A magyar középosztály találkozása a szegregációval (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
” A matematika felvételi az utóbbi 10 év legnehezebb vizsgája volt, több gyerek is sírva hagyta el a vizsgatermet – számoltak be a pedagógusok.” (penzcentrum.hu)
„Elképesztő feladatok a felvételin. ” (mno.hu)
„Matematikából tíz feladatot kellett megoldani, amelyen összesen 50 pontot érhettek el a diákok. Az idei átlagteljesítményeket még nem hozták nyilvánosságra, az egyik budapesti gimnázium viszont az iskolára vonatkozó eredményeket már közzétette. Az ottani átlag az országos átlaggal azonos vagy annál néhány ponttal magasabb szokott lenni: idén a hatodikosok magyarból 32,8, matekból pedig 23,3 pontot értek el, a nyolcadikos diákok átlageredménye pedig 32,5, illetve 24 pont volt. ” (kemma.hu)
Itt láthatók a matematika felvételik a hatosztályos gimnáziumokba.
Itt pedig a chesteri The King’s School felvételije 11-12 éves gyerekek számára (kiváló magániskola, éves tandíj valamivel több mint ötmillió forint).
Látható, hogy nincs szignifikáns különbség a magyar gimnáziumi felvételi és a brit public school (történelmi okokból így nevezik ezeket a magániskolákat) felvételije között. Nagy-Britanniában is léteznek állami elitiskolák, itt van az egyik felvételije (idejárt Abba Eban, aki később minden idők egyik legjobban teljesítő hallgatója lett Oxfordban, majd Izrael külügyminisztere). Érdemes megjegyezni, hogy a brit állam ötven éve nem hozott létre elitiskolát, most egy jogi kiskapun keresztül sikerült egy újat alapítani, lett is belőle botrány.
A középosztálybeli szülőknek szembe kell nézniük azzal, hogy a felső-középosztálybeli gyerekek magántanárhoz járnak, és tíz-tizenöt százalékponttal fogják megelőzni az ő gyereküket a felvételin. A középosztálybeli szülőknek azzal is szembe kell nézniük, hogy a felső-középosztálybeliek nemcsak anyagiakban, hanem képességekben is felettük vannak, a szerepek ki vannak osztva, a mobilitás csekély, a gyerekeik, akiknek próbáltak mindent megadni, nem kerülhetnek be abba az iskolába, ahol tanulni szeretnének. Esetleg eszükbe juthatna erről a dologról valami, de nem szokott az embereknek egyik dologról a másik dolog eszükbe jutni…
John Rawls írt a Theory of Justice-ban a „veil of ignorance”-ról, a tudatlanság fátyláról, mint alapvető morális megközelítési módszerről. Nem árt ha néha behelyettesítjük magunkat a potenciális áldozat szerepébe, nem árt néha, ha elképzeljük a világot úgy, hogy nem tudjuk hová kerülünk benne, a kés melyik végére, fent leszünk vagy lent.
Tizenegy éves gyerekek könnyeit látjuk. Most éppen nem migránsok gyerekeinek a könnyeit, nem cigánygyerekek könnyeit, hanem a magyar középosztály gyerekének könnyeit, akik háromnegyed órát töltöttek a pokolban ezekkel a feladatokkal. Először találkoztak azzal az érzéssel, hogy valami nem megy, hogy valamihez nem érnek fel, hogy valamit nem érhetnek el. Tizenegy évesen. Azt hisszük, hogy nagy különbségek csak az underclass és a többiek között vannak. Nem, nagy különbségek, mély fájdalmat okozó nagy különbségek a felső öt-hat százalék és a második húsz százalék között is mérhetőek. Nem ismerjük ezeknek a különbségeknek a pontos okát, csak a létezésük tényét vagyunk kénytelenek tudomásul venni. Amit a felső öt-hat százalék kiráz a kisujjából, az az iskolában igen jónak tartott második ötödbe tartozó gyerek számára borzalmasan nehéz.
A szelekció és az ebből adódó szegregáció fájdalmas. A legfájdalmasabb persze a hátrányos szociokulturális helyzetben lévők (jó közelítéssel: cigányok) szegregációja, a valóságos, kézzel tapintható, érezhető, brutális és elviselhetetlen szegregáció, de a szolid, normáinkba könnyedén beilleszthető szelekciós mechanizmusok okozta enyhének tűnő szegregációs helyzetekbe is tönkre lehet menni.
Itt most nagyon sokan tapasztaltak meg valamit, ami másoknak mindennapos érzés. Kisebbnek, gyengébbnek lenni, hátrányba kerülni, eltávolodni az álmoktól, egészen kicsi és belátható álmoktól. Ezen nem fog senki se elgondolkozni, pedig érdemes volna.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518947-6ae5f500d9336' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518947&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518947-6ae5f500d9336&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518947-6ae5f500d9336' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Vakmacska:
Kosáreső. Tapsorkán.
Pont így, igen.
@Evezős: Nem nagyon tudsz mit csinalni, valahogy sorrendbe kell allitanod a diakokat, ha tobben jelentkeznek egy adott kepzesre, mint ahany hely van. Valahogy a sorrendet ki kell alakitanod, korlatozott forrasok mellett. Es az altalaban valamifele vizsgadolgozat megirasat jelenti. Ez a vilag felsooktatasaban marcsak igy megy. Van ahol motivacios esszet is kernek.
Ez az ember, akirol szo van, vegul nem a University of Utah-ra ment el, hanem egy kisebb utahi egyetemre a Weber State-re, ahol pszichologia szakot vegzett es utana felvettek tanarszakra a Harvardra es ott szerzett doktoratust. Szinte biztos, hogyha azonnal elmegy Salt Lake Citybe, akkor ez nem jon ossze neki. Az amerikai rendszer kedvez azoknak, akik nem tul jo hatterrel rendelkeznek, de nagyon motivaltak az egyetemen.
