A magyar tudományról (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
A Pálinkás-féle Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal kihírdette a hárommilliárd forintos Élvonal kiválósági program tizenkét győztesét.
Nusser Zoltánék világhírű kutatók. Így néz ki egy komoly ország tudományos teljesítménye és a meritokratikus alapú tudományfinanszírozás. Ráadásul az egész a Lendület programra épül, amire szintén büszke lehet az ország.
Magyarázza már meg nekem valaki, hogyan lehetséges az, hogy ebben az országban van ez is, meg van „az” is, Schmidt Mária, Molnár Tamás Izébigyóközpont, Veritas, mitomén. Ez olyan, mintha két országunk lenne, egy egészen tűrhető nyugatos darab, meg egy posztszovjet rémálom. Pálinkás gyakorlatilag miniszterként funkcionál, de nem nemzetirokolyás szart finanszíroz, hanem valóban értékes, nemzetközi színtű kutatásokat. A magyar tudományos élet egyik része Ausztriához közeli szinten van, bizonyos területeken meg is előzi Ausztriát, a másik, ideológiailag terheltebb része pedig tökéletesen hozza Tádzsikisztánt.
Nincs még egy ilyen ország a világon.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518654-6ae551121860f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518654&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518654-6ae551121860f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518654-6ae551121860f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@szazharminchet: ez nem csak nyelvi kérdés de az is, mindenesetre gyakorlatilag az általam ismert összes nagy kiadónak van nyelvi lektorálás szolgáltatása, van ahol ez ingyenes is (Springer több lapjánél pl). A nagyobb baj az, hogy a (zömében amerikai vagy angol) folyóiratok azt a módszertant és azokat a topikokat, azokat a szerzőket, egyszóval azt a research frontier köteget kérik számon, amit az USA vagy az UK (+ nyugati egyetemek, szingapúr etc) képzésein tanítanak, hiszen ők (a lektorok) is ezt ismerik, ezt fogadják el. Harmadjára, az a közeg, amit vizsgálnak, az szintén a magyar társadalom (magyar kultúra. történelem, film, népeségszerkezet, politikai kommunikáció, bármi) egy közege és azt naqyon de nagyon alá kell(ene) tudni támasztani, hogy ezek miért érdekelhetik a nemzetközi (=amerikai) közönséget, akik a lap előfizetői. Sokadszor írom, hogy ilyen nincs a kemény tudományokban, ott másfajta gondok vannak de ez (a legsúlyosabb torzításokhoz vezető) nem jelenik meg. Ez az egész térségre kihat, nem csak magyar specialitás, valamint osztozunk ebben más szatellit régiókkal is, mint Afrika, Latin-Amerika, a KÖzel-Kelet vagy a nem indusztriális Ázsia. Komoly kutatások vannak arra vonatkozóan, hogy mit ehetne tenni ennek mérséklésére, de biztos nem az a válasz, hogy a keleti vagy más fejlődő régiók kutatói „nem elég tehetségesek”. Jelenleg egyetlen dinamika érvényesül, ha az ember az USA-ban végzi el a képzéseket, kint marad valamennyit tanítani, és akkor 99 százalék eséllyel ott is marad, 1% eséllyel meg visszajön. De érteni kell, hogy ő akkor már nem k-európai tudós többé, hanem egy amerikai tudós aki történetesen itt tanít. És ezzel a nyugati hegemóniát csak megerősítettük, nem egészítettük ki és pláne nem állítottunk vele szemben alternatívát. Én nem azt mondom hogy ez jó, azt se mondom, hogy baj, csak azt mondom, hogy ez a helyzet.
