A magyar középosztály találkozása a szegregációval (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
” A matematika felvételi az utóbbi 10 év legnehezebb vizsgája volt, több gyerek is sírva hagyta el a vizsgatermet – számoltak be a pedagógusok.” (penzcentrum.hu)
„Elképesztő feladatok a felvételin. ” (mno.hu)
„Matematikából tíz feladatot kellett megoldani, amelyen összesen 50 pontot érhettek el a diákok. Az idei átlagteljesítményeket még nem hozták nyilvánosságra, az egyik budapesti gimnázium viszont az iskolára vonatkozó eredményeket már közzétette. Az ottani átlag az országos átlaggal azonos vagy annál néhány ponttal magasabb szokott lenni: idén a hatodikosok magyarból 32,8, matekból pedig 23,3 pontot értek el, a nyolcadikos diákok átlageredménye pedig 32,5, illetve 24 pont volt. ” (kemma.hu)
Itt láthatók a matematika felvételik a hatosztályos gimnáziumokba.
Itt pedig a chesteri The King’s School felvételije 11-12 éves gyerekek számára (kiváló magániskola, éves tandíj valamivel több mint ötmillió forint).
Látható, hogy nincs szignifikáns különbség a magyar gimnáziumi felvételi és a brit public school (történelmi okokból így nevezik ezeket a magániskolákat) felvételije között. Nagy-Britanniában is léteznek állami elitiskolák, itt van az egyik felvételije (idejárt Abba Eban, aki később minden idők egyik legjobban teljesítő hallgatója lett Oxfordban, majd Izrael külügyminisztere). Érdemes megjegyezni, hogy a brit állam ötven éve nem hozott létre elitiskolát, most egy jogi kiskapun keresztül sikerült egy újat alapítani, lett is belőle botrány.
A középosztálybeli szülőknek szembe kell nézniük azzal, hogy a felső-középosztálybeli gyerekek magántanárhoz járnak, és tíz-tizenöt százalékponttal fogják megelőzni az ő gyereküket a felvételin. A középosztálybeli szülőknek azzal is szembe kell nézniük, hogy a felső-középosztálybeliek nemcsak anyagiakban, hanem képességekben is felettük vannak, a szerepek ki vannak osztva, a mobilitás csekély, a gyerekeik, akiknek próbáltak mindent megadni, nem kerülhetnek be abba az iskolába, ahol tanulni szeretnének. Esetleg eszükbe juthatna erről a dologról valami, de nem szokott az embereknek egyik dologról a másik dolog eszükbe jutni…
John Rawls írt a Theory of Justice-ban a „veil of ignorance”-ról, a tudatlanság fátyláról, mint alapvető morális megközelítési módszerről. Nem árt ha néha behelyettesítjük magunkat a potenciális áldozat szerepébe, nem árt néha, ha elképzeljük a világot úgy, hogy nem tudjuk hová kerülünk benne, a kés melyik végére, fent leszünk vagy lent.
Tizenegy éves gyerekek könnyeit látjuk. Most éppen nem migránsok gyerekeinek a könnyeit, nem cigánygyerekek könnyeit, hanem a magyar középosztály gyerekének könnyeit, akik háromnegyed órát töltöttek a pokolban ezekkel a feladatokkal. Először találkoztak azzal az érzéssel, hogy valami nem megy, hogy valamihez nem érnek fel, hogy valamit nem érhetnek el. Tizenegy évesen. Azt hisszük, hogy nagy különbségek csak az underclass és a többiek között vannak. Nem, nagy különbségek, mély fájdalmat okozó nagy különbségek a felső öt-hat százalék és a második húsz százalék között is mérhetőek. Nem ismerjük ezeknek a különbségeknek a pontos okát, csak a létezésük tényét vagyunk kénytelenek tudomásul venni. Amit a felső öt-hat százalék kiráz a kisujjából, az az iskolában igen jónak tartott második ötödbe tartozó gyerek számára borzalmasan nehéz.
A szelekció és az ebből adódó szegregáció fájdalmas. A legfájdalmasabb persze a hátrányos szociokulturális helyzetben lévők (jó közelítéssel: cigányok) szegregációja, a valóságos, kézzel tapintható, érezhető, brutális és elviselhetetlen szegregáció, de a szolid, normáinkba könnyedén beilleszthető szelekciós mechanizmusok okozta enyhének tűnő szegregációs helyzetekbe is tönkre lehet menni.