@Evezős: mar irtam rola, volt olyan evfolyamtarsam, aki valamilyen nagyon fura kisvarosi egyetemen vegzett BSc-t, gyakorlatilag nem tudott semmit, de latszott rajta, hogy rohadtul motivalt, es szereti a matematikat. elso evben nem is ment neki semmi, aztan viszont elkapta a fonalat, es ma full professor egy amerikai elitegyetemen, es irt egy alapkonyvet.
@jotunder: @snakekiller23: Nem értek egyet. Egyébként nem őrültem meg. Erdős Pali bácsi rendszeresen járta az általános iskolákat és kis (10-12 éves) pöcsöknek felszúrta simán az éppen aktuális, megoldatlan problémákat. Kellet az öregnek a friss vér, ha érted hogyan gondolom. Egyfelől új szemléletet kapott, másrészt leválogatta az értelmesebb kölyköket. A mateknak ez a lényege, a többi favágás. Aztán a legtöbbnek még az sem megy. Szánalom. Közben megy a sírás ezerrel, hogy milyen kurva nehéz a felvételi.
Én éppen egy szorult helyzetben lévő fiatalembert készítettem fel – a keresztfiamat egyébként – és most már kezdek reménykedni. Nem azért, mert olyan okos, hanem mert látom, hogy a többiek mennyire nem azok. Van esélye a gyereknek, de azért nem kiabálom el.
@s: Nyilván többet ér a „találékonyság” a rutinból megoldott feladatnál, csak a kötött időre végrehajtott teszt esetében mégiscsak előnyben van, aki az adott típust már látta, van rá algoritmusa és csak használnia kell, ahhoz képest, aki ott kezdi el feltalálni a megoldást.
A lakatlan szigeten többet ér el, aki fel tdja találni és megcsinálja a konzervnyitót, mint aki csak használni tudja, de a konzervnyitó versenyben jobban végez, aki visz magával egyet.
@s: A középiskolai felvételinek nem az az egyetlen célja, hogy a matematikai szupertehetségeket kiválogassa, akikből van mondjuk évente kettő-három (vagy kevesebb) Magyarországon. Mondjuk van tíz olyan gyerek évente, akiből nemzetközi szintű matematikus lehet, de egyáltalán nem biztos, hogy az akar lenni. A különlegesen tehetséges gyerekek matematikai fejlesztése szerintem elég jól működik Magyarországon, de itt egyáltalán nem arról van szó.
@ámbátor: Valójában nagyon keveset lehet erről tudni. Ráadásul egészen biztos, hogy többféle intuíció van, nagyon különböző módon lehet valaki tehetséges matematikából, és néha az a legfontosabb, hogy valaki megtalálja a helyét, optimálisan tudja kihasználni a képességeit.
@jotunder: bólogat. Erre írtam korábban hogy összekeveredtek célok és eszközök, és az össznépi felháborodás ellenére ezt igen kevesen ismerik valahol fel.
@almodhi: csak hát egy olyan orszák készülődik itten, ahol nem felső 10% van, meg alsó 10%, hanem felső 1-2% és alsó 40%
Szerintem teljesen mindegy ki mit gondol az oktatásról (vagy bármi más társadalmi kérdésről), amíg az alap rendszer teljes mértékben feudális alapokra épít, addig nem lesz ezen a világon igazi demokrácia, ne adj isten liberalizmus, pláne az oktatásban.
Az értelmiségi, elit réteg nem az igazi tudásra épül jelenleg, hanem az urambátyámjóbarát effektusra. Ezt nem értettem meg fiatalon, illetve nem akartam megérteni. Felnőttként kellett rájönnöm, az elit gimnáziumban, ahova jártam, nekem azért kellett bukdácsolnom, hogy a doktor, orvos, pártelit csemete menetelhessen, még véletlenül se vegyem el a helyét a kondér elől, szaros proli panellakóként.
Minden szóért felesleges, szarból nem lehet várat (társadalmat) építeni. Szerintem.
@Zb74: szerintem minden kerdesben van legalabb egy csavar, azaz trukkos. meg a masodik feladat sem egy szokasos ismert linearis matek pelda. az elso es a harmadik viszonylag egyszeru de itt is maximalisan megtrukkoztek. peldaul az elso feladatban a furcsa gorog betuk hasznalata szerintem megzavarhatott egy csomo megoldot. a negyedik feladattol kezdve viszont szokatlan kerdesek jonnek, amit trukkosnek hivtam. az utolso ket feladat meg igen csak komplikalt elso latasra.
@almodhi: Több okból sincs igazad szerintem.
„1. (Szerintem) a x_i-k felső tizedének sokkal jelentősebb hatása van az ország teljesítményére, mint az alsó 10%-nak. Nem csak az átlag számít, hanem az eloszlás felső „farka” is.”
1) Ez elvi hiba, mivel nem a felső 10% az érdekes, hanem az, hogy hányan ütnek meg egy bizonyos szintet. Tehát még mindig nem az van, hogy válogathatunk az i-k között (az értelmezési tartománynak csak egy részét kell figyelembe vennünk), hanem hogy az x-eket (és y-okat) kell transzformálnunk valahogyan.
2) Ráadásul az se túl vicces, ha a felső zseni 10%-nak állandóan az utána jövő 90%-ot kell felügyelnie, akár a saját munkájával kapcsolatban (mert minimális önállóságra sem képesek, ill. ha igen, csak annál rosszabb), akár megrendelőként (mert a kőművest kell győzködni, hogy a 95 fok igazából tényleg nem derékszög — illetve ennek elkerülése érdekében állandóan a nyakukra kell járni).
„2. Erősen tartok attól, hogy (főleg Magyarországon), az „alsó” x_i tartományok növelése, csak a „felsők” csökkenése árán tud megtörténni. Az 1. pontban említettek szerint, ennek a negatív hatása igencsak felülmúlja a pozitívakat.”
3) Az imént nem valamekkora mértékű csökkenésről beszéltél, hanem egész konkrétan tönkretételről. Ez kurvára nem ugyanaz.