@harmadikszem: Szerintem nem mondunk olyan nagyon mást. De azt továbbra sem tudom, hogy pl.
a) ha a módszertan más, az miért van: nem hiszem, hogy az amerikaiakat olyan kevés népnek pl. a néprajza érdekli, hogy azok között ne lenne épp akkora különbség, mint azok és az itthon érdekesek között. Tehát: ha nem az ő módszertanuk a jobb, akkor miért nem arat valaki komoly babérokat az amerikai tudományban, az itteni módszertannal?
b) ha a magyar eredményeket kicsit igényesebben angolra fordítva el lehetne adni egy Q3 amerikai folyóiratba, akkor miért írják mégis itthon a kéménybe korommal?
Azt még részben elhinném, hogy az itthoni közeg nem érdekli a nemzetközi olvasót, de csak részben. Ha már olyat lehet találni, akinek a magyar történelem a hobbija…
@harmadikszem: Ja, még azt felejtettem el, hogy valóban, a metrikák alkalmazásának a „hard” tudományokban is hátránya, hogy a kutatókat a divattémák felé tolja, ezért (szerintem) nem szabad túlzásba vinni a metrikákat. De arra azért kiváncsi lennék, hogy legalább a kirívó eseteknek nem érdemes utánajárni? Ahol a metrika nulla (nem kevés, hanem nulla), ott azért valami gyanús.
Ha semmi mérés nincs, akkor azért lehet, hogy láblógatás folyik, egymás időnkénti ajnározásával megszakítva.
@szazharminchet: itt arról van szó, hogy csak az USA-ban van 6000 darab egyetem és mindegyiken van social science. Ha mindegyiken van 20 oktató akkor az 120.000 oktató csak az USA-ból akiknek minimum évi 2 (de profnak inkább 6-10) ISI cikket kell produkálni. És akkor mondjuk van 100 olyan folyóirat ami erre megfelelő, mindegyikben van évi 10 cikk, az 2000 hely. Az akkor azt jelenti hogy az amerikai akadémiai elitnek is van egy 1,66 a százhoz szintű verseny a publikációkért ami nagyon de nagyon durva. Ehhez vedd hozzá a teljes nyugati világot oxbridgestűl, és akkor gondolj abba hogy ezek után kap egy kéziratot az illető ed in chief a miskolci egyetemről egy kimondhatatlan nevű pasas vagy nő tollából aki nyírszék népviseletének a történetét kutatja illete ennek lecsapódását a kiskunsági mezőőr című karakteres lap hasábjain hát nem, meg sem nyitja a dokumentumot.
viccet félretéve természetesen ha én tanszékvezető lennék mo-on (amitől Isten mentsen) akkor kötelezném a munkatársakat, hogy legalább kutatócsoportként évente minimum1 indexált cikket jelentessenek meg, két impotens év után munkajogi következménnyel. Csak aztán meglátjuk, lenne e még emberem 5 év múlva, mert ugye jó munkához körülmények is kellenek Mo-on meg sok minden van de épp ez nagyon nem.
@szazharminchet: csak a nemzetközi rendszerekben nulla, itthon nagy a hagyománya annak hogyan írjunk angol nyelvűnek látszó publistát akár 30 oldalon keresztül anélkül, hogy abban egyetlen valóségos peer revewed nemzetközi cikk is lenne. Cambridge Scholars, Print od Demand könyvek, saját szervezésű konferenciák (mindenki magyar rajta mégis angolul gagyog) kiadása nemzetközi tanulmánykötetként, és a többi. ezek itthon működnek, egyetemi tanári állást lehet vele kapni, épp e blogon is tárgyaltak egy eseten nem is olyan régen. Ezeknek nemzetközi szinten 0 azaz 0 pont az értéke, de itthon beveszik.
@harmadikszem: Pont ezekkel van a bajom, ezért mondom, hogy ha valakinek a nemzetközi metrikák szerint nulla a teljesítménye, az legalábbis egy alapos utánanézést indokol. Nem mondom, hogy garancia arra, hogy az illető nem dolgozott semmit, de a gyanú felmerül.
