A melegházasság elismeréséről
Eredeti szerző: jotunder
Az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága (SCOTUS) Obergefell kontra Hodges ügyben hozott döntésében kimondta, az Egyesült Államok alkotmányának tizennegyedik kiegészítése értelmében az egyes államoknak lehetővé kell tennie meleg párok házasodását, illetve kötelessége elismerni a más államokban kötött melegházasságokat.
Tegnap jöttem haza a világ végéről (kisváros a kanadai Sziklás-hegységben, matematikai konferenciák rendszeres színhelye), van egy kis (?) jetlag-em, ideális a szituáció egy ilyen poszt megírására. Megpróbálok arról írni, ami történt, nem az otthoni hőbörgésekről, házi baromságainkról, lokális hülyéinkről. Csak és kizárólag érdekességekről lesz szó, nem vagyok alkotmányjogász (sem). Azt gondolom, hogy nem árt, ha ilyesmiről is ír az ember.
…………………………………….
1. Mi az a SCOTUS?
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya rendelkezik a hatalmi ágak szétválasztásáról. Harmadik cikkelyében kimondja, hogy a SCOTUS áll az igazságszolgáltatási hatalmi ág (judicial power) élén. Aránylag pontosan le van írva az, hogy mire terjed ki a SCOTUS hatásköre, de nincs szabályozva annak működése, és az sincs explicit módon leírva, hogy a SCOTUS alkotmányellenesnek nyilváníthat törvényeket. Egy 1803-as ügy, a Marbury kontra Madison vizsgálatában mondta ki az Igazságszolgáltatási Törvény egy paragrafusának alkotmányellenességét a SCOTUS, különös módon éppen azért, mert a szövetségi törvényhozás növelni akarta a SCOTUS jogait. A főbírák (justice-nak illik szólítani őket, szemben a hagyományos judge megszólítással, a chief justice a főfőbíró, ő John Roberts) úgy gondolták, hogy az elnök nem tolerálná azt, ha a SCOTUS túlságosan aktív lenne, és igyekeztek klasszikus bírósági funkciókra redukálni működésüket. Ezek után hosszú ideig nem mondták ki törvények alkotmányellenességét és különös módon ügyeltek arra, hogy egyes tagállamok törvényeiről ne alkossanak véleményt. A SCOTUS befolyása sokkal kisebb volt, mint ma, és tekintélyének nem használt az 1857-es Dred Scott kontra Sanford (gyakorlatilag visszaadtak egy szökött rabszolgát a „tulajdonosának”) döntésük, amivel, legalábbis sokak szerint, hozzájárultak a polgárháború kitöréséhez.
2. Mi a Tizennegyedik Kiegészítés?
Az amerikai alkotmány meglehetősen szűkszavú és gyakorlatilag a procedúrák leírására illetve a hatalmi ágak szétválasztására koncentrál. Az 1787-ben elfogadott és egy évvel később ratifikált alkotmányt többször kiegészítették. A kiegészítéshez a Kongresszus mindkét házának kétharmados többsége majd a tagállami törvényhozások háromnegyedének támogatására van szükség. Röviddel az alkotmány elfogadása után tíz kiegészítést fogadtak el, ez az ún. Bill of Rights, amely gyakorlatilag a polgárok jogait rögzíti az állammal szemben. Az Első Kiegészítés szól a szólásszabadságról, a Második Kiegészítés a fegyvertartás jogáról. A Tizennegyedik Kiegészítést 1868-ban fogadták el a polgárháború lezárásaként (a Tizenharmadik Kiegészítés szüntette meg a rabszolgaság intézményét, a Tizenötödik Kiegészítés adta meg a fekete férfiak (!) szavazati jogának formális érvényesíthetőségét). A melegházasság szempontjából leginkább a kiegészítés Due Process illetve Equal Protection klauzulája releváns.
3. Mi a Due Process klauzula?
Az amerikai alkotmány Ötödik Kiegészítése gyakorlatilag a jogállamiságot írja körül. Ebben mondják ki, hogy csak esküdtszék mondhatja ki valakinek a bűnösségét súlyos bűnügyekben, hogy senkit sem lehet kétszer bíróság elé állítani ugyanazért a cselekményért, hogy senki sem kényszeríthető arra, hogy maga ellen valljon, hogy önkényesen nem vehető el senki szabadsága, és, hogy nem sajátítható ki illő kompenzáció nélkül senki tulajdona. Az Ötödik Kiegészítés a polgárok és a szövetségi állam viszonyát szabályozza. A Tizennegyedik Kiegészítés Due Process klauzulája először is megtiltja az államoknak azt, hogy azok elvehessék a polgárok szövetségi alkotmányban megfogalmazott jogait, majd gyakorlatilag szó szerint ismétli meg az Ötödik Kiegészítést a tagállamokra vonatkoztatva. Ez a záradék a kiegészítés híres első cikkelyében található, amelyben történelmi módon rögzítik, hogy mindenki (tehát a feketék is), akik Amerikában születtek az ország állampolgárainak tekintendők.