4) A magyar oktatás alsó szintjeit egész konkrétan taccsra vágták az elmúlt években, egyetlen nyikkanás nélkül. Óbégatás csak az elitintézmények kapcsán volt egyáltalán. Ebből azért elég gyorsan következik, hogy a topiskolákhoz nyúlás nélkül is lehetne kurva sokat javítani a maradékon. Persze ha a kötött összköltségvetésen azt értjük, hogy nem mindenhova jut kréta, akkor igazad van, de ez egy nagyon extrém helyzet (még ha ma sajnos reális is), így nem hiszem, hogy elvi álláspontot elvi szinten érdemes lenne ezzel lesöpörni. (Illetve akkor meg is lehet fordítani a kérdést, miszerint akkor a topintézmények szinten tartását a többiek tönkretételével szabad-e, ami erkölcsileg hasonlóan, vagy tán még inkább vállalhatatlan.)
5) Ráadásul az elitképzést (fölső 10% mondjuk) csak Budapest és néhány vidéki nagyváros belvárosában szokás megvalósítani (lehet, hogy lehetne máshol, de Magyarországon ez a realitás), ezek minden költségvonzatával együtt, míg egy jó színvonalú, ám közepes képzés terepe természetszerűleg Karcag, Békéscsaba és Szeged-Tarjánváros.
6) Tegyük még hozzá a korábban vázolt dolgot, miszerint a magasabb kiindulási értéket természetszerűleg sokkal nehezebb (és ezért cet.par. sokkal drágább is) egy egységgel növelni, mint az alacsonyabbat.
Összességében tehát én nem hinném, hogy az átlaggimi/átlagáltalános színvonalának növelését az elitgimik/satöbbik tönkretételével lehetne megvalósítani, illetve erős kétségeim vannak afelől, hogy egy kurvacsúcs-párszázalék–kurvaszar-többi modell akár jobb eredményt adna, akár költséghatékonyabb lenne, mint egy tökjó-párszázalék–egészjó-többi.
@jotunder:
Ezekre a kérdésekre nagyon nehéz jó válaszokat adni, de néhány fogódzó azért mégiscsak van.
a1) Az az iskolarendszer jó, amelyik képes csökkenteni a társadalmi különbségeket, tehát mobilizál. Ebből a szempontból a magyar nagyon rosszul teljesít, azaz a 6 és 8 osztályos gimnáziumok csak rontanak a helyzeten.
a2) A tehetséges gyerekeknek (nem a szuper tehetségekről van szó), nélkülözhetetlen a motiváló iskolai környezet, mert ismert tény az, hogyha nagyon kevés munkával ér el valaki az elején komoly sikereket, akkor elhal belőle a motiváltság (kis munka = nagy siker). és később ezt nagyon nehéz korrigálni Mivel a magyar iskolák működése alkalmatlan a differenciált oktatásra, ezért jó hogy vannak 6 és 8 osztályos gimnáziumok.
a3) A magyar felső-közép középosztályt is igen megterhelné, ha ezt a csúcs
iskoláztatást piaci körülmények között vaásárolná meg magának, ezér jó hogy az állam finanszíroz ilyeneket.
a4) Elég furcsán veszi ki, hogy már hogy közoktatás luxusát is mindenkinek ki kell fizetnie, azoknak is, akik alig kapnak ezért valamit. Ez így, mivel közszolgáltatásról van szó bizonyosan igazságtalan.
a5) A finn modell nagyon tetszetős elméletileg, de nálunk az elején egy alacsony szintű egyenlőség valósulna meg (az elitekhez képest bizonyosn), ami politikailag felvállalhatatlan.
a6) Így marad a kirakat oktatás, ami a felső 20%-ot kifejezetten jónak mutatja, viszont az átlagot a PISA és egyéb teszteken meg meglehetősen rossznak és a tendencia rossz irányt mutat, tehát ez sem tartható tovább.
a7) A felvételikben az értelmetlen elem, hogy egy humán érdeklődéső gyreeknek is matematikából kell megmutatnia mit tud és azt modjuk neki, hogy szar vagy miközben más területen kifejezetten jó csak épp eredményei kiszoríthatják ezekről az elit helyekről. Az iskolarenszer és/vagy a felvételi komoly kritikája, hogy rendre 50% alatti az átlag és ez is csak úgy hogy rengetegen vásárolnak plussz órákat vagy adnak saját szabadidejükből.
a8) Az a baj, hogy a sima 4 osztályos gináziumi eredmények is ilyen rosszak, tehát bizonyosan állítható hogy rosszul kalibráltak ezek a feladatok, a rangsor megállapításához nem kellene ekkora traumát okozni a gyerekeknek, elég lenne az utolsó1-2 feladatot komolyabbra venni. Egyébként erre semmi szükség nem lenne egy finn modell esetén, tehát ahol mindenki egy átlagos, de igen jónak mondható tanítást kapna lényegében helytől függetlenül.
@jotunder:
Itt éppen arról próbáltam meg – és szerintem Vakmacska is – írni, hogy ma, Magyarországon ezekre a helyekre nem feltétlenül azért mennek gyerekek, amiért te írod, hanem azért, mert ahol éppen aktuálisan vannak, az az (több okból is, de) lepusztul gyerekileg egy igenalsó középszerre és már, korábban, valamikor lepusztult tanárilag egy motiválatlan, unott, „legyünkrajtatúlhamar” szintre.
Miközben, ha ez nem lenne, akkor az elvándorolni akaró 10-15-ből maradna inkább tíz és elmenne öt, aki talán tényleg kiugró (és ezt a felvéli teszt el is tudná dönteni)!
Én például egészen biztosan, ezer százalék, hogy nem viszem el akkor a fiamat nyolcosztályosba, sőt, lehet később a hatosztályosba sem, ha abban az általános iskolában, ahol az alsót járta, egy teljesen normális felsőtagozat működik. Nem kiemelkedő, nem kiugró, csak normális.
