középiskolával.”
Anno a fiamat azért vittük el negyedik osztály után egy nyolcosztályos gimibe – amit aztán jól meg is bántunk és két év után kimentettük abból az … intézményből -, mert a négy gyönyörű, nyugodalmas, szerethető év után az osztály majdnem felét elvitték onnan. Az ok: az általános iskola felső tagozata rossz hírnek örvendett – nem utolsó sorban az ott dolgozó pedagógusok miatt, akik – bár nem tudom, mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás -, szintén az abszolút motiválatlan kategória voltak.
A szegregáció két dolgot is előidéz: egyrészt elzárja a gyereket a továbblépéstől, másrészt időnap előtt kiégeti a pedagógust. Mindegyik nagy probléma és mindegyikkel kezdeni kéne valamit.
Az biztos: nem a portfólióírás és a minősítők/szakértők pedagógusokat zaklató vegzatúrája a megoldás.
@Evezős:
Hasonló emlékeim miatt vannak vegyes érzelmeim a kényszeres deszegregációval kapcsolatban is egyébként. Tudom én milyen volt már óvodában olvasni tudó gyerekként olyan osztályban átvészelni az alsótagozatot ahol a társaság fele még negyedikben is szinte betűzött (reality check-ként megjegyezném, hogy alig volt cigánygyerek az osztályban). Nehéz ügy ez.
Elkötelezett tanár rokony szerint a szakma züllése sajnos elkerülhetetlen, amikor „kollegái” közt nem egy akad, aki egyértelműen büszkén felvállalja a párt és a nyári szünet iránti elkötelezettségét. Valamiért ez ráadásul együtt jár…
Nyilván ez a két tényező is közrejátszik, de mind a genetikus, mind a környezeti elmélet hülyeség. Minden egyén valamilyennek megszületik. Lottó. Aztán, ha jók a képességei, akkor jó,ha buta, akkor járhat az etonba, akkor se lesz belőle semmi…
Amikor jóságról, meg „elitségről” beszélünk, akkor azért még egy tényezőt figyelembe kell venni. Én gyerek-tapasztalatról még nem tudok sajnos beszámolni. Kisebbik testvérem viszont most 8.-os. Végig kitűnő volt, tanulmányi versenyeket nyert nagyon sok tárgyból, és évente kap átlag 5 igazgatói dicséretet. És igen, jár külön-tanárokhoz, meg itthon is dresszírozva van. Ez az egyik oldal. És a másik oldal, hogy amikor tegnap egyik tanár leszidta valami triviális dologért, akkor sírva jött haza. Nem kapott rossz jegyet. Egyszerűen lebaszták. Kell ez? Biztos, hogy tenyészállat, meg robot az a szerencsétlen gyerek? Kicsit az oktatásban is olyan az „elitképzés”, mint az élsportban…
olvasva a kommenteket (olyanokat, hogy az én gyerekem felkészítés nélkül is zseni stb-stb) kicsit azért úgy érzem, nem egészen érti mindenki miről is van, miről írt jótündér. én sajnos első kézből ismerem ezt az egyenlőtlen világot, amit a törp és barátai most még egyenlőtlenebbé akarnak tenni.
vegyünk két kiemelkedően okos gyereket. egyet egy gazdag családból, egyet egy szegényebből és kövessük nyomon az életét egészen az „önállóvá” válásig. az idézőjelet azért használom, mert az elitből érkező gyerekek releváns része (nem mind!) soha nem lesz önálló, révén, hogy a szülők örökségén (megörökölt cég, ügyvezetői pozíció, kibulizott zsíros állás, kapcsolati tőke stb) éli majd életét jó körülmények között.
na de kezdjük az elejéről:
az igazi különbségek már az óvodáskorban megjelenthetnek, lásd magánóvoda intézménye stb. ez azért is fontos lehet, mert a gyerekek közismerten nagyon fogékonyak ebben az időszakban, lásd nyelvtanulás. egy lakótelepi vagy egyszerű kisvárosi gyerek álmában sem fog találkozni mondjuk nyelvoktatással ebben az időszakban, míg akinek ebből kijut az hatalmas előnyökre tehet szert későbbiekre vonatkozóan.
aztán ott van maga a klasszikus gyerekkor 6-14 éves korig, amely során nem mindegy, hogy az ember milyen körülmények között nő fel. Esetleg diplomás, motiváló szülők között? Jár-e táborokba, továbbképző szakkörökbe, megveszik-e neki a legújabb technikai kütyüket (lásd informatika iparága annak is a korai fázisa, ahol nagyon sok ember úgy lett sikeres, hogy gyerekként szülei megvették nekik az első számítógépeket, amire a többi gyerek csak csorgathatta a nyálát)
vagy ehelyett házimunkával kell foglalatoskodni, olyan szülők mellett, akik leszarják, hogy a csemetéiket képezzék.
két ugyanolyan alapképességű, de eltérő szociális hátterű gyerek között már ekkora hatalmas implicit versenyhátrány alakulhat ki, pedig a formális szűrők, melyek majd igazán eldöntik az életét majd csak ezután jönnek.