Itt most nagyon sokan tapasztaltak meg valamit, ami másoknak mindennapos érzés. Kisebbnek, gyengébbnek lenni, hátrányba kerülni, eltávolodni az álmoktól, egészen kicsi és belátható álmoktól. Ezen nem fog senki se elgondolkozni, pedig érdemes volna.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518947-6ae5fdcd2f972' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518947&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518947-6ae5fdcd2f972&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518947-6ae5fdcd2f972' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Azt hiszem nem árt különbséget tenni a társadalom anyagi elitje és a gyerekek tehetsége között. Elitiskolákra és elitképzésre szükség van, ez teljesen egyértelmű, a középszerűhöz, vagy jóindulatúan a közepes teljesítményhez való igazodásnak semmi értelme nincs. A baj ott van, amikor az ún. elitiskolába a gazdasági elit tudja járatni a gyerekét, és ha be is kerül igazi tehetség valami ösztöndíjjal, nem kerül igazi versenyhelyzetbe, ami a tehetségének kibontakoztatását elősegíthetné. Amennyire az évszázadok távolából vissza tudok emlékezni, az én időmben is voltak elitgimnáziumok, sőt az ún. gyakorló általános iskolák is elitiskolának számítottak (pl. Debrecenben a „kis Kossuth”), de elsősorban azért, mert meg tudták válogatni a bekerülő gyerekeket, aki meg nem bírta a tempót, azt eltanácsolták. Voltak mindenhol kiváló tanárok is, de szerencse kérdése volt, hogy a diák éppen kifogja-e azokat. Egymás mellett létezett a legkiválóbb matek-, vagy fizika tanár, és a létező leghülyébb, akin csak röhögni lehetett. Igazi tehetséggondozásról akkor is alig lehetett beszélni a 35-40 fős osztályokban. De voltak szakkörök, voltak versenyek, és egy rendesen tanuló, szorgalmas és tehetséges gyereknek nem kellett különórára járni, hogy bekerüljön az egyetemre, pedig akkor még sokkal kevesebben juthattak be.
@almodhi: A hozzáadottérték-vizsgálatnak azért van értelme, mert a közoktatás nem futball-világbajnokság. Ott nyilván senkit nem érdekel, hogy a megye háromban játszó Kardos II. hosszas és kitartó edzésmunkája eredményeként tud-e egyeneset rúgni a labdába. Ezzel szemben ahhoz, hogy C. Ronaldo kiemelkedő teljesítményt nyújthasson, elengedhetetlen a futballhoz semekkora tehetséggel nem rendelkező gyúrók, orvosok, könyvelők, stb. munkája, akik nélkül ő arra sose lenne képes.
Így ahhoz, hogy az ország első gimnáziumában végzett Kovács Ákos hülyeségeket beszélhessen, nagyon sok mérsékeltebb képességű ember megbízható teljesítményére van szükség, amihez képest igenis nagy jelentősége van annak, hogy ezek képzése során jelentős hozzáadott-érték keletkezzék.
@Érvsebész: nagyjából. magyarországon valahogy nem érzékeli a ner „ellenzéke” (lehet más a ner, megengedő ner, balner mozgalmak), hogy itten a társadalom szövete sokkal ritkásabb mint nyugatabbra (szűcs jenő), nem a tutit kell megmondani, a nyerő szlogent, vagy a nagy sárkányölőt megtalálni.
A negyedikes „elemisták” készek (ma is) arra, hogy akármilyen felvételi feladatsort hibátlanul megoldjanak?
ehhez az „ismeretanyag”+a lélektani „edzettség” rendelkezésre áll a puttonyukban?
Egyáltalán van idő arra (1–4 osztályban), hogy az akármilyen mennyiségű tanyag mellett még az „edződési” feladat is elvégeztessen?
Minden ún. „tantárgy”-ból?
Vajon a „négyosztályos” középiskolába igyekvő nyolcadikosok is készen állnak a „felvételi” nevű próbatételre?
Rengeteg még a kérdőjel…
🙁
Tündér, Érvsebészhez, Evezőshöz, snakekillerhez csatlakozva annyit jegyeznék meg halkan, hogy a most felvételizők fele se felvételizne ha az általános iskolák nagy tömege nem lenne olyan, hogy onnan átlagos képességekkel és normális motivációval is lassan menekülni kell, ezeknek a jó fele nem a Fazekasba, Eötvösbe stb akar elit lenni, egyszerűen látja, hogy ahol van ott szar és butábban fog kijönni, mint ahogy bekerült, de motiválatlanabbul, az tuti.