Ezeknek a teszteknek és felvételiknek az IS(!!) lehetne az egyik funkciójuk, hogy kvázi „megmentik” az oda egészen biztosan nem való gyereket egy nagy és fájdalmas csalódástól.
Csakhogy ez és itt és most nem erről szólt: inkább arról, hogy sulykoljuk csak erősen, hogy megértse a rohadtkisprolija, hogy HOL A HELYE! Ami NEM az elit között található – a regnáló uralkodóosztály feje szerint.
Ennyiben (is) különbözünk mi az amerikai rendszertől.
@jotunder:
De nem itthon történt vele ez, ha jól értem.
@trakktoros:
Hm …
Én az ún. átkosban hasonló úton járva nem tapasztaltam ezt.
Most, ebben az új átkosban: ezerszer inkább.
(Példa: rákényszerítenek pedagógusokat, iskolákat ma fentről arra, hogy ostoba, bunkó fajankóknak legyen érettségi bizonyítványa, belépőként a (fizetős) felsőoktatásba, ahol aztán négerek írnak és dolgoznak helyettük – a többnyire beadandókra és írásbelikre épülő vizsgarendszerben.
Éppen három éve küzdünk egy ilyennel: testvérpár, városi elit oszlopos tag szülőkkel. A lánynak már tavaly „kijárták” az érettségit – jelenleg a fővárosban „tanul”, a fiú – miután az érettségin a póttételt is visszaadta és a tökös elnöknek hála több dobása nem lehetett -, most újra fog próbálkozni májusban. Ha csak nem valami hasonló elnököt fogunk ki, lesz érettségije …miközben gyakorlatilag funkcionális analfabéta.)
@Evezős: meg tudom erősíteni. Az a paradox helyzet volt, hogy a Nagyot azért aszaltam négy évig a felsőtagozatban, mert az alsótagozatos négy éve túlontúl jól sikerült, és gyakorlatilag az ott szerzett (szellemi és érzelmi) tartalékaival húzta ki a második négy évet. A Kicsinek már negyedikben ajánlgattam, hogy váltsunk iskolát, de hatodikig tartott, mire elege lett, és akkor született a döntés, hogy nem csöbörből vödörbe szeretnénk kerülni, hanem akkor felvételizzen hatosztályosba.
Ahol egyáltalán semmilyen kiemelkedő teljesítményt nem nyújt, hanem mindenből _elég jó_, viszont a napjait nagyon-nagyon sokkal motiváltabb gyerekek és felnőttek között tölti. Jól érzi magát.
Én, aki szülőként a közoktatás megrendelője vagyok, nem tettem volna ki őt a felvételi stresszének, ha tudom, hogy erre a közepes színvonalú vidéki általános iskolában is esélye van. Mi több, nem igyekeztem benyomni egyiket sem a városi elit kedvenc ovijába, általános iskolájába, a tanárok által nem is titkoltan a helyi értelmiség gyermekeinek összeállított első osztályokba, éppen mert viszolygok ettől, és mert komolyan gondoltam, hogy más közeget is ismerniük kell. De ez csak addig ment, amíg naponta nem jöttek haza azzal, hogy elmaradtak órák, mert G. tanár úr a szemközti Üvegházban rekedt, vagy B. tanárnő németórán ismét az őt kínzó démonokról beszélt, akik a tükörből jönnek elő éjszaka, I. néni meg azt mondta, hogy a rák meditációval is gyógyítható.
Nem tudom megváltoztatni az általánosan szar színvonalat, csak kimenekíteni tudom a kölykeimet. Most az iskolából, holnap az országból. Tudom, hogy ezzel is a szegregációt segítem, tudom, hogy ezzel a megoldás ellen hatok. Sajnálom.
@Érvsebész:
Egyetértek mindezzel.
Tanítottam általánosban – ott kezdtem – alsóban és akkor jöttem el (1997), mikor elkezdett a gyerek nem számítani: se a szülőnek (legyen ez bármilyen fura is: hiszen miért gondolnám, hogy számít a gyerek, ha a saját szülője hónapokon-éveken át nem tud róla semmit és a vele való összes törődés kimerül abban, hogy bármi a probléma, bemegy az iskolába és cirkuszt rendez – tisztelet persze a kivételnek – illetve két/négy év alatt nem szakított időt arra, hogy érdeklődésével megtiszteljen …), se az oktatásügynek (hiszen akkor nem kezdtek volna évente valamiféle „reformba”), de még az igazgatóknak sem – akik jó eséllyel onnantól lettek inkább politikai kinevezettek, mint tudásuk, képességeik, gyerekbarát hozzáállásuk okán a közösség által megválasztottak.
De sok kedves kollégám, barátom és barátném a mai napig húzza az igát ott és egyre fásultabban veszi tudomásul, hogy az ő elképzeléseiket, gondolataikat, gyerekekhez való viszonyukat leszarja a hatalom – és legfeljebb a gondolkodó és érző lelkű szülők ismerik el. Na, az ilyen helyeken lehetetlen a tanítónéni/bácsi osztályába bekerülni.
A középiskolában a fidesszel és a KLIK-kel most tetőzik ez a folyamat. Mindent megszüntetnek, ami az esélyegyenlőség, a normalitás, a felzárkóztatás, vagy csak szimplán: a boldog tizenéveskor érzetét lett volna hivatott engedni.
Nem tudom, hova nyomorodjak innen, annyira frusztrál ez az egész és annyira őrli az idegeimet, hogy amit gyerekkorom óta akarok és szeretek, azt elveszik.(A kisebbik baj, tudom, hogy tőlem. A nagyobbik az, hogy a gyerektől is. Miközben, ahogy írod: ő (ti) vagytok a valódi „megrendelők” – és nem az ÁLLAMSZÖRNY. Ami most.)
@TG69: +1
@Evezős:
Üdv.