4. Mi az Equal Protection klauzula?
A déli államok nagy részében még a szabad feketék állampolgári legalapvetőbb jogait is korlátozták. Megvonták tőlük a szólásszabadsági, fegyvertartási jogukat, nem tüntethettek, nem tanúskodhattak fehérek ellen. Ezt az állapotot próbálta megszüntetni a klauzula. Az Equal Protection záradék közvetlenül a Due Process záradék után következik, és egy John Bingham nevű ohioi képviselő javaslatára került a kiegészítésbe. Szó szerint csak annyit mond ki, hogy minden személyre egyformán vonatkoznak a törvények, ebben az értelemben, minden polgár egyenjogú.
5. A Nagy Párhuzam.
Az Obergefell kontra Hodges a melegek egyenjogúságáról szól. Ahhoz, hogy megértsük az amerikai egyenjogúság történetét, érdemes áttekinteni az afrikai-amerikaiak alkotmányos helyzetének változását a SCOTUS döntéseinek tükrében. A Tizennegyedik Kiegészítés ugyan formálisan kimondta az amerikai állampolgárok törvény előtti egyenlőségét, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az amerikai feketék egyenlővé váltak a fehérekkel. 1875-ben az amerikai kongresszus törvényt hozott arról, hogy minden egyes amerikai állampolgárt hasonló módon élvezheti az életet, lakhat, közlekedhet, járhat színházba, függetlenül attól, hogy milyen a bőrszíne (az iskoláztatásról nem volt szó a törvényben). 1883-ban a SCOTUS kimondta, hogy ez a törvény alkotmányellenes, jelentősen korlátozva a Tizennegyedik Kiegészítés alkalmazhatóságát.
1896-ban a Plessy kontra Ferguson döntésében a SCOTUS elfogadta a faji szegregáció intézményét, kimondva a Separate but Equal doktrínát. Tizennegyedik Kiegészítés ide vagy oda, az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak lehetősége volt arra, hogy kitiltsák a feketéket az iskolákból, egyetemekről, tömegközlekedési eszközökről, feltéve, hogy (legalábbis formális értelemben) lehetővé teszik számukra, hogy saját intézményekben tanuljanak, és legyen valamiféle lehetőségük arra, hogy buszon vagy vasúton közlekedjenek. Csak 1954-ben mondták ki a doktrína alkotmányellenességét. Ez a döntés, a Brown kontra Board of Education jelentette azt, hogy a Tizennegyedik Kiegészítés Equal Protection formuláját a mai szélesebb értelemben kezdjék használni.
6. A főbírák.
A melegházasságról szóló döntést 5:4 arányban hozta meg a SCOTUS. A támogatók (és az őket kinevező elnökök): Kennedy (Reagan) mérsékelt konzervatív (férfi), Breyer (Clinton) liberális (férfi), Sotomayor (Obama) az emberi jogi ügyekre különösen érzékeny liberális (nő), Kagan (Obama) egyetemi szférából érkezett, liberális (nő), Ginsburg (Clinton) nőjogi aktivizmusáról híres, liberális (de magát a zsidóság konzervatív vonalához tartozónak valló nő). Az ellenzők pedig Scalia (Reagan), textualista (tehát az alkotmány szövegéhez leginkább ragaszkodó) erősen konzervatív (férfi), Thomas (idősb Bush) erősen konzervatív (férfi), fekete, Alito (ifjabb Bush) konzervatív-libertariánus (férfi), Roberts (ifjabb Bush) konzervatív (férfi). Látható, hogy az ideológiai megosztottság erősen látszik a döntésen. A textualista-originalista és a progresszív-pragmatista megközelítés eleve óriási különbséget jelent egy olyan eset kapcsán, amikor az eredeti alkotmányos kontextus gyakorlatilag értelmezhetetlen.
7. Előzmények.
Thomas Jeffersont tekintik az első reformernek a homoszexuálisok jogainak ügyében, aki addig példátlan módon, mindössze kasztrációra akarta redukálni a melegek büntetését, az addig szokásos halálbüntetéssel szemben. Az amerikai államok a homoszexuális kapcsolatot igen súlyosan büntették. 1962-ben, Illinois állam volt az első, amelyik eltörölte a homoszexuális aktus büntethetőségét. Az Egyesült Államokban a feketék és a fehérek szexuális kapcsolata is büntethető volt 1967-ig, nemcsak az interracial marriage, egyes államokban azért nem tudták rendesen betiltani az ún. szodómiát, mert annyira prűdek voltak, hogy nem bírták beleírni a törvényeikbe, hogy mit merre és hogyan istentelen dolog belerakni. Amerika sohasem volt egyszerű ország, ma sem az, és az Obergefell kontra Hodges után sem lesz az, a világ tudományos nagyhatalmáról van szó, ahol a lakosság azt gondolja, hogy a Föld kevesebb, mint tízezer éves. A homoszexuális aktus büntetésének alkotmányellenességét 2003-ban, a Lawrence kontra Texas ügyben mondta ki a SCOTUS, tizenhét évvel azután, hogy a Bowers kontra Hardwick ügyben ezt nem tette meg. 2003-ban 6:3 volt az alkotmányellenességet kimondók aránya. Öten a Due Processre, a mérsékelt konzervatív Sandra O’Connor az Equal Protection-re hivatkozott, Scalia, Rehnquist és Thomas szavazott nemmel. Thomas annak ellenére szavazott nemmel a törvény alkotmányellenességének kimondására, hogy elismerte, egészen különösen ostoba törvényről van szó. Tudni kell, hogy az Amerikai Egyesült Államokban nehezen mondható ki egy törvény alkotmányellenessége, ha azt a törvényt sohasem alkalmazzák, ezért van az, hogy a mai napig idiótábbnál idiótább szabályok és törvények vannak látszólag érvényben a különböző államokban. Valójában ezek a törvények halott törvények. A Lawrence kontra Texas ügyre azért kerülhetett sor, mert egy féltékeny meleg férfi ráhívta a rendőrséget a volt szeretőjére, azzal, hogy az fegyverrel fenyegetőzik, és a helyszínre érkező rendőröknek ki kellett találnia valami indokot, hogy a letartóztatást törvényesen eszközölhessék. Érdekes módon egy rendőr anális, egy rendőr orális közösülést vélt látni, két rendőr nem látott közösülést. Külön felhívtak egy ügyészt, hogy most akkor mi az ábra.