Mi azért hagytuk ki a hatosztályos kört (a gyerek momentán bárányhimlőjén túl) mert a kölkök összezártak egy, az átlagnál jobb szellemű és talán még valamivel jobb öhm, oktatási színvonalú iskolában egy átlagnál sokkal jobb kisközösségben, hogy nem akarnak menni, és hát így elég nehéz hetente gyakorlatoztatni egy 11-12 évest (a miénk hatévesen ment elsőbe, a többség hétévesen), nem is szólva arról, hogy ugye én nem vagyok olyan „elit” akinek délutánonként van 2 órája csak a felvételi-gyakorlatoztatásra (aka dolgozom, hiába értelmiségi munkakörben és momentán nemzetközi kutatás-fejlesztési projektben), a NAT és tsai pedig arról gondoskodnak még itt is folyamatosan, hogy a gyereknek folyamatosan ne legyen ideje semmire, csak ha a kínai, koreai minta alapján nagyjából egy ötvenéves multi-felsővezető napirendjét követik a mindennapjaikban, ami az elitgimnáziumon túl nagyjából garantálja nekik valódi ötvenéves felsővezető korukra (legkésőbb) a Xanaxot és az alkoholizmust, esetleg a küszöbönálló stroke-ot. Na ezt annyira nem vágyom a gyereknek nyújtani, mivelhogy fazekasos háttérrel is eddig ez elől magam sikeresen elhajoltam eddig, jól fejlett önérdekből. Szeretném hinni, hogy nemcsak a nyomor vagy a széthajtottelit pozíciók léteznek majd számukra, közte meg a nagy büdös semmi. Mert iskolai választékban lassan….a többség számára kb. ezek maradnak, és ezért, nem másért megy oda egy csomó most meggyötört negyedikes, hatodikos felvételizni, nem azért, mert feltétlenül agysebész akar lenni.
@OoOoOo:
Arra kartam kilyukadni, hogy nem mindegy miért kell versenyezni: a kivételes képességűeknek kijáró különleges oktatásért, vagy olyan oktatásért és lehetőségekért amik érzésünk szerint civilizált országban minden diáknak kijárnának, de nálunk csak egy szűk elit számára biztosítottak. Mondjuk úgy a meritokrácia és a versenyszellem addig vonzó a többség szemében, amíg nem Mad Max-jelleggel a kenyérért és vízért kell állandó küzdelmet folytatni.
@Mészáros Laci: ellenkezőleg! a másfajta oktatás bevezetése motiválta a tanárokat!
Motivált tanár kétszeres eredmény!
A graphisoftos Bojár mondta egyszer, hogy egyetlen dologban egyformák az általa ismert menedzserek és tulajok: mind minden pénzt megadnának, hogy a gyerek a legjobb oktatást kapja.
@snakekiller23: oké, szóval valamilyen „életszínvonal” (vagy oktatási színvonal?) vmilyen mérce szerint egy minimum felé emelése mindenkinél. Ebben is egyetértünk.
@csársz:
Lehetséges, hogy a másfajtaság (lehetősége) motiválta a tanárokat, de a rendszert szétverte, és ez nagyon sokba került. Képzelj el egy általános iskolát, indul elsőben 28 gyerek. negyedik után elvisznek a szülők hatot – marad 22. hatodik után elvisznek még hatot – marad 16. Ez csupán gazdaságilag is annyit jelent, hogy a felső tagozatos szaktanárokat az iskola nem tudja megfizetni (kevesebb gyerek = kevesebb pénz).
@csársz:
„mind minden pénzt megadnának, hogy a gyerek a legjobb oktatást kapja. „
…de akkor már késő.
@Mészáros Laci: Van egy oka annak, amiért tömegével és hatosával és tízesével akarnak vinni gyerekeket nagyon, nagyon sok intézményből, és amíg ez az ok meg nem szűnik, addig mehet oda pénz, paripa, erőszak, akkor is így lesz. Az hogy nálunk kölyök-szülő végülis összezárt, annak is van egy oka, az, hogy a fentebb emlegetett ok kevésbé jellemző arra az osztályra és iskolára, tehát ez a minimum színvonal, amikor már tényleg max. az agysebésznek szánt 1-2 felvételizik és annak mondjuk a felét veszik fel, egy gyerek meg ha elmegy, azért nem esik szét a majd harmincfős osztály.
@Vakmacska:
…de itt nem arról van szó, hogy egy konkrét rossz hírű intézményBŐL viszik el (mentik ki) a gyerekeket csoportosan: hiszen oda már be sem íratják őket, vagy tetszőleges időpontban, akár év közben átviszik egy másik iskolába
A csomópont inkább az, hogy egy intézményBE viszik el. És ezzel fogy az osztálylétszám a 6-8 osztályos gimik vonzáskörzetében, ami már következmény.
Nekem nincs bajom a 6 osztályos gimivel — azt gondolom kártékonynak, hogy többféle létezik párhuzamosan, mert ez működésképtelenné teszi az általános iskolát.
@magpie67:
De. Lesz.
Sajnos itthon is vannak már olyan „főiskolák”, ahol a delikvens a pénze mértékének megfelelő papírt – diplomának nem nevezném, bár ők annak hívják – kaphat, gyakorlatilag a semmire.