Azt természetesen nem lehet elvárni, több okból sem, hogy ugyanazokat a mutatókat hozza a magyar egyetemi dolgozó, mint egy amerikai vagy nyugati, ha tetszik, ha nem, kis pénz, kis foci. Ha tudja hozni azokat a mutatókat, és nincs személyes oka rá, akkor amerikai/nyugati kutató lesz (ezt sem otthon írom), a verseny is kisebb (az otthoni fizetésekért egy nyugati kolléga nem hajolna le), és emellett még a körülmények is számítanak, onnan, hogy mennyi munkával mennyi pénz pályázható össze, odáig, hogy a szabadságát pihenéssel tölti-e, vagy pedig, mivel pénze kevés, maga falaz-vakol-fest otthon.
@szazharminchet: így-így, pontosan.
A puha tudományok ügyében érdekes fejlemények vannak, akár át is lehetne gondolni néhány dolgot a fenti „dehátaztúgysemlehet”megnyilatkozásokból. Nem CEU, nem MTA. A „Párttörténeti”…
erc.europa.eu/sites/default/files/document/file/erc_2017_cog_results_sh.pdf
@Wolff: nemzetkozi tema, nagyon tehetseges ember.
@Wolff: @jotunder: többször több helyen kimutatták (kiváltkép a közgazdaságtudományban releváns ahol van is mit mérni) hogy periferikus szerző csak periferikusan, és maximum (!) a saját kontextusában kerülhet a centrum közelébe. Itt ez a nagyon tehetséges ember nyilván példaértékű – de miben is? Az ERC az nagyon jó, kétségtelenül, de kérdéses hogy mire kapta. Én megnéztem a google scholarban és hát a legerősebb cikke is 4 idézetet kapott, közte önhivatkozás(ok)al. Szóval én szívesen esem hasra de nem ettől, és a dolog így első látásra kurva messze áll attól hogy bármilyen értelemben „tendenciáról” beszélhessünk. Nekem is van olyan eredményem ami kilóg az átlagból, de itt arról van szó, hogy ezek az eredmények a centrum esetében a norma, a periféria estében pedig idioszinkráziák.
@harmadikszem: és hogy ne legyek elitista szemét a Scholar mellett megnéztem az MTMT-ben is amit nagyon tisztességesen vezet. Elég jól ismerem a területi lapokat te nem találtam egyet sem, ami legalább ránézésre lektorált elit folyóiratban jelent volna meg, ellenben pont olyan marginális/maximum nemzeti szinten érdekes helyeken publikált mint amiken JT egyébként gúnyolódni szokott volt. Szóval itt valószínűleg a téma volt szexi inkább, mint bármi más.
@harmadikszem: az ERC-t csak nagyon komoly emberek kapjak meg, es bizony neha nagyon komoly emberek vartak ra eveket. az elso round utan behivjak a short listet Brusszelbe es utana dontenek, orult nagy a verseny.
@jotunder: én ezt készséggel elhiszem de mivel magyarázod hogy az embernek írd és mondd nincs nemzetközi munkássága? Most rendesen megnéztem, összesen egyetlen jegyzett írása van a Slavic Review-ben de az meg egy lektorálatlan könyvismertető. Nézd meg te is ha van időd rá, egészen gyenge (nemzetközi viszonylatban természetesen, mert szorgos, grafomán emberről beszélünk, aki azonban a jelek szerint soha nem jelent meg semmilyen jegyzett folyóiratban).
@harmadikszem: mondom, a téma. Ez az egy amit el tudok képzelni, ha a kapcsolati tőke szerepét kizárjuk. Erre a publistára egy bolyait sem lehet megkapni.
@jotunder: Köszönet az illető nevében is.