8. A döntés alkotmányos alapjai
A SCOTUS tagjai nem pokolbélák vagy szívósmáriák, hanem, tisztelet a kivételnek, komoly intellektussal rendelkező bírák, akik nem viccelnek, a teljes szöveg ellenvéleményekkel együtt több mint száz oldal. A többségi döntés lényegét a következőkben lehetne összefoglalni. A Due Process klauzula kiterjesztett értelmezése szerint a személyes autonómia is védhető az államokkal szemben, mint a Griswold kontra Connecticut ügyben, amelyben alkotmányos jognak deklarálták a házasságban élő párok között a fogamzás gátlást illetve az Eisenstadt kontra Baird ügyben, ami az előző döntést kiterjesztették a házasságon kívüli kapcsolatra. Korábbi döntések, mint a különböző bőrszínű emberek házasságát legalizáló Loving kontra Virginia döntés a Tizennegyedik Kiegészítés alkalmazhatóságát jelentették a házassági ügyekben.
9. A négy alapelv
I. A házasság intézménye elválaszthatatlan a személyi integritástól és autonómiától. Lásd Loving kontra Virginia.
II. Két személy intim kapcsolatát már korábban védendőnek tartotta a SCOTUS és ez elválaszthatatlan a házasság intézményétől.
III. A házassághoz való jog valójában a kapcsolatból született, vagy a kapcsolatban élők által nevelt gyermekek érdekeit is védi, az ő társadalmi elfogadottságuk záloga és érinti az oktatáshoz és a gyermekneveléshez való alkotmányosan különösen védett (lásd Pierce kontra Society of Sisters) jogokat.
IV. A házasság intézménye az amerikai nemzet társadalmi rendjének talpköve, és ha ebből kirekesztik a melegeket, akkor ezzel az alapintézményhez kapcsolódó jogaikat sem tudják használni.
10. Az Equal Protection klauzula jelentősége.
A Zablocki kontra Redhail döntésben a SCOTUS kimondta, hogy egy férfinak akkor is joga van újraházasodni, ha egy korábbi házasságból származó gyermekének tartásdíját nem fizette és emiatt elmarasztalták. Elfogadják azt, hogy korábban nem vagy nehezen értelmezhető kapcsolatokra, viszonyulásokra derülhet fény a Tizennegyedik Kiegészítés alkalmazása kapcsán, amelyeket korábban nem vettek figyelembe. Ez a jelentős progresszív-pragmatikus jellegű érv, ami jelentősen eltér a textualista-originalista megközelítéstől. Itt idézik a Kirchberg kontra Feenstra döntést, amelyben a bíróság beleavatkozott a hagyományos házassági felfogást tükröző déli törvényrendszerbe. Hasonlóan a klasszikus polgárjogi döntési érvhez elmondják, hogy milyen konkrét hátrányokat jelent a homoszexuálisok kizárása a házasság intézményéből (a „separate but equal” doktrína is keresett valamiféle egyenlőségi lehetőségeket, és külön ki kellett mondani, hogy ezek nem elégségesek az Equal Protection klauzula alapján). Ez az a pont, ahol a SCOTUS kimondta, hogy megváltoztatja a korábbi döntését (Baker kontra Nelson, 1972), ami addig precedens jellegű (és persze elutasító) volt a melegházasságok ügyében.