Tavaly nálunk végzett a város leggazdagabb vállalkozójának fődbuta gyereke (erős felsőbb helyről érkezett nyomás hatására jutott el egyáltalán odáig, hogy érettségit tehessen), aki az IBS-en „tanul” éppen …pénz kérdése az egész.
@Admirality:
Egy igazi, demokratikus országban talán nem.
Itt most éppen nekik van szezonjuk …minél hülyébb, annál jobb.
@Mészáros Laci: Nem. A környéken lévő „másikáltalánosiskolák” többségének kb. ugyanolyan a híre mint annak, ahova épp jár a gyerek,ergo ha jobbra vágynak akkor bizony megcélozzák a hatosztályost, nyolcosztályost – ha már váltani kell, messzebbre ingázni, felvételizni, szívni, intézkedni, nem picit jobba, hanem sokkal jobba legyen az a váltás. Húsz forintért én se váltok munkahelyet, vagy mert azt akarom, hogy 5%-kal többet mosolyogjanak rám.
Elhagyatottabb helyeken meg nincs akkora választék általánosból amúgy se, ergo irány a megyeszékhely gimnáziuma, mert.
Persze én is látok év közben valóban „kimentett” gyereket másik ugyanolyan típusú intézménybe, de ott általában valami EGYÉNI probléma a kirívó, pikkelés, igazságtalanság, esetleg valamilyen disz el nem ismerése (papírral sem), osztálybéli mobbing, valami botrány valakivel. Érdekérvényesítés ugye csatornailag nincs, egyénileg a legtöbb szülő a „franc fog hónapokig magányos harcosként küzdeni” attitűddel rendelkezik szolgálati út hiányában (én is egyébként), keres tehát másik, az adott egyéni problémákkal elvileg nem rendelkező helyet, ennyi. Ha ennél többet akar vagy nem egyéni hasfájás van főleg a háttérben, hanem minőségi igény, akkor az van, amiről a poszt szól.
@Vakmacska:
Értem én, de ilyenkor a „hatosztályos” gyakran csak azért tűnik jobbnak, mert a szomszéd kertje mindig zöldebb: amit közelről ismerünk, annak látjuk már a hibáit, a másiknak meg csak a jó oldalát.
(Három gyerekem három különböző gimibe járt (négyosztályosba), mind a három nagyon jó választásnak tűnt ELŐTTE és amikor bekerült a gyerek, akkor azért belefutottunk jónéhány agyroggyant tanárba, akik azért elég nagy kárt tudtak csinálni.)
@Vakmacska:
Szóval azt gondolom, hogy akárhány osztályos, de egységes gimnáziumi rendszer kellene.
En mar oreg vagyok, magammal, es a Berzsenyivel nem peldaloznek. De van ennekem negy szep utodom, 32, 28, 25 es 13 evesek. A felnottkoruak kozul mindenki videki gimnaziumba jart. Nem voltak neves iskolak, kulonorak, megis lett nyelvvizsga. Aztan meg egyetem. Corvinus, ELTE. Megis, hova lehetett volna meg bekerulni Mo-n. Azota migransok lettunk, Spanyolorszagban elunk. Itt mas a rendszer. 16 eves korig nincs felveteli. A secundaria is kotelezo, lakohely szerinti felvetellel. Nincs merheto kulonbseg a telepules 3 iskolaja kozott, illetve a malagai 14 kozott. Vannak persze maganiskolak, ahol evi 3-5000 euro a tandij, de oda jellemzoen a nyugat europai csaladok gyerekei jarnak itt a Costa del Solon, akik nem akarnak megtanulni spanyolul. A gyereknek minden nap van angol oraja, harom targyat angolul is tanul, illetve 3 francia ora is van. Angolt mar a primaria elso osztalyatol, 6 eves kortol, tanul mindenki. Megfigyelesem szerint a pedagogusok , akik 50 szazalekban ferfiak , ilyet en meg nem lattam – reg tul vannak a frontalis modszeren. Ja, es ingyenes a tankonyv Andaluziaban mindenkinek, mindegyik – bizony nem dolgoznak a konyvekbe, mindent leirnak a fuzetekbe, es meg mindig elnek. Az ertekeles 1-10-ig, illetve felek is vannak, de a bizonyitvany nem szamjegyet, hanem jelzoket tartalmaz, illetve a trimeszter kozepen irasbeli ertesites van az adigi teljesitmenyrol.Ezzel azt akarom mondani, hogy a hoizzaferes 16 eves korig mindenkinek biztositott, azonos feltetelekkel, A spanyol egyszeru es gazdag, a marokkoi arab, az ukran es a magyar gyerek egy osztalyban, ugyanazt kapja.