@harmadikszem: Egy önletrajzban vannak még lehetőségek arra, hogy megmutasd a nemzetközi láthatóságod. Már a publikációs jegyzékben is szerepelhet elfogadott, de még nem megjelent cikk (az mtmt doi nélkül nem engedi megjeleníteni a doi-t adó folóyiratokban megjelenés előtti cikkeket). A bírálók elvileg a könyvfejezeteket is értkelik. Az elnyert ösztöndíjaid számíthatnak. Ha számontartott folyóiratok kérnek fel reviewernek az is mutat valamit. Vagy ha ERC Marie Curie pályázatokat bírálsz. A Slavic Review nem beküldött ismertetéseket közül, hanem felkérésre írtakat. A pályázatban is megmutathatod, hogy nem a semmiből jösz, pl. egy jól összeválogatot Advisory Boarddal, akik mind belegyeztek a részvételbe. Ettől nem leszel első vonalbeli, vagy nagyon látható, de elárulja, hogy van beágyazottságod, és nyilvántartanak.
@Wolff: OK én ugyanazt a mércét alkalmaztam amit JT szokott (kb), és ezekre a láthatóságokra eddig sok mindent mondott de pont azt nem, hogy „nagyon tehetséges ember”. Szerintem ez kettős mérce mé akkor is ha az ERC nyilvánvalóan visszaigazolás, mégpedig pozitív. Ettől függetlenül ez a publista zéró, persze gondolhatjuk hogy van 4-5 q1-es megjelenés előtt álló tanulmánya csak épp ez a már megjelentek helyéből kiindulva nem túl valószínű 😉
@harmadikszem: de csak hogy egy még idegesítőbbet írjak: az e blogon (szerintem joggal) sokat pocskondiázott L. András publistája _összehasonlíthatatlanul_ erősebb, mint a fenti tehetséges komoly emberé. Valahogy L. András kapcsán nem szokott itt senki arról fantáziálni, hogy hátha épp 4-5 elfogadott cikke van top folyóiratokban amiket még nem lát az MTMT 😉
@harmadikszem: . itt eleve remisztoen komoly embereket kernek fel eleve biralonak. aztan az elso fordulo utan eloadast kell tartani Brusszelben. meggyozodnek arrol, hogy az illetonek komoly munkassaga van. meg matematikabol is elofordul (starting grantnel, ami a fiatalabbaknak van), hogy alig van cikke a jeloltnek, de lehet tudni, hogy nagyot fog guritani. ha valaki egy nagyon-nagyon szuk bolcseszeti temakorben orult nagy munkat vegez, mereteiben is brutalis munkat, azt a szakma eszre fogja venni, akkor is ha nem idezik, mert a konkret teruleten o az egyetlen ember. most lattam egy ilyen esetet. en megbizom az ERC-ben.
@jotunder: én nem a bizalomról beszéltem, én is megbízom. Azt állítom hogy a téma volt ott érdekes és bizalmat szavaztak annak, hogy valaki, aki egy erre szakosodott intézetet vezet Magyarországon az meg is tudja csinálni a kutatást színvonalasan. De ez akkor is egy megelőlegezett bizalom, nincs megszolgálva (egyelőre), ezért azt állítom hogy sokkal inkább kivétel, mint bármiféle trend, vagy „nahátígyislehet”, mint amire Wolff célzott. Ha lenne valami „ígyislehet” akkor az abban nyilvánulna meg, hogy nemzetközileg is mérvadó cv-vel nyernének kutatók a puhákban. De ilyen nincs. Ha már az adott szakterület: a political science témakörében nagy tételben le merném fogadni, hogy egy jobb amerikai egyetemi professzornak hatványozottan több ISI publikációja van, mint a kumulatív magyar termés az örökkévalóság kezdetétől számítva. Na ha ez a különbség csökkenni látszana (és nem növekedni, mint ami a valóság) akkor lehetne naugyézni.
De még egyszer, ezt nem én mondom, tele van vele a tudománymetriai irodalom, hogy a szatellit állomoknak az „jut”, hogy ha a saját környezetükben van valami érdekes téma, ami épp szexi tud lenni a frontline-on is, akkor eseti jelleggel lehet szerencséjük. Ez a srác is szemmel láthatóan ebben utazik. Ebből a szempontból nekem ezerszer érdekesebb a cseh nyertes aki a témacím alapján nem periféria-témát nyomat, hanem olyan általánosat amit akár angol kutató is kutathatna. Mondjuk megnéztem és tényleg az Uni of Edinburgh kutatója tulajdonképp, és fényévekkel erősebb a publistája mint a magyar kollegáé.