A SCOTUS többségének fontos megállapítása az, hogy azok az ismeretek és tapasztalatok, amelyeket a nemzet a melegek kapcsolatáról megszerzett az elmúlt évtizedekben, elégségesek ahhoz, hogy egy ilyen döntés alapját képezzék. Ez egy nagyon fontos momentum, ugyanis hűen tükrözi a bírák gondolkodás módját (és nem áll távol ezen írás szerzőjének álláspontjától). Vannak ügyek, amelyekről sem így, sem úgy nem lehet dönteni doktrínák és axiomatikus érvek alapján. Az Alapító Atyáknak fogalmuk nem lehetett az atomenergiáról, az űrhajózásról, az internetről, és teljesen természetes, hogy nem próbálunk a végsőkig ragaszkodni tizennyolcadik századi elvekhez a huszadik, huszonegyedik századi technológia egyes kérdései kapcsán. Megpróbálhatjuk az alapgondolatokat alkalmazni, de kizárólag azon tudással felvértezve, amely a tizennyolcadik századi ember számára, még a legbölcsebb tizennyolcadik századi ember számára sem, elérhetetlen volt. Ez az érvelés társadalmi jelenségekre is alkalmazható. Az emberiség (well, egy része) tanul. Vagy legalábbis törekszik a tanulásra, tapasztalatok megszerzésére, akár úgy is, hogy közben megpróbál ragaszkodni korábbi tudásához, igyekszik egyensúlyba hozni a tradíciót és a tudást. Egyiket sem veti el, és igyekszik nem kijátszani egyiket a másikat ellen. Ebben a különös esetben egyetlen személy, a Mérleg Hivatásos Nyelvét számos alkalommal eljátszó Anthony Kennedy testesítette meg ezt a beállítódást, ő volt az, aki a konzervatív és liberális, tradícionalista és progresszív megközelítések közötti egyensúlyt jelentette.
…………………………………………………..
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519096-6a045404b2a30' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519096&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519096-6a045404b2a30&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519096-6a045404b2a30' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: Hm. Az meg olyan cuki jótündéres azért, ahogy közlöd, hogy mi mucsaiak csak nevetségesek lehetünk, ha kritizálni merünk egy magasan képzett nyugati jogászt, akinek ráadásul kitűnő a memóriája. A cipőjét se pucolhatnánk ugye…
@WiteNoir: Értem. Tehát kevés a harmincötezer év.
@Lóhering a fattyúlovag: „a pszichiátriai orvosegyetmi tankönyv 1965 (vagy 66) évi kiadásában a szexuális aberrációk között előkelő helyen szerepelt a cunniligus és a fellatio.”
Erről van valami részletesebb? Megtalálható valahol ez a szöveg?
@velőtanya:
Gondolom egy szakkönyvtárban lehet meg vagy antikváriumban. Én egy akkori barátnőm pszichiáter apjának könyvei között találtam és komoly izgalommal olvastuk, két franciázás között.
@WiteNoir: Az lehetséges, hogy elegánsabb lett volna még egy kicsit várni és népszavazásokkal kimondatni az összes szövetségi államban, hogy a társadalom elfogadja a melegházasságot és evvel a hagyományos házasság intézményét kibővíti. De nézd meg az első grafikont az adott oldalon kaleidoscope.blog.hu/page/4.
A 444 ben olvashatö sárgán kiemelt többségi vélemény olyan erős érvek egyfelől és olyan jelentős számú kisebbség érdekeit sérti, akiknek ráadásul még jelentős érdekérvényesítő erejük is van, hogy végeredményben az a testület csak kimondta azt, amit mára az amerikaiak 55+++%-a gondol erről a kérdésről. Ezenkívül van egy erkölcsi kényszerítő erő is, méghozzá az, hogy ezeket az embereket nem is olyan rég még stigmatizáltuk, kirekesztettük néha börtönbe is zártuk és itt van egy kis felelősség a többségi társadalom részéről. Lehetett volna várni pl 70%-ig, az nem tudom mennyiben lett volna megnyugtatóbb? Épp ezt felróni a jogászkodás, én érdektelennek érzem. A poligámia (és poliandria) ebből csak akkor következik, ha ad1) bizonyítani tudják hogy szeretetteljes kaocsolatot tud nyújtani normál állapotában az összes szereplőnek a2) a társadalom többsége el tudja fogadni ezt az együttélési formát a3) egyáltalán fel tudják vetni ezt a kérdést egy olyan szintre amiből társadalmi vita alakuhat ki. Amíg ezek nem állnak fenn addig felesleges ettől félni. A gyermekjogok fejlődése is komoly dilemmákat okozhatott korábban a felnőttek világában mégis megtanultunk kiterjesztésükel együttélni.
Az a tény, hogy Antonin Scalia („radikálisan konzervatív ember”) az USA legfelsőbb Bíróságának a tagja, megkérdőjelezi a saját testülete (melyben tag) kompetenciáját és illetékességét egy olyan döntésben, mely döntéshozatalban ő maga is részt vett, csak az nem úgy sikerült, mint ahogyan szerette volna, szóval, ilyen körülmények között ez a megkérdőjelezés, voltaképpen csak egyvalamit kérdőjelez meg: Antonin Scalia józan eszét. Nem 100-as az ürge, persze ennek felismeréséhez nem kellett ez az ügy, lássuk be, egyik „radikálisan konzervatív ember” sem százas, sehol a világon. Valószínűleg nem csak homofób, hanem pl. kreacionista is lehet, vagyis olyan hülye, hogy a „fal adja neki a másikat”, így nem csoda, hogy nincs egy értelmes mondata sem. És ilyen ésszel legfelsőbb bíró. Congratulésön.
Voltaképpen Antonin Scalia itt azt játssza, hogy álmában két Legfelsőbb Bírósági tag volt, az egyik részt vett egy fontos ügy szavazásában (elutasítóan), a másik meg rájött, hogy nem is lett volna szabad szavaznia az ügyben, de akkor felébredt (Scalia), és gyorsan megírta a véleményét. Mivel ébren ugyanolyan logikusan gondolkodik mint álmában, az ellentmondás semmiféle kognitív disszonanciát nem okozott neki, a beteg azóta is igen jól alszik, nappal pedig a leghangosabban énekel a templomban.