Én emlékszem, hogy az „A” osztály volt a kiválogatott „krém”, tsz elnök gyerekek, orvos csemeték, gazdag család sarjai, a „B” osztály volt a „középosztály”, a „C” a teljesen elszegényedett, elmaradott családból jövő gyerekeké volt, és persze a kisegítő a kezelhetetlen fiataloknak. Szó sem volt valódi tudás alapú, készség alapján válogatásról. Ha tök hülye voltál, de az apád volt a tsz elnök, akkor „A”-s voltál, kizárt a bukás, a rossz jegy, és így tovább.
Természetesen elhiszem hogy Te ezt nem így élted meg, de ahova én jártam általános, ott bizony így működött, és ez (felnőtt fejjel már átláthatóan) az általam megismert gimnáziumokban is így működött, a fehérvári JAG, és a dunaföldvári MLG saját tapasztalat alapján. Természetesen már ekkor „kiégtem”, eszembe sem jutott továbbtanulni…
Tudom hogy egy megkeseredett embernek tűnhetek, de szerintem semmi esélye ennek a társadalomnak (globálisan) a túlélésre. Az elit nem hosszú távon gondolkodik, felemészti teljesen az alsóbb rétegeket. Ez a feudalizmus alapja, erre építjük a társadalmainkat. (Szerintem.) Még csak azt sem mondhatom hogy engem ez érintene, nem szűkölködöm, nincs utódom akiért izgulnom kellene, mégis érdekes hogy többet foglalkozom a problémákkal mint akinek van „veszíteni valója”… Lehet nagyon ráérek, inkább inni kellene… (:
@trakktoros:
Ja igen, amit ez a mocsadék jelenlegi rablóbanda művel, erre már nincsenek szavak. Ez a mérhetetlen harácsolás, kirekesztés, ellehetetlenítés már szinte paródiája a kádár korszaknak. Ezekre nincsenek szavak… De úgy tűnik jól lett a nép kondicionálva, szinte minden ellenállás nélkül, nyíltan művelhetik a szabad rablást ezek a sehonnai retkestalpú szörnyek… Elhiszem hogy ez jobban feltűnik, de ez sajnos a mi gyerekkorunkra (ami már lassan történelem) épülhetett fel (:
@trakktoros:
Én elhiszem neked, hogy volt ilyen, amit leírsz, én – dunántúli nagyvárosban – ezzel így nem találkoztam.
..és manapság mindenki, aki képes a gondolkodásra, megkeseredett. Én is – nekem van gyerekem is …
🙁
@Evezős: és most talán mégis lesz valami, kezd elegük lenni a tanároknak
mintha megéreznék, hogy mégiscsak az értelmiség nagyon is fontos része a tanárság
és tevékeny értelmiség nélkül nincs örömet hozó társadalmi élet
Ha az a magántanár nem egyben a felvételi összeállítója, akkor a „gazdagok” baszhatják.
Pont a matematikát nem lehet pénzen megvenni, még pl. a nyelvtanulás az sok pénzzel azért könnyebb.
Amúgy kifejezetten szellemes a feladatok egy része. És nem azt méri, hogy ki mennyit gyakorolt előtte mindenféle magántanárral, hanem mennyire képes gondolkodni.űű
@Ostoba Mérnök: Képzelj el két gyereket, akik alapvetően jó képességűek, motiváltak, az első csak úgy magától próbálkozik felkészülni, a másodiknak segítenek. A második fog jobban teljesíteni. Lehet fejleszteni a gyerekeket, és érteni kell hozzá. A közép-középosztálybeli vagy alsó-középosztálybeli szülő meg nem ért hozzá. Vannak extrémül okos gyerekek, akiket még elrontani sem lehet, de ők nagyon kevesen vannak.
@jotunder: A probléma gyakorlati része, hogy lassan kb. nem lesz MIKOR felkészíteni a gyereket, még ha értenék is hozzá vagy hajlandó/képes vagyok megfizetni a szakembert. A gyerek egyszerűen nem ugyanúgy használható a kilencedik, tizenkettedik órában mint az elsőben, és a túlterhelés az első dolog, ami a motivációvesztést okozhatja – BÁRMI lehet szenvedés, ha napi x+sok órában kell csinálni és csak azt lehet csinálni – tehát még a matekpéldát mókának tekintő Erdősnek is lehettek valami fizikai határai, és a legtöbb gyerek nem Erdős, kész. Ez az, amit pl a pöcsfej Balog nem ért, amikor versenyképességről beszél hogy „többetkelltanulni” a „több” egy bizonyos határon egyszerűen nem tud hatékonyan több lenni, illetve már menet közben olyan személyiségbeli torzulásokat okozhat, amit most már borzadva figyelnek és kutatnak a kínai jelenséget figyelve. Az van, hogy átlag gyerek napi 10 órában nagyrészt hülyeséggel foglalkozik vagy rossz módszertanú, akár még használható valamikkel, és a tizenegyedik-tizenkettedik-sokadik órában már alig képes plusz kompetenciát felszedni, ergo évek alatt valahol butul. Na ez a paradoxon a buliban, amit a Balog-féle faxfejek végképp nem értenek, hogy egyre többet dolgozol és a produktumod egyre pocsékabb. Pedig már számos ágazatban (eü, oktatás és más) lehet kristálytisztán megfigyelni, még valami függvénymodellt is lehetne nyilván írni rá.
@Vakmacska:
2016-ban nem irtózatos méretű lexikális anyagot kéne unalmasabbnál unalmasabb – mert egyszerűen ezt a mai korlátok között másképpen nem lehet már megoldani – módon, órákon át a fejükbe tömni, hanem a tudáshoz való hozzáférés módjait, eszközeit, lehetőségeit, azok elérhetőségeit.
Mindezen tevékenység közben akaratlanul is hozzájut bizonyos mennyiségű adathoz – ami ahhoz éppen elég, hogy később tudjon mit kezdeni a témával (= ismeri a kiindulási pontot, a többit adott szituációnak megfelelően képes hozzászerezni: gyorsan, hatékonyan, minél szélesebb körben kutatva.)