milyen középiskolába felvételezik? segítenek-e a szülők a „megfelelő presztízsű” középiskola kiválasztásában (gondolva majd az egyetemi továbbtanulásra) vagy épp pontosan lebeszélik a gyereket az ambiciózus terveiről? ha mégis jó nevű iskolába felvételizik, akkor tudja-e fizetni a felkészítést? mindegyikünk pontosan tudja, hogy egy jól fókuszált felkészüléssel – típusfeladatok, típusgondolkodás alapján – igen komoly előnyt lehet elérni. s hiába a jobb képesség, ha valaki mást konkrétabban felkészítenek, konkrét kihívásokra. és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ha végül mégis sikeresen bekerül az egyén egy ilyen komoly versenykörnyezetbe, ott milyen lemaradást tud összeszedni olyan társaival szemben akiknek van pénzük, hogy extra órákat vegyenek magántanároktól .
aztán ugyanez a kör megint, hatványozott súllyal az egyetemre vonatkozóan.
lehet azt mondani, hogy aki zseni azt úgy sem fogják gátolni az ilyen korlátok, de ez nem igaz teljesen. egyrészt a gazdagabb szülő zseni gyereke kézhez fog kapni jó pár formális szűrőt (jó nevű, esetleg külföldi suli, gyakorlat jó helyen thanks to apu stb.) másrészt sokkal több lehetősége lesz, hogy a kiváló képességeit kiaknázhassa. gondoljunk csak arra, hogy az oktatási rendszerünkben kapott alaptudáson túl milyen plusz tudást vehet magához magántanároktól. tehát a siker predesztinálva van nála, azt hamarabb és könnyebben érheti el, míg a másik oldanak küzdeni kell, feltéve ha eljut egyáltalán odáig.
Az igazi nagy hátrányok viszont nem zseni és zseni között jönnek elő szerintem, hanem a jó illetve a közepesen erős képességű rétegen belül, ahol a hátrányosabb háttérrel rendelkező embernek nincs lehetősége kitűnnie valamilyen kiemelkedő képességgel, a siker bizonyossága jóval csekélyebb, így a befektetendő erőforrások rizikója magasabb. Egy tehetősebb család sarja hasonló képességekkel viszont biztos lehet benne, hogy megkapja a kellő támogatást és formális szűrőfeltételeket aputól és anyutól.
Ahogy én látom, ebben a rétegben a legmarkánsabb és legelszomorítóbb a családi háttér jelentette sorsdetermináció.
@.Pierre Bezuhov.: Igazad van. Egy megjegyzés. Nyilván a háromféle „tőke” valahol katalizálja egymást, de szerintem a szociális helyzetet nem szabadna arra korlátozni, hogy kinek mennyi pénze van, hanem mindhárom burgyiői tényezőt (pénz, műveltség, kapcsolatok) figyelembe kell venni. Én ismerek olyan családokat, akik pl. olajszőkítésből gazdagodtak meg, nagyon. És nem gondolom, hogy akkora előnnyel lehet indulni onnét. Meg lehet örökölni a mocskospénzt, és lehet ugyanúgy játszani a dadankarambolót, de az nem karrier…
@Admirality: Szélsőséges volt a példám. Pontosítok: Tisztességes, ámde műveletlen és igénytelen újgazdag családba se jó születni annyira szerintem.
@snakekiller23: nem teljesen értem amit mondasz, amit ki tudok belőle hámozni azzal egyetértek, azaz mindent meg kell tenni az egyenlőbb versenyhelyzet megteremtéséért legyen az a földvásárlás vagy épp az oktatás.
mondjuk nem tudom, ez konkrétan hogy kapcsolódik az én kommentemhez, én csak annyit mondtam, hogy versenyhelyzetben nem értelmes a nehéz, csak hogy van jobb.
@István Tamasi: Igen, az első pár feladatsort leszámítva időre csináltuk.
Néhány megjegyzés:
1. Ahogy már sokan írták, a hozzáadott-érték vizsgálatnak a felső 10% esetében semmi értelme, ha az a „közepes” szintű teszttel történik. A közepes szinthez egy jó iskola már nem tud mit hozzátenni, az elején is maximum-közeli volt a diákok teljesítmény a végén is az.
2. Az ún. valóság nem igazán foglakozik a hozzáadott-értékkel. A végeredmény számít neki. Vicces lenne a az a futball-világbajnokság, ahol azt néznék hol mennyit fejlődtek saját magukhoz képesta játékosok…, vagy hogy többre tartjuk Észak-Korea teljesítményét a saját személyautó kifejlesztéséért (a nulláról!), mint mondjuk a Mercedesét.
3. (Ez csak saját tapasztalat) távolról sem olyan nehéz bejutni egy elit iskolába, hátrányosabb helyzetből mint ahogy itt sokan gondolják.
4. Miért akarja mindenki az oktatásbeli különbségeket a jó iskolák „elrontásával”, a tehetségesek életének nehezebbé tételével megoldani? Miért nem az alsó 30% felemelése a cél?