Jótündér pedig gyorsan utánanézett Antonin Scalia publikációs listájának, és idézettségének, majd a gyönyörtől azonmód elalélt.
@ipartelep: Scalia nem tudós, tehát nincs publikációs listája. Ő a Scalia, te meg az ipartelep vagy, és az is maradsz. Ez van.
@jotunder: Tudom hogy nem érted, ezért máshogy mondom. Rajtad kívül, a legtöbb embernek egy vitában nem az számít, hogy ki mondja, hanem hogy mit mondanak. Az érvek számítanak, azok ereje, igaza, helyessége, jósága, nem pedig az, hogy az alany mekkora híresség. Én megértem, és látom azt, hogy neked nincs akkora tudásod/racionális eszed/műveltséged, hogy egy egy témában ezekre alapozva el tudd dönteni, hogy kinek van igaza, és ki beszél hülyeségeket, de ezzel nem mindenki van így. Sok ember (rajtad kívül) képes arra (nyilván különböző mértékben), hogy egy szöveg értelmét, jelentését, helyességét mérlegelni tudja, csakis a szöveg alapján, mindenféle külső támpont nélkül. Tudom, hogy ezt neked nehéz elképzelned, de hát vannak a világon ilyen csodák is. A te tudásodhoz sokkal nagyobb szerénység illene barátocskám.
@jotunder:
Minden tiszteletem a tiéd, jotunder, és a Scalia-vitában nem is foglalnék állás, de ez a kommented a legklasszikusabb érvelési hiba (tekintélyre való hivatkozás).
Mindemellett gratulálok a psozthoz, jó lett, illetve nekem laikusnak tetszik és még meg is értettem. 🙂
@ipartelep: milyen vita??? azt sem tudod, hogy miről beszélsz.
@jotunder:
ez egy olyan „ipartelep” mint amit 1989-1991 -ben kifosztottak és a delejt is kikapcsolták, csak gyertyafény és az egerek rohangálnak kisbe!!!!!!! attól ilyen üde
mivel én ennél sokkal jobb ipartelepeket terveztem -számtalant és műxenek- nem akarom megkérdezni tőle, hogy gőzerőműve hogy műxik mert nagy nyomást lehet mérni a kimenő csonkjain
túlnyomásos
@ipartelep:
1. Scalia nem ellenzi a melegházasság intézményét, legalábbis explicite leírja, hogy szerinte ez nem annyira fontos ügy, és a lehetséges konzekvenciái nem veszedelmesebbek szerinte, mint más kontroverzális ügyeké. azt mondja, hogy egyes államok így döntöttek, más államok meg úgy, és szerinte ez így van jól. A polgárok vitatkoznak azon, hogy mi a jobb számukra, aztán a helyi törvényhozás ilyen vagy olyan szabályozást követ.
3. Scalia interpretációjában Amerikában a „szuverén” maga az amerikai nép. A Legfelső Bíróság egy patrícius intézmény, amely bizonyos korlátokat állít a szuverén számára, de ezek a korlátok lényegében taxatíve vannak felsorolva. Bizonyos típusú törvények meghozatalát megtiltja az Alkotmány a nép képviselőinek, de alapvetően rájuk bízza, hogy mit csináljanak. A Legfelső Bíróságnak Scalia szerint nincs más funkciója, csak az, hogy ellenőrizze azt, hogy azt a néhány korlátozást, amelyet a nép egykoron maga elfogadott a képviselőin keresztül.
4. A kérdés, amire választ kellett adnia a Legfelső Bíróságnak nem az volt, hogy jó-e, helyes-e a melegházasság, hanem azt, hogy Tizennegyedik Kiegészítés kötelezi-e az egyes államokat arra, hogy házassági anyakönyvi kivonatot (marriage licence) adjanak ki azonos nemű pároknak. Ugye a Tizennegyedik Kiegészítés elfogadásának idején valamennyi amerikai államban súlyosan büntették a homoszexuális aktust. 5. Volt egy korábbi döntés (US kontra Windsor), amelyben alkotmányellenesnek nyilvánították a Szövetségi Házassági Törvényt, és akkor ugyanazok a bírák, akik ma a többséget alkották kimondták, hogy a családi kapcsolatokat kizárólag a tagállamok szabályozhatják. Szó sem volt arról, hogy a melegházasságot el kell fogadni, csak arról, hogy ez egy nagyon erősen tagállami hatáskör. 6. A Tizennegyedik Kiegészítést elfogadta a nép (mert az államok háromnegyedének kellett ratifikálnia), és ezt annak tudatában tette, hogy az akkor létező viszonyokra vonatkoztatható. Fel sem merült bennük, hogy egyszer az ő döntésüket valami olyasmire használják, ami mindannyiuk számára elképzelhetetlen morális értelemben. 7. A többségi véleményben van egy mondat, amelyik világossá teszi, hogy a Tizennegyedik Kiegészítést igenis használhatja a Legfelső Bíróság, amikor úgy érzi, hogy ez helyes célokat szolgál. Na, ezt az érvet nem tudja elfogadni Scalia. Mert számára a Tizennegyedik Kiegészítés nem választható el azoktól az emberektől, akik megválasztották az azt ratifikáló állami szenátorokat és képviselőket. 