Ez lenne a korszerű iskola és oktatás alapja.
@Evezős: Te tudod. Én tudom. És még sokan mások. Balog nem tudja. Nyunyiné Nyenőke nem tudja. És még sokan mások, akik ott vannak, döntenek, és kevesebbet értenek belőle, mint én a molekuláris genetikából.
Voltam 2 napja egy ilyen innovációs konfin, ott egy zseniális egyetemi prof bemutatta a mai vizuális diagnosztia lehetőségeit a ficánkoló molekulától az élő (egész) szervezet megjelenítéséig. Na én valami teljesen más szakot végeztem anno és teljesen mást csináltam, de le voltam nyűgözve amit mutatott és ahogy mutatta, és azóta töröm a fejem, ezeket a palikat hogy kéne bevonzani a negyedik-hetedik évfolyamra, ahol kb. még tart a természettudományok iránti természetes érdeklődés, kivéve a csiga zsigerzacskóját vagy a kétszikűek nemtommijét magoltató szöveges, nyomtatott tankönyvekből nyomott harmincéves izék. Miközben látom, a skót egyetemen hogy van bemutatva az aktuális állatorvostan, na ott is le voltam nyűgözve. Oszt mondja nékem a gyakorló orvos és oktató prof hogy hja kérem, most már az is elvárás hogy érdekesek legyünk és közérthetőek, miközben értünk ahhoz, amit csinálunk. Ilyenkor erősen befonom a lábszőröm is, mikor itthonra hazaérve körülnézek – miközben fentemlített innovnap itthon volt, tehát nem mindenki teljesen sík mint a Nagyalföld, de csak szűk körben ismertek, módszerestül meg eszköztárastul, a Balog meg bámul ki a fejéből és terel mint jó juhász a kolompos négylábú legelő állatokat.
@Vakmacska:
Nahalka István ajánlata az oktatás átszervezésére (Balog, Sunyiné etc. kb. úgy aránylik ehhez az emberhez hozzáértésileg, mint a papucsállatka a homo sapienshez…oszt mégsem ő a nemlétező Oktatási Minisztérium vezetője, főtanácsadója, szakmai referense, hanem a két agyatlan, ostoba pártcsinovnyik. És míg ők lesznek, és maradnak, addig itt változásra nem lehet számítani! Az ő céljaik nem azonosak ugyanis a „megrendelőivel”, sőt, mondhatni ellentétesek vele.)
Tehát:
(0) Szülessék hosszú távú, konszenzusos megállapodás a jelentős politikai erők között a szakma érdemi bevonásával az oktatás legfőbb kérdéseiről. Stabilitás kell, és megfontolt, okos, szakmailag megalapozott modernizáció.
(1) Az oktatásra fordított GDP hányad felemelése 3 év alatt a 2003-as szintre (5,7%).
(2) Az önkormányzati rendszer átalakítása, járási önkormányzatok kialakítása, az iskolák ezek fenntartásába adása, a KLIK megszüntetése.
(3) Az esélyegyenlőtlenség problémáját, a negatív folyamatok súlyos következményeit a társadalom egészével megvitatva a kifejezett és a rejtett diszkrimináció megszüntetését megcélzó széles szakmai és társadalmi összefogás kialakítása, megoldási lehetőségek felvázolása, konszenzussal a megoldás stratégiájának kidolgozása és kivitelezése.
(4) Legalább 10 évfolyamos egységes, általános képzés, a szakképzés csak ez után lehetséges, de akkor is az egész életen át tartó tanulásra való felkészítés megkérdőjelezhetetlen primátusával.
(5) Határozott együttnevelési, komprehenzív iskolai fejlesztési program kidolgozása és következetes végrehajtása.
(6) A tartalmi szabályozás gyökeres átalakítása: valóban csak alaptantervi feladatokat ellátó NAT, nem kötelező, és bőségesen alternatívákat, mintákat nyújtó kerettantervi rendszer, az iskolák által a nem merev korlátok között szabadon formálható, a pedagógusok szakmai autonómiáját nem korlátozó helyi tantervek.
(7) Az oktatásban felhasználandó EU támogatás elköltésének áttervezése az oktatás modernizációját szolgáló, de nem központi bürokratikus feladatok előtérbe állításával.
(8) A pedagógusminősítés, a pedagógiai-szakmai ellenőrzés, a belső értékelés és a pedagógus előmenetel jelenlegi rendszereinek megszüntetése, egy új, belső értékelést középpontba állító, az intézményekre, a szervezetekre koncentráló, alapvetően fejlesztő funkcióval bíró, professzionális értékelő szervezet támogatásával zajló értékelési szisztéma kialakítása.
(9) Valódi tankönyvpiacot! Általában: a piaci körülmények között minden másnál eredményesebben működni képes tevékenységi területeken a piaci viszonyok helyreállítása.
(10) Érdemi és rendszeres érdekegyeztetésre alkalmas fórumok létrehozása és működtetése, az NPK megszüntetése, a pedagógusok szabad szerveződése lehetőségeinek biztosítása.
@Evezős: Hát eeegen. Kár, hogy bizonyos pontokhoz az ún. „átlagszülő” se partner igazán jelenleg, pl. aa hármashoz ráadásul még legalább 3-4 nagy alrendszerhez kéne hozzányúlni egyfajta nem csak iskolára korlátozódó esélyegyenlőség feltételeinek kialakítása érdekében, ahogy a kettes pont is ugye másik alrendszert is érint.
Hát igen, vannak ún.oktatáspolitikai szakemberek Magyarországon, nemhogy labdába nem rúghatnak, de a pályára se léphetnek be, pár aktívabb néha ad egy interjút, a többiek, mint a kiemelkedő Nahalka István, szűk körnek néha ír valamit. Ezeket összegyűjtve indulhatna értelmes emberekkel valódi közoktatás-irányítás Magyarországon, de ahogy írod, ez most ugye nem cél, főleg nem a papucsállatkáké, bár az igazi papucsállatkák most igen nagy hangon kérnék ki maguknak, ha növesztenének erre alkalmas szervet.