@Mészáros Laci: Nem az volna nekem az első teendő….. Előtte egy olyan alapozó rendszer kéne, ami bizonyos színvonal alá nem mehet. Infrastruktúrában, tanárban, létszámban, módszertanban,a Rémes Helyeken meg igenis oda való, működő jó gyakorlatok és pluszpénz, sok. Nekem nem az elitgondozókkal van bajom, ha kevesen vannak és tényleg elit, mindenütt van ilyen. Hanem a középréteg korai szegregációjával, és a meredeken zuhanó ÁLTALÁNOS ellátással, tehát az általános iskolák általános, majd minden intézményre kiterjedő zuhanórepülésével és az ehhez kapcsolódó soft problémákkal, mintugye mobbing, rossz légkör, kiszámíthatatlanság, kiégés, agresszió és a többi. Amíg ezt rendbe nem teszik, Átlag Jancsit is elitbe akarják benyomni nagyhalál árán is, mert alatta alig van elfogadható. Hogy Átlag Jancsi egy finn rendszerben nem kerül be az 1-3%ot jelentő elitbe, ez ott nem jelent semmit, itt viszont könnyen azt jelentheti lassan, hogy az itt „elitnek” számító 10%-ba nem kerülés lassan bizonyos földrajzi helyeken kb. funkcionális analfabétizmust és/vagy a testi és mentális épség mindennapos kockáztatását jelenti. Hogy milyen a gimnáziumi rendszer, az a következő lépés. Lenne.
@Vakmacska:
Ezek érdekes felvetések, egy szempontot adnék még hozzá: minden rendszer ALULRÓL változik. Az iskolarendszerünk jelenleg azért éppen ezen az úton van (még ha én is panaszkodtam a 4-6-8 osztályos gimikre), mert mi szülők ezt szeretnénk.
Tudom, hogy nehéz ezt megemészetni.
@Szatyoród:
Köszönöm az ismertetést, ez érdekes és értékes.
http://www.theguardian.com/education/2016/jan/24/why-do-we-trust-exam-results?CMP=fb_gu
„Decisions made from a single test result are questionable or even meaningless. This is not an article of faith, but a mathematical fact. It is a conclusion of 21st-century mathematics, rather than outmoded 19th-century statistics. That’s why major companies such as Google and Deloitte have abandoned them.
Nevertheless, far too many schools, universities and businesses continue to apply obsolete tests. This prevents the institutions from getting a clear portrait of individual talent. It compels students to accept a false notion of their own promise.
Even though I was crushed by my own embarrassing exam result and spent years feeling inferior, eventually I decided there was more to me than a percentile. I pursued my dreams of a science career – and today I teach at Harvard.”
Hm.
@Mészáros Laci: Megint vitatkozom egy résszemponton: egyszer írtam a bezzegre egy hosszúkás esszét (Érvsebész úgytom idelinkelte) hogy a szülők tájékozottsága hüm izé, és a döntéseik és tevékenységeik eme hüm izé (finoman és diplomatikusan kritikán aluli, de ez nem az ő hibájuk, mert számos más stakeholdernek érdeke ám homályban tartani őket, plusz a saját korlátaik és az ún. szerepkorlátaik is predesztinálnak valamire) szóval eme hüm izé szintű tájékozottság plusz a szülői szerep meghatározó csőlátása (az ÉN gyerekemnek legyen jobb,a többi meg le van szarva és nincs időm se rá) alapján döntenek és hozzák létre pl a 6 és 8 osztályos dolgokat, aminek csak egy része mondható elit szintűnek, ráadásul ott se feltétlenül a legjobb a módszertan (lásd Nahalkát és hozzáadott értékét amit szintén Érvsebész linkelt ide) de a válogatott gyereke és a legalább „elég jó” módszertan és „elég jól” motivált tanárok miatt kiemelkedőnek tűnnek, főleg a többihez képest.
A NER nem alulról jövő követelések alapján változtat, oktatásban amúgy most már látszik, hogy azért ennyire ez nem volt a köz óhaja, bár a korábban említett dolgozatomban azt is listáztam, hol ért össze a NER akarata meg a szülők hogy is mondjam, nem egészen dicsérendő attitűdje és wish list-je, és bizony ez meg a pedagógusok szintén pár nem annyira előremutató wish list-je mind, mind kellett ahhoz, hogy a közoktatásban az legyen ma, ami.