8. Scalia azt mondja, hogy ha a nép ki akarja terjeszteni a Tizennegyedik Kiegészítést, akkor ezt megteheti, és ezt kellett volna kimondania a többségnek. 9. A számomra is fontos négy alapelvről azt mondja Scalia, hogy nem dolga a Legfelső Bíróságnak ilyen elvek kimondása, az ilyesmivel a nép felé helyezi magát, gyakorlatilag törvénykező helyzetbe. Szerinte ugyanis a népnek az alkotmányos mezsgyéken belül igenis joga van arra, hogy olyan törvényeket hozzon, amelyik ellentétes a bölcs legfelső bírók „reasoned judgement”-jével, ez a játékszabály. Nem, nem hozhat olyan törvényt, amelyik az alkotmányos korlátokon mutat túl, de olyat igen, ami a mindenkori patrícius elit bölcsességével (adott esetben valóságos értelemben is igazolható bölcsességével, ezt én teszem hozzá, hogy világossá tegyem az érvelést) ellentétes. 10. Scalia szerint nem állhat elő olyan helyzet, ahol a nép felé helyezi magát egy nemválasztott jogászokból álló testület. Ezzel megint csak nem azt mondja ki, hogy sohasem mondhatja ki államok törvényeinek alkotmányellenességét, csak azt, hogy az igen szűk alkotmányos kereteken belül. 11. Scalia felhívja a figyelmet, hogy itt ideológiai jellegű kérdésekről van szó, és a Legfelső Bíróság összetétele nem tükrözi ezen ideológiák reprezentáltságát. Nagyon kell vigyázni, hol kezd politikai testületté válni a Legfelső Bíróság, hiszen az ideológiai jellegű hozzáállások a politikára és nem a jogra jellemzőek. Példának okáért a jelenlegi bíróságban egyetlen Dél-nyugati államból származó bíró sincs, nincs közöttük evangéliumi keresztény vagy protestáns.12. Scalia hozzáteszi, hogy ez önmagában nem lenne baj, ha a bírák bíraként viselkednének. 13. Scalia szerint megdöbbentő igazságszolgáltatási puccsnak lehetünk szemtanúi, hiszen az ő értelmezésében a bíróság azt mondta ki, hogy 135 éve folyik alkotmánysértés az államok részéről. Eszerint olyan bírák nem vették észre, hogy a Tizennegyedik Kiegészítés vonatkoztatható a házasság intézményére, mint Harlan, Holmes, Black vagy Brandeis. 14. Scalia nevetségessé próbálja tenni (valóban viccesen) azt, ahogy a többség a házasság intézményét és a szabadság eszményét köti össze („ask the nearest hippy”) és itt gyakorlatilag azt állítja, hogy a többség összevissza halandzsázott, hogy elkenje azt a tényt, hogy túlterjeszkedjenek a Tizennegyedik Kiegészítés addigi értelmezésén. 15. Lamentál a többségi döntés gőgjén és arról ír, hogy a Legfelső Bíróság alapvetően a nép tanácsadója és nem felettese, nincs felette ereje és akarata.
@jotunder: Látom, többféle téma is van itt. Én is pontokba foglalom őket, úgy szemléetesebb.
1. Hülye-e Scalia? A válasz: igen. Indoklás: Alapból hülye minden fundamentalista keresztény (mint Scalia), és/vagy minden „radikálisan konzervatív ember” (mint Scalia). Ez alól nincs kivétel. Ezt a szabályt úgy vezetjük le, hogy megnézzük, mi minden kell ahhoz, hogy valaki fundamentalista keresztény, és/vagy (bár a kettő nagyon közel áll egymáshoz) radikálisan konzervatív ember legyen. Temérdek hülyeség, és butaság, vallása, hite, vállalása kell ehhez. Vegyük észre, hogy a levezetés ún. dedukción alapul, vagyis egy általános szabályt konkretizáltunk az egyedire, és mint ilyen, mindig igaz, amennyiben a premissza igaz.
2. Innentől már csak az a kérdés, hogy egy hülyének időnként lehetnek-e helyes, igaz megállapításai. Lehetnek. Azonban ez nem érvényes Scalia mostani megállapításaira, azok úgy butaságok, ahogy vannak.
3. Ha igaz, amit írsz (bár efelől vannak kételyeim), akkor Scalia nem ellenzi a melegházasságot. Ez esetben viszont nem tudja, hogy miről szavazott. Ugyanis ez a szavazás de facto a melegházasság engedélyezéséről szólt. Aki itt igennel szavazott, az arra mondott igent. hogy az USA minden államában lehessen legális a dolog, aki meg nemmel, az ezt nem akarta. Aki meg azt sem tudja, hogy ennek a szavazásnak mi volt a tétje, és miről szólt, az hülye. De ez már ugye az előbb is kiderült.