@harmadikszem: „Negotiating post imperial transitions: from
remobilization to nation state consolidation. A
comparative study of local and regional
transitions in post Habsburg East and Central
Europe”
nekem errol az jut eszembe, hogy valaki ul egy roman konyvtar pincehelyisegeben es koszos iratok kozott turkal honapokon keresztul, en abba belehalnek. ez nem a fancy cukisag, amit esetleg szivesen csinalnek, ha bolcsesz lennek (aki kb. annyira sanszos, mint a vizi balett), fogalmam sincs, hogy mi ez, hogyan biraljak el, akik elbiraljak, csak azt tudom, hogy az ERC komoly dolog. Wolff ert hozza, en nem.
Lanczi viszont fancy cukisagban utazik, ahol lehet egy kicsit csillogni anelkul, hogy belesantulna az ember, es hat nem csillogott, kicsit sem, tehat ezeket nem lehet osszehasonlitani.
@jotunder: én ezt is értem, de ezek ilyen érzelmi dolgok főleg, semmilyen szempontból nem érvek. A kemény mutatókban a srác nagyon rossz, rosszabb mint a Lánczi aki szintén rossz de van (1 db) q1-es cikke.
A levéltári turkálásról: van a Sonnevend Julia aki szintén central european témában, szintén törtnelem/politika vonatkozásban, szintén levéltárban kutatott, mondjuk főleg berlini meg orosz könyvárakban. Ez mégsem akadályozta meg abban hogy szinte kizárólag a legmenőbb lapokban publikálja az eredményeket és az oxford uni pressnél jelentesse meg az összegzéseket monográfia formájában. Iaz, hogy egy percet sem tanított magyar affiliációval….
@harmadikszem: ezt nem velem kell megvitatnod, hanem az ERC-vel. szamomra ugyanis maga az ERC az erv.
olyan egyszeruen nincs, hogy a magyarok befolyassal birnak az ERC-re es valakinek aki nem erdemli meg, adatnak egy Consolidation Grant-et. egyaltalan semmifele befolyasuk nincs a magyaroknak az ERC-re. talan annal valamivel meg kevesebb is.
@jotunder: az „érdemli meg” is szubjektív. Én nem mondtam hogy van hatása a magyaroknak. A témának van hatása ami többé-kevésbé független annak az _objektíve látható_ érdemeitől, aki az adott témát felveti. Erre mondom, hogy nem rendszerszerű, erre nem lehet sem készülni, sem felkészülni. Idioszinkrázia.
@harmadikszem: Mondjuk furcsa lenne, ha történész nem tudna rendszerszerűen felkészülni arra, hogy 1914-ben jön egy évforduló, majd 1918-ban is és így tovább…
Másfelől itt mégis csak arról beszélünk a kiírás szerint, hogy valakinek kell írnia egy 15 oldalas kutatási tervet (11-es betűmérettel). Ezt nem lehet elintézni kétoldalas hamukálással és jópofizással, utána van három reviewer, darabokra szedik, ha nem koherens, partikuláris. Aztán egy max. 18 fős panel, ahol a kemény strukturális longue durée társadalomtörténészt is meg kell győzni, miközben ők kérdeznek. Ha a pályázó nem győzi meg őket arról, hogy személyesen és szakmailag alkalmas, akkor vége.
Egyébként pl. Egrynek az academia.edu-s életrajza alapján volt kompetitív fellowshipje egy Institut for Advanced Studyból (Bukarest), egy Center for Advanced Studyból (Jena, elég komoly névsorral) és egy rövid Regensburgból, ahol szintén megfordultak néhányan előtte-utána. Egyiket sem osztogatják csak úgy. A Fulbright inkább határeset, de azért el kellett érnie a Stanfordon hogy fogadják. (Bolyit pedig már kapott 2008-ban, akkor még elég volt a még rosszabb CV.)