@Vakmacska:
Pedig alulról változik 🙂 ez egyszerűen a demokrácia sajátossága. Mindenki olyan emberekkel, olyan csoportokkal szimpatizál, amely az övékéhez hasonló értékrendet képvisell. Az átlag magyar átcsusszan a sötétsárgán, nem kér számlát („felezünk az áfán”), radardetektorral/lézerblokkolóval száguldozik, kenőpénzt ad és fogad el, adót/járulékot csal, elintéz és kidumál, veri a gyerekét, pillanatnyi előnyökért átgázol másokon, intoleráns az övétől eltérő nézetekkel szemben. És emellett még álszent is, mert másoktól feddhetetlenséget vár el. Ne csodálkozzunk, ha ilyen vezetőket választ. Akik aztán persze nekünk, kevésbé átlagosoknak is diktálnak.
Szóval minden országnak olyan kormánya van, amilyent megérdemel.
NER: számomra megfoghatatlan gyűjtőfogalom. Mit is csináltak az oktatásban?
@Vakmacska:
Pedig alulról változik 🙂 ez egyszerűen a demokrácia sajátossága. Mindenki olyan emberekkel, olyan csoportokkal szimpatizál, amely az övékéhez hasonló értékrendet képvisell. Az átlag magyar átcsusszan a sötétsárgán, nem kér számlát („felezünk az áfán”), radardetektorral/lézerblokkolóval száguldozik, kenőpénzt ad és fogad el, adót/járulékot csal, elintéz és kidumál, veri a gyerekét, pillanatnyi előnyökért átgázol másokon, intoleráns az övétől eltérő nézetekkel szemben. És emellett még álszent is, mert másoktól feddhetetlenséget vár el. Ne csodálkozzunk, ha ilyen vezetőket választ. Akik aztán persze nekünk, kevésbé átlagosoknak is diktálnak.
A „NER” számomra megfoghatatlan gyűjtőfogalom. De azt gondolom, hogy ha valami változtatást szeretnénk,
tuccumbaaa….
@Vakmacska:
Persze, ahogy Montecuccoli megmondta, három dolog kell a változtatáshoz:
1. türelem
2. türelem
3. türelem
Bővebben, hogy miért pont ez a három:
1. A társadalmi változások lassúak, egy új értékrendet csak egy új generáció fogad el, az öregek már nemigen.
2. A változtatás csak alulról működik: az embereket kell tanítani. Egyesével. A vezetőktől ne várjunk sokat, hiszen őket még az öregek választották saját értékrendjük képviseletére.
3. A tanítás egyetlen hatékony módja a példamutatás és a pozitívumok elismerése. – Az, hogy elmondjuk és majd úgy csinálják: nem működik.
– A nem tetsző viselkedés büntetése: nem működik.
– Építő kritika pedig nem létezik.
@almodhi: „2. Az ún. valóság nem igazán foglakozik a hozzáadott-értékkel. A végeredmény számít neki. Vicces lenne a az a futball-világbajnokság, ahol azt néznék hol mennyit fejlődtek saját magukhoz képesta játékosok…, vagy hogy többre tartjuk Észak-Korea teljesítményét a saját személyautó kifejlesztéséért (a nulláról!), mint mondjuk a Mercedesét.”
Ez itt azért nem jó érvelés, mert itt (remélhetőleg) a teljes népességet szeretnénk minél topabbra javítani, a fociválogatott meg, hát, válogatott.
@közösperonos átszállás:
„minél topabbra javítani”
Tehát a végeredmény számít, és nem a hozzáadott érték.
„minél topabbra javítani”
Azon az áron, hogy tönkretesszük a tehetségeseket?
„Tizenegy éves gyerekek könnyeit látjuk. Most éppen nem migránsok gyerekeinek a könnyeit, nem cigánygyerekek könnyeit, hanem a magyar középosztály gyerekének könnyeit, akik háromnegyed órát töltöttek a pokolban ezekkel a feladatokkal. Először találkoztak azzal az érzéssel, hogy valami nem megy, hogy valamihez nem érnek fel, hogy valamit nem érhetnek el. Tizenegy évesen.”
Drámai hangot ütöttél meg. Talán feleslegesen.
„Először találkoztak azzal az érzéssel, hogy valami nem megy”
Faszt! Ha megírták volna a házi feladatokat matekból, már évek óta látták volna, hogy nem megy. Azt is látták volna, hogy mi nem megy. Azt kellett volna gyakorolni, mert gyakorlat teszi a mestert. A témazárókon is kijött pont ez. Tehát kár vinnyogni. A srácok leszarták a dolgot, most meg könnyeznek. Azt pedig kurva könnyű.
Az evolúció nem állt meg. Nem egy lezárt ügy. Verseny van, a jobbak viszik a díjat. A jobb melót, több pénzt, könnyebb életet. Aki szarik mindenre, cigizik és piál a klotyón, röhög az egészen, az baszhatja. A szülő feladata, hogy ezt a kis rablómesét előadja a kölyöknek, méghozzá úgy, hogy fel is fogjon belőle valamit. Ha nem tanulsz, akkor baszhatod. Mert lényegében ez a helyzet.
TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN…
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. november
József Attila
@s: ezek a feladatok nem egeszen olyanok, mint amilyenekkel talalkozhattak. ez nem resze a kozepiskolai anyagnak, es a magyar felnottek jelentos resze 10 pont kornyeken irna meg. en imadtam az ilyesmit, nekem ez volt az eletem, de ezt nem varhatom el mindenkitol.
@almodhi: nem, senki sem keri azt, hogy tegyel tonkre barkit. az, hogy az atlagosnal gyengebben teljesito gyerekek egyszer csak elkezdenek joval az atlag felett teljesiteni, nagyon komoly pedagogusi teljesitmenyt jelent.
@jotunder:
„senki sem kéri”
Én úgy látom, hogy de.
A kommentek egy része mindenképpen azt szeretné, ha megszűnne a gyerekek „kiválogatása”. Márpedig enélkül (azaz a kihivást jelentő környezet nélkül) a tehetséges gyereke beleszürkülnek -fásulnak a rájuk kényszerített középszerbe.
Lehet hogy a félanalfabéták száma 5%-kal csökkenne (legyünk optimisták), de elveszítenénk egy százaléknyi tehetséget. Ennek az egy százaléknak sokkal nagyobb a potenciális pozitív hatása egy országra mint az említett 5%-nyi csökkenésnek a félanalfabéták között.
@jotunder: A matek már kis iskolás korban is tömény átbaszás. Akkor jó egyébként. Nem a feladatok megoldását kell ugyanis megtanulni, hanem gondolkodni. Minden másra jó a magolás, de a matekra ez nem fog működni. Gondolkozni kell. Ha a szülő azzal jön, hogy az ő csöpp kis gyermeke honnan tudhatta volna ezt vagy azt, akkor a szabvány válasz az, hogy kellett volna rajta kicsit töprengeni. Máshogyan nem fog menni.
A története pedig Te is bizonyára ismered:
I. Ptolemaiosz király megkérdezte tőle, hogyan lehetne a geometriát könnyen elsajátítani, Eukleidész ezt felelte: „A geometriához nem vezet királyi út.”
Igen, itt mindannyian magunk bukdácsolunk.
„A szellemi életben mindenki olyan nagy lehet, mindenki szabadon fejlődhet olyan nagyra, amennyit az esze megbír.”
Szent-Györgyi Albert
@almodhi:
hazudsz.
faékegyszerűségű féregnek is tűnsz, de ez mellékes, a lényeg a hazugság.
@WiteNoir:
„hazudsz”
úgy konkrétan miben?
@almodhi:
A kommentek egy része mindenképpen azt szeretné, ha megszűnne a gyerekek „kiválogatása”. Márpedig enélkül (azaz a kihivást jelentő környezet nélkül) a tehetséges gyereke beleszürkülnek -fásulnak a rájuk kényszerített középszerbe
ebben.
de több választ nem kapsz, több okból sem.
szia
@almodhi: Hát azért azt nem kéne mondani, hogy mindegy milyen áron, de az elitnek legyen jó, akkor is, ha ez azzal jár, hogy az átlag tovább roggyan. Az egyénnek lehet jobb (már ha az elithez tartozik), de ha az átlagszint tendál, amerre most, akkor az az elit látványosan le is fog innen lépni, mint a pinty. Ha nem sikerül az átlagoktatás szintjét jelentősen és látványosan emelni, akkor segédmunkásország leszünk, ahova külföldi cégtől, külföldi béren fog (esetleg) hazajönni a saját elitünk cégvezetőnek, mint expat.
@almodhi: „Tehát a végeredmény számít, és nem a hozzáadott érték.”
Valójában ha a teljes társadalmat nézed, és adottnak tekinted a gyerekek kiindulási izé, „szintjét”, akkor a kettő elég durván ekvivalens. (szumma (x_i – y_i) vagy szumma x_i, mikor az y_i-k fixek, és i szerint se tudsz válogatni, az bizony ugyanakkor lesz maximális.)
„Azon az áron, hogy tönkretesszük a tehetségeseket? „
Te ittál, hogy leálltál vitatkozni a szalmabábbal?
@s: „Ha a szülő azzal jön, hogy az ő csöpp kis gyermeke honnan tudhatta volna ezt vagy azt, akkor a szabvány válasz az, hogy kellett volna rajta kicsit töprengeni. Máshogyan nem fog menni.”
Csak mondjuk legalább a feladattípussal nem ártana előtte találkozni, ne? Már ha még mindig az intézményes oktatás a téma.
@WiteNoir: Nos, mit tegyek, a kommenteket olvasva nekem határozottan ez volt a benyomásom. Lehet, hogy _tévedek_. A hazugsághoz ennél azért több kell.