4. Ez a jóember arról beszél, hogy az USA-ban bizonyos kérdésekben, és konkrétan a melegházasság ügyében a Legfelsőbb Bíróság (amelynek tagja) nem illetékes dönteni. Na most ugye, ennek ellenére, valahogy mégiscsak az történt, hogy ez ügyben döntött a Legfelsőbb Bíróság. Ő is szavazott, csak nem az jött ki, amit szeretett volna, és most tiltakozik, hogy nem ér a neve, és érvénytelen az egész. Ugye, ezt hívják úgy, hogy a játékszabályok utólagos felrúgása. Nem igazán fair dolog.
De itt most egy tényállítás áll szemben egy vágyakozással. Hiszen az már egy befejezett tény, hogy a LB döntött az ügyben, mégpedig azért dönthetett az ügyben, mert az egész jogi környezet úgy gondolta, hogy az LB illetékes az ügyben. Tehát ez a jóember legfeljebb azért sopánkodhat, hogy milyen kár, hogy az LB döntött, és illetékes ez ügyben. Ezt megteheti, nyújtsa be panaszát a területileg illetékes sóhivatalhoz.
5. Emberünk gyanúsan demagóg ízű halandzsát ad elő a népfelségről. Mondván, hogy a demokrácia megcsúfolása ami történt (megnézném a véleményét, ellenkező eredmény – és ugyanezen döntései mechanizmus – esetén), a LB nem választott testület, és stb. Ez innentől egy jogfilozófiai probléma: meg lehet-e oldani a társadalom ügyeinek intézését közvetlen népi részvétellel, avagy sem? Nyilvánvalóan nem lehet, vagyis ma, a III évezred elején az a demokrácia teteje, amikor a nép a különféle képviselői útján intézi az ügyeit. Ezen képviselők egy része választott, más része a választottak által kinevezett (mint az LB ugye), egy része igazgat, más része parancsol, egy harmadik ellenőriz. Nyilvánvalóan nincs pontos ökölszabály arra, hogy minden létező, vagy most felbukkanó problémát leosszanak egy adott döntési szervezetre. Ez most így esett, de az is nyilvánvaló, hogy nem véletlenül így, vagyis hogy éppen az LB foglalkozott az üggyel. De ez nem a demokrácia megcsúfolása, mint ahogy szintén nem lenne megcsúfolás, ha a törvényhozás foglalkozott volna az üggyel. Ez maga a demokrácia, ami így műxik.
6. Emberünk azt mondja, hogy jobb lenne, ha a döntéseket a nép hozná közvetlenül. Emberünk, mivel hülye, nem tudja, hogy mit beszél. Ha a nép hozná a döntéseket (tekintsünk el a hogyantól), akkor emberünk nem csak hogy nem lenne igen jó húsban lévő butuska bíróbácsi, hanem nagyon hamar egyáltalán nem is lenne, mert nem túl finnyás kannibálok vadásznák le az utcán. Hiszen a nép az olyan individuumok összessége, akik egyénenként semmi mást nem néznek, csakis a saját- és a szűk család önző érdekeit. A probléma itt az, hogy a nép nem mindig tudja azt sem, hogy neki mi lenne a jó. Az egyéni felelőtlenség automatikusan fordul össznépi tragédiába, a közlegelőket azonnal felélik, utána meg megeszik a kövér LB tagokat. Scalia nem tudja mit beszél, és ha Jótündér egyetért vele, akkor ő sem.
7. Itt azért a konkrét esetben végső soron mégiscsak arról van szó, hogy helyes, jó döntés-e megengedni a melegeknek a házasságot, vagy az a helyes, hogy ne engedjék azt meg nekik. Erre ma egyértelműen a megengedés a jó válasz, olyannyira, hogy a mi modern társadalmunkban mindenki büdös bunkó barbár, aki az ellenkező állásponton van. Akár tudja magáról a szerencsétlenje, hogy egyáltalán mire szavazott, és annak mi a következménye, akár nem tudja.
ezeket kiemeljük, nem akármik
„3. Aki meg azt sem tudja, hogy ennek a szavazásnak mi volt a tétje, és miről szólt, az hülye.
4. Ez a jóember arról beszél, hogy az USA-ban bizonyos kérdésekben, és konkrétan a melegházasság ügyében a Legfelsőbb Bíróság (amelynek tagja) nem illetékes dönteni. Na most ugye, ennek ellenére, valahogy mégiscsak az történt, hogy ez ügyben döntött a Legfelsőbb Bíróság. Ő is szavazott
.
6Emberünk azt mondja, hogy jobb lenne, ha a döntéseket a nép hozná közvetlenül. Emberünk, mivel hülye, nem tudja, hogy mit beszél.