@Wolff: hmm az évforduló, mint tudományos tényező…ügyes. A ERC eljárásrendje eddig sem volt kérdéses, ahogy gondolom az se (egyikünknek sem) hogy majdnem bárki tud 11-es betűmérettel 15 oldalt írni a saját témájáról 7-12 évvel a PhD után (ugye ez az egyik peremfeltétel). Sőt elé sokszor meg kellett (volna) már tennie, pl az én területemen ami szintén social science az APA6 12-es TNR 8k szöveg az elvárt dupla sorközzel általában 30 oldalra jön ki, és normális (nem zseni) tempóban is illik félévente megírni egy ilyet (amit szintén három körben bírálnak, ha olyan helyre küldöd, akár 3-4 reviewer is).
Én semmit nem látok csak a nyilvános publistát, az meg nagyon gyenge nemzetközi szempontból. Az, hogy még korábban még rosszabb publistával _is_ nyert már ösztöndíjakat nem változtatja meg ennek a ténynek a viszonylag objektív voltát csak hozzácsatol még egy pár másik kérdést (pl hogy azokat hogy nyerte meg). Bolyait, Fulbriightot azé’ minimál kapcsolati tőkével kb bárki tud szerezni, a Stanfordon is, a többit nem ismerem ezért csak azt tudom mondani hogy Bukarest és Jéna nem hangzik jól, de lehet jó.
Visszatérve: én egy percig sem vonom kétségbe eme férfiú kiváló voltát pusztán úgy vélem hogy az értékelés messze nem objektív, mert ha az lenne, akkor ő nem rúghatott volna labdába ezzel a cv-vel (hasonlítsd össze akár a cseh, akár a nem magyar színekbe induló magyar versenyző listáival).
Lépjünk kettőt hátra: az eddigiek alapján megelőlegezem, hogy Egry Gábor egy hivatásos és tehetséges szakember, aki esetleg pont leszarta vagy nem is tudott arról, hogy nyugati szemmel nézve hol illik publikálni (esetleg mindkettő egyszerre, hiszen -ha rosszindulatú akarok lenni- ez egy 95%ban hazai környezetben mozgó academicsnél irreleváns és ismeretlen is egyszerre). Ennek ellenére kapott ERC-t, ahol -majd Wolff megerősíti vagy cáfolja- a publistád a grantjeid a stb. tételek és a kutatási terved együtt a beugró, és már a shortlistre sem szoktak rákerülni olyanok akik akárcsak az egyikben rendkívül gyengék. Egry -a mezőnyhöz képest- kivétel nélkül minden mérni szokott tételnél rendkívül gyenge vagy láthatatlan. Szerencsés együttállás és stratégiai választás szerintem együttesen kellett ehhez az ERChez; sajnos a későbbi eredményei semmit nem fognak igazolni, mert egy „ez a tanulmány az XYZ sorszámú ERC grant felhasználásával készült” acknowledgement majdnem ugyanolyan vonzó egy szerkesztőnek, mintha egy nevesebb egyetem szerveréről/email címéről kapná a beküldött kéziratot. Ugyanez igaz a vendégkutatói helyekre és mindenre, szóval innentől fogva az ERC presztízse elválaszthatatlanul össze fog fonódni Egry Gábor nevével, akinek ha van esze (és nyilvánvalóan van) annyit fej ki ebből amennyit csak bír. Sok sikert kívánok hozzá, mert egy munkás, kutató embernek látszik a tételei alapján, és szeretném azt hinni hogy megérdemli.
És igen igazat adok a kettős mérce felemlegetésére is, Lánczit ennél nemzetközi standerdekkel mérve „minőségibb” életműért itt lényegében lesarlatánozzák.