A szegregáció témájától eltekintve: ma megoldottam a feladatokat. 9-re kellett 45 perc, a 8. feladatra magára vagy fél óra.
Ötlet:
Balog páter elé letenni a 8. feladatot: kap erre az egy feladatra 45 percet. Ha nem tudja megoldani 45 perc alatt, akkor hülyébb, mint egy hatodikos, ergo alkalmatlan a feladatára.
@DarthVader: index.hu/tudomany/2016/01/28/gimnaziumi_felveteli_megoldas_teszt_indexesek/
azert nem olyan nagy gaz ez, mert egy hateves gyerek siman tud ugy zongorazni, ha elegge dresszirozzak, mint egy felamator zongorista. egy tizenket eves uszolany szazon uszhat annyit, vagy jobbat, mint anno a hatalmas termetu olimpiai bajnok Johnny Weissmuller.
a gyerekek kozott nagyok a kulonbsegek, amelyek okat nem ismerjuk, csak tudjuk, hogy letezik a kulonbseg (es azt is tudjuk, hogy jelentosen csokkentheto, egy bizonyos szintig persze)
a brit oktatasi miniszter (ma mar lord kancellar) is tudott felelmetes dolgokat beszelni, de o nagyon intelligens volt a maga fura modjan (Michael Gove)
@DarthVader: Azért ez a 8-as feladat ez másfél-két perces. Vagy nem ugyanarról a sorról beszélünk, amit az indexesek oldottak meg?
Elsőre nekem az időkeret tűnt szűknek (még akkor is, ha egy „edzésben” lévő nebuló a delikvens). De ennyi.
Más kérdés, hogy Z. anyót (aki elsősorban volt pedagógus, másodsorban matektanár, ezért vette is a lapot) mi gyorsan leszoktattuk a 8. típusú kérdésekről :-)))
@jotunder: Minden oks, de még mindig nem egyértelmű sokaknak, hogy mire való egy ilyen felvételi, és mire nem való, és hogyan kéne elérni, hogy valóban ilyet igénylő helyekre javarészt az idevalók jelentkezzenek, a többinek meg ne csak a kapanyél meg a közmunka jusson. A többi hm, részletkérdés ehhez képest.
Vessetek a mókusok elé, de a feladatsor „szellemisége” nekem tetszik.
Elvileg az se olyan nagy baj, ha tényleg „túl nehéz” volt, amennyiben rangsor alapján megy a felvételi, és nem egy abszolút pontszám elérése a cél.
Az lehet probléma, ha a felkészülés során nem találkoz(hat)tak hasonló nehézségű sorral, mert pl. el tudom képzelni, hogy akinél a „nem értem/nem tudom megoldani” feladatok mennyisége átlép egy számára szokatlan határt, annál ez túlzott stresszt okoz és begörcsöl.
(Amúgy a hatodikos feladatsor nekem 49 pont lett 35 perc alatt, de mondjuk elég kínos is lett volna egy ennél sokkal rosszabb eredmény. Viszont 12 évesek számára én is nehéznek érzem, én egy elég jó suliba jártam, de egy „sima ötös matekos”, szóval aki nem kimondottan kiemelkedő, eléggé megkínlódott volna az én időmben (kb. 30 évvel ezelőtt) ezzel a feladatsorral. Holnap megnézem majd a nyolcadikos tesztet is)
@velőtanya: ha ez egy uszoverseny lenne a profi uszo gyerekek medencehosszakat vernenek a hobbyuszokra, akik sok testhosszal vernek a nem tulsagosan jo uszokat.
szelektiv iskolakrol van szo. azt en nem tudom elkepzelni, hogy magyarorszagon a szelektiv iskolak megszuntethetoek. a legjobb iskolaba pedig a legjobban teljesito diakok kerulnek be. ami csak azt jelenti, hogy ha elfogadjuk, hogy ezt jelenti a szelektiv iskolarendszer, akkor ez egy jo megoldas. a szelektivitas azonban nem feltetlenul kell, hogy ezt jelentse.
@ámbátor:
Köhögd a másfél perces megoldást 🙂
@jotunder: Azt hogy tetszik a feladatsor „szellemisége”, én egy jóval szűkebb értelemben gondoltam: a feladatok szerintem gondolkodtatóbbak, jobban mérik a kreativitást, a megtanult képletek/szabályok alkalmazását a sima bemagoláshoz képest, mint amilyen típusfeladatokra én emlékszem az általános iskolás matekórákról. Ilyen jellegű feladatok inkább a szakkörben/versenyeken voltak (lehet hogy ott meg egy kicsit nehezebbek, de típusra ilyenek). Ez mindenképpen pozitívum.*
Azon viszont ez nem segít, amit te írsz (ha jól értem), hogy tudniillik egy jó, de nem kiemelkedő képességű gyerek mennyivel esélyesebben oldja meg ezeket a feladatokat ha egy jó iskolában jó tanárral (+otthoni szülővel tanulással) készülhet fel rá, esetleg némileg célirányosan a vizsgafeladatokra is külön készülve, mint akinek egy gyenge iskola gyenge tanárja leadja az alapot, aztán ennyi. A kiemelkedő képességű valószínűleg megoldja magától is, de az eggyel alatta levő szinten már nagy lehet a háttér miatti különbség.
*Amikor először mentem nyelvvizsgára, nem volt olyan Rigó utcai nyelvtani teszt, amin az 50-ből legalább 48 pontot ne értem volna el, mert a tesztekben előforduló összes példamondatot láttam már néhányszor a felkészülés során. Úgy voltak a fejemben, mint az évszámok a történelem érettségire. De ettől még nem biztos, hogy ezek a (majdnem) hibátlan tesztek reálisan mutatták a tudásomat. Az itt tárgyalt matekpéldák szerintem ilyen értelemben jobbak a régi típusfeladatokhoz képest. (Amúgy lehet hogy én itt most triviális dolgokra csodálkozom rá, és már régen ilyen típusú feladatok vannak a dolgozatokban és a vizsgákon)
@DarthVader:
Lehet hogy van olyan akinek másfél perc, a Rubik-kockát is ki lehet rakni 4 másodperc alatt, de hogy Balog páter nemhogy másfél perc de egy örökkévalóság alatt se fogja megoldani, az azért valószinű.