@közösperonos átszállás:
Két dolog árnyalja a képet:
1. (Szerintem) a x_i-k felső tizedének sokkal jelentősebb hatása van az ország teljesítményére, mint az alsó 10%-nak. Nem csak az átlag számít, hanem az eloszlás felső „farka” is.
2. Erősen tartok attól, hogy (főleg Magyarországon), az „alsó” x_i tartományok növelése, csak a „felsők” csökkenése árán tud megtörténni. Az 1. pontban említettek szerint, ennek a negatív hatása igencsak felülmúlja a pozitívakat.
Ha ez szalmabáb, akkor állok elébe ( 🙂 hogy teljes legyen a képzavar)…
@közösperonos átszállás: „Csak mondjuk legalább a feladattípussal nem ártana előtte találkozni, ne?”
De. Az segít. Ha viszont nem találkozik vele, – mert nem mondunk el minden poént előre – az az intelligenciát méri. A matematika nem csak számolás. Az a találékonyság művészete. Ezeknek a kölyköknek kevés kivételtől eltekintve olyan problémákat kell majd megoldani, amivel még ma nem is találkoztunk, vagy ha igen, akkor már több száz éve ott hevernek megoldatlanul.
@s:” Ezeknek a kölyköknek kevés kivételtől eltekintve olyan problémákat kell majd megoldani, amivel még ma nem is találkoztunk, vagy ha igen, akkor már több száz éve ott hevernek megoldatlanul.”
ja, megorultel… az mas…
@s:
Jajmár, központi középiskolai felévteliről beszélünk nem diákolimpikon felkészítőről vagy Landau-Lifsic szemináriumról. Eleve ilyen stresszhelyzetben, gyerekektől, megfelelő edzettség hiányában találékonyságot, stb. várni elég nagy naívitásra és csőlátásra vall már bocs. Könyörgöm, pengébb egyetemsitáknak (értsd: jogi értelemben felnőtteknek) is könnyen beletörik a bicskája, ha a tanár vicces kedvében csavar párat egy típusfeladaton a ZH-ban, nem hogy ha még nem is láttak előtte ilyesmit.
@wooddog: A két példád tényleg „trükkös”, de arról szó sincs, hogy mind a tíz feladat az volna. Szerintem a 10. feladat egynémely alpontja és a 9. feladat mellett még a 6-ossal lehet elpiszmogni, a többi nem túl bonyolult.
@WiteNoir: A kérdésed rossz. Apám például egy szerszámköszörűs és egy szűcs gyerekeként lett mérnök. Miközben biztosan volt a korosztályában olyan entellektüel palánta, aki – mittudomén – alkoholistaként végezte.
@Zb74:
te ugye fogyatékos vagy?
és az a baj, hogy valamiféle felsőfokú szakember vagy, nem mittudomén egy négy elemit végzett paraszt bácsi.
@snakekiller23: de ennek nincs jelentősége. Ugyanazok a feladatok, akinek van ötlete, jobb, mint akinek nincs (azt meg minek mérni, hogy eddig mit tanítottak neki az iskolában?)
@Mészáros Laci: egy rossz rendszert vert szét (most még rosszabbul állítják vissza)
ha jól működik a társadalom, semmiből sincs egyforma (még taxiból sem)
a gyerekeknek különféle igényeik vannak, ahhoz különféle iskolák kellenek, és persze meg kell oldani az átmenet lehetőségét (Nem olyan nehéz, sőt abból is sok jó jön ki)
ráadásul egy újfajta iskola létrehozása, inspirálja a résztvevőket, tanárokat, szülőket, gyerekeket, hivatalnokokat (!), ezért a már kész iskolákban is állandóan újfajta dolgokat jó kitalálni (és mert a világ nagyon gyorsan változik, ki is követeli a változtatásokat)
nem mondom tovább, ez annyira egyértelmű
maga Hofmann Rózsa is azzal lett híres, hogy nyolcosztályos gimit hozott létre, szuper jó tantervvel
ráadásul Angyalföldön csinált jó iskolát, és aztán megtagadta saját magát a pozíció és OV kedvéért
és ez nagyon messze van az elittől
@sárospataki lány: A társadalmi tökével, részben, a motiváció kialakulását magyarázzák. Az oksági kapcsolat nem közvetlen. Bizonyos tudás az alapja további tudás megszerzésének. Mivel a motivációban valószinuleg az anticipáció is szerepet kap, vagyis a saját már meglévö tudásban rejlö lehetöségek felismerése, a kapcsolat kölcsönös, ezért ha a társadalmi tökék egyoldalúan hatnak mindegyik tényezöre, a hatásuk egymást erösíti a következmény erösen szegregáló lesz. Ezért tud többet egy társadalom ha eléggé egyenlö.