@harmadikszem: az nem egészen úgy néz ki, hogy írnod kell nyolc oldalnyi szöveget. azt kell bebizonyítanod, hogy Európa legjobbjai között vagy. valamit le kellett tenned az asztalra. lehet, hogy tíz cikk világszínvonalú újságokban, lehet, hogy valamilyen könyv, amitől megborulnak. nem elég, hogy a téma jó. jó témát akárki tud találni, azt kell bebizonyítanod, hogy az a téma te vagy. eszerint ezt a szerző be tudta bizonyítani (2538 proposal volt, itt oxfordi emberekkel kellett versenyezni és nincs magyar kvóta, annyira nincs magyar kvóta, amennyire képes nem lenni magyar kvóta). Ráadásul egy olyan intézményből jött a nyertes, amelyik nem akadémiai intézet (összes is kevertem az MTA intézettel), nem egyetem, hanem egy alapítványhoz kötődő intézet, ami nem előny. Nagyon komoly emberek írtak neki rekommendációt, volt egy elsődleges szűrő, ahol egy csomó (4?) történész nézte meg, és utána Brüsszelben kellett prezentálni. Valami itt nagyon átjött, fogalmam sincs, hogy mi, de itt véletlenek nincsenek.
@jotunder: én elhiszem, hogy a matematikus szeretne hinni a tökéletes világban, ahol nincsenek véletlenek és jól működik a kalkulus. Én nem vagyok matematikus, nem hiszek ebben és minden látszat szerint itt például nem jön össze valami. Ez az ember lehet zseni, de hogy került a shortlistre ennyire nagyon rossz publistával? De szakadjunk el az ERC-től egy percre. Wolff betett néhány megnyert ösztöndíjat. Na most ezek közül csak egyet emeljünk ki, a bolyait.
Mégis szerinted az hogy a vérbe lehet, hogy három éves ösztöndíjat adnak (akkor is ha nyilván nem pénz sajnos a bolyai) nulla publikációra _majd miután_ letelik a kutatási szakasz _sem_ várnak el semmiféle látható eredményt?????
Még egyszer, ennek a férfiúnak 0 azaz 0 darab ISI ranked publikációja volt már 2008-ban is, és most sincs több egy darabbal sem. Ez nem területfüggő, ezzel nem lehet érvelni. Mutattam Sonnevendet. Akkor mutatok még egy csókát, nagy kedvencem. Körülbelül egyidős ezzel az „Európa legjóbbjával” és a 2016-os évvel bezárólag volt neki 121(!!!!) darab ISI cikke. itt a nulla áll szemben a 121-el, nem arányokról van szó. Világokról.
claesdevreese.files.wordpress.com/2010/11/cv-de-vreese-june16.pdf
na ő európa legjobbjai között van. A mi hazai versenyzőnkre meg büszkék vagyunk, drukkolunk neki tiszta szívből, de nem tekintjük egy trend implementációjának, hanem valamiféle szerencsés kivételnek.
@jotunder: + a szakcikkeknél: ott meg azt kell bebizonyítanod, hogy a világ legjobbjai között vagy. SocSciben különösen néhány részdiszciplínában a q1 folyóiratok körülbelül 80(!) százalékában _soha_ nem jelent még meg kelet-európai cikk (úgy értve, k-európai affiliációhoz rendelt cikk, tehát nem számítjuk az MIT-n oktatói és már a BA-t is ott elvégzett kollegát), a többiben is 1 ezrelék körül mozog eme részvételi arány. Szóval ott sem úgy néz ki hogy írsz egy nyolc oldalas „valamit”, hanem inkább úgy, hogy ha nagyságrenddel jobbat írsz mint az amerikai kollegáid, akik hasonló témán dolgoznak, és emellett levered az össze nyugat-európai, koreai, szingapúri, ausztrál kollegát, akkor van némi esélyed (1 ezrelék) 😉
@harmadikszem: Az egyik nyertes az ottomán misztikával foglalkozik. Fogalmam sincs, hogy van-e az ottomán misztikának folyóirata.