@velőtanya: Nekem ez nagyon könnyű volt (ha jól sikerült, mert nem tudom, hol lehet ellenőrizni), mintha kézenfogva vezetne, hogy ide egy picike, egyszerű logikájú kis ötletet, és azzal áthidalható a tanácstalanság, meglátható egy kép. Iskolás koromban kifejezetten ötlettelen matekosnak számítottam, tehát az alapdolgokkal elvoltam, de fantáziát ne akarjanak tőlem vagy komolyabb összefüggéseket – most valahogy úgy képzelem, hasonlóan vettem volna akkor is ezeket a feladatokat, ennyim mindig volt. (Ez sem ellenőrizhető 🙂 Vagy csak a magabiztosság, hogy na ezt tudom úgyis, ez csak hatodikosoknak szól? Azt nem éreztem volna úgy akkor. Az utolsó feladat utolsó kérdését kihagytam viszont, az hirtelen már teher volt.
…Az egészben marha érdekes, hogy hányan hányféleképpen látjuk 🙂
@mafi mushkila: Itt lehet megnézni a megoldásokat: eduline.hu/segedanyagtalalatok/4796-Hatosztalyos_kozepiskolai_felveteli_matek_megoldasok_2016
Nem tudom, lehet hogy tévedek 1-2 évet az emlékeimben, és az 12 éves kor körül nagyon sokat torzíthat:) Nekem főleg a dobókockás feladat tűnt olyannak, amivel hatodikban matekórán nemigen találkoztam annak idején. Most azért nem szakadtam bele én se, igazából 25 perc alatt megvolt, de akkor csak 47 pontom lett volna, mert amikor átfutottam, találtam egy 2 pontos elszámolást (egy további pontot pedig még így is benne hagytam). Főleg a 45 perces idő az, ami szerintem könnyen zavart okozhatott egy jó képességű gyereknek, és azért nézd meg az indexes tesztet 2 db 30 pont alatti eredménnyel. Engem nem lep meg, van olyan egyetemet végzett kollégám, akiről majdnem biztos vagyok benne, hogy szintén 30 pont alatt végezne:)
@velőtanya: „…egy jó képességű gyereknek IS…”
@DarthVader: A tehenes feladatról beszélünk?
Az a feladat egy egyismeretlenes elsőfokú egyenlet.
A b/c meg két ismeretlenes és van egy egyenleted meg egy egyenlőtlenséged. Ez így egyben azért két percnél nem kéne több legyen. Mondjuk annyit csaltam, hogy géppel osztottam.
@velőtanya: Ajj, de benéztem néhányat! Na ezt pont így csináltam volna 🙂 Veszettem öt pontot az eredetileg is teljesítetlenen túl. Köszönöm a megfejtést!
@ámbátor:
azért én is rájöttem, és megoldottam, (45 perc alatt 41 pontot értem el a teszten, tehát engem nagy valószinűséggel felvettek volna: ) sőt, mikor arra rájöttem, hogy az egyenlőtlenség adja a megoldást, akkor találtam egy egyszerűbbet, ami már nem tartott 5 percnél tovább (merthogy géppet nem lehet használni ugyebár), és őszintén szólva nem tudom, hogy a 6 év alatt mit tanulnak matekból a kölykök, sőt, azt is tudom, hgy ezeknek a teszteknek nem az a feladata, hogy 100 %-osan meg tudja oldani mindenki, de azért a 45 perc mindenképpen kevés, annál is inkább mert percek mennek el a személyi adatok kitöltésével. Természetesen elképzelhető olyan teszt is, ami 100 pont, és kettővel már tuti nyerő az ember, Jótündér szerintem tudna olyat irni 🙂
@Vakmacska: és ehhez mit szólsz?
europaiszulok.wordpress.com/2016/01/28/mi-szulok-meg-mindig-itt-vagyunk/
Ja. Amúgy a NAT a „Kétismeretlenes elsőfokú egyenletrendszer. Másodfokú egyenletek. Elsőfokú egyenlőtlenségek. „-et a 9-12. osztályhoz irja. Tehát egy hatodikos nem feltétlenül kell hogy tudja.
@DarthVader: Jó , mondjuk én a többit meg se csináltam, csak erre néztem rá, mert az a félóra egy hatodikos feladatsorban soknak tűnt. Gőzöm sincs, hogy egy hatodikosnak ez mennyire nehéz vagy se.
De igazából a felvételi feladatsor nem akkor jó, ha nehéz, vgy könnyű, hanem akkor, ha nagy a szelektivitása. Minél egyenletesebben tudja széthúzni a megoldókat, annál jobb. Annál egyértelműbben derül ki, hogy ki van vonal fölött és ki alatta. Már amennyire egy tesztből ilyet egyáltalán meg lehet állapítani.
Nem tudom, ez mennyire nehéz úgy általában, nekem az egyikhez nem volt türelmem, a tehenesnél meg először a nénikéjüket szidtam, aztán megcsináltam. Viszont rendelkezem hatodikos gyermekkel, aki ugyan nem felvételizett hatosztályos gimnáziumba, de nyugodtan állíthatom, az órán nem készülnek fel, hogy ilyen jellegű feladatokat oldjanak meg. Pedig ezek gyakorolhatók, mint ahogy az intelligenciatesztekre is fel lehet készülni. Anélkül viszont egyértelműen övön aluli. Mert igaz ugyan, hogy tudatosan lehet rá előre gyakorolni, készülni, otthon vagy magántanárnál, de akkor minek van az iskola?