7Itt azért a konkrét esetben végső soron mégiscsak arról van szó, hogy helyes, jó döntés-e megengedni a melegeknek a házasságot, vagy az a helyes, hogy ne engedjék azt meg nekik. Erre ma egyértelműen a megengedés a jó válasz, olyannyira, hogy a mi modern társadalmunkban mindenki büdös bunkó barbár, aki az ellenkező állásponton van”
Egy okos hozzászólás a melegkérdéshez (nem az enyém, de azért lehet okos):
hvg.hu/velemeny/20150630_Hazassag_hatarok_nelkul
@HaKohen:
(ez okos, viszont itt nem erről van szó—a szerző is ugyanúgy figyelmen kívül hagy bizonyos aspektusokat mint pl. ipartelep, ellentétben pl. a szintén vitatható véleményt képviselő béndek péterrel
hafr.blog.hu/2015/06/28/szivarvanyos_rendszer_vagy_rend
a lényeg itt annyi, hogy bizonyos egyének szerint csak annyi a kérdés, hogy egy konkrét emancipációs eredményt valósítsunk-e meg, mások szerint esetleg egyéb szempontok is befolyásolhatják a döntést, mondjuk nincs mit vitatni, mert ez már a múlt így lényegében érdektelen)
@WiteNoir: ez igen jó idea: a szabadságjogok kiterjesztésével korlátozzuk a szabadságot, mindig így van ez
@jotunder: az tényleg nagyszerű Scaliánál, hogy nem számít, egyetért-e a melegházasság intézményével, vagy sem,
de azt nem értem, hogyan akar eldönteni egy jogesetet, ha a legfelső bíróságot nem tartja rá jogosultnak
a népszavazást pedig erre az esetre kevésbé értem, mint a halálbüntetésre (és ott sem jön szóba): szavazhat a nép egy emberi jog megvonásáról?
@aronsatie: nem hittem volna, hogy van még valaki, aki Boston Legalt néz: Candice Bergen mindörökké!
41.media.tumblr.com/tumblr_ln0ij7B9oG1qearaqo1_1280.jpg
itt Art Garfunkellel és a pasijával: Jack Nicholsonnal
( @aronsatie: @csársz: …Denny Crane! 😀
Azé’ a James Spadernek jóval több haja volt még akkoriban…)
@jotunder:
hát, jól feladtad a leckét ezen fordításokkal (kemény férfimunka volt)
magam részéről azt a dillemmát osztom (addig amig nem marad dilemma) miszerint a TÖRVÉNYHOZÁS KÉT HÁZA avagy az LB szerepe e a demokráciának kikáltott káoszban rendet rakni?
MAGAM RÉSZÉRŐL IGENIS MEGNEVEZNÉM AZOKAT AKIK TÉNYLEGES URAI ANNAK A KEDVES (A GALAXIS LEGSZEBB, LEGOKOSABB, LEGERŐSEBB (BESZARÁSIG) ) NÉPNEK,
AKIK A WALLSTREET-en és csatolt bűnbandáiban csücsülnek és AKIK CSINNBUMMCSIRKUSZT CSINÁLNAK AZ EGÉSZBŐL ÉS A SOK NAÍV VAGY ÉRDEKTELEN EGYEDET A GALAXIS EL ÉS KIRABLÁSÁRA HASZNÁLJÁK
magam részéről ennyit feltétlenűl hozzá szerettem volna tenni ehhez az athen-i vagy akár római fórumok stílusát idéző szócséplést
(KONZERVATÍV CERKÓFMAJMOK AKIK ELNÖKJELÖLTEKNEK HÍJJÁK MAGUKAT MÁR BE IS JELENTETTÉK, HOGY A TÖRVÉNYHOZÁSSAL SEMMISÍTIK MEG MINDEZT ÉS MÉG SOK MINDEN MÁST, MERT? CSAK!!!
mandiner.hu/cikk/20150630_daniel_greenfield_a_hazassag_lerombolasa
Egyrészt legyen itt egy markáns ellenvélemény, mert miért ne, elfér akkor is, ha tömény hülyeség. De az igazi hozzáadott érték megint a magasan képzett, széles látókörű mandinerlakó Magyar Ember, aki elolvassa és lájkolja D. Greenfield (érted: GREENFIELD) írását, aztán egyetlen lélegzettel leírja hogy 1) minden szavával egyetért, 2) a buziházasság népszerűsítése nem politikai oldalfüggő, ellenben a zsidók tehetnek róla:)
(Továbbá a zsidók örülnek a bevándorlásnak is, mert ezzel jól alááshatják Európa fundamentumait… csakhogy „kifelejtik a számításból, hogy a bevándorlók többsége muzulmán, és a muzulmánok mindenek előtt és leginkább a liberális zsidókat utálják”. Kifelejtik a kis buták, tényleg kész csoda, hogy ennyi ésszel uralni tudják a fél világot:D)
„Piros, fehér, zöld. Buta, mint a föld.”
hvg.hu/velemeny/20150630_Hazassag_hatarok_nelkul
@csársz: „Man shows up at the pearly gates, sees this guy in a pinstripe suit and a briefcase, a cigar, prancing about. He says to Saint Peter, ‘Who’s that guy?’ Saint Peter says, ‘Ah, that’s just God. Thinks he’s Denny Crane”
@aronsatie: Alan és Denny (nem vitás: maga az Isten) pedig anyagi érdekből összeházasodnak, ha már lehet. Igaz, mellesleg szeretik egymást. Sőt.
De főleg a nőket. Csakhogy, ez a házasság (vélhetőleg) jól sikerül, Denny hat házassága nővel rosszul.
Alannek meg mindig az utolsó pillanatban derül ki, hogy nem lesz jó nővel.
Hm.
@velőtanya:
daniel greenfield ráadásul ateista. az ilyen ateista zsidók szokták ránk erőltetni a buzizmust. 🙂 vagy valami ilyesmi.
@WiteNoir: De hát miért?
@Felicitasz:
„A lényegre”