@harmadikszem: az a helyzet, hogy vannak olyan témakörök, ahol az első lépés, amit meg kell tenni, hogy az ember elhagyja az országot. ahol már azt sem engedheti meg magának valaki, hogy undergraduate-ként végezzen. ebből azért nem következik az, hogy a kétszázharminckilencedik amerikai egyetem valóban olyan rettenetesen jó (v.ö. kétszázharminckilencedik) csak annyit, hogy több lesz benne ez a Q1 izé, mint a legjobb magyar egyetemen.
szerintem a kelet-európai politikatörténet vagy az ottomán misztika nem ilyen, és nem is fogják úgy mérni, mint a többit.
@jotunder: egészen biztosan van, egyrészt, másrészt az amivel a szóban forgó versenyző foglalkozik az egy nagyon nemzetközi cucc és hát enyhén szólva vannak folyóiratai is. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt a pasas annyit publikált mint a szemét, nem az a baj, hogy nem publikált. Hanem az, hogy hol.
@jotunder: erre meg megint csak azt mondom, sonnevend juli. Keleteurópai cuccal foglalkozik, top folyóiratokban publikál, oxford uni press monográfia, most a new schoolban tanít new yorkban ami azért nem szar.
@harmadikszem: szelényi iván kelet-európai politikatörténettel csinált nem kelet-európai mércével mérve is óriási karriert, már ha pl a Yale tanszékvezető professzorának lenni karrier. Ezek a k-európai topikok a megfelelő köntösben nagyon is publikábilis dolgok (szemben talán, valóban, az ottomán misztikával)
@harmadikszem: még azt sem mondhatom, hogy nem értelek meg. csak én azt nem tudom elképzelni, hogy valaki nyer egy ERC Consolidation Grantet a semmire. a legjobb tizenhárom százalékba kerülni, amikor az egész Oxbridge pályázik? őrült nagy a verseny, tényleg darabokra szedik a pályázatokat, két fordulóban. van egy végső panel, ahol minden dolgozatot lepontoznak, mindenféle értékelés alapján, nagyon komoly viták után. és az ő pályázata befért az első tizenhárom százalékba. ha folyóiratpublikációk alapján rangsorolnak, el sem indulhatott volna. ebből is látszik, hogy nem így rangsoroltak (mondjuk az S6 panelban).
@harmadikszem: lehet szép elméleti jellegű eszmefuttatásokat közölni (kizárólag ilyesmivel foglalkozom 11 éves gyerekkorom óta). sonnevend júlia is ezt csinálja, ő aránylag kevés időt töltött káeurópai katonai levéltárakban nyakig egérszarban dragonescu tábornok kézzel írt visszaemlékezéseit tanulmányozva ékes román nyelven (elárulom, ezzel én is így vagyok). az egy másik pálya. valakinek azt is meg kell csinálnia.
@jotunder: nem igaz hogy azt csinálja, ismerem a munkásságát. Sok évet levéltárazott kelet-berlinben és oroszországban is, nagyon komoly empirikus munkát végzett. Abban igazad van hogy nem kelet-európai viszonyok közt tette mindezt hanem már a michigani egyetem munkatársaként stb. és biztos hogy kevesebb egészart látott mint egry.
AZ ERC-re nem tudok mást mondani, mint eddig: nem mondom hogy a semmire kapta. A témára kapta és arra hogy van egy kutatóintézete, és lehet hogy a team-je is ígéretes, valamint valószínűleg a research plan is jó lett. De ez mind lófasz még együtt is, ha a téma nem szexi, mivel az objektív számai (publista) a nullát környékezik. Abban is simán igazad lehet hogy azt gondolta a bizottság, hgy van itt egy meló ami fontos és nehéz, és hát bizony ha ő nem fogja megcsinálni akkor senki, szóval nosza, rajta.
24.hu/kozelet/2017/11/29/mar-meg-is-szunt-a-80-millioval-kibelelt-kutatomuhely-a-kozszolgalati-egyetemen/
that